Bells will be ringin' the sad, sad news
Oh, what a Christmas to have the blues
My baby's gone, I have no friends
To wish me greetings once again

- Kedvesem! Ébresztő. - Elijah lágy hangját hallottam. Óvatos cirógatást éreztem az arcomon, mire lassan nyitogatni kezdtem a szemem.
- Hány óra van? - dünnyögtem a párnámba.
- Fél 8. - arcomról hátamra vándorolt a keze és azt a területet kezdte el simogatni.
Nagyot ásítottam és kinyitottam a szemeim. Elijah mosolyogva figyelt.
- Mész valahová? - kérdeztem, mikor észrevettem, hogy felöltözve ül az ágy szélén. Bólintott.
- Sajnos mennem kell, Niklausnak szüksége van rám.
- Nagy fiú. Oldja meg a problémáit magának. - morgolódtam a párnámba fúrva a fejem.
- Természetfeletti ügy, szükség van rám.
Bosszúsan sóhajtottam egyet és felültem, majd szorosan megöleltem.
- Vigyázz magadra!
- Mindig. - simította a hajamra a kezét és homlokon csókolt.
- Ha Klaus miatt bármi bajod esik, egyesével tépem ki a szőrt a mellkasáról.
Felnevetett.
- A szavamat adom, hogy nem lesz baj. Később találkozunk?
- Déltől 6-ig dolgozok.
- Akkor ha végzek addigra érted megyek és kiengesztelésül elviszlek vacsorázni. Megegyeztünk?
- Fagyit is akarok. - fúrtam a mellkasába a fejem, mire ismét felnevetett.
- Kapsz fagyit is.
Nagyot sóhajtottam, majd kiegyenesedtem és loptam egy csókot tőle.
- Akkor este találkozunk. - mosolyodtam el. Ő is így tett és egy hosszú csókkal búcsúzott.

Choirs will be singin' Silent Night
Christmas carols by candlelight
Please come home for Christmas, please come home for Christmas
If not for Christmas, by New Year's night

Lementem a közeli boltba bevásárolni. Mire haza értem vele, annyi időm maradt, hogy gyorsan ettem valamit, aztán mentem is dolgozni. Nem tetszett ez a mai nap. Sütött a nap és latyakká változtatta a havat, ami pár napja még olyan fenségesen ragyogott. Minden tiszta víz volt és sár és ez rányomta a bélyeget a kedvemre. Morgós voltam és most a zene is kifejezetten idegesített, az emberekről nem is beszélve. Egyértelműen rossz kedvem volt ma.
Lassan lépkedtem a tömött utcán a Rousseau's felé. Josh-val voltam beosztva, aminek egy kicsit örültem, mert bíztam abban, hogy majd felvidít, ehelyett Camit láttam a pult mögött, amint beléptem a bárba.
Összevont szemöldökkel mentem én is a pult mögé és felakasztottam a kabátomat.
- Hát te? Azt hittem Josh van bent.
- Neked is szia.
- Bocsi. - nevettem el kínosan magam.
- Egyébként Josh lett volna, csak dolga akadt.
- Értem...
Elég unalmasan telt a nap. Éppen a raktárba mentem utánpótlásért.
- Ne segítsek?
Megrezzentem a mély hangra mögöttem és hátra fordultam.
- Marcel... Szia. Megoldom, de köszönöm. - mosolyogtam rá megilletődve.
Eszembe jutott hirtelen minden, amit Elijah elfelejtetett velem és bevallom egy kicsit pánikba estem. Főleg azután, miután elkezdett felém közeledni. Automatikusan hátrálni kezdtem, de neki ütköztem az asztalnak mögöttem.
- Miért félsz? - kérdezte és még mindig közeledett, majd megállt egy méterre előttem.
- Nem... Én nem félek. - nyeltem egy nagyot.
- Elijah visszaadta az emlékeidet ugye?
Bólintottam egyet és könnyek szöktek a szemeimbe.
- Nem kell félned, Dove. Nem akarlak bántani, akármit is hallottál.
Összeszedtem magam és mélyen a szemébe neztem, miközben kiegyenesedtem.
- Megfenyegedtél.
Bólintott.
- A te érdekedben.
- Ugyan mit tudsz te rólam? - csattantam fel.
- Rólad semmit. De az apádról annál többet.

