Bárcsak...
Este van és én szokásomhoz híven unatkozom úgyanis megint nincs sem könyv amit olvashatnék sem film ami érdekelne. Ahj miért nincs több romantika a világban? Na igen ez vagyok én Sophia a reménytelenül romantikus alkat aki 0-24-ben várja szőke hercegét. Csak úgy forr a vérem. Igaz még soha nem voltam igazán szerelmes de nagyon érdekel milyen az mikor úgy szeretsz valakit hogy még a nuttellád is képes lennél nekiadni. Valahogy mindenkinek összejön csak nekem nem. De addig is amíg a szerelem nem talál rám hipper szuper mega giga király kerítő vagyok. 10-ből 11-szer összejött. Ennek ellenére a csodatechnikát magamon nem sikerült alkalmaznom. Pedig sokszor próbáltam nekem elhihetitek.
Nemááááár... Máris reggel van?
-Kicsim kelj fel.
-Anyu majd szólj ha szombat lesz addig állítsd magad szundira köszi.
-Nem mondom még egyszer kelj fel!
-Jó jó nyugi, kelek.
Felkelteni van energiája de arra hogy csináljon nekem reggelire egy vajas pirítóst az már meghaladja az erejét. Aránylag hamar elkészültem és indultam az állomásra. Majdnem lekéstem a vonatot ezért nem volt időm jegyet venni. Remélem nem egy bunkó kalauzt fogtam ki ma reggel mert ha igen nekem végen. Szerencsére a következő megállon felszállt jó barátom Antal aki mindig két jegyet vesz mert ismer.
-Antal mondtam már milyen jól áll neked ez a kockás ing?
-Megint nincs jegyed igaz? Tessék.
-Én hősöm!
Egy tini lány billentyűzetéből...
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro