-Önző vagy Lyn, és csak magadra tudsz gondolni.-jelentette ki Daniel. -Nem csak körülötted forog a világ, halo, én is itt vagyok.-mutatott magára, hogy nyomatékosítsa bennem a hallottakat.

-Hű, ha nem mondod észre se veszem.-közöltem vele egy szemforgatás kíséretében.

-Mindig ezt csináljuk észere vetted már? Csókolózunk, mindketten tudjuk, hogy ez megmozgat a másikban valamit, aztán hetekig nem beszélünk róla. Azért, mert nem hozzuk szóba ez az egész igenis ott van és ezt te is tudod.-nézett rám jelentőségteljesen.

-Anno te kérted, hogy munkát a magánélettel soha, én csak, mint számodra megfelelő munkatárs tartom be amit kértél.-néztem rá széttárt karokkal. -Amúgy meg mennem kell, mert meeting lesz.-néztem okosórám számlapjára.

-Akkor vedd úgy, hogy az a kérés már nem él.-szelte át az irodámban azt a kis távolságot ami az ajtó és az asztalom között éktelenkedett. -Mert akarlak és tudom, hogy te is, ilyen egyszerű ez McLaren.-tette két ezét a székem két karfájára, mélyen a szemembe nézett majd lecsapott ajkaimra.

-Daniel.-kapkodtam a levegőt miközben elváltam tőle. -Három perc múlva meetingem lesz.-jelentettem ki zilálva.

-Hát McLaren asszem most fogod átélni életed legszebb három percét.-jelentette ki, majd combom alá nyúlva kapott fel a székemből és indult meg velem a kanapé felé.

'I want a boyfriend, so put it on me
I'm looking for a man who can take that heat
Want a boyfriend, but not too sweet
My baby gotta be tough
While he running that street
Is he ride or die?
I've been looking so long for a guy to turn me on
I want a boyfriend, yeah yeah
I want a boyfriend, yeah
I've been looking like"

-Jézusom.-pattantak ki a szemeim Mabel boyfriend című számára, amit már néhány hónapja csak úgy ismerek, mint a himmnuszom és az ébresztőm. -Mi álom volt ez te?-néztem a plafonra miközben a homlokomra csaptam, és nem akartam felfogni, hogy az agyam mit hozott össze.

Reggeli teendőim elintézése után felkaptam egy McLaren egyen és szponzor pólót egy megkötős fekete nadrágot, illetve a biztonság kedvéért magamhoz vettem a szürke McLaren pulcsi, majd fehér Chanel táskámat felkapva mentem le reggelizni. Bár gyönyörű idő volt, soha nem lehet tudni mit is hoz a jövő. Mint például szerdán amikor csak úgy derült égből a fasírt borult be aztán pedig szakadt le ránk az ég.

Szombat van és a fiúk nagyon durván készülnek a délutáni időmérőre, ezért is fordulhatott elő, hogy amikor leültem a négy férfi társaságába Andreas és Zak halkan elbeszélgettek Daniel fején fejhallgató volt és evés közben telefonozott, Lando pedig egy papírt tanulmányozott, és megmerem kockáztatni, hogy a két pilótának fel sem tűnt az, hogy plusz egy taggal bővült asztaluk társasága.

Reggeli után egyedül felpattanva indultam el a paddockkba, hogy megnézzem minden készen áll-e a harmadik szabadezdésre, majd Lando és Daniel mérnökeivel konzultálva kaptam megerősítést, hogy a fiúk autói indulásra készen vannak és többnyire mostmár rajtuk fognak múlni a dolgok.

-Jó reggelt Lyn.-hallottam meg Daniel hangját a hátam mögül miközben az adatoat néztem az óriás képernyőn és elemztem a pályát.

-Neked is Alpaka uraság.-mosolyogtam rá halványan.

-Káprázik az agyam, vagy tényleg kedves vagy?-méregetett döbbenten.

-Én ugyanezt kérdezhetném csak éppen úgy, hogy hol maradnak el a csípős megjegyzések.-tártam szét a kezeimet.

-A csókot követően elvesztek.-tárta szét kezeit.

-Na igen.-forgattam meg szemgolyóimat, majd visszavezettem őket a képernyőre.

Daniellel nem beszéltük meg a csókot. Ajkain elválását követően szemébe nem nézve ültem vissza a helyemre az ágyon és a nap hátralevő részében kerültem a férfit, amennyire csak lehetséges volt ez, illetve a rá következő napokban is. Semleges semmitmondó beszélgetések zajlottak le köztünk a többiek előtt, minden gonosz megjegyzés nélkül, kerültem, illetve ignoráltam őt, és ő is ezt tette, mert tudta, vagy csak sejtette, hogy ilyenkor bezárkózom és esélye sincs velem semmit sem megbeszélni, hiába van egy megmagyarázhatatlan érzés amit mindketten érzünk.

-Egyszer megbeszéljük majd ugye?-tette fel a kérdést puhatolózva.

