(Nem tudom miért, de én imádtam őt. ❤️❤️)

Mikor oda értünk az említett helyre, olyan síri csend volt, hogy arra gondoltam talán átvertek. Még a madarak szárny csapását és az éjszakai állatok hangja is jól hallatszott.

Aztán egyszer csak hangos dörömbölés és jajveszékelés töri meg a néma csendet, mindenki megtorpant, de ami ott várt az még a vártnál is rosszabb volt... Holttestek, mindenki holtan végezte... Egy igazi mészárlás. Szörnyű volt még körül nézni is. - Ki művelhette ezt a sok szörnyűséget. - Néztem rá Lan Zhan-ra és bár nem mondott semmit, láttam rajta, hogy ő is valami hasonlón gondolkodhat.

De nem sokáig bámészkodhatunk, mert a Sötét fém rezonálni kezdett és a tetőn egy furcsa figurát vettünk észre.
- Üdvözletem. - vigyorog ízléstelenül.
*Hát ezt meg honnan szalajtották?* - Te meg ki vagy? - kérdezem kíváncsian kis ellenszenvvel a hangomba. Gusztustalan energiákat árasztott a kölyök.

De még, csak meg se tudott szólalni, mert megjelent egy másik kultivátor. A férfi fehér ruhája és káprázatos hófehér kardja elkábított. *Mibe csöppentünk?*
Az ismeretlen nem sokat beszélt, de azért pár dolgot megtudtunk mielőtt egymásra támadtak volna. A suhanc kinézetű nem volt gyenge, de közelébe se ért a másik kultivátornak, de mocskossul játszott. Mikor látta, hogy rossz helyzetbe kerül, elakart tűnni, de megállítottam és vissza húztam a játékba. - Még mindig gyerekes? - nevettek Lan Zhanra és a világos kék energia fonalra mutatók. Még láttam, hogy megforgatja a szemét, de már a további harcra fókuszáltam.
- Érdekes! - vihogja a kölyök.
Még komolyan segítenünk se kellett, hisz a fiú sokkal erősebb volt, mint a rossz fiú. Így nézők lettünk... Lan Zhan meg amúgy se mozdult, így én se ugráltam.
Egy pár csalás és harc után, végül elkapták a gazfickót, ráadásnak még egy kultivátor megjelent, a fehér barátja lehetett... De pont ellentéteknek tűntek. A másik tiszta feketébe volt öltözve.

- Köszönöm a segítséget - nézett rám - Xiao Xingchen a nevem, ő itt Song Lan - mutatt a barátjára.

Illően köszöntöttük őket, aztán míg ők megkötözték Xue Yang-ot - végül az ő neve is kiderült.

Lan Zhannal furcsálltuk, hogy azóta nem rezonált a Sötét fém.
- Add ide! - Tér a lényegre egyből Lan Zhan, egy kis kerülgetés után.
- Micsodát? - Játszotta az agyát Xue Yang.
- A Sötét fémet.
Persze játszotta a tudatlant, de mikor átkutattam tényleg nem volt nála semmi... Pedig biztos tudott valamit.

A fogoly kihallgatása közben felmerült bennem néhány kérdés, de ezt már csak akkor tettem fel, mikor kettesben maradtunk. A többiek addig a keresésre összpontosítottak.

Kis várakozás után Meng Yao és a félős haverunk is megjelent. Egy kis megbeszélés után el is indultunk a Tisztátalan Birodalomba, még a két fivérünk velünk jött egy darabig, de tiszteletem őket döntésükért. Mielőtt elbúcsúztunk volna egy érdekes beszélgetésem Xiao Xingchen-el, ami feltépte a régi sebeimet. Amit próbáltam nem túlságosan kimutatni.
Még pár percig bámultam a messzeségbe, őket figyelve, aztán neki indultam volna, de Lan Zhan meg se moccant. - Mehetünk.
Lassan rám nézett azokkal a mindentudó szemeivel és bólintva neki indult. Úgy éreztem mintha mindent tudna, de ez nem zavart... Nála nem.

Mikor oda értünk hamar rájöttem, hogy ChiFeng-Zun-re nagyon is illik a neve és hogy miért fél tőle Nie Huaisang. Erős jellemnek tűnt és ezt egyhamar megtudtam, mikor is Xue Yang védelmére kellett kelnem, hisz még nem tudtunk semmit. Semmi kedvem nem volt szembe szállni a klán vezérrel, de még sötétben tapogatóztunk. Szerencsére Meng Yao intelligens elbeszélgetése a Klán vezérrel, hatott rá. Látszott, hogy nagy becsben tartja a tudását a férfi.

Aznap nyugisan kezdtem iszogatni és elcsatangolva el is tévedtem, de egy idő után kiestek a dolgok vagy is ezt mondtam Jiang Chengnek. Igazából, Lan Zhan közelébe akartam lenni, de még így is... Végén az alkohol miatt hamarabb elaludtam. Hagytam, hogy elinduljon.... Ha tudtam volna azt, amit most tudok, nem engedtem volna csak úgy el... Ezerszer megbántam még akkor is, ha aggódtam a családom miatt.

Reggel Jiang Cheng aggódva keresett és közölte, hogy itt vannak a Wennek, ami egyhamar harcba fordult. Néha tényleg elgondolkodom, hogy ennyire peches vagyok... Vagy csak engem követ az a fránya balszerencse manó. A baj folyton megtalál...

