//Dream

Február 6.
A retardált tanárok kötelezővé tették az idei farsangot.

Semmi kedvem nem volt menni, de nem hiányozhatok többet, vagy kicsapnak. Mellesleg, a "barátaim" ragaszkodtak ahhoz, hogy én is jöjjek.

Barátoknak hívjuk egymást, de én csak kényszerből vagyok velük, mert talán ezek a csávók nem olyan unalmasak mint a többi diák.

A közös programjaink általában arról szólnak, hogy leitatjuk egymást, és valami oltári nagy hülyeséget csinálunk.

Mit művelek az életemmel?

~~~

Farsangi buli, de nem öltöztem be semminek. Számomra elég gyerekes.
A haverjaim épp titokban piát öntöttek az üdítőkbe, én pedig a falnak támaszkodva unatkoztam.

Halkan hümmögtem, és végigpillantottam a nagy termen. Mindenhol beöltözött lányok voltak, de a vámpír-macska, egyebek jelmezek helyett inkább kurvásan voltak öltözködve.

Morogtam unalmamban, mikor megláttam valakit egyedül ücsörögni a terem szélén. George. Elmosolyodtam, és odasétáltam hozzá. Talán ez az este mégsem lesz dögunalmas, elvégre itt van ő, szóval idegesíthetem.

"Szióka, miért ülsz ilyen bánatosan, hm?" Tapogattam a vállát, mire felnézett rám, és a szomorkás tekintete már ideges volt.

"Ugh. Te mindenhol ott vagy?" Forgatta meg a szemét George, én pedig leültem mellé.

"Fogadok engem vártál~" Ízlelgettem egy vigyorral.

"Na persze." Sóhajtott. "Nem értem a lényegét ennek az egésznek. Bárcsak haza lehetne menni." Mondta bánatosan, amint kuncogni kezdtem.

"Hát, ez van Georgie. De nem lesz ez olyan rossz, hisz itt vagyok én." Rúgtam a bokájába gyengéden, mire fájdalomban felnyögött és mérgesen rám meredt.

"Így csak rosszabb."

~~~

Végre megtaláltuk a tömegbe az üres osztálytermet ahol George táskája volt. Csukott ajtóval is behallatszott az üvöltő zene.

Csendben ültem egy üres padba, amíg George a táskájában kutatott, mire végre megtalálta a telefonját.

Gyorsan pötyögni kezdett, majd a telefont a füléhez tartotta.

"H-hello? Igen apa, ez az egész kilencig tart. Utána sietek haza. Rendben, szia." Mondta George a telefonba lágy hangon, azonban az arckifejezése aggódó volt.

Telefonját visszatette a táskába, majd elindult az ajtó felé. Gyorsan eléléptem, elállva az útját.

"Nem mész sehova. Tudod, itt izgibb lesz idegesíteni téged, mivel nincs itt senki." Mondtam egy vigyorral, amint a fiú arca komor lett.

"E-ez most komoly?" Ráncolta össze a szemöldökét George.

"Aha. Amúgy szánalmasan nézel ki, tudod? Olyan vagy mint egy ideges törpe. Nevetséges." Gúnyoltam, mivel tudtam, hogy idegesíti.

"Nem értem az ugatást, szóval nem fogok válaszolni." Tette keresztbe a kezét.

"Pfft, még egy kutyának is több esze van, mint neked." Vigyorogtam.

"Te már csak tudod, igaz? Hisz te is egy öntelt kutya vagy." Nézett rám haragos szemekkel, mire elhalkultam egy percre.

Mióta tud ez a kis vakarcs így beszólogatni? Ez szórakoztatóbb lesz mint gondoltam.

"Jobban tennéd ha eldugulnál, kullancs." Pöcköltem meg a homlokát játékosan.

"Igazad van, nem vesztegetem rád az energiámat." Motyogta. "Idegesíteni akarsz, de tudod mit? Nem fogok reagálni többé. "Mondta, majd csak leült egy székre és lehajtotta a fejét.

Megforgattam a szemeimet, és közelebb mentem hozzá.

"Úgy viselkedsz mint egy kisgyerek!"
Mondtam, de nem válaszolt. "Hé, legalább nézz rám, ha hozzád beszélek!" Utasítottam egy kicsit hangosabban, de még mindig semmi.

Rossz tulajdonságom, hogy türelmetlen és makacs vagyok.
Említettem már, hogy türelmetlen vagyok?

"Nem hallasz, vagy mi??" Kérdeztem idegesen, de ő még mindig nem reagált.

Pezsgett a vérem mérgemben. Utáltam, ha figyelmen kívül hagytak.

Megragadtam George karját erőszakosan, és megfogtam az állát, kényszerítve a fejét, hogy rám
nézzen.

"Válaszolj már!"

A tekintetünk találkozott, és észrevettem ahogy George arca elpirul egy kicsit, majd ajkain egy elégedett mosoly keletkezett.

"Mint egy lázadó óvodás. Te vagy a nevetséges, Dream." Mosolygott rám, a nagy barna szemei az én zöldeimet szuggerálták.

