//Dream

Január 16.

El sem hiszem, hogy ismét újév van.
Remélem 2022 jobb lesz, mint 2021.

A téli szünet gyorsan eltelt, és semmit nem csináltam. Az idei karácsony még rosszabb volt mint a tavalyi.

Az iskola tizenhatodikán már el is kezdődött, a kapcsolatom George-al pedig most ugyan olyan, mint a legelején.

Egy lépés előre, öt lépés hátra. Ezt persze csak is magamnak köszönhetem, hisz én voltam az, aki engedély nélkül nekiesett a nyakának.

A szünetben volt időm gondolkodni, de bármennyire is próbáltam kifogást keresni, nem tudtam.

Rossz szándékaim voltak, rossz ember vagyok. Már csak az a kérdés, hogy miért pont George-al csináltam ezt.

~~~

Még a hidegben, hóban is, George ott ült a cseresznyefa alatt, és egy papírra írt valamit.

Fapofával odamentem hozzá, és köszönés nélkül kezdtem.

"Tudod, azt mondtad aggódsz értem. De ez fordítva is igaz, tisztában vagy vele?" Néztem rá, majd felemelte a fejét, és semleges arckifejezéssel nézett rám.

"Tényleg?" Kérdezte, a hangtónusa flegma és szarkasztikus volt, az arca nem mutatott semmi érzelmet.

"Pont most akarsz viccelődni?" Ráncoltam össze a szemöldökömet, közelebb lépve hozzá.

Erre kicsit megrezzent, és bár próbálta titkolni, én tudtam, hogy fél tőlem.

Nem hibáztatom, mindenki félne attól az embertől, aki erőszakkal csinált bármit is vele.

"Köszönöm, hogy belenézel a szemembe ezek után. Tényleg köszönöm." Tettem a mellkasomra a kezemet.

Nem mondott semmit, csak szótlanul bámult. Bár rám tudott nézni, a tekintete üres volt.

Eddig mindig jól tudtam olvasni George érzéseit, de ez az első alkalom, hogy nem vagyok rá képes.

Talán nem is érez semmit, és már nem tekint rám úgy, mint régen. De az is lehet, hogy tudnám, csak nem akarom olvasni George érzéseit.

Nem hiszem, hogy el tudnám viselni ha belátnám magamnak, hogy undorodik tőlem. Hogy fél tőlem. Hogy utál engem.

Ez miatt én is utálom magamat, George.

~~~

Már egy ideje nem csinál semmit, csak mozdulatlanul ül, és nézi a hóesést.

Iskolán kívül is követem George-ot, mi van velem? Nem akartam ennyire nyomulós lenni.

Suliba nem tudtam beszélni vele, így az órák után követtem őt idáig.

Viszont annyira elfoglaltnak tűnik. Nem csinál semmit, de én úgy érzem, gondolatban valahol nagyon máshol van.

Nem szeretném megzavarni. Inkább most csak nézem őt.

Tél van, de George miatt mégis melegem van. Már csak a látványától is gyorsan kalapál a szívem, lángol az arcom.

Szeretlek, George. A mi kapcsolatunk azért olyan bonyolult, mert téged még nem szeretett senki, én pedig soha nem szerettem senkit.

Ezért illenénk egymáshoz. Boldoggá tehetnénk egymást. A bökkenő, hogy az arcomon és testemen kívül semmit nem tudok ajánlani neked.

Míg én csak előnyös külső, és semmi belső vagyok, te kívül-belül szép vagy. Mégsem tudnálak boldoggá tenni téged.

Az erőszakos, undorító személyiségem tehet erről.

De érted megpróbálnék változni.
Csak boldogságot érdemelsz, George. És a tény, hogy én nem tudom ezt megadni neked.. — Bántja a szívemet.

~~~

Fogalmam sincs, meddig állhattam a parkban, őt nézve.

Mire feleszméltem, már besötétedett, és nem is írtam Sapnap-nek, hogy később érek haza.

Nem szeretném magára hagyni George-ot. Szerencsémre pont ő is elindult.

Az ajkamra haraptam. Sötét van, és Florida nem olyan biztonságos.
Lassan utánamegyek, hogy biztosra tudjam, épségben hazaér.

Csendesen sétálni kezdtem mögötte, de hirtelen megfordult és rámnézett.

"Le akarsz szúrni, vagy mi?" Emelte meg az egyik szemöldökét George.

"Ah, mi? Nem, én—" Kezdtem bele kínosan, de félbeszakított.

"Egész végig engem néztél, és most még követsz is? Rádhívjam a rendőröket?" Kérdezte flegmán, egy kicsit elmosolyodtam.

"Nem gondoltam volna, hogy meg fogsz látni. Csak figyeltem rád, nehogy valami baj legyen."

"Ijesztő. Hagyj békén." Mondta egy komoly arccal.

"Tőlem hívhatsz bárkit, akkor is hazakísérlek." Erősködtem.

George szemforgatása után már ketten sétáltunk az otthonáig.
Nem szólt hozzám, csak néha oldalra pillantott.

"Most, hogy tudod a címem, be fogsz törni hozzám?" Kérdezte keresztbetett karokkal.

"Talán. Mindig zárd az ajtót és ablakokat." Vontam meg a vállamat egy mosollyal, ő pedig szó nélkül bement, és becsapta az ajtót.

Sóhajtottam egyet, és írtam Sapnap-nek, hogy későn fogok hazaérni.
Egy hosszú séta rám fog férni.

Sajnálom, George.

...

Ha tetszett ez a rész, kérlek nyomj egy csillagot! ⭐️

Sziasztook<33