23 𝐜𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫
I want a boyfriend, so put it on me
I'm looking for a man who can take that heat
Want a boyfriend, but not too sweet
My baby gotta be tough
While he running that street
Is he ride or die?
I've been looking so long for a guy to turn me on
I want a boyfriend, yeah yeah
I want a boyfriend, yeah
I've been looking like
-Szerintem megtaláltad.-morgott Daniel a hajamba kora reggeli érces hangján. -Lyn, mégis hány óra van?-búgta továbbra is a hajamba miközben derekamnál fogva húzott közelebb magához, mert nagyon úgy tűnt, hogy őt nem igazán hatotta meg az ébresztő és nem akar felkelni.
-Pontosan annyi, hogy most amennyiben feltudunk kelni időben beérünk a meetingre.-fordultam bele a párnába mosolyogva, ugyanis a tegnap este emlékképei felvillantak az agyamban, ezzel is emlékeztetve arra, hogy miért vagyok fáradt és miért kell majd liter számra adagolnom magamba a kávét.
-Nekem sokkal jobb terveim vannak.-húzott közel magához miközben belevsókolt a nyakamba.
-Nem, nem. Daniel.-csaptam rá kezeire amik felfedezőútra indultak. -Készülj, mert nemsokára indulunk.-keltem ki az ágyból és elindultam az ajtó felé, hogy megkeressem a bőröndömet.
A ledobott cuccinkat megtalálva öltöztem fel és vártam meg Danielt amég végez a fürdőszobában.
-Na de McLaren!-lépett ki Daniel a fürdőszobából miközben végig vezette rajtam tekintetét. -Mi lesz így? Életemben először ugyanazzal a táskával látlak? Lelkem hagyja ki az ütemeket rendesen.-nézett rám döbbenten.
-Próbáld meg azért túlélni.-veregettem meg a vállát, majd megcéloztam a fürdőt, hogy elintézzem reggeli teendőim.
-Másfél óra elé nézünk.-nézett az órájára miközben átnyújtott nekem egy kávéval megtöltött termópoharat az autójában ülve. -Asszem van mit átbeszélünk.-pillantott rám jelentőségteljesen.
-Van bizony.-kortyoltam bele a forró italba, mely felé olyan reményeket tápláltam, hogy felélénkülök, vagy megértem miért ilyen kegyetlen Zak Brown, hogy jetlag és éjszakai landolás után már délelőtt látni akar minket.
-Miért nem mentél haza tegnap?-kezdte Daniel ezekszerint az elején.
-Szerinted ez a legfontosabb kérdés?-döbbenten le teljesen. -Véletlenül se az, hogy potom két órát aludtunk, mert vágytól túlfűtve dolgoztunk egymás alatt és felett?-tártam szét a kezeimet megadóan.
-Ha haza, hozzád vezényelt volna az utunk, hidd el egy ujjal sem értem volna hozzád.-jelentette ki védekezően.
-Legyek én a hibás és vigyem el egyedül az egészet?-nevettem fel hitetlenkedve.
-Nem ezt mondtam Lyn.-jelentette ki.
-De teljesen úgy jött le.-néztem ki a szélvédőn. -Nekem ez új. Nagyon új. Tegnap ilyenkor még éltem boldogan és nem mellesleg szüzen az életem, erre jössz te és bumm ma már nem vagyok az. Nem vagyok jó az ágyban, az egyéjszakás kalandokban meg még annyira sem.-jelentettem ki a tényt.
-Ne aggódj jó vagy.-nyugatott mosolyogva miközben erősebben kezdte el szorítani a kormányt.
-De én nem akarom ezt. Nem akarok csak egy egyéjszakás kaland lenni. Neked viszont ott van Lily. A munkánk miatt sem lehet. Szóval az lesz a legjobb, ha elengedjük ezt az egészet. Megtörtént az ami egy férfi és nő között megtörténhet. Szép volt és jó volt. De sok forog kockán, és nem vállalom a kockázatot.-mondtam ki azt amin már egy ideje járt az agyam.
-Szóval szokásodhoz híven ismét megfutamodsz? Remek taktika mit ne mondjak, még jóhogy nem te vagy a mérnököm.-fejezte ki nem tetszését Daniel cinikusan. -Lily és köztem nincs semmi. Akkor Vietnámból azért ment haza, mert ezt tökéletesen a tudtára adtam, ugyanis nem randin voltunk. Nem egy egyéjszakás kaland volt ez köztünk. Nekem nem. Túl régóta égett bennünk a vágy tüze és tegnap legalább kiderült, hogy itt bizony van több is, mint szimpla vonzalom. A munkák. Ki nem szarja le mi történik köztünk?-sorolta sorban az álláspontját. Én pedig válaszolni akartam, hogy igazából a lehetséges apám és anyukám bizony emiatt mentek szét, és tulajdonképpen én tegnap emiatt kötöttem ki nála, de inkább visszafogtam tomboló lelkem, illetve zűrzavart megélt agyam és csendben vártam meg, hogy a férfi beguruljon a cég alatt húzódó mélygarázsba.
-Jézusom.-néztem ki a szélvédőn ahol feltűnt anya és Andreas alakja.
-Hát McLaren asszem szokásosan, de ismét megcsináltad a szerencséd.-jelentette ki Daniel én pedig szemforgatás kíséretében szálltam ki az autójából.