A sok vérontás mellett megúsztam, hogy a Wen hülye gyerekkel keljen mennem, és mikor megbeszéltük a dolgokat a Klán vezérrel, hamar útnak indultunk Lótuszrév felé. Bármennyire aggódtam Lan Zhan-ért és Felhőzugért, jó ne feszegessük a témát... Persze, hogy inkább Lan Zhan-ért aggódtam és amit az a ficsúr mondott, még jobban aggasztott. Még, hogy katonákat küldött Gusu-ba és még fenyegetőzött is, amitől a harag és a kétségbeesés hamar úrrá lett rajtam. Legszívesebben megütöttem volna.

Lótuszrévben az emberek örömmel fogadtak minket, jó volt visszatérni. A szokásos helyek, illatok és emberek megnyugtatták az idegeimet, de mikor Lan Zhanra gondoltam, újra elfogott a félelem. Jiang Fengmian hozta a szokásos formáját, melegség hamar elöntötte a testem, féltett minket. Huncutul mosolyogtam, ugyan úgy mint gyerekkoromban. Jiang Yanli felbukkanása még nagyobb örömöt okozott, nagyon hiányzott lágy mosolya és szerető tekintette. Hamar kiültünk enni, de a békesség nem sokáig tartott... Megjelent a baj, név szerint Yu Ziyuan. Sose szeretett és sokszor is megbüntet a legkisebb bajért is. Mikor már nagyobb voltam persze megértettem én, de gyerekként szomorúságot okozott.

A téma ugyan az volt, mint a Tisztátalan Birodalomba, hogy a Wennekhez kell küldeni a tanítványokat. A beszélgetés egyre kínosabb és kínosabb lett és Yu asszony mindig tudta, hova kell lőni, hogy a legjobban fájjon. Tudtam, hogy a szavai tőrként a legsúlyosabb sebet tudják ejteni, de Jiang Cheng-nek fájt a legjobban. Még ha tudta is, nem mondhattam semmit.

Miután Yu asszony visszavonult, az étkezés nyugodtan befejeződött. Nem sokára beszéltünk Jiang Fengmian és a beszélgetés nem nyugtatott meg.

Nem sokkal később...

Nem sokára útnak is indultunk a Wennekhez, az út zökkenőmentesen telt, de mikor felsorakoztunk valami nem hagyott nyugodni.

- A Gusu tanítványai hol vannak? - Persze a szememmel egyből Lan Zhant kezdtem keresni, de senkit nem láttam.

- Az lehet nem túl nagy baj, emlékezz nála van a Sötét fém darabja, lehet bujdos valahol.

Sóhajtottam, de nem voltam meggyőzve. - Akkor se stimmel valami.

- Inkább törődj a magad dolgával. - Morogja fogadott bátyám.

Elhúztam a szám, de a tekintettem járt. *Már megint papol*

Aztán az idegesítő ficsúr is megjött, már most ideges lettem tőle. Egyszer ha tudom, biztos megütöm. - Hozzátok őt is.

Mikor ezt meghallottam egyből hátra kaptam a fejemet és a balsejtelmeim beigazolódtak. Egy megviselt Lan Zhant pillantottam, még ránézni is rossz volt. Elszorult a szívem. - Lan Zhan. - Hangomban minden érzelem megtalálható volt. Keserűség és félelem.

De ő meg se szólalt, még így is méltóságteljesen lépdelt mellém. - Lan Zhan. - Lépek hozzá közelebb, de Jiang Cheng megállított.

- Ne keverd a bajt. - Ránt vissza. - Látod, hogy jól van. Később megbeszélitek a dolgokat.

Persze nehezen tudtam befogni a szám és az se segített, hogy még csak meg se szólalt.

Aztán még felocsúdni se tudtam, jött még a tavaszra tél... A kardokat elkobozták. Ez már nagyobb ellenszenvet váltott ki és tömeg idegességet. De az még jobban meglepett, hogy Lan Zhan egy szó nélkül adta át a kardját, pont ő... Nem tudom mi történhetett, de ez már sok volt. Megszorítottam a kardom, de én is oda adtam... Bár jól összeszorított szájjal, lassan a fogamat fogom csikorgatni, ha ez így fog folytatódni.

Aztán akire a legjobban nem számítottam szólalt fel Jin Zixuan. Nem gondoltam, hogy ennyi vér van a pucájában, de azért nem fogom megkedvelni, főleg Yanli miatt se.

De a Wen idióta szavai nem hangzottak valami fényesül, egyre rosszabb sejtéseim lettek és bár folyton Lan Zhanra néztem, ő csak előre bámult.

Miután a színjáték meg volt, eltávoztunk a szálláshelyünkre, és a könyvet lapozgattam amit kaptunk. Úgy éreztem az Éjtelen Városban magamat, mintha csak egy börtönbe lennék. Főleg, hogy még ki se engednek a szobánkból. Pedig a Wennek érzékenysége, baljóslatú előérzeteimet csak fokozták és miért csak Lan Zhan van itt. *Bele őrülök ezekbe a kérdésekbe.* Aggódtam tovább, mint egy idióta.

Aznap nagy gondokkal és kevés alvással fejeztem be a napot.