Come they told me, pa rum pum pum pum
A new born King to see, pa rum pum pum pum
Our finest gifts we bring, pa rum pum pum pum
To lay before the King, pa rum pum pum pum
Rum pum pum pum

Az ágyamban ébredtem reggel. Mellettem Liv szuszogott csendesen. Elmosolyodtam, majd óvatosan kiszálltam mellőle. A konyhába mentem, hogy igyak egy pohár vizet, közben felkaptam a konyhapultról a telefonomat, ahol az este hagytam. Rövid ideig nyomkodtam, aztán elmentem rendbe szedni magam. Ma én nyitom a bárt és úgy döntöttem, hogy egy kicsit extrábbra veszem a figurát, kicsíptem magam, olyan istenesen, ahogy csak lehet. Begöndörítettem a hajam, cicás tusvonalat húztam a szememre és egy vörös rúzst kentem az ajkaimra. Egy egyszerű fehér, mélyebben dekoltált pólót vettem fel és egy fekete farmernadrágot. Kiléptem a fürdőből, Liv éppen akkor lépett be a konyhába nyújtózkodva.
- Jó reggelt!
Hátra nézett, majd elkerekedett szemekkel füttyentett egyet.
- Jó reggelt! Nagyon jól nézel ki, mész valahová?
- Én nyitok ma, aztán gondoltam miért ne extrázzam ki magam? Utolsó napom, karácsonykor nem leszünk nyitva, addig pedig már nem vagyok beosztva - mosolyogtam rá. - szóval a következő napokban találd ki mit szeretnél csinálni.
Megilletődve pillogott rám.
- Nem ismerem a várost.
- Hát én sem. - nevettem fel. - majd együtt feltérképezzük.

So to honor Him, pa rum pum pum pum
When we come

- Miért nem hívod el Elijah-t is?
Elmosolyodva fürkésztem őt.
- Igazából mutatott már pár dolgot, majd elviszlek azokra a helyekre.
Bólintott és leült a konyhapulthoz.
- Velem jössz ma is? - kérdeztem és közben töltöttem neki egy pohár vizet.
- Majd később beugrok. Igazából programom van.
- Nahát, milyen programod?
Letettem elé a poharat és a pultra támaszkodva néztem őt. Egy kicsit mintha elpirult volna.
- Elijah tesója Kol... Nos elhívott kávézni.
- Ó... - újra mosolyra húzódtak ajkaim.
- De még nem tudom elmenjek-e vele.
- Miért?
- Nem is tudom. Nagyon jó fej és kedvelem őt, de... Van benne valami furcsa. Nem tudom megmagyarázni, de egy kis részem tart tőle...
- Megértem. - bólogattam. - tudod, nem igazán ismerem Kol-t, de szerintem nem lehet vele akkora baj és Elijah szerint is jó gyerek... - mosolyogtam rá.
Persze szöget ütött a fejembe ez a vámpír téma. Nem tudom mit kezdjek ezzel, el kellene mondani neki... Majd megkérdezem Elijaht. A karórámra tekintettem.
- Uh, nekem mennem kell, de érezd jól magad ma - mosolyogtam rá miközben felvettem egy fekete hosszított kardigánt, majd a kabátomat, sálamat és sapkámat is. Egy magassarkú csizmával koronáztam meg a szettemet, majd visszaléptem Liv-hez és odaadtam neki a lakás kulcsomat. - este jövök, ha addig nem érnél haza, csak rakd a lábtörlő alá, ha elmész. - vigyorogtam rá, majd elindultam dolgozni.

Little Baby, pa rum pum pum pum
I am a poor boy too, pa rum pum pum pum
I have no gift to bring, pa rum pum pum pum
That's fit to give the King, pa rum pum pum pum
Rum pum pum pum, rum pum pum pum

Igazából még volt egy órám nyitásig, de ajándékot akartam Liv-nek vásárolni Karácsonyra. Lassan sétálgattam az utcai vásár standjai között. Megakadt a szemem egy alakon, amint egy festőt nézett. Mosolyogva mellé álltam.
- Gyönyörű, igaz? - szólított meg felém sem nézve. - mi jut az eszedbe először, amikor erre a képre nézel? - bökött állával az idős festő felé, aki remegő kezekkel húzta az ecsetet a vásznon. A festményen sötét színeket használt. A közepén állt egy görnyedt ember, felette utca lámpa ragyogta be az alakját.
- Depresszió. Remény. - szólaltam meg.
Bólintott.
- Van szemed hozzá. Festesz?
Megráztam a fejem és meredten bámultam tovább az idős férfit.
- Nem. Csak volt benne részem.
Megpillantottam a festő mellett egy másik festményt, bohókás színek kavarodtak össze rajta, közelebb lépve láttam meg, hogy egy erdei tisztást ábrázol és a színkavalkád, amit megpillantottam, az az ég volt rajta. Fehér boglárkák hajladoztak a sűrű fűben és itt-ott felbukkant egy-egy színes gomba közötte. Földöntúli hangulata volt. Rögtön eszembe jutott róla Liv és óvatosan a férfi mellé álltam és megsimítottam a vállát, mire ő megrezzent és fel nézett rám.
- Elnézést, hogy megzavarom, csak érdeklődnék egy festmény iránt. - mosolyogtam rá kedvesen.
- Tessék csak kedves. - motyogta remegő hanggal.
Ráböktem a színes képre.
- Az ott eladó?
- Természetesen. - mosolygott rám. - itt minden eladó. Még én is. - remegett meg a szemöldöke és hamiskásan elmosolyodott.
Felnevettem.
- Megelégszem a festménnyel. Mennyibe kerül?
Nevetségesen kevés összeget mondott rá, úgyhogy megdupláztam az árát, amit ő nem láthatott és a kezébe nyomtam a pénzt. Selyempapírba csomagolta a képet és odaadta.
- Nagyon köszönöm - mosolyogtam és intettem neki, majd visszafordultam a beszélgető partnerem felé, de ő már nem volt ott. Megrándítottam a vállamat és elindultam a Rousseau's felé.