-Calynda McLraen.-hallottam meg anya hűvös hangját. -Téged is látni még, midőn meglepő.-nézett rám szúrós szemekkel.
-Jó reggelt.-álltam meg előttük miközben Daniel arcon puszilta anyát, kezet fogott Andreassal aztán galád módon lelépett és egyedül hagyott, gyönyörű kilátások a jövőre nézve.
-Úgy gondolom van miről beszélnünk.-törte meg Andreas a beállt kínos csendet.
-Abszolút egyetértek.-kulcsoltam össze magam előtt az ujjaimat miközben elindultunk a lépcső felé.
-Nos. Drága, édes, kedves szüleim, bátran tessék helyet foglalni.-mutattam a kanapéra mikor beértünk az irodámba.
-Nem tetszik a hangnem kisasszony.-szólalt meg anya cinikusan.
-Lenne temérdek időnk arról vitatkozni, hogy kinek mi tetszik és mi nem, de azt hiszem nem emiatt ülünk most itt.-foglaltam helyet a székemben.
-Valóban nem.-bólintott Andreas. -Jelenleg azért is, hogy tisztázzuk a dolgokat és, hogy ismét elmondjam ne kövesd el a mi hibánkat.-utalt arra, hogy reggel Daniellel érkeztem.
-Huszonnégyéves voltam, pont, mint most te.-szólalt meg anya halkan. -Akkor még nem is tudtam erről a végrendeletről. Egy dolgot tudtam, hogy itt akarok lenni a cégen belül. Ez sikerült is, magaspozíciós tagja lettem a cégnek, és megismertem Andreast. Bár azt mondhatnám, hogy elsöprő szerelem volt a miénk, mely kibírt volna minden utunkba kerülő akadályt, de azt hiszem mindannyian tudjuk, hogy ez nem így történt. Semmi komoly dolgot nem akartunk. Andreas akkori barátnője és későbbi felesége egy nagyon közeli barátnőm volt. Minden egyes elcsattant csók, minden egyes lopott érintés, minden egyes vággyal teli pillantás elkövetésekor éreztem ahogy megforgatom a barátnőm hátában a kést, de a vágy ami felébredt bennem, nem hagyott szabadulni. Ahogyan Andreast sem. Így történhetett meg, hogy viszonyba bonyolódtunk, mely igaz tiszavirág életű volt, mégis meghatározó számunkra. És nem, nem azért, mert Andreas az apád. Fény derült kettőnk viszonyára, önszántamból hagytam el a céget, bár Ron Dennis az akkori vezető tudtomra adta, hogy ez a minimum és legkevesebb amit megtehetek. Azt hiszem ez az időszak mindkettőnk számára tanulságos volt.-pillantott anya Andreasra megerősítést várva aki csak aprót bólintott. -A távozásomat követően az olasz rivérákon találtam meg a nyugalmat és a vígaszt amire szükségem volt. Ott ismerkedtem meg az apáddal. Olyan erős vonzalmat, mint akkor, ott soha nem éreztem. Akkor tájt jöttem rá, hogy Andreassal óriási nagy hibát követtünk el, illetve amit éreztünk az nem volt annyira erős. Én csak egy munkát vesztett fiatal lány voltam, apád pedig maga az olasz maffia trónörököse. Mégis amikor egy átbulizott éjszaka után találkoztunk, tudtam, hogy hazaértem és megtaláltam a nyugalmat, illetve a szerelmet, melyet annyira nagyon kerestem és amitől eleinte olyan nagyon menekültem. Szerelmes voltam az apádba és azt hiszem ő is belém. Így történt az, hogy röpke fél év együttlét után teherbe esetem. Ikreket vártam. Egy csoda kisfiút és egy tündér kislányt. Aztán megszülettetek, olyan gyönyörűek, kedvesek és ártatlanok voltatok, és mi egy család voltunk, mígnem egy nap apád testőre sokkos állapotban hívott fel. Arturot és Vincenzot megtámadták. Egy másik nagyhatalmú maffia család, ők akartak Olaszország legnagyobb és egyetlen nagyhatalmú családja lenni. Vincenzo a kisfiam, a testévred e támadásban életét vesztette. Elvesztettem a kisfiam. Apád pedig úgy látta jónak, ha távoltart minket ettől az életformától és megkért arra, hogy utazzak veled vissza ide a szigetországba. Nem akartam, de kénytelen voltam. A biztonságod mindennél fontosabb volt, így teljesítve apád kérését hazatértem veled. Nevelgetlek és szeretlek, mert ezen a világon már csak te maradtál nekem, aki belőlem vált ki, akinek én adtam életet, és aki a mindenem. Ez volna az a fájdalmas múlt, melyet annyira nagyon titkoltam előled.-törölte meg könnyes szemeit. Szótlanul felállva könnyes szemmel sétáltam oda hozzá és vontam őt szoros ölelésbe.
. ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿ .
Sziasztok! 💖
Kis csúszással, de igen, itt a kövi rész. Elnézést, hogy eltűntem, de az a nagy harcihelyzet, hogy óriási projektbe kezdtem, és a tanulás mellett most ez az ami még kitölti az időmet.
Hamarosan részleteket osztok meg róla, de addig is mindenki vigyázzon magára.🥺💖 És hűha izgi futamnak nézünk elébe. 🥴😏🤪💖💖
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro