Who's debonair with the tall silk hat?
Muffler of wool and a tummy that's fat?
King for a day, and he loves the road
With a broomstick cane and a heart of gold

Elijah csupasz mellkasán ébredtem. Halványan elpirulva mosolyodtam el. Annyira furcsa volt még ez nekem, hiszen Luciferrel sosem volt ilyen bensőséges, meghitt kapcsolatunk. Megéreztem mocorogni Elijaht, úgyhogy felemeltem a fejem és rámosolyogtam.
- Jó reggelt. - súgtam meggypiros ajkaira és egy csókkal leptem meg. Egyik kezét arcomra simította, másikkal derekamra fogva húzott magára és nagyot sóhajtva csókokkal bombázott.
- Jó reggelt. - motyogta és hüvelykujjával végig simított alsó ajkamon, majd újabb csókot nyomott rá és szemeimbe nézve elmosolyodott.
- Mi az? - kérdeztem és felültem rajta. Csípőmre simította kezeit.
- Semmi. - mosolygott továbbra is.
- Naaa. Mondd már. - kérleltem.
- Csak... Nem tudom mikor voltam utoljára ilyen boldog.
Elpirultam.
- Tényleg az vagy? - néztem mélyen a szemeibe.
- Te talán nem? - ráncolta össze szemöldökét.
- Ezt mondtam? - mosolyodtam el és odahajoltam, hogy adjak neki egy csókot, de előtte még megálltam pár cm-re az ajkai előtt. - nagyon Boldoggá teszel engem, Elijah Mikaelson. - súgtam rá és egy csókkal pecsételtem meg. Amint ki akartam egyenesedni Elijah visszahúzott, majd maga alá gyűrt és apró csókokkal bombázott testszerte.

That's Frosty the Snowman
He's a jolly happy soul
With a corncob pipe and a button nose
And two eyes made out of coal

Miután felöltöztünk átkísért hozzám, halkan bementünk, de megláttam az ajtó előtt Kol cipőjét, így egy halk kuncogás kíséretében kihátráltam a lakásból.
- Mi az? - kérdezte Elijah én pedig becsuktam az ajtót.
- Kol még itt van.
- Ó... - mosolyodott el ő is. - ebben az esetben nincs más választásod, mint elkísérni reggelizni. - kulcsolta össze kezeinket.
- Szíves örömest.
Egy közeli étterembe sétáltunk. Elijah lovagiasan kihúzta nekem a székemet és be is igazított, miután leültem.
- Szóval mit csináltok ma? - kérdezte miközben az étlapot fürkészte.
Ugyanígy tettem, de igazából már döntöttem, ami a reggelit illeti.
- Gondoltam elviszem a nagy karácsonyfához, aztán korizunk egyet.
- Jól hangzik. - pillantott rám mosolyogva.
- Velünk tartasz?
- Nem. Legyetek csak kettesben. Sok a bepótolni valótok.
- Igen... - sóhajtottam.
Megjelent a pincér, hogy felvegye a rendelésünket.
-Szeretnék kérni egy mézeskalácsos latte-t extra habbal és fahéjas palacsintát csokiöntettel. - mosolyogtam a pincérre.
- Én egy espressot és egy omlettet kérnék baconnel.
A pincér bólintott, majd elvette az étlapokat és ott hagyott. Elijah mosolyogva fordult felém.
- Mi az?
- Te aztán tényleg karácsony megszállott vagy.
Megrántottam a vállam és elmosolyodtam én is.

Frosty the Snowman is a fairytale they say
He was made of snow
But the children know
How he came to life one day

Hamarosan megérkezett a rendelt étel és elkezdtünk enni.
- Figyelj csak akartam kérdezni valamit. - kezdtem félve bele.
- Mondd csak, kedves.
- Nos, mivel ezek után valószínűleg Liv sokat fog időzni nálam... Nem tudom mit kezdjek ezzel a vámpír dologgal. Úgy értem, nem kellene beavatni? - sóhajtottam gondterhelten - tudom, hogy még nem igazán tisztáztuk azt sem, hogy mi van most köztünk, de na... Nem akarom, hogy bármit is titkolnom kelljen előtte, főleg egy ilyen volumenű dolgot...
Elijah felhúzta az egyik szemöldökét.
- Miért, szerinted mi van közöttünk?
Elpirultam.
- Hát... Én... - hebegtem, mire Elijah elmosolyodott.
-Nyugi. Nem kell semmit sem mondanod. Ami az előbbit illeti... Várjunk még ezzel egy kicsit... Ismerjétek meg jobban egymást, csak hogy megtudjuk, hogyan reagálna.
Bólintottam.
- Igazad van.
Az utolsó kortyot ittam a kávémból, amikor megcsörrent a mobilom.

