-És pontosan az iránta érzett tisztelet miatt nem fogok szembemenni a végakaratával.-jelenette ki Zak Brown én pedig meglepetten néztem rá, mert erre egyáltalán nem számítottam. -A cég 50%-a a bahreini királyi család kezében van, 25% pedig Ron Dennis extulajdonosnál. Ennek értelmében 25% van szabadon ebből 13% az enyém 12% az amit maximum feltudok ajánlani, tehát, hogy értse, nem tudom önt többségi tulajdonossá tenni.-nézett rám a cégvezető miközben közölte velem a jelenlegi tényállást.

-Ez nagyleklű, de tényleg semmi szükség rá, nem tudnék befolyni a cég életébe, a Forma 1-hez pedig ugyebár semmi közöm nincs.-pillantottam Danielre.

-Orvosljuk a problémát.-tárta szét kezeit Zak én pedig ismét ledöbbentem.

-Nem teljesen értem, márha szabad megjegyeznem.-tűrtem egy barna hajtincset a fülem mögé.

-Forma 1. A nagyapja szebbnél, szebb eredményk ért el e sportágban. Két szerződött pilótám van, az egyik éppen a balján ül.-mondta Zak Brown én pedig döbbentem néztem Ricciardora, mert erről fogalmam sem volt, a férfi pedig ezer wattos mosolyát villantva integett nekem. -Teszt vagy tartalékpilótának, ha nem bánja nem ültetném be.-zárta ki a további lehetőségeket. -Értesüléseim szerint ön az Oxfordon végzett autómérnökként. A nagyapja büszke lenne önre, ezt csak így mellékesen megjegyezném. Tehát akkor a lényegre térek. Van egy végrendelet, egy forma1-es csapat és ön egy autómérnöki diplomával, illetve ön, nulla ismerettel a forma1 sportág felé. Andreas Seidl, a McLaren Forma 1-es csapatfőnöke. Claire Williams neve ismerősen cseng esetleg?-tette fel a kérdést Zak.

-Természetesen.-Claire nagy dolgot vitt véghez nőként. Évekig helytállt egy olyan sportban ahol a nőknek azon túl, hogy édesen mosolyognak a pilóta párjuk mellett kimerül a teendőjük. Ő csapatfőnök helyettesként vitte tovább az istállót amit még édesapja alapított, és ami egykor nagyon sikeres volt, sőt! Sikert, sikerre halmozott. Szeptemberben mondott le az istállóban betöltött szerepéről.

-Remek. A McLaren Forma1-es életében Clairehez hasonló szerepben látnánk önt.-mondta Zak. Bennem pedig meghűlt a vér. Kérdések százai futották át egyből az agyamon, hogy mégis mivan? Mi a jó édes Isten van?

-Mivan?-kérdeztem döbbenten magam elé nézve eközben pedig szinte velem egyszerre, szinkroban szólalt meg Daniel ugyanazt a kérdést feltéve, mint én, csak ő néhány oktávval feljebb, meglepetten.

-Huszonnégy éves. Azt se tudja hol van.-akadt ki teljesen.

-Elnézést, de tessék?-kérdeztem döbbenten, sokk, sokk után ért. És ezen kijelentés hatására döntöttem el, hogy nem érdekel, hogy szégyenszemre nem tudok semmit a nagyapám oly hőn szeretett sportjáról, tehát gyakorlatilag az életéről, de magcsinálom, összeszedem magam és kihozom magamból a maximumot, ezzel is megmutatva a világnak, hogy nő létemre van bennem kurázsi. -Azért, mert nem értek a sporthoz, a kocsik a szakterületem, e sportág alapja pedig a megfelelő autó, ha kell én ön alá pakolom a tökéletes autót és egyetlen dolga lesz vele, mégpedig, hogy versenyt nyerjen.-néztem rá idegesen, mert tudtam, mint nő ebben a sportban semmibe vesz, de ez nem jelenti azt, hogy technikai újításokkal, változtatásokkal és igazításokkal ne tudnám egy elvárásnak megfelelő járműbe ültetni, főleg egy olyan ágazatban ami mindig fejlődik és újdonságokkal rukkol elő. Gyanítom csapatfőnök helyettesként nem ez lenne és lesz a feladatom, de számomra egyértelmű volt, hogy ebben a diplomámból kifolyólag ehhez van szakértelmem, és amellett, hogy kamatoztathatom a tudásom, esetleg én is segíthetek a csapatnak fejlődni.

-Inkább mást tolj alám.-forgatta meg barna szemeit miközben éppen elhagyta a magázódó típust.

-Parancsolsz?-néztem rá tátva maradt szájjal.

-Igen. Kérem legyen kedves becsukni a száját, mert valami véletlenül belerepül.-nézett rám komolyan.

-Na jó, tehát ez a vicc kategória alja.-fordultam el tőle.

-Jól kifogtok jönni, én úgy gondolom.-mosolygott ránk Zak Brown.

-Oh! Hát ehhez kétség nem fér.-forgattam meg a szemem. -Jesszus Maris, most gyere le.-néztem a plafonra.

