Now we are on the bed in my room.

Haza hoztalak.
Tulajdonképpen ez az első alkalom, hogy nálam jársz.

Lassan leveszed a cipődet, és óvatosan lépkedsz - mintha félnél a padló nyikorgásától.
Végig nézed a képeket a falon - apró mosolyféleség terül szét az arcodon.
Aztán leveted magadat a kanapémra - rémisztő, hogy mennyire beleillesz a házamba.

Csinálok magamnak teát, és te is kérsz belőle. Kicsit meglep, mert beugrik a legutóbbi interjúd, ahol azt vallottad, hogy csak a kávét iszod meg.
De ott, azt mondtad, hogy a párodat is szereted.

Nem tudom, hogy hazugság - e, úgy mint az állítólagos tea utálatod - de a pasidat nyolc hónapja velem csalod.

Szóval valahol remélem, hogy kamu.
De bizonyára nem így van, mert még mindig vele vagy - és nem velem.

Ennek ellenére áthívlak a hálómba, és rádőlünk az ágyamra. Egymás mellett isszuk a teát, és túl nagy a csönd - a súlya ott ül a vállunkon.
Csak mellettem fekszel, és érzem, ahogy a kezdet lassan a csípőmre vezeted.