There must have been some magic
In that old silk hat they found
For when they placed it on his head
He began to dance around

- Szia Liv... Reggelizek Elijahval, nem akartunk titeket megzavarni - mosolyodtam el. - egy bő 10 perc és otthon vagyok... Persze viszek... Oké, szia.
- Felébredtek?
- Aha. - vigyorodtam el. - szerinted itt csinálnak elvitelre is ételt?
- Biztosan.
Idehívtam a pincért és kértem elvitelre is ugyanazt, amit én ettem, meg egy kávét.
Miután megkaptuk az ételt, Elijah kifizette az egészet és visszaindultunk. Automatikusan a kezem után nyúlt és összekulcsolta azokat. Szaporán vert a szívem, jól esett, hogy ennyire ösztönből jönnek ezek a dolgok neki.
A kapuban váltottunk egy hosszú csókot, majd ő haza ment és én is felmentem a lakásba. Liv már felöltözve várt és Kol sem volt már a lakásban. Mosolyogva átadtam a reggelijét és gyorsan belapátolta. Nem kérdeztem az estéjéről és ő sem az enyémről, azt hiszem, hogy ez így jó is. Ennyi magánélet mindkettőnknek jár.

Oh, Frosty the Snowman
Was alive as he could be
And the children say
He could laugh and play just the same as you and me

Elindultunk az első állomásunkhoz, ami a francia negyed közepére vezetett, a karácsonyfához. Liv nem győzött gyönyörködni. Két oldalt mindenféle árusok voltak, a bódék egytől egyig feldíszítve, világító hóemberek és mikulások fogadták az embereket a karácsonyfa közelében, ami hatalmas volt, telis tele fényfüzérekkel és óriási üvegdíszekkel. Bal oldalt volt egy színpad is, ahol éppen játszott egy számomra ismeretlen jazz banda. Jobb oldalt pedig egy borzasztó nagy korcsolya pálya. Az egyik forraltboros bódéhoz mentünk és vettünk egyet-egyet. Közelebb mentünk a színpadhoz és amíg kortyolgattuk az italunkat, hallgattuk a koncertet.
- Hé... - szólalt meg Liv bátortalanul. - nincs kedved egy képet csinálni? - pirult el.
- De, miért is ne - mosolyodtam el, mire felragyogott a szeme és elő is kapta a telefonját.
Csináltunk egy pár képet és ami a legjobban tetszett mind a kettőnknek, kirakta az instájára. Nagyon jól esett ez az egész.

Frosty the Snowman
Knew the sun was hot that day
So he said let's run
And we'll have some fun now before I melt away

Miután megittuk a forraltbort, elkezdtem a jégpálya felé húzni.
- Koriztál már?
- Nem. - mondta megilletődve.
- Akkor jó, mert én sem. - vigyorogtam rá. - épp itt az ideje.
- Jaaaj neee, nagyon béna vagyok, a saját lábamban is megbotlok.
- Akkor ebben rám ütöttél - nevettem fel.
Végül csak sikerült rábeszélnem, ezért béreltünk egy-egy korit és óvatosan felmentünk a pályára. Az elején csak a pálya szélén botladoztunk esetlenül és egyikőnk sem akarta elengedni a pálya szélét. Sok nevetés és elesés után mégiscsak úgy döntöttünk, hogy beljebb merészkedünk, aminek az lett az eredménye, hogy egyből seggre estem, mire Live harsányan nevetni kezdett, de nem tartott sokáig az öröme, ugyanis valaki elsuhant mellette, amitől elvesztette az egyensúlyát és ő is elesett. Összenéztünk és mind a kettőnkből kitört a nevetés.
- Szerintem ezt ne erőltessük. - mondta Liv és kitörölte a nevetéstől keletkezett könnycseppet a szeméből.
- Amúgy is indulnunk kellene, hogy odaérjünk a Mikaelson vacsira. - mosolyodtam el.
Felsegítettük egymást és elindultunk haza.