Shall I play for you, pa rum pum pum pum
On my drum?

A festményt azonnal beállítottam a raktárba. Levettem a kabátom és felakasztottam a megszokott helyére, majd a pultba mentem megnézni, hogy mi hiányzik. Semmi sem volt üres, minden a helyén volt és volt egy plusz rekesz sör a pult alatt. Az egyik polcon volt egy cetli:

"Kölcsön kenyér visszajár. - Josh"

Elvigyorodtam, eszembe jutott, mikor én készítettem ki neki ugyanígy mindent. Legalább ezzel nincs már dolgom. Elkezdtem lepakolni a székeket és áttörölgettem az asztalokat. Pontban 10-kor átfordítottam a táblát, így már hivatalosan is nyitva voltunk.
Pár perc múlva elkezdtek beszállingózni az emberek, sorra szolgáltam ki mindenkit. Egyszercsak Klaus ült le mosolyogva a pulthoz. Automatikusan a bourbonért nyúltam és töltöttem ki neki egy pohárba, majd elé csúsztattam. Elismerően biccentett.
- Jól ott hagytál a vásárban. - mondtam neki rosszallóan, mire csak megrándította a vállát.
- Csak telefonáltam egyet, mire visszamentem addigra te már eltűntél.
- Aha... - motyogtam, majd elkezdtem elmosni az üres poharakat.
- Jól összemelegedtetek a bátyámmal.
Elpirulva bólintottam egyet.
- Csak, hogy tudd - hajolt közelebb hozzám - ha megbántod, velem kell szembe nézned. - nézett komoran a szemeimbe. Bevallom egy kicsit megrémisztett, de lepleztem az indulataimat. Egyik szemöldökömet felhúzva néztem rá.
- Te most megfenyegedtél?
Kertelés nélkül bólintott. Én is közel hajoltam hozzá.
- Eszemben sincs megbántani.
- Akkor jó. - mosolyodott el féloldalasan, majd lassan visszaült a helyére.
Még közelebb hajoltam hozzá és a pultra könyököltem.
- Ha a lányomnak baja esik miattatok, vagy Kol bántja, esetleg összetöri a szívét, garantálhatom, hogy nem ússzátok meg. - mosolyogtam rá angyalian.
- Fogalmad sincs kit fenyegetsz. - mosolygott ő is és sárgán megvillantotta szemeit. Nem tudtam ez mit jelent, de nem is számított.
- Nem is érdekel. Nekem is megvannak a kapcsolataim. - céloztam itt Luciferre. Most az egyszer
jól jött az ismeretsége. - a szeretteimért bármire képes vagyok.
- Remek. Akkor bele illessz a családunkba. - csapta össze a tenyerét és elvigyorodott.
- Ezt vehetem annak, hogy áldásodat adod ránk?
Klaus bólintott egyet, majd megjelent a háta mögött Elijah.
- Sziasztok! Itt meg mi folyik? - nézett szemöldökráncolva ránk és leült Klaus mellé, közben letette maga mellé a kabátját meg a zakóját és megigazította a nyakkendőjét.

Mary nodded, pa rum pum pum pum
The ox and lamb kept time, pa rum pum pum pum
I played my drum for Him, pa rum pum pum pum
I played my best for Him, pa rum pum pum pum
Rum pum pum pum, rum pum pum pum

Kedvesen rámosolyogtam.
- Csak beszélgettünk, ugye Klaus? - pillantottam rá. Ő még mindig vigyorogva bólintott.
- Hát jó. - sóhajtotta Elijah. - Liv?
- Elvileg az öcsétekkel van. - mondtam miközben kitöltöttem neki is egy pohár bourbont. - egy pillanat.
Arrébb mentem pár újonnan érkezőt kiszolgálni és mikor végeztem az utolsó pohárral is megjelent a két idegen vendég mögött Liv és Kol.
- Sziasztok! - köszöntöttem őket. Leültek Klausék mellé és öntöttem nekik is inni. - hogy telik a napotok? - mosolyogtam Livre kíváncsian, mire elpirult és elrebegett egy "jól" - t. Összenéztünk Elijahval. Megköszörülte a torkát.
- Dove, van kedved holnap este nálunk vacsorázni? Liv te is jöhetnél. - most Livvel néztem össze. Aprót bólintott én pedig Elijah felé fordultam és hatalmas mosollyal bólintottam.
- Persze, hogy van.
- Remek. - mosolyodott el ő is.
Livék hamar leléptek, Elijah maradt velem a műszakom végéig és úgy döntöttem, hogy nála töltöm az éjszakát, ugyanis Liv küldött egy üzenetet, hogy Kol még nálunk van, ne ijedjek meg ha megyek haza. Visszaírtam, hogy nem megyek haza ma este, így azt csinál, amit csak szeretne.

Then He smiled at me, pa rum pum pum pum
Me and my drum
Drum