Monkey D. Luffy:

A tegnap este valami elképszető volt. Talán túlságosan is bele merültünk mert alig bírok járni, és a felsőtestem tele van harapás és szívás nyomokkal. Ahogy a nyakam is ugyebár. Sanji szobájában kutakodva felvettem az egyik pólóját, egy rövidebb nadrágot majd elkezdtem keresni. Elsőnek a konyhát nézem meg, de nem találom ott. Mindent átnézek és amikor a folyosón ballagok akkor meghallok egy beszélgetés foszlányt. Nem szeretek hallgatózni de mivel az egyik az Sanji volt így a falnak támaszkodva fülelek.

- Luffy megmentett. Mert hittem benne. Te talán nem hiszel benne? - kérdezi Zoro.
- De. De félek, hogy - akarja folytatni Sanji de elcsulik a hangja. Mi folyik odabent?
- Luffy bármit megtenne érted! Most is biztos miattad aggódik! Nézd meg! A csapat azt akarja, hogy bízz bennük. Akkor miért nem bízol? - kérdi Zoro.
- Miért viselkedsz így velem? - kérdezi Sanji. Hosszú percekig csak csönd aztán megszólal Zoro.
- Kedvellek.
- Zoro én... - itt valami történt velem. Elkezdtek hullani a könnyeim és elrohantam a szobámba. Csak kihasznált volna? Nem is szeret?
- Utálom! Utálom, utálom, utálom! - az ajtót hangosan becsapom magam mögött majd sírva dőlök be az ágyba.

Sanji:

- Zoro én...
- Tudom. De azért el akartam mondani. - mondja komolysággal. - Örülök neki, hogy végre boldog vagy valaki mellett. - lágyulnak meg az arcvonásai. Mosolyog. De rég láttam mosolyogni.
- Mert eddig nem voltam? - kérdezem mellkasára döntve a fejem, mert ismét szédülök.
- Szerintem nem. Úgy vettem észre, hisz nagy részt egyedül voltál mindig ha valami munkáról volt szó. - magyarázza meg.
- Értem. Kérlek. Elvinnél a szobámba, és szólnál Luffy-nak, hogy beszélni akarok vele? - kérdezem. Bólintva felál majd a karjaiban tartva elkezd vinni a szobámba ahová benyit és letesz az ágyra.
- Remélem jobban leszel! - mondja bíztatóan és a fejemre ad egy apró csókot, utána elmegy.

Roronoa Zoro:

Gondolom Luffy a szobájában lehet szóval elsőnek oda megyek. Az ajtón benyitva meglátom a függőágyon ahogy sír.
- Luffy! - csukom be az ajtót és közelebb megyek hozzá.
- Hagyj békén! Légy boldog Sanji-val! - mondja idegesen és átfordul a másik oldalára, nekem háttal.
- Miről beszélsz?-kérdezem értetlenül és közelebb megyek hozzá.
- Bevallottad neki, hogy kedveled! - néz rám sírva és egyben szomorúan - Hallottam! Menj vissza és éljetek boldogan! - hangosan felnevetek de csak még idegesebb lesz - Min nevetsz ennyire?!
- Látom nem hallgattad végig a beszélgetésünket. - válaszolok nevetve. - Igen kedvelem Sanji-t, de nem él a lehetőséggel ahogy én sem. Látom, hogy boldogok vagytok együtt szóval örülök neki, hogy végre mosolyogni látom. - magyrázom meg.
- Mi?-lepődik meg és végre felül. - Akkor nem csalt meg? Nem használt ki? - kérdezi értetlenül.
- Nem. Ilyenről szó sincs! Nem látod, hogy fülig beléd van zúgva? - kérdem mosolyogva. Arca seperc alatt pirosas lesz. Szomorúan mered maga elé. - Nem kell ez miatt magadat hibáztatni. Szerintem éppen most van rád a legnagyobb szüksége. Reggel azt hittük Chopper-ral, hogy megfullad. Annyira kék volt már a feje.
- Hol van?! - tér rá a lényegre.
- A szobájában. Téged vár.-mondom ő pedig már el is rohan egy köszönöm-t kiabálva vissza.

Monkey D. Luffy:

