3 héttel később

-Akkor köszönöm szépen. Az ülést berekesztem. Sok sikert a hétvégére.-szólalt meg Zak Brown, majd felállva jelezte, hogy vége van a taktikai megbeszélésnek. Mindenki elindult a tárgyalóterem ajtaja felé, így egy kisebb tumultus keletkezett, pedig nem voltunk sokan, csak az adott osztályok vezetői, a pilóták, Zak Brown és Andreas, illetve jómagam.

-Beszélhetnénk?-állt meg mellettem Daniel zsebre dugott kézzel.

-Lilyhez kell rohannom, hogy elhozzak néhány mappát aztán azokat kell átnéznem, tehát attól tartok, hogy nem.-néztem magam elé egyenesen, hogy nehogy találkozzak a férfi melegséget ársztó szemeivel és ennek hatására nehogy elgyengüljek.

-Elkísérlek.-jelentette ki.

-Erre semmi szükség.-kaptam rá a tekintetemet.

-Caly.-állt meg a jobb oldalamon Lando, így a két pilóta tökéletesen közrefogott. -Te mikor indulsz Vietnámba?-tette fel a fogós kérdést.

-Hétfő van.-tettem mutató ujjamat ajkamra gondolkodóan. -Csütörtökön média nap. Viszont át is kell állnom egy picit, illetve fel is akarom fedezni a futamnak otthont adó csoda várost, úgyhogy holnap.-néztem a fiúra halványan mosolyogva aki egy bólintás kíséretében jelezte, hogy vette a dolgot, majd látva, hogy szabad az ajtó elindult felé, én is így tettem Alpaka urasággal a nyomomban.

-Lift vagy lépcső?-susuogta Daniel a fülembe miközben éreztem, hogy testének melege közre fogja hátamat, susogása pedig csiklandozza füécimpámat. Lehunyt szemekkel próbáltam erőt venni magamon és nem elgyengülni, tekintve, hogy három hete e folyamatot tökéletesen csinálom.

-Tiéd a választás lehetősége.-rántottam meg a vállam majd előre léptem egyet kilépve a férfi bűvköréből.

-Akkor a lépcső.-indult meg én pedig hálát adva az égnek, hogy nem liftezünk indultam meg utána.

Daniel maga elé mutatva jelezte, hogy előreenged, fogalmam sincs, hogy ez egy ritka udvarias tett lett volna részéről, vagy csak a hátsó fertájamat akarta szemeivel ostromolni, ennek ellenére elfogadva felajánlását indultam el és éppen bevettem a lépcső adta kanyart amikor két erős kéz a derekamnál fogva elkezdett tolni, míg hátam nem találkozott a hideg fallal. Értetlenül néztem a két barna szempárba a félhomályban, ugyanis a lámpa alig világította meg a lépcsőt.

-Ignorálsz.-jelentette ki Daniel a nyilvánvaló tényt. -Három hete úgy kerülsz ahogy csak tudsz.-és abszolút igaza volt, mert valóban ez történt. Ausztráliában köztünk, ott akkor Daniel öltözőjében olyan dolog történt aminek sohasem szabadott volna.

Fehér pólóját erősen markolva és húzva magamhoz csókoltam a férfit. Az agyam tudta, hogy nem szabad, de ebben az esetben abszolút a szívem döntött.

-Majd kivasalom.-engedtem el a textilt, amely lengén védte kidolgozott felsőtestét, én pedig a markolásom adta durva gyűrődéseket figyeltem, mint sem, hogy a férfi szemébe nézzek.

-Attól tartok a közeljövőben lesz mit vasalnod.-jelentette ki, szavainak hallatán köpni-nyelni nem tudtam. Egyrészt megdöbbentett, hogy Daniel folytatást akar, másrészt felől pedig ekkor tudatosult bennem, hogy mi mit is tettünk.

Mindig én voltam az aki harsogta, hogy "munkát a magánélettel soha", ő pedig volt az aki ezen elv szerint tengette a mindennapjait. És ezt akkor abban a pillanatban amikor kopogás nélkül berontottam hozzá, nos, mi akkor ezt megszegtük.

-Nekem most mennem kell.-szólaltam meg kitisztult fejjel. És őszintén? Ha a férfi feltette volna a kérdést, hogy mégis hova rohanok, vagy mi lehet jelenleg ennél fontosabb? Talán nem is tudtam volna számára érdemben elfogadható választ adni, ám látva rajtam, hogy mekkora vívódás folyik le bennem szó nélkül elengedett. -Erről.-mutattam rá és magamra. -Sekinek nem beszélünk.-néztem rá, ő pedig mélyen bólintva jelezte, hogy érti és rendben van, majd kiléptem Daniel öltözőjének ajtaján és vissza se néztem.

Daniel Ricciardoval akkor azon az ominózus aszrtáliai futamon kerültem utoljára ilyen közeli kontextusba. Ugyanis a józan ész érve legyőzte a szívet és felfogtam a tényt, miszerint nagy hibát követtünk el, megszegtünk egy íratlan szabályt, egy elvet, mely Daniel életének egyik alapja és egy eszmét, melyet soha nem szeghettünk volna meg.

