- Nyugodj meg, jó? Ha valami baj van akkor majd úgyis ordítok. - próbál nyugtatni Sanji, mivel most nem akarja azt, hogy bent legyek.
- Rendben. De ha valami baj van akkor - akarom folytatni, de belém szorítja a szót egy csókkal.
- Tudom. Na de majd jövök. Addig nehogy elkezdjetek harcolni! - köti a lelkemre
- Rendben! - mondom ő pedig bemegy a szobába. A csapat tagjai mind a hajón vannak amíg én a vak tengerész tiszt mellett ülök, az ő hajójukon.
- Nagyon aggódsz érte. - szólal meg.
- Igen. Nem bírnám elviselni ha ő is meghalna. - mondom lehúzva a kalapomat, mert érzem, hogy a sírás kerülget.
- Hallottam, hogy meghalt. Sajnálom ami a bátyáddal történt. Hasonlóan kedves volt, mint te, igaz? - kérdezi.
- Igen. Mindenki szerette. - mondom hallkabban, mert elkezdtem sírni. Még most sem bírtam elfelejteni azt, hogy hogyan halt meg. Kiráz tőle a hideg  és mindig remeg a kezem. Ahogy most is.
- Ha Trafalgar Law-nak sikerül elmenekülnie a tengerészet elől, akkor biztos meg fogja menteni a barátodat.
- Remélem sikerülni fog neki. - gondolok Trafóra.

Több, mint 2 óra telt el mióta Sanji bent van. Nyílik az ajtó majd kijön rajta egy orvos és beinvitál minket és Choppert a másik hajóról.
- Nos ahogy láthatják elég súlyos az állapota. A rák lassan át terjed a bal tüdejére is, szóval ha a napokban nem lesz eltávolítva a jobb tüdő akkor meghal. - magyarázza nekem. Sanji lehajtott fejjel ül az ágyon és mind a két keze remeg.
- Két nap mire a szigethez érünk! Addig nem bírja ki? - kérdezem aggódva.
- Nem lehet tudni, hogy mikor adja fel a tüdeje. Azt javaslom, hogy operáljuk meg! Már ha megengedi parancsnok. - mondja az orvos és a tengerész tisztre néz.
- Holnapra tudok hozni egy jó hajó orvosokból álló csapatot. De tovább akarsz menni, igaz, Szalmakalapos Luffy? - kérdezi felém fordulva.
- Igen. Megígértem Trafónak, hogy adok nekik ellátmányt. - mondom, Sanji-hoz sétálva, leülök mellé és megfogom a kezét.
- Bele egyezek. - néz fel Sanji. - De holnap akarom a műtétet. Addig még meg akarok tenni pár dolog. - mondja a többiekre nézve.
- Ahogy szeretnéd. Ez rád van bízva - mondja a parancsnok.

- Mit szeretnél még megtenni? - kérdezem ahogy átsétálunk a mi hajónkra.
- Sok mindent. De elsőnek menjünk a szobámba. Írni akarok egy levelet az öregnek. - bólintok majd úgy megyünk a szobájába. Amíg ő a székére, addig én az ölebe ülök.
- És mit akarsz neki írni? - kérdezem magamhoz ölelve.
- Amitt már eddig is el akartam neki mondani. - hangjában érzem a vidámságot így már nyugodtabban döntöm neki a fejemet, és elalszok.

Sanji:

Búcsú levél. Mily szomorú szó. Luffy elaludt rajtam így nyugodtabban kezdtem hozzá írni a leveleket. Tudom, hogy nem élhetem túl. Mert legvégén ugyan abba a hibába esnék. A rák kezd át terjedni a másik tüdőmre így tisztában vagyok vele, hogy túl kevés arra az esély, hogy túléljem.
- Ennyire súlyos lett? - kérdezi mellettem állva Zoro.
- Igen.
- Luffy tudja? - kérdezi és leül az ágyra.
- Igen. De azt hiszi, hogyha megműtenek akkor túlélhetem. Nemtudom, hogy az orvosok voltak vakok vagy én, de úgy láttam a röntgen felvételen vagy min, hogy a rák már a bal tüdőmre is átterjedt egy kicsit. - mesélem el.
- Akkor nincs remény? - kérdi.
- Számomra már nincs. - válaszolok. - De Luffy szerint, mindig van - mondom elmosolyodva és felálva az ágyra fektetem.
- Luffy már csak ilyen. Tudod min kellett keresztülmennie 2 éve. - mondja Zoro és megölel.
- Tudom. Pont ezért próbálom nyugtatni, hogy jobban leszek. - mondom sírva ölelve.
- Beszéltem Trafóval. Holnap már itt lesznek ha minden igaz, szóval nem kell idegeskedned. Nem fogsz meghaln,  ha hiszel benne - próbál bíztatni.
- Nézd meg. Kész csoda, hogy még nem haltam meg. Fogytam vagy 24 kilót alig 3 nap alatt. Folyton kapom a vért de mindig felköhögöm vagy kihányom. Az egyik tüdőm tönkre ment és a másikkal is ez lesz. Ezt én csináltam magamnak. Tisztában voltam a következményekkel de csak folytattam aztán most meg itt van az eredmény. Lehet alig 1 hetem maradt mielőtt meghalok. - nevetek a saját hülyeségemen.
- Még tudsz változtatni. Holnap ideérnek az orvosok és megműtenek. Higgy abban, hogy túl fogod élni! - bátorít további, mintha meg se hallotta volna amit az előbb mondtam.
- Jól van. Akkor megpróbálok nem meghalni holnap.
- Rendben! Ígérd meg nekem és Luffy-nak, hogy nem halsz meg! - fejemre ad egy puszit és mélyen a szemeimbe néz.
- Ígérem! - mondom bátrabban - Köszönöm Zoro! - szorítok az ölelésemen.