So down to the village
With a broomstick in his hand
Running here and there all around the square
Saying catch me if you can

Otthon gyorsan átöltöztünk egy kicsivel elegánsabb ruhába és átsétáltunk a szemközti házba. A kapuban elvette a kabátunkat egy férfi, majd egy másik kísért be minket az étkezőbe. Elijah és Klaus sutyorogtak az ajtóval szembeni asztalfőnél. A komornyik megköszörülte a torkát.
- Uraim, megérkeztek a vendégeik.
Egy emberként fordultak felénk. Elijah azonnal elmosolyodott és idejött hozzánk. Livnek kezet csókolt, engem pedig egy hosszú csókkal köszöntött.
- Pontosak vagytok. - mosolyodott el, majd kitárta az asztal felé a kezét és odakísért minket.
- Örülök, hogy itt vagytok - mosolygott féloldalasan Klaus és leült az asztalfőre. Elijah kihúzta nekem balról a második széket, mellettem Livnek szintén, majd leült az első székre.
- Miért nem te ülsz az asztalfőn, te vagy az idősebb, nem? - fordultam Elijah felé, majd felvont szemöldökkel Klausra pillantottam, akinek lelohadt az arcáról a mosoly.
Elijah szólásra nyitotta a száját, de Klaus megelőzte.
- Egyszer majd megismered ennek a családnak a hierarchiáját. - nézett keményen a szemeimbe. Álltam a pillantását.
Elijah megköszörülte a torkát és kicsit helyezkedett a széken.
- Meséljetek, milyen napotok volt? - kérdezte, hogy oldja a feszültséget. Klaus elmosolyodott és én is. Szerintem vette a lapot, hogy direkt húzogattam az oroszlán bajszát.
- Nagyon jó napunk volt, jól éreztük magunkat. - mosolygott Liv. - ugye?
Én is mosolyogva bólogattam.

He led them down the streets of town
Right to the traffic cop
And he only paused a moment when
He heard him holler, "Stop!"

Kisvártatva minden hiányzó Mikaelson beszállingózott. Kol megpuszilta a feje búbján Livet és leült vele szemben. Elijahval Freya, velem szemben pedig Rebekah foglalt helyet, aki elmosolyodott és rám kacsintott. Hamarosan be is hozták az első fogást. Az elején feszengtem, de egyre jobb volt a hangulat és a végére már mindenki oldott hangulatban beszélt. Sok mindent megtudtam Elijah családjáról, persze diszkréten, hogy Liv ne tudjon még a vámpír dologról. A vacsora végeztével a társalgóba mentünk. Elijah beült a zongora mögé és egy vidám dalt kezdett el játszani. Nagyon tetszett. Az asztalon megláttam egy sakktáblát, ezért odamentem és megcsodáltam.
- Játszunk egyet? - lépett mellém Klaus és állával a sakk felé bökött.
- Naná!
Letelepedtünk a zongora melletti asztalhoz és Klaus felállította a pályát.
- Sötét, vagy világos?
- Sötét. - vágtam rá.
Bólintott és felpakolta a térfelemre a sötét bábúkat, magának pedig a világosakat.
A sakktábla maga fából volt, a világos figurák csiszolt, átlátszó üvegből, míg a sötétek, talán obszidiánból készültek. Gyönyörű volt, kicsit irígykedtem.
Jó ideje játszottunk már, időközben a többiek is körénk gyűltek és feszülten figyelték a játszmát. Az én köröm volt. Államon támaszkodva pásztáztam a táblát, majd elmosolyodtam.
- Lelankadt a figyelmed. - mondtam, majd elmozdítottam a királynőmet. - sakk, matt. - néztem a szemeibe.
Klaus elismerően bólintott, majd felém nyújtotta a kezét.
- Gratulálok! Legközelebb úgysem fog menni. - mosolyodott el.
- Ne vegyél rá mérget. - fogtam vele kezet mosolyogva.
Lassan mindenki felment a szobájába és úgy döntöttünk, hogy a ma éjjelt mind a ketten itt töltötjük Liv-vel.

For Frosty the Snowman had to hurry on his way
But he waved goodbye
Saying don't you cry
I'll be back again some day
Thumpety thump thump, thumpety thump thump
Look at Frosty go
Thumpety thump thump, thumpety thump thump
Over the hills of snow