Féltem. És még aznap este hazautaztam, nem ünnepeltem meg a harmadik helyét, hanem inkább elmenekültem a tény elől, hogy szívem, melynek nem szabadott volna jobban dobognia már csak magára a férfi gondolatára nagyon durván és bizony jobban dobbantgat.

A repülőn ülve a lemenő nap utolsó sugarait kémlelve döntöttem el, hogy a munkám és lelkem fontosabb, mint az, hogy Daniel számára egy újabb hódítás legyek, így született meg bennem azon elhatározás, hogy ignorálni fogom a férfit amennyire csak lehet.

-Valóban.-néztem mögé kerülve a tekintetét.

-Miért is?-kérdezte számonkérően.

-Pontosan tudnod kéne, hogy miét, Daniel.-néztem végre a férfi két gyönyörű szempárjába.

-Nem mondtam el senkinek.-ráncolta a homlokát.

-Egy pillanatig sem vádoltalak ezzel.-rántottam meg a vállam miközben oldalra pillantottam. -Daniel nézd.-hívtam fel a figyelmét. -Mi akkor és ott egy olyan dolgot szegtünk meg, melyben mindketten töretlenül hiszünk.-néztem rá.

-Akkor most te figyelj Lyn.-kérte ki magának. -Mindketten akartuk és egyikünk sem visszakozott pedig pontosan tudod, hogy lett volna rá lehetőséged, mégsem tettél semmit, sőt! a pólómat tökéletesen összegyűrve rántottál magadhoz, hogy dugjam le nyelvem a torkodon.-vázolta fel a férfi az amúgy abszolút jogos érveit.

-Undorító vagy.-jelentettem ki.

-Dehogy vagyok.-vágta rá azonnal. -Te nem tudod elfogadni a tényt, hogy nekem van igazam és, hogy életedben először nem te irányítasz, illetve nem tudod befolyásolni a történéseket.-jelentette ki és bár soha nem ismertem volna be, mélyen legbelül tudtam, hogy teljesen igaza van.

-Mondja ezt az aki minden kocsiba üléskor az életét kockáztatja. Elárulom, ott a kocsiba ülve sem te irányítasz Daniel. Abban a sebességben amivel te haladsz esélytelen lenne, szóval te is fogadd el a tényt, miszerint a sportban, tehát az életedben és a szenvedélyedben nem te vagy a fő irányító és akkor lehet én is elfogadom, hogy nem én irányítom a szívem, hanem az irányít engem. És, ha nem haragszol dolgom van.-nyúltam a két erős kezéhez, melyek a falhoz támaszkodva erősen közre tartottak és nem akartak ereszteni.

-Nekem is dolgom lenne, ha hagynád.-nézett rám megemelt állal.

-Hát ez vicc!-masszíroztam meg a homlokom. -Elengedsz és akkor mindketten mehetnénk.

-Nekem rajtad lenne dolgom.-jelentette ki korrigálásképpen egy laza szemforgatás kíséretében, majd ajkamra lecsapva kezdte meg a bejutásért való ostromot.

-Daniel.-toltam el magmtól óvatosan kemény mellkasát. -Ezt tényleg nem kéne.-néztem a szemébe miközben illata bekúszott az orromba és elborította elmémet, ezzel lehetőséget adva nekem egy újabb hibázásra.

-De én akarom.-csapott le újra ajkaimra, majd combom alá nyúlva emelt meg én pedig automatikusan dereka köré kulcsoltam lábaimat.

-És amit akarsz azt mindig megkapod. Tudom.-forgattam a szemeimet, majd ujjaim nayakán felfedező útra indultak mígnem elérték gödör fürtjeit.

-Pontosan.-húzta széles és egyben önelégült mosolyra száját, majd ismét lecsapott ajkaimra.

-Csak.-szakítottam meg a csókot a levegőhiány miatt és próbáltam önuralmat gyakorolni a gyorsan süppedő és emelkedő mellkasamra. -Kár, hogy engem nem fogsz.-jelentettem ki. -Mégpedig azért, mert egyszer már megszegtük a szabályt, igen másodszor is, de utoljára.-jelentettem ki duzzadt ajkakkal.

-Nem irányíthatsz mindent Lyn.-nézett rám csalódottan miközben letett a földre.

-Ahogyan te sem Ricciardo.-közöltem vele a tényt miközben mélyen a szemébe néztem, majd elindultam a lépcső felé, hogy befejezzem amiért alapból indultam.

. ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿ .

Sziasztok!!!
Igen, megérkeztem a kövi résszel 🥴💖
Igazából csak annyit fűznék hozzá, hogy akinek herótja van a "munkát magánélettel, soha" mondatocskátol egyrészt elnézést, másrészt pedig nyugalom tele lesz még ilyennel...

Landria23

Csoda csajszimajszi, sztorija.

A történet három személyt állít középpontba, és fordulatos csavarokkal, illetve történésekkel mutatja be az életet az f1 színfalai mögött.

Rea sportriporternek tanul.
Lando Norris és Lance Stroll f1-es pilóták.

Légy részese egy kalandnak ahol a "tiltott gyümölcs a legédesebb".