Friends and relations send salutations
Sure as the stars shine above
But this is Christmas, yes, Christmas, my dear
Some time of year to be with the one you love

Ledöbbentem.
- Tessék? Honnan ismered az apámat?
- Van egy közös ismerősünk. Egy alvilági alak, akinek apád nem kevés pénzzel tartozik. Mit gondolsz miért keresett meg téged?
Eleredtek a könnyeim és megráztam a fejem.
- Ugyan, te is tudod, hogy nem miattad jött. Sosem miattad jön.
Borzasztóan fájt ez a mondat, de igaza volt. Nagyot sóhajtott.
- Nézd, Dove. Semmi okod nincs megbízni bennem, de hinned kell nekem.
- Mi közöd van az apámhoz? - kérdeztem most már meglehetősen mérgesen.
- Az apádat azért küldték ide, hogy elvigyen ahhoz az emberhez, akinek tartozott. El akart adni téged, hogy rendezze a számláját. Ez mind az után volt, hogy én nem voltam hajlandó elvinni téged. Erre értette Elijah, hogy megfenyegettelek. Én is tartozom annak az embernek és ezzel egyenlíthettem volna. De nem tettem meg. Meg akartam. De aztán fontos lettél Elijah-nak és ha hiszed, ha nem, hiába nagy a szám, Elijah Mikaelsonnal én sem szívesen húzok ujjat. Ezért jött el az apád, csak aztán felszívódott és újra elővettek engem.
- Szóval most beteljesíted, amivel megbíztak?
Megrázta a fejét.
- Bocsánatot akarok kérni.
Erre megint ledöbbentem.
- Marcel Gerard tele vagy meglepetéssel.
Halványan elmosolyodott és felém nyújtotta a kezét.
- Bocsáss meg, amiért így viselkedtem.
Megfogtam a kezét és kezet ráztunk.
- Nem mondom, hogy nem szartam be tőled, de megbocsájtok.
Elnevette magát.
- Hát itt meg mi folyik?
Szét rebbentünk Cami hangjára.
- Egy érett beszélgetés. Azt hiszem. - mondtam még mindig Marcel szemeibe nézve.
- Aha... Nem akarok belerondítani, de sokan vannak, kéne az utánpótlás.
- Máris viszem. - biccentettem felé.
- Segítek. - termett ott Marcel és segített kivinni a ládát.

So won't you tell me you'll never more roam?
Christmas and New Year's will find you home
There'll be no more sorrow, no grief and pain
And I'll be happy, happy once again

Nagyon vártam már a műszak végét, meg akartam osztani Elijah-val a Marcellel történt dolgokat. Izgatottan léptem ki az ajtón és körbe néztem, de Elijah sehol sem volt. Megálltam pár méterre az ajtótól és vártam.
Már majdnem 1 órája vártam hiába. Aggódni kezdtem úgyhogy elindultam hazafelé, de nem a lakásomba mentem, hanem egyenesen a Mikaelson házba. Belépve fullasztó csend fogadott. Odalent senkit sem találtam, így elindultam a lépcső felé. A felénél járhattam, mikor megjelent Freya a tetején.
- Dove, hát te? - kérdezte meglepetten.
- Úgy volt, hogy találkozunk Elijah-val, de hiába vártam rá. Mondta, hogy van valami természetfeletti dolgotok ma és bevallom egy kicsit aggódtam, úgyhogy ide jöttem.
Freya tekintetében szomorúságot láttam, amire megrémültem.
- A szobájában van. - bökött az említett helyiség felé állával én pedig elkezdtem kettesével szedni a lépcsőfokokat és a szobájába siettem.
Nyitva volt az ajtó ő pedig az ágyában feküdt. Azonnal odarohantam és leültem az ágyra mellé. Gyöngyözött a homlokán az izzadtság és egy piros seb éktelenkedett a nyakán. A szemei csukva voltak, de zihált. Az arcára simítottam a kezem, de hirtelen elkapta a csuklóm és eltorzult arccal nézett rám.
- Elijah... Dove vagyok. - szólaltam meg rekedten, mire kisimult az arca és megteltek könnyel a szemei. Elengedte a kezem.
- Bocsáss meg. - nyögte ki.
- Mi történt? Azt ígérted vigyázol magadra. - mondtam a könnyeimmel küszködve.
- Farkas harapás. Halálos a vámpírokra. Rám nem, mert ősi vagyok, de azért megkínoz. Rendbe jövök, Niklaus már adott a véréből.
- És az miért jó?
- Azért mert az az egyetlen gyógyír a farkas harapásra.
Megkönnyebbülten sóhajtottam és egy csókot nyomtam izzadt homlokára, majd hozzá döntöttem a sajátomat.
Simogattam a mellkasát és egy idő után meghallottam, ahogy egyenletesen szuszog. Kiegyenesedtem és akkor megláttam, hogy elaludt.
Akaratlanul is elmosolyodtam, olyan aranyos volt. Levetettem a kabátomat, majd a fürdőbe mentem és bevizeztem egy kéztörlő törölközőt. Kicsavartam és visszamentem Elijahoz. Ráterítettem a homlokára és jó darabig néztem őt. Nagyon aggódtam érte. Szerintem soha senkiért sem aggódtam még így.
Kerestem a szekrényében egy pólót és átöltözve befeküdtem mellé. Mellette akartam lenni, amikor reggel felébred.

Ooh, there'll be no more sorrow, no grief and pain
And I'll be happy, Christmas once again