//Dream

Április 20.

Álmosan pislogtam a barna hajú fiúra, méregetve az arcát, miközben az asztalon könyököltem.

"Nem fogod föl amit mondok?" Kérdezte George frusztráltan, kezét az arcom előtt rázva.

"De.."

"Akkor miért nem tanulsz? Mindjárt május, és ha megbuksz irodalomból, a tanárnő engem vesz elő, azt fogja hinni, hogy nem segítettem neked!"
Magyarázott idegesen.

"Biztos. Majd kitalálok valamit." Vontam vállat.

"Ne gondolj semmi hülyeségre! Csak tanulj!" Tette elém az irodalomkönyvet George, majd hátradőlt a székén, és bámult.

Biztosan nem fogok tanulni.
Rápillantottam a könyvre, és kirázott a hideg.

A tanulás helyett George szemébe néztem undorral, éreztetve vele, hogy nem fogom azt tenni, amit akar.

"Csak akkor olvasom el ezt a szart, ha minden másik tantárgyban is segítesz." Mosolyodtam el, mire George megrázta a fejét.

"Hülye vagy? Nekem is tanulnom kell." Forgatta meg a szemét.
"Ne zsarolj engem, pont leszarom, ha irodalmon kívül megbuksz valamiből."

Igaz is, George-ot nem lehet rávenni ilyenekre.

"Szemét vagy.." Sóhajtottam, majd lehajtottam a fejemet az asztalra.

"Te pedig lusta. A saját érdekedben kellene tanulnod!" Forgatta a szemeit.

"Neked könnyű mondani. Stréber vagy." Mondtam egy vigyorral, és ahogyan arra számítottam, mérgesen visszaszólt valamit.

Direkt idegesítem fel, mert valamit úgyis tud rá mondani.

Én pedig nézhetem ahogyan az ajkai mozognak, miközben beszél. Van, hogy csak azon tűnődöm, milyen érzés lenne megérinteni az ajkát.

Van, hogy vadabbak a gondolataim, és tudni akarom, milyen lenne ráharapni a szájára, vagy— ....

"Talán majd otthon elolvasom." Mondtam lustán, majd felültem egyenesen.

"Megkönnyítenéd a dolgomat." Állt fel az asztaltól George. "Letelt a 45 perc. Holnap találkozunk.." Motyogta, majd kisétált a könyvtárból.

A szemem még követte a hátát, de amint eltűnt a látószögemből, én is felálltam és elmentem.

~~~

Másnap délben egy almába haraptam bele, miközben szétnéztem az iskolaudvaron. Nem volt ott akit kerestem, ezért bementem a suliba.

Az osztályunkban ott is volt a barna hajú fiú, aki elé a tanár egy lapot helyezett le.

Közelebb mentem, George idegesen rágta a körmét míg a lapot fürkészte.

"Újabb versenyre jelentkezel? Nem gondolod, hogy ez kicsit sok?" Tettem a kezemet a vállára, mire felkapta a fejét.

"Minél több, annál jobb." Mondta szigorú tekintettel, én pedig kivettem a kezéből a lapot, és olvasni kezdtem.

"Hmm.. Matek verseny. Ha ezen veszel részt, kevesebb időd lesz tanulni a vizsgákra." Emeltem fel az egyik szemöldökömet.

"Köszi, de nem kell, hogy te oktass engem tanulásban." Tette keresztbe a karjait.

"Nem oktatlak, aggódom miattad." Mondtam őszintén, összeráncolva a szemöldökömet.

George tekintete lágy lett, és elpirult arccal elfordította a fejét, majd szomorkásan nézett lefelé.

"Megint kitűnő szeretnék lenni." Sóhajtott miközben beletúrt a hajába.

"Az fontosabb, hogy kipihent legyél."

"Ja, nagyon bölcs vagy." Ásított a fiú, majd arcát a kezébe temette.

Ha tetszett ez a rövid rész, akkor kérlek nyomj egy csillagot! 🤍

Sajnálom, tanulnom kell.

Sziasztook<33