-Egyszer biztosan.-néztem rá egy pillantra majd magam előtt összekulcsoltam ujjaimat és közelebb mentem a képernyőhöz, így jelezvén Daniel számára, hogy részemről véget ért a beszélgetsés.

-Miért csinálod ezt?-hallottam meg közvetlen közelről a hangját, susogása fülemet csiklandozta és a bizsergető érzésre, melyet közelsége kiváltott belőlem lehunytam szemeimet.

-Fogalmam sincs miről beszélsz.-válaszoltam neki miközben éreztem, hogy a férfi parfümjének esszenciája bekúszik az orromba és az elmémbe egyszerre, ezzel megborítva a józan ítélőképességem.

-Pontosan tudod, hogy miről beszélek Lyn.-jelentette ki magabiztosan.

-És Te?-kérdeztem vissza szerintem teljesen jogosan. -Miért csinálod ezt állandóan?-tártam szét a kezeimet. -Mikor pontosan tudod, hogy köztünk semmi sem lehet munkakapcsolaton túl. De nem Ricciardo! Te ennek ellenére is állandóan jössz, jössz és hozod magaddal a kísértést, sőt! Dehogyis már, te vagy maga a kicseszett megtetstesült kísértés. És ezt utálmom.-tártam szét a kezeimet.

-Utálod mi?-suttogta a fülembe és biztos voltam benne, hogy önelégült vigyor vert tanyát a férfi arcán.

-Határozottan.-jelentettem ki.

-Hát hogyne McLaren.-hajolt el tőlem, majd sisakja felé indult el, hogy felvehesse és beülhessen a járműbe, ugyanis hamarosan kezdetét veszi az utolsó szabadedzés.

Úgy döntöttem ma nem vállalom a fiúk kivezényelését a boxutcára, így Andreas és Zak felé indultam el felülni a paddockkokkal szemben elhelyeztt számítógépekhez figyelni mi is történik a pályán.

Már egy ideje a kivetítőt és a felvillanó adatokat fixiroztam amikor valaki megkocogtatta a vállam.

-Igen?-néztem Andreasra érdeklődve.

-Tudod ugye? Tisztában vagy vele, hogy nem lehet köztetek semmi?-méregetett szigorúan szemüvege mögül.

-Fogalmam sincs, hogy mégis miről beszélsz.-jelentettem ki ezt ma már másodjára úgy, hogy pontosan tudtam mire utal a társalgó partnerem.

-Oh Calynda pontosan tudod, hogy mégis miről beszélek.-nézett rám szórakozottan. -Nem lehet köztetek soha semmi.-jelentette ki. -Vagy mindkettőtök karrierjének lőttek.-tárta szét kezeit mellettem ülve.

-Ha jól emlékszem. Néhány hete nem pont te mondtad Danielnek, hogy "Soha ne mondd, hogy soha"?-húztam fel a szemöldököm miközben a saját szavaival vágtam vissza.

-Nem gondoltam volna, hogy az élet ezen területén fogjátok e mondást felhasználni.-védekezett. -De jegyezd meg, erre a munkátok is rámehet. Köztetek csakis szigorú munka kapcsolatnak lehet helye.-nézett rám én pedig együttérzés halvány jeleit véltem felfedezni szemeiben.

-Miért utálsz ennyire?-vágtam hozzá azt ami legelőször eszembejutott.

-Most éppen tanácsot adtam, szívesen.-nézett rám sértődötten. -És nem utállak, de nem is kedvellek, ezt majd egyszer megbeszéljük.-fordult el tőlem és fejére téve fejhallgatóját jelezte számomra, hogy éget ért köztünk a beszélgetés.

-Remek.-fordultam vissza én is a képernyőkhöz fejemre vissza téve a fejhallgatót és miközben Andreas szavai visszhangoztak a fejemben a képernyőre szegeztem tekintetem és minden figyelmem

Igaza volt Andreasnak. Köztünk Daniellel semmi sem lehet különben mindkettőnk karrierje rámehet.

. ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿ .

Sziasztok! 💖

A 20. Rész felé közelítünk szélsebesen, viszont rájöttem, hogy nem nagyon tudtok rólam semmit. Ugyanis soha nem adtam lehetőséget arra, hogy megismerjetek. Mármint itt most arra gondolok igazából, hogy a Landos sztoriban sem volt semmi ilyen kérdezz-felelek szerűség.

Viszont! Ami késik nem múlik!

Ezért arra gondoltam, hogy, ha bármi érdekel titeket velem kapcsolatban, vagy bármi kérdésetek lenne, ne habozzatok, a komment részleg velem együtt türelmetlenül várja a kérdéseiteket. (Természetesen privátban is lehetőségetek van kérdezni 💖) és akkor ezeket szerdáig összeírnám, válaszolnék rájuk és a 20. Résszel együtt kiraknám. 🙈🥴

Csoda szép vasárnapot kívánok mindenkinek, és vigyázzatok magatokra!🥺💖