- Sanji!
- Igen édesem? - kérdezem rá nézve.
- Ne nevezz így! Tudod, hogy utálom! - mondja durcásan de még is pirultan. Nem mondtuk el a többieknek, hogy beteg vagyok. Pedig mielőtt meghalok, tudniuk kell az igazságot. Arról, hogy ki vagyok valójában és, hogy lehet alig van már csak 1 hónapom az életből.
- De mindig zavarba jössz tőle! - mondom nevetve és átölelem hátulról.
- Mennyi időd van? - kérdezi hirtelen Marimo, mellette pedig Robin-chan.
- Honnan tudjátok? - kérdezem.
- Sajnálom, de meghallgattam amit beszéltek Law-val. - sajnálkodik Robin-chan.
- Semmi baj. Pár hónap. De ha nem találkozunk Tafalgar-al akkor... nem tudunk mit tenni. - vallom be, de érzem, hogy Luffy megremeg - Nem fogok meghalni ígérem! - mondom a nyakát megpuszilva de felém fordul és megölel.
- Nélküled szar lenne. Ezt bevallom. Nem tudnék kivel veszekedni, hogy jobb vagyok nála! - mondja Marimo.
- Nálam biztos nem vagy jobb! - mondom de megint elkezd veszekedni velem.
- De igenis jobb vagyok! Te, Csiga szemöldökű!
- Hülye Marimo fejű! - vágok vissza.
- Ne veszekedjetek, kérlek. - mondja Luffy, Zoro-val pedig egyből be is fejezzük.
- Sajnálom. - mondom a kis Szalmakalapos fejére adva egy puszit, ő meg felugrik rám és úgy lóg, mint egy koala. - Olyan vagy, mint egy koala! - mondom nevetve és még jobban megölelem.
- Mikor akarod elmondani a többieknek? - kérdezi Marimo.
- Még nemtudom. Nem állhatok csak úgy oda eléjük azzal, hogy „Hé, pár hónap vagy hét oszt meghalok!"-szöveggel. - mondom.
- De most kellene még. Ha utoljára hagyod akkor rosszabb lesz. - szólal meg Robin-chan.
- Akkor majd délután. Ha a hajó kicsit jobb állapotban van. - magyarázom. Igaz délelőtt beszéltünk Law-al de már dél van és még mindig ugyan úgy néz ki a hajó. Pár helyen berepett és letört az árbócról pár rúd, de csak annyi.
- Franky-t nézve nemsokára jobb lesz, mint új korában. - mondja Marimo.
- Oda teszi magát. - válaszol a nő.
- Szerintem megyek készíteni valamit délutánra. - mondom és ott is hagyom őket.
- Luffy. Édesem! Így nem tudok főzni, hogy rajtam lógsz! - szólok neki de nem jön semmi válasz sem, így lenézek. Elaludt. Nagy mosoly terült el az arcomon így hagytam, hagy lógjon rajtam.

A levegő kezdett egyre hidegebb lenni így ahogy megfőztem és megcsináltam a süteményt, leültem az asztalhoz és egy takarót terítek magamra és Luffy hátára. Nagyon álmos vagyok szóval gondolom pihenek egy kicsit. Óvatosan átölelem majd fejemet a fejére hajtva hunyom be a szemeimet és alszok el.

- Lefotóztad?
- Igen! De shh!! Ha valamelyikük felébred, akkor bajban leszünk!
- Engem aztán nem érdekel. Csak szaké miatt jöttem! - ez biztos Marimo. Szemeimet kinyitva veszem észre, hogy mindenki itt van a konyhába és esznek.
- Meghalunk... - suttogja Usopp és elrakja a fényképező Den Den Mushi-t.
- Mindenki itt van? - kérdezem álmosan.
- Igen. De Luffy eltűnt. - mondja Chopper én pedig a takaró alá nézek.
- Itt van. Na de akkor nem is kell senkire sem várnunk. Eredetileg is beszélni szerettem volna veletek valamiről. - mondom amire csönd lesz és csak Luffy szuszogását lehet hallani. A takarót kicsit szétnyitva engedem levegőhöz jutni, mert az arca nagyon pirult