//Dream

2022. május 4.

Reggel álmosan sétáltam a suliba. Egy unalmas napra számítottam, és ma még dolgozatot is írunk, pedig az év végi vizsgákra kéne tanulnom.

Egy nagy sóhajjal beletúrtam a hajamba, és egy unott morgás után beléptem az iskolakapun.

Csodálkoztam, mert egyetlen embert sem láttam az udvaron, pedig kicsit késve érkeztem, és ilyenkorra már mindenki itt szokott lenni.

Megvontam a vállamat, majd mielőtt még tehettem volna pár lépést, az udvar hátsó részéről sikításokat hallottam.

Először két lány, majd egyre több diák futott az iskola elé az udvarból, összezavarva engem.

Megpillantottam Leo-t, ahogy az arcán egy olyan tekintet volt, amit még sosem láttam.

Rémült volt, és a szeme piros volt a sírástól. Intettem neki és még pár embernek akik az udvarból sikítva és sírva rohantak előre.

"Hé, mi folyik itt? Miért van kiborulva mindenki?" Emeltem meg a szemöldökömet.

"George!" Üvöltötte Leo, majd hirtelen a szája elé kapta a kezét, és elhányta magát.

Nem értettem mi történik. Egy lány az udvarra mutatott.

Kíváncsian elindultam arra, a szívem hevesen vert, nem tudtam mire számítsak.

Hirtelen megpillantottam a nagy tömeget. Nem tudtam, mi ez a nagy felhajtás. Valamit körbeálltak az emberek.

Öklendezést és sírást hallottam. Kicsit közelebb merészkedtem, és lágyan átvágtam a tömegen.

Ekkor megláttam.

Ott lógott George a cseresznyefán.

Elszörnyedve néztem rá.
Teljesen megrémültem. Azt hittem, megállt a szívem. Nem tudtam megmozdulni, nem kaptam levegőt, először nem éreztem semmit.

Végre elért a karma. Mindig vártam rá, hisz megérdemlem. Rossz ember vagyok. De nem gondoltam volna, hogy lesz oly' kegyetlen az élet, hogy George-ot veszi el tőlem.

A lábam a földbegyökerezett, így nem tudtam mást tenni, csak nézni George élettelen testét.

Néhány tanár próbálta kezelni a helyzetet, de ők is meg voltak rázva.

Néhány perc múlva a rendőrök és mentősök autójának süketítő szirénájára tértem magamhoz.

A karomnál fogva vonszolt ki engem egy rendőr az iskolaudvarból.
Homályosan láttam, ahogy beszél hozzám, de nem hallottam semmit.

Nem pislogtam, nem figyeltem.
Hirtelen erős fájdalmat éreztem a mellkasomban, majd a lábaim feladták a harcot.

Összeestem, és ezután minden sötét lett.

Immár a második tavasz, hogy Dream szerette George-ot, de ezen a tavaszon, George ott lógott a cseresznyefán.

~~~

2023. szeptember 03.
Florida

"Ki fogom csinálni az egész iskolát. Aztán talán magammal is végzek." Mondta egy komoly arckifejezéssel a szőke floridai.

"Clay. Már betöltötted a tizenkilencet. Ennél érettebben kellene gondolkodnod. Több mint egy év eltelt, de még mindig magadat okolod." Sóhajtott Mary, a pszichológus.

"Kibaszottul nem érted, milyen érzés ez!" Emelte meg a hangját Dream, az asztalra csapva.

"Igazad van. Nem tudom átérezni, mert nem velem történt meg. De attól segíthetek neked, hogy jobban legyél." Mosolygott a nő, hátradőlve a székében.

"Ha segíteni akarsz, mondd meg, hogyan tegyem egészségesebbé a talajt az udvaromban." Tette keresztbe karjait a fiú.

"Kertészkedsz?" Kérdezte érdeklődve Mary.

"Igen. Ültettem egy cseresznyefát."

~~~

Dream sosem felejtette el George-ot.
Idővel feldolgozta azt, ami történt, de akkor sem nyugodott.

Dream életben volt, de valami megszűnt létezni benne 2022. május 4-én, tavasszal.

Tavasszal, mikor a cseresznyefa virágzik.

Vége.