//Dream

Reggelről pont megpillantottam George-ot a folyosón, de mikor felé kezdtem sétálni, gyors léptekkel irányt váltott.

Furcsa.

~~~

Matekon elbambultam, unott fejjel a padomon könyököltem, tekintetem belefúródott George fejének hátuljába.

Így, hogy előttem ül, nem látom az arcát. Milyen frusztráló!

Azon gondolkodtam, hogy talán ma meghívom ebédre George-ot, mielőtt Leo ismét megtenné előttem.

Kicsengő után lustán felálltam, és lassan odalépkedtem George padjához, de ő sietve felkelt, és kirohant az osztályteremből.

Összeráncoltam a szemöldökömet. Kerül engem?

Nem gondoltam rá sokat, hiszen miért kerülne engem? Most nem is vitáztunk.

~~~

Ebédszünetben kilestem az udvarra, de meglepetésemre George nem volt ott.

Szétnéztem az ebédlőbe, és csikorgatni kezdtem a fogaimat, mikor láttam George-ot a lila gyík mellett ülni.

Ez már hihetetlen. Most komolyan barátok? Csatlakoztam a barátaim asztalához, és onnan figyeltem, hogy mikor fog végezni a barna hajú.

Amint láttam, hogy felállt az asztaltól, gyorsan én is így tettem, viszont meg is álltam, mikor észrevettem, hogy most Leo is vele sétál.

Idegesen az asztalra csaptam, néhány osztálytársamat megijesztve, akik összezavarodottan néztek rám.

"B-bocs."

~~~

Talán kicsit betegesnek hangzik, de feltűnés nélkül követtem a két srácot. Csak hagyja már egyedül George-ot!

Végre.. Leo a tornaterem irányába tartott, egy nagy mosollyal integetve George-nak, aki viszonozta ezt.

Megrándultak az ajkaim, de próbáltam visszafogni magamat. Szívesen rúgnám szét a seggét Leo-nak.

George után mentem, és megragadtam a csuklóját az esetben, ha el akarna futni.

A fiú kicsit megrezzent, és ijedt tekintettel nézett rám.

"Ah.. Megijesztettél." Motyogta, bizonytalan szemekkel nézve rám.

"Te pedig kerülsz engem!" Hajoltam közelebb.

"Mi? Nem is.." Tagadta.

"De igen! Mondd csak, mit vétettem?" Böktem meg a mellkasát, felemelve az egyik szemöldökömet.

"Mondom, hogy semmit! Csak képzelődsz." Ráncolta össze a szemöldökét.

"Pfft.."

"Szóval? Mit akarsz?" Meredt rám kérdően.

"H-hát.. valójában nincs mondanivalóm, csak azt hittem kerülsz.." Mondtam kínosan.

"Nem kerüllek. Ha nincs más mondanivalód, akkor én.." Motyogta, nem fejezte be a mondatot, csak hátat fordított nekem.

"Várj!" Tettem a kezemet a vállára.
"Ne ülj többet Leo-val! Komolyan mondom!" Szorítottam a vállát.

"Különben?" Kérdezte idegesen, a füléhez hajoltam.

"Különben olyat csinálok azzal a padlizsán fejűvel, amit még én is megbánok." Suttogtam, hallottam, ahogy George nyel egyet.

"Ezt vegyem fenyegetésnek..?" Bámult a padlóra kényelmetlenül.

"Akár." Vigyorodtam el, majd megütögettem George vállát.
"Ne feledd, ma korrepetálsz engem irodalomból." Mondtam, majd elsétáltam.

~~~

A negyedik órám után a mosdó felé mentem. A folyosó végéről láttam, ahogy Leo bement.

Egy elégedett mosollyal követtem.
Itt az idő, hogy beszéljek ezzel a padlizsán-hajú lila gyíkkal.

Magam mögött becsaptam az ajtót, és vészjóslóan jó kedvvel sétáltam Leo felé. Mikor meglátott, felemelte az egyik szemöldökét.

"Olyan vagy, mint egy parazita, tudod?" Léptem közelebb hozzá.

"Clay.. Most komolyan bunyózni akarsz?" Vigyorgott rám, majd keresztbetette a karjait.

"Ne menj George közelébe." Morogtam, majd megragadtam Leo-t a pulcsija nyakánál, közelebb húzva őt.

"Most George jön be neked, vagy én? Nehéz eligazodni rajtad." Mosolygott kimutatva a fogait, szemében önelégült tekintet.

"Mi a szarról ugatsz?" Ráncoltam össze a szemöldökömet idegesen.

"Tudod, nem gondoltam volna, hogy buzi vagy." Mondta, majd közelebb tolta hozzám az arcát. "Úgy tudtam, hogy George az.." Suttogta vigyorogva.

Kétszínű barom. Ökölbefeszítettem a kezemet, és beleütöttem az arcába. Odakapta a kezét fájdalomban, és nevetni kezdett.

"Te kibaszott féreg.. Ezért még kinyírlak." Figyelmeztetett Leo.

~~~

A telefonomra pillantva megláttam az időt.

George-nak már rég itt kellene lennie. Hát mégis csak kerül? De akkor is, a korrepetálásomat biztos nem hagyná ki!

Idegesen körbejártam az iskolát.
Minden osztályterembe benéztem, megnéztem a könyvtárat, de sehol nem találtam a fiút.

Kicsit aggódni kezdtem, és frusztráltan néztem össze-vissza.
A szívverésem felgyorsult, picit izzadtam. Komolyan szomorú vagyok, mert nem jött George...?

Stressz futott át az agyamon, miközben mindenhol őt kerestem. Hol a fenében van!?

Ekkor jutott eszembe valami. Nem is néztem a helyen, ahol a legtöbbször szokott lenni.

Kifutottam az udvarra, és piros arccal bámultam a barna hajú fiúra, aki a virágzó cseresznyefa alatt állt.

Próbáltam levegőhöz jutni, és nyugodtan megközelíteni őt.

"Hé! Mindenhol kerestelek.. Már rég korrepetálnod kellene engem!" Mondtam zihálva, kezemet a mellkasomon tartva.

"Oh, bocsi. Megfeledkeztem róla.." Vakarta meg a karját kínosan.

"Phew.. Azt hittem hazamentél." Túrtam bele a hajamba.

"Nem, csak kicsit leragadtam." Motyogta, a talajt fürkészve.

"Mi vonta el a figyelmedet..?" Emeltem fel a szemöldökömet, az alacsonyabb fiúra nézve.

"Sajnálom... A cseresznyefa." Nézett fel a rózsaszín virágokra a fejünk felett. A szemei felcsillantak, és lágyan elmosolyodott.

Újra éreztem ezt a meleg érzést a szívemben, ami most nagyon gyorsan vert. Már csak az arcát nézve azt hittem, elolvadok.

Kíváncsi voltam, milyen puha az ajka. Soha nem akartam még ennyire megérinteni valakit.

Az ártatlanságától, a hangjától, az elbűvölő szemeitől kiszáradt a szám, és vörös lett az arcom.

Tavasszal, mikor a cseresznyefa virágzik, rájöttem, hogy szerelmes vagyok George-ba.

"Cherry blossom on your sycamore tree
What you don't tell no one, you can tell me"
-Lana Del Rey

Ha tetszett ez a rész, kérlek nyomj egy csillagot! 🤍🌸

Szerettem a cseresznyefán...
Viszont nemcsak a hasamat,
Hanem attól szebbet, az ám,
Szemed szívemnek a zamat.

Sziasztook<33