Az arckifejezésem meglágyult, és nevetni kezdtem. Óvatosan megütögettem a vállát, majd megráztam a fejemet.

"Hihetetlen vagy."

~~~

Ezután George csak telefonozott, én pedig majdnem bealudtam.

Tíz kínzó perc unalom után, George ismét felállt, és ki akart menni az osztályteremből. Nem hagyhatom, hogy elmenjen. Legalább őt tudom zaklatni.

Megfogtam a csuklóját, és közelebb húztam magamhoz.

"Mondtam, hogy nem mehetsz el."

Összeráncolta a szemöldökét, és a szemében láttam, mennyire fel akar most pofozni.

"Mit akarsz még? Nem fogok beszélgetni veled! Szóval mit akarsz csinálni, csak bámulni rám?" Kérdezte idegesen.

"Akár." Vigyorogtam, majd csak csendben maradtam, és pislogás nélkül őt néztem.

Tudtam, hogy ez zavarba fogja hozni őt. És valóban, kábé tíz másodperc után piroslott az arca, és szégyenlősen elfordult.

Kuncogni kezdtem, majd az órára pillantottam. Kilenc óra.

A zene kicsit elhalkult, majd a következő pillanatban egy rakás diák rontott be az osztályterembe a táskájukért.

A fele gyerek már részeg volt, a többi pedig csalódott volt, hogy vége.

Megforgattam a szememet a látványon. Visszafordultam George felé, de nem láttam sehol.

Gyorsan körbepillantottam az osztályban, majd végre megláttam a pici barna hajú fiút kirohanni az ajtón.

Agh, meglépett.

~~~

A következő hétfőn még mindig nem sikerült kijózanodnia néhány embernek a pénteki farsang után.

Vagy csak szimplán ilyen részegesen viselkednek. Nem tudom.

Beültem matekra. Azonban a pad előttem üres volt. Ott George ülne.

Hogyhogy nincs órán? Pedig megesküszöm, hogy láttam őt reggelről.

Felnyújtottam a kezemet, és kikéredzkedtem a mosdóba.

Amint kiléptem a folyosóra, nem láttam senkit. Ahogy sétáltam és néztem ki az ablakon, megpillantottam valamit.

George feje hátulja. Elnevettem magamat, és kimentem az ajtón.
Ott ült az udvaron egy padon.

"Nahát, csak nem lógsz?" Vigyorogtam, majd unottan lenéztem rá.

Picit összerezzent ijedtében, majd felkapta a fejét, és megkönnyebbülten sóhajtott mikor látta, hogy csak én vagyok az.

"Nem szándékosan. Nem tudok felállni." Mondta George, én pedig értetlenül néztem rá.

"Mi?"

Ekkor George felhúzta a nadrágjának a szárát, és a bokájától egészen a sípcsontjáig egy nagy seb volt.

"Ugh- Mi történt? Ránézni is rossz."
Motyogtam miközben leültem mellé.

"Elestem." Mondta, de a hangja halk volt és szomorkás. Az arcára pillantottam, és láttam rajta a félelmet.

Nem elesett, valaki fellökte. Sóhajtottam egyet, és lágyan csóváltam a fejemet, miközben a térdére tettem a kezemet.

"Segítek elmenni a nővérhez, oké?"

"Ne! Nem kell. Bekötöm én a sebet, csak kellenne kötszer." Mondta, amint kicsit ellökte a kezemet.

Úgy gondoltam, fél a nővérektől, tűktől, vagy ilyesmi, szóval úgy döntöttem most nem kínzom.

Felálltam, és felhúztam őt a padról, majd átkaroltam, és lassan a mosdóba sétáltunk.

Elszaladtam a tanáriba kötszert kérni, mondván, hogy tesin elesett valaki és neki kell.

Mikor visszaértem a mosdóba, George már a sebet tisztította egy kis vízzel.

"Jó orvos lennél." Mondtam egy mosollyal.

"Hát.. A saját sebeimet még ellátom, de másokétól felfordulna a gyomrom." Mondta amint megvakarta az arcát.

"Érzékeny vagy." Ízlelgettem.

Csak halkan morogni kezdett egy kicsit, de láttam, hogy most nincs energiája veszekedni.

Bekötöttem a sebét, és ottmaradtam vele egész végig. Hallottuk a kicsengőt, én pedig nyújtózkodtam egyet.

"Ah, neked köszönhetően nem kellett matekon lennem." Nevettem, mire lágyan ő is elmosolyodott.

~~~

Szerencsére a szünet után már George tudott egyedül sétálni, ahhoz képest, hogy pokolian fájhatott neki. Azt hiszem tényleg hozzá van szokva ehhez.

Sajnálom őt.

Ha tetszett ez a rész, kérlek nyomj egy csillagot! 🫶🏻

Nem hiszem, hogy Floridában van farsang 😭 Nézzétek el, most tegyünk úgy, mintha lenne xdd

Sziasztook<33