-Szerintem is.-fonta karba kezeit a balomon helyet foglaló uraság.

-Oké.-csapta össze kezit Zak. -Akkor Lando Norris is reméljük egyszer ideér, de addigis Calynda bemutatnálak néhány embernek.-állt fel a férfi.

-Ah. Nekem ugye nem kell mennem a cégtúrára?-tápázkodott fel a melettem ülő alpaka.

-Én is örülnék, ha megúszhatnánk a további kellemtlen perceket együtt.-álltam meg vele szemben.

-Megbeszéltük.-mosolygott rám.

-Daniel te is jössz!-jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Zak Brown. -Kikkel áldott meg az ég, te jó édes világ? Az egyik késik, a másik meg sík perverz.-motyogott Zak miközben elindult az irodájából kivezető ajtó felé.

-Személyes véleményem, de szerintem a késés még mindig rosszabb.-szólt be Daniel a cégvezetőnek, ugyanis kristálytisztán hallottuk a leoltását.

-Ismeretlen emberekkel szembeni pajzánkodás is ugyanolyan gáz.-néztem előre miközben a derekam előtt egymásba helyeztem ujjaimat.

-Már, ha nem haragszik itt meg, de halvány lila sejtésem sincs, hogy ki kezdte először.-nézett rám.

-Nos, az egy szerencsétlen véletlen volt.-néztem rá szúros szemekkel.

-Az enyém is az volt.-mosolygott.

-Kétszer szinte egymás után? Szép teljesítmény, mit ne mondjak.-forgattam a szemem.

-Elnézést, hogy megszakítom a csevelyt. Roppant érdekfeszítő, ez tény. Viszont most jönnek tárgyalni a Mercedestől, az új motorokkal kapcsolatban, ebben a pillanatban derült ki, tehát Daniel, ha kérhetem, egy széleskörű távlatvezetést kérnék a fejlesztési osztályon, a kivitelező részlegen és a mérnököknél, jártál már arra, menni fog. A bemutatást pedig Calynda, ha nem bánja toljuk néhány nappal.-nézett rám bocsánatkérően miközben Lily serényen készítette elő a mappákat én pedig túl keserű szájízzel vettem tudomásul, hogy a férfivel kell kettesben töltenem még egy kis időt.

-Rettentő mód élvezem a helyzetet.-jelentett ki alpaka uraság miközben a lift elindult, bennem pedig feltört a klausztrofóbia egyik hatása, a szorongás és a félelem.

-Valóban? Fantasztikus lehet önnek.-mosolyogtam rá erőltetetten miközben éppen azon voltam, hogy túl éljem a zárt tér adta sokkot és, hogy ne essek össze.

-A gyilkolásra teremtette szemei, durcás arca, nos, módfelett mozgatják a fántáziám.-jelentette ki a férfi én pedig földet súroló állal néztem rá, mert nem akartam elhinni, hogy ilyen komolyan létezik.

-Na maga aztán nem kertel.-néztem még mindig döbbenten magam elé. -Azigen. Tehát azért remélem van itt kamera, hogy felvegye, ha esetleg letámad vagy ilyesmi.-néztem körbe felmérve a szűk terepet.

-Telt ajkai is igazán impozánsak.-folytatta Daniel én pedig értetlenül néztem rá.

-Ez komolyan beszokott válni? De most komolyan! Úgy bárkinél is? Tényleg érdekel.-néztem a férfira.

-98%-ban.-nézett rám széles mosolyra.

-Örülök a ténynek, miszerint én azt a durva 2%-os kivételt erősítem.-mosolyogtam rá.

-Ha rajtam múlik nem sokáig.-villantotta meg ismét csillogó fehér fogsorát.

-Jézusom.-temettem arcom kezeim közé majd hálát adva az égienek életben maradásomért és a lift megállásáért szálltam ki alpaka urasággal az oldalamon.

Daniel megkezdve közös túránkat vezetett végig a McLaren különböző részlegein. Rengeteg embert, fejlesztési technikát és történetet volt szerencsém megismerni. Láthattam kik azok akik elkötelezetten dolgoznak nap, mint nap azon, hogy egy versenyképes autó álljon össze, ami akár képes lehet leverni az uralkodó és óriási fölénnyel rendelkező csapatokat. A túrának köszönhetően sokkal közelebb éreztem magam a céghez és annak vígan folyó életéhez, mint eddig valaha bármikor.

Alpaka uraság komoly, kedves és szerethető oldalát nem sajnálva muatta meg. Rákellett jönnöm, hogy nagyon erős akaratnak kell bennem élni, ha azt akarom, hogy a ritka szerencsés 2%-ba tartozzak. A 2%-ba akit nem lehet, vagy csak számára lehetetlen megközelítenie.

Vonzódtam a céghez, ez nem is volt kérdés. Éreztem a hálát a dagadó szívemben McLaren nagyapa felé, amiért egy ilyen ajándékkal és megbízással látott el. Az egész maga volt a csoda. És imádtam a tudatot, miszerint én is e hatalmas csoda kiváltságos tagja lehetek. A csodáé melynek története 1966-ban vette kezdtét és a mai napig is tart.

. ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿ .