//Dream

Az osztálykirándulás második napja elég pocsék volt, ugyanis "játékos feladatokat" csináltunk amit egy norvég iskola rendezett.

Lefordítva, középiskolásokat kényszerítenek valami oltári nagy faszságra, és úgy kezelik őket, mint az óvodásokat.

Itt is csapatokra lettünk bontva, azonban most Leo és George egybe került, Alan a lányokhoz, én pedig néhány idegesítő srác mellé lettem beosztva.

A nap folyamán egyszer-egyszer ökölbeszorítottam a kezemet mikor láttam, hogy Leo folyton ízlelgeti George-ot.

Leo és George, ti mázlista seggfejek!Örülök, hogy legalább ti el tudjátok hülyéskedni ezt az egészet. Engem kiráz a hideg, ha ezekre a stréber csapattársaimra nézek.

Rendesen izzadtak azért, hogy tökéletesen csinálják a feladatot. Mintha kapnánk érte valami jutalmat. Nevetséges.

~~~

Az osztálykirándulás utolsó éjszakáján nem tudtam aludni. Idegesen beletúrtam szőke fürtjeimbe, és halkan kimentem a szállás elé.

A körmömet rágtam egy ideig, majd hallottam az ajtó nyitódását. Eléggé megijedtem, mivel azt hittem a tanárnő lesz az, vagy valami ördög aki a lelkemet akarja.

Helyette George jött ki, értetlenül pislogva rám.

"Úristen.. Majdnem összeszartam magamat! Mi a francot akarsz, hogy ennyire ijesztően közelítesz meg?" Ráncoltam össze a szemöldökömet, erőszakosan suttogva.

"Bocsánat, csak nem tudok aludni. Miért jöttél ki?" Kérdezte halkan, majd meg sem várta a válaszomat, elkezdett lépkedni a sötétbe, várva, hogy sétáljak vele.

"Én sem tudok aludni." Kocogtam utána.

Mindketten csendben maradtunk egy ideig.

"Rágyújthatok?" Húztam elő egy cigarettát a zsebemből.

"Mhm." Bólintott George, majd miután meggyújtottam a csikket, kivette a kezemből, és beleszívott.

"Nem tudtam, hogy cigizel." Motyogtam, szemeim a karcsú ujjait követték, ahogy az ajkai közé helyezte a cigarettát.

"Nem is. Csak most jólesett." Fújta ki a füstöt, majd visszaadta nekem a szálat.

Ezúttal én szívtam bele, tagadni sem tudnám, hogy kicsit beindított, mikor éreztem a nedvet a csikken, ami George nyála volt.

"Tetszett ez az osztálykirándulás?" Fordítottam felé a tekintetemet.

"Nem.. Nem volt semmi izgalmas." George hangja semleges volt, az arca pedig egy kicsit csalódott.

"Igazad van. Kár érte, pedig szép hely." Néztem végig az éji tájon, sóhajtva.

Ismét csend volt, majd hirtelen egy harmadik személy hangjára fordítottam meg a fejemet.

"Gyertek vissza, ha lebuktok, én nem falazok." Tette keresztbe a kezét Leo, idegesítően méregetve minket.

"Menj vissza te, senki nem kérte, hogy falazz." Meredtem Leo-ra idegesen.

"Woah, nyugi, nem kell feleselni. Csak nektek akartam jót." Gúnyolódott egy ellenszenves kamu mosollyal a lila hajú.

Mindig éreztem feszültséget köztem és Leo között. Egymás szemébe még sosem mondtunk semmi negatívat, viszont száz kilométerről is tudom érezni az ellenszenvet és gyűlöletet amit Leo sugároz irántam.

"Neked meg nem kell okoskodni. Húzz vissza, csak sétáltunk." Vetettem Leo-ra egy undorodott pillantást.

"Ne utasítgass. Mi ütött beléd? Pfft.. Azt hiszed te vagy itt a vezető?" Kuncogott Leo, játszva az idegeimmel.

"Ne húzd az agyamat tovább, lila gyík!" Léptem közelebb hozzá, ő pedig sértődve túrt bele lila hajába.

"Hé, mégis hány éves vagy? Ne vitatkozz, mint valami óvodás!" Lépett közbe George, mérgesen nézve rám, és láttam Leo ajkain az elégedett vigyort.

Ez nagyon felidegesített. George valóban ilyen vak? Leo ezt mind direkt csinálja.

"Kívülállók ne szóljanak bele, pláne akkor ne, ha nem látod tisztán a helyzetet." Néztem le George-ra, közelebb hajolva az alacsony fiúhoz.

"Ne beszélj így szegénnyel, csak mert fáj az igazság." Karolta át George-ot Leo.

Hihetetlen. És akkor maradjak nyugodt..?

"Akkor dugjátok seggbe egymást." Morogtam, arrébb lökve a két fiút, és csak visszasétáltam a szállásra, idegesen bebújva az ágyamba.

~~~

Másnap reggel a busz vitt minket vissza a reptérre.

A repülőgépen az ülésrend ugyanaz volt, mint idefelé. Kínos csendben ültem George mellett.

A hangulat kicsit feszült volt, így csak néha a fiúra pillantottam, halkan hümmögve, hogy magamra vonjam a figyelmet.

"Hé.. Csak.. Mondhatok valamit?" Kérdeztem reménytelenül, majd végre rámnézett.

"Mit akarsz?"

Kínosan a számra haraptam, utálok bocsánatot kérni.

"Bocsánatot akarok kérni.. Tudod, nem rád voltam mérges éjszaka. Leo tényleg ki nem állhat engem." Mondtam.

"De te kezdtél el olyan csúnyán beszélni vele!" Ráncolta össze a szemöldökét George.

"Az igaz, de csak azért, mert megzavart minket!" Mondtam gondolkodás nélkül, majd még én is meglepődtem a saját szavaimon.

George arca kicsit elpirult, szemeit pedig a kezére vezette.

"Nem tudom hogyan érted ezt, de a lényeg.." Köszörülte meg a torkát.
"..hogy most te vagy a hibás."

"Bocsi."

"Ne tőlem kérj bocsánatot, hanem tőle." Nézett rám komoly tekintettel.

"Mi van!? Leo-tól? Még mit nem!" Vágtam rá.

"Mit is vártam tőled.." Sóhajtott George, rázva a fejét.

"Elismerem, hogy én vagyok a hibás. De neki sosem fogom megadni azt az örömet, hogy az én számból hallja." Hunytam le a szemeimet.

~~~

Most én és George is aludtunk a repülőn, így mikor leszálltunk Floridában, mindketten kipihentek voltunk.

Megkaptuk a bőröndöket, és miután a tanárnő mondott még pár szót, mindenki hazament.

~~~

Az ágyamon feküdtem, és az elmúlt 2 napon gondolkoztam. A hullócsillagokon, és George édes arckifejezésein.

Miután azon kaptam magam, hogy mosolyogok rá gondolva, zavarba jövetelemben a párnáimba temettem az arcomat.

Kínos.

Ha tetszett ez a rész, kérlek nyomj egy csillagot! 🤍

"I watch the Moon,
Let it run my mood,
Can't stop thinking of — you"

Sziasztook<33