Annyira félre értettem ezt az egészet, hogy szégyellem magamat. Sanji szobája felé rohanva majdhogynem betöröm az ajtót amikor oda érek.
- Sanji! Annyira sajnálom! - mondom becsukva az ajtót és hozzá sétálva ölelem magamhoz sírva.
- Mit? - kérdezi értetlenül.
- Azt hittem, hogy megcslasz és, hogy helyettem Zoro-t akarod! Annyira sajnálom, hogy ezt hittem! - könnyeimtől semmit sem látok, de lassan kezd kitisztulni a kép amikor megcsókol. Most is viszonzom a csókot és a csípőjére ülve folytatom tovább amíg meg nem hallok valami hangosat odakintről.
- Hagyjad. Biztos csak Usopp próbálkozik valami fegyverrel. - mondja, mit sem törődve és tovább csókol. A hangok kezdenek egyre hangosabbak lenni így elengedve nézek rá.
- Szerintem valami történt odakint. Nem kellene megnézni? - kérdezem és az öléből kimászva felállok.
- De. - mondja ő is felálva és kimegyünk.
- Mi történt? - kérdezem mivel egy tengerészeti hajó van mellettünk - ahonnan sorra jönnek át a tenerészek.
- Hirtelen a semmiből megjelentek! - magyarázza meg Robin.
- Ott van Szalmakalap Luffy! - ordítja el magát az egyik tengerész majd mind nekem esnek. Démon gyümölcs képességemnek hála simán leverem őket és amikor hátra nézek, hogy jól van e Sanji addigra ő már el is tűnik.
- Az ott Fekete lábú Sanji! Most elbírjuk kapni simán! - ordibál ismét valaki majd Sanji-t keresve meg is látom a földön térdelve ahogy vért hány.
- SANJI! - ordítom, mert felé suhant egy kard. Alig pár másodperc alatt ott leszek és kivédem az őt érni akaró támadástól. Nem tagadom, nagyon ideges vagyok és ezt szerintem a tengerészek is észrevették mert egytől egyig hátrább lépnek.
- Tünés! - szólalok meg de, csak egy helyben állva remegnek - Azt mondtam TÜNÉS! - ordítom így végre elkezdenek menekülni. Akinek volt esze az a hajóra menekült de a tengerészek nagy része inkább a vízbe ugrott.
- Jól vagy Sanji? - kérdezem aggódva hátra fordulva.
- I...Igen. Sajnálom, hogy miattam kellett harcolnod. - mondja megfogva a kezemet amire én magamhoz ölelem.
- Semmi baj. Én sajnálom, hogy nem figyeltem rád. - mondom és átnézek a válla fölött ahol az a vak tengerész tiszt áll akit Dressrosan láttunk, és megköszönte a segítségünket.
- Hát ismét találkozunk. Szalmakalapos Luffy. - mondja és leül velem szembe.
- Maga mit keres itt? - kérdem értetlenül.
- Hallottam nagyon véded azt a fiút.
- Igen. Szeretem. - mondom ki egyszerűen, hisz ebben semmi titok sincs szerintem.
- Szereted? - kérdezi értetlenül és elneveti magát - Tudtam én azt, hogy fura alak vagy. Na de, hogy ennyire.
- Miért jött ide? - kérdezem úgy, mintha meg sem hallottam volna.
- Hallom van a legénységedben egy elég súlyos beteg. Élet halál között van.
- Igen, de honnét tudja? - értetlenkedve nézem.
- Figyelni szoktam a beszélgetéseket és pont jókor voltam jó helyen. - adja rá magyarázatot.
- Értem. Igen, van egy beteg a csapatban és műteni kell. És ahogy hallotta éppen úton vagyunk a találkozó felé, mivel már csak hetei vannak hátra Sanji-nak. - mondom a fiú ölébe ülve aki rám hajtja a fejét és elalszik.
- Ez esetben rossz hírt kell közölnöm. - mondja együtt érzően.
- Miről?-kérdezi Brook.
- Trafalgar Law-ot és a csapatát most támadta meg a tengerészet, ahogy titeket is. A világkormány tudomást szerzett erről a műtétről és le akar titeket állítani.
- De miért? Hisz ez nem rájuk tartozik tudomásom szerint - lepődik meg Robin.
- Igazad van Nico Robin, de mivel a kormány úgy véli, hogy szövetséget akartok kötni, nem pedig egy műtétet, ezért minket küldtek. De ahogy látom elég súlyos betegség. - mondja mivel Sanji megint köhög.
- Tüdőrák. - magyarázza meg Chopper - Ha nem műtjük meg azonnal akkor meghal.
- Szeretnék nektek segíteni de mivel az ellenségeim vagytok ezért ezt nem vállalhatom be. Nálam vannak a legjobb orvosok szóval annyit tudok csak tenni, hogy megvizsgálják és adnak neki gyógyszert meg ami enyhítheti neki a fájdalmát. - ajálnja fel.
- És mi a hátulütője? - kérdezi Zoro.
- Semmi. Eleve nem akartam jönni, de mivel Akainu a vezető ezért muszáj volt. Elmondta a parancsot de ha azt mondom neki, hogy nem találkoztam veletek akkor máshová fog küldeni valószínűleg. Rendes emberek vagytok, ezt nem tagadom de mindenki számára csak vérszomjas kalózok.
- Luffy... - szólal meg mögöttem Sanji.
- Igen? - kérdezem.
- Elfogadom az ajánlatot. Ha cserébe kapok még pár hetet akkor igen. - mondja én pedig átfontolom még egyszer.
- Rendben legyen! De ha átversz minket akkor szétrúgjuk a seggeteket!
- Rendben, Szalmakalapos Luffy!