Reggel felébredtem és egyből mentem is reggelit csinálni. A palacsintákat sütöttem amikor is bejött valaki. Mit sem törődve, sütöttem tovább, majd ahogy egy tányérra raktam a kész palacsintákat az asztalhoz is vittem és leraktam. Nagyon szédültem így az egyik széknek támaszkodtam de nagyon zsibbadtak a lábaim így a földre estem.
- Nyugodj meg. Nyugodj meg. Nem fogsz elájulni, semmi sem fog történni! - nyugtatom magamat majd nagy nehezen sikerül elmásznom a kanapéig és lefekszem rá. Az asztalok felé nézve senkit sem találok ott ami eléggé meglep, hisz hallottam, hogy valaki bejön.
- Biztos csak képzelődök. - magyarázom meg és behunyom a szemeimet.

- Tüdőrákos? - kérdezi valaki.
- Igen. Kérlek. Csak mentsd meg neki az életét. Örökre az adósod leszek vagy bármi csak kérlek, mentsd meg! - ez Luffy. Érzem ahogy megsimogatja a fejemet így hozzá bújva nyitom ki a szemeimet.
- Nem akarom, hogy valaki az adósom legyen! - jelenti ki Trafalgar.
- Jó reggelt... - mondom rekettes hangon és köhögök.
- Már dél van. - mondja az idősebb.
- Látom ide értél épségben - nézek a foltos kalaposra.
- Igen. Azért szeretnélek én is kivizsgálni, ha megengeded.
- Persze. - mondom felülve de megszédülök így Luffy-ba kapaszkodok.
- Jól vagy? - kérdezi aggódva a szerelmem.
- Igen. Csak kicsit megszédültem. - mondom egy aprót mosolyogva majd felállok.
- Akkor menjünk a hajómra. Ott mindent megbirunk vizsgálni. - mondja unottan Trafó és elkezd kifelé menni. Ahogy próbáltam utána menni, egyre jobban csak köhögtem míg végül a földre nem estem.
- Sanji! - mondja Luffy és leguggol mellém - Ugye nincs bajod?
- Csak...egy percet kérek. - mondom kapkodva a levegőt.
- Mugiwara-ya! Hozzad inkább a válladon! - mondja Trafó Luffy pedig már fel is kap és elkezd kifelé vinni. Mindenki csak lesi, hogy mi folyik de semmit sem szólnak. Levisznek a tengeralattjáróra, de onnan valamiért már csak én és a hajó kapitánya megyünk.
- Ülj fel ide, és vesd le a felsőd. - adja ki az utasítást amit meg is teszek. - Mióta nem ettél? - kérdezi döbbenten rám nézve.
- Nemtudom. Talán...1-2 hete. - mondom, és elkezd vizsgálgatni.

- Srácok! Készítsétek elő a termet! Most azonnal műtünk! - jelenti ki egy idő után Trafó.
- Legalább Luffy-tól had köszönjek el! - mondom ijedten.
- Rendben! Bepo!
- Igen? - kérdi a jegesmedve.
- Szólj Szalmakalapos-ya-nak, hogy jöjjön! Most! - mondja idegesen Trafó.
- Máris kapitány! - mondja elrohanva.
- Mit mondtak neked az orvosok? - kérdi leülve elém.
- Hogy az egyik tüdőm rákos és, hogy mihamarabb meg kell operálni.
- Látszik, hogy nem igazi orvosok. - rázza meg a fejét és elkezdi mesélni amit nem vett észre senki sem a leleteimen.