-Szóval akkor?-méregett Daniel halvány mosollyal az arcán az asztal másik oldaláról.

-Egyedül.-fűztem egybe ujjaimat az asztal tetején.

-Velem.-nézett mélyen a szemembe.

-Daniel. Állj le.-sütöttem le a szemem, mert a szituáció kezdett egyre kínosabb lenni.

-Igazából asszem se együtt se egyedül nem mentek sehova, de még én se.-mutaott ki az ablakon ahol az imént gyülekezett felhők kieresztették tartalmukat és egyáltalán nem sajnálva Vietnam népet, áztattott el mindent is az eső.

-Remek.-dőltem hátra a széken és nagyot sóhajtottam.

-Akkor marad az erkélyeden való átmszkálás.-húzta önelégült mosolyra ajkait amit egy szemforgatással díjaztam.

-Khm.-köszörültem meg a torkom és negédes mosolyra húzva ajkaimat néztem a férfira miközben összekulcsolt ujjaimat állam alá helyeztem és az asztalra könyököltem. -Nem vagy te már ahhoz kicsit öreg?-mosolyogtam rá ártatlanul.

-Hu.-bólintott mélyen. -Erős, erős, McLaren.-nézett rám elismerően. -De azért valld be, hogy én vagyok minden álmod ne továbbja.-kacsintott rám miközben önelégült vigyor terült el az arcán.

-Na akkor tubicáim.-csapta össze a tenyerét Lando ezzel felhívva magára a figyelmet. -Én írok a srácoknak, Daniel te meg Verstinek é mehetünk felelsz vagy merszezni. Caly te pedig gyere velem a recepcióra közben.-pattant fel a fiú, majd megvárva, hogy én is összekapjam magam elindultunk.

-Miben segíthetek Mr.?-nézett ránk az öltönyös férfi akinél néhány napja becsekkoltunk. -Sajnálom Uram, tényleg mélységesen, de mi nem egy játékbolt vagyunk, nálunk nincs ilyen pörgős izé.-oktatta ki Landot a recepciós aki a Twister játékban is használt pörgentyűre akart szert tenni. A fiú a tényt, miszerint itt nics csüggedten fogadta és csalódottan szálltunk be a liftbe.

-Van tök menő kulacsotok halo, majd pörgetitike azt.-mosolygtam rá bíztatóan a liftben állva.

-Meg te is.-nézett rám értetlenül.

-Tessék?-néztem rá döbbenten.

-Te is jössz játszani.-tárta szét kezeit.

-Nem.-nevettem fel. -Nem veszek részt egyedüli lányként egy kanbuliban. Ki van zárva.-tiltakoztam.

-Nyugi Caly semmi durva nem lesz, úgyhogy gyere.-mutatottt Lando a szobája felé, így beadva derekam indultunk meg a szobája felé ahonnan hangos kiabálás hallatszott, az fix, hogy nem mi vagyunk a szálloda kedvenc vendégei.

-Jóóó. Ez tetszik.-hallottam meg egy repedtfazék hangot aki Lando ágyán ült és egy másik fiúval a telefont nyomkodták.

-Nő vagy pörgetős app?-szólt oda egy magas vékony fiú miközben a falhoz egy teniszlabdát dobált.

-Ember vágod mindkettő.-jött a válasz repedtfazéktól miközben érkezésünkre felfigyelve nézett rám, és olyan ismerős volt.

Az ágyon ülő két fiú felálltak és odasétáltak elém.

-Alexander Albon. Brit-thai kettős állampolgár és Red Bull pilóta.-mutatkozott be a fiú majd kezét elfogadva kezet ráztunk és én is bemutatkoztam közben pedig Daniel is megérkezett Lando szobájába és csodák csodájára nem az erkélyen.

-Hűha. Megtaláltad az ajtót?-néztem rá tetett csodálkozással.

-Rém icces vagy.-nézett rám halvány mosollyal az arcán.

-George Russell. Brit állampolgár és a Williams istálló pilótája.-mosolygott rám a fiú,majd vele is kezet fogva mutatkoztam be neki.

-Max Verstappen.-állt meg előttem a férfi.

-Calynda McLaren.-néztem rá kissé feszengve, mert eddig mindenki mondott magráól néhány szót hiába tudtuk egymásról, hogy ki kicsoda. -Ismerős vagy.-tártam szét a kezeimet.

-Én kinek nem halo?!-kérte ki magának. -Én vagyok a következő világbajnok.-dicsekedett.

-Igazából én azt akartam mondani, hogy a Jégkorszakból te vagy Sid, de ahogy tetszik. Nagyon örvendek oh jövőbeli világbajnok.-a szobában egy pillanatra megfagyott a levegő, majd mindenki éktelen nevetésben tört ki én pedig csak kínosan néztem körbe és Sid uraságnak egy elnézést tátogtam aki csak mosolyogva megrázta a fejét.

-McLaren megint alakítottál.-vágott hozzám egy párnát Daniel én pedig tettét egy bemutatással díjaztam.

Már legalább háromszor volt mindenki, legtöbben mertek, mivel a fiúk megszabták, hogy csak háromszor lehet a felelést válaszatni.

-Calynda.-nézett rám gonosz mosolyra húzva ajkait Versti Sid miközben törökülésben két térdén megtámasztott könyökökkel és álla előtt összetett kezekkel méregetett. -Felelsz vagy mersz?-a gonosz mosoly olyan levakarhatatlan volt az arcáról, mint általában Alpaka uraság vigyora ami sokszor csak indok nélkül ver tanyát a férfi arcán.

-Szerinted?-tártam szét a kezeimet. -Egyértelmű, hogy felelek, és nem, ne is mondd, tudom, ellőttem az utolsó lehetőségem.-a fiú pedig kijelentésemre egyetértően bólintott.

-Jó akkor elterelem kicsit érzelmesebb vonalra a játékokt.-tette fel kezeit védekezően aztán ismét felvéve előző pozícióját minden figyelmét nekem szentelte. -Veszítettél már el valakit?-tudtam, hogy tud valamit a múltamról, vagy tudni akar, hogy kibilenthessen, azt is tudtam, hogy, hogy ezt a Sides beszólásért kapom, de fájt, hogy mélyröptű kérdést kaptam.

Az ágy tetején körbe nézve a fiúkon mondtam ki a választ halvány mosollyal az arcomon.

-Mindannyian vesztettünk már el valaikit.-tártam szét kezeimet Sid pedig csak bólintott, majd én pörgettem.

-Albon.-néztem fel az appból szememmel követve az irányt ahol a tű megállt. -Felelsz vagy mersz?-kérdeztem a fiút.

-Srácok asszem felelek.-tárta szét kezeit védekezően, majd egy adag fujjolást begyűjtve kapta meg tőlem a kérdést én pedig tőle a választ. Ezt követően pedig Alex Landot pörgette, a fiatal pilóta pedig engem, ismét, én pedig éreztem, hogy veszélyben vagyok, tekintve, hogy elfogytak a lehetőségeim felelés fronton.

-Caly.-szólított meg. -Meg sem kérdezem úgyis tudjuk mindannyian mit is kell tenned. Merned kell. Teperd le Danielt. Hajrá tubicáim.-bíztatott Lando tapsolva.

-Mivan, ha nem csinálom meg?-a fiúk összenéztek, majd mindannyian rám szegezték a tekintetüket.

-Nem akarod tudni.-tiltakozott a fiú.

-De mégis.-erösködtem.

-Vetkőzés.-jelentette ki. -Fehérneműre.-korrigálta magát.

Sorsomat elfogadva térdeltem fel és nyúltam a hosszúujjú pólóm aljához, majd a fiúk döbbent reakcióit látva engedtem el az anyagot, majd az ágyon Georgeon átmásztam Danielhez aki lazán ült Lando franciaágy támlájának dőlve. Két lába nyújtva volt, így azokat megcélozva másztam a férfi ölébe aki egyből észlelve ingatag állapotomat tette kezét a fenekem alá.

-Na srácok. telefonokat ide.-néztem a fiúkra akik csüggedten nyomták kezembe készülékeiket.

-McLaren.-nézett rám Daniel várva, hogy mikor és mit lépek én pedig kezeimet vállára tettem majd ujjaim nyaka felé indultak felfedező útra göndör fürtjei felé.

-Gyűlöllek Ricciardo.-forgattam meg a szemem.

-Ne aggódj bennem is hasonló érzések tengenek.-jelentette ki én pedig mély levegőt véve és azt kifújva hangosan dübörgő szívvel tapasztottam ajkaim az övéire. Eleinte csak ízlelgettem, mert egyrészt testem örült a szíves viszontlátásnak másrészt pedig vártam, hogy Daniel esedezzen a bejutásért és nehogy már fordítva legyen és én könyörögjek. A férfi nyelvével alsó ajkamat súrolva, majd szivogatva kérlelt, én pedig az engedélyt megadva neki hagytam, hogy csókunk elmélyüljön és szenvedélyes táncot járjanak nyelveink.

Remegett az egész testem és, ha Daniel nem húzott volna közelebb magához, nem tartott volna extra stabilan biztosan leborultam volna róla, mert ez az ember olyan érzelmeket váltott ki belőlem, mint még soha senki.

Tudtam, hogy ő is érzi, azt is tudtam, hogy benne is hasonló érzések tombolnak, de mindketten tisztában voltunk azzal, hogy semmi sem történhet ezen felül.

-Jólvan tubicáim. Igazából nekem elég lett volna egy szájratapasztós kis puszi is, de mindegy igazából.-hívott vissza minket a jelenbe Lando én pedig elváltam Daniel ajkaitól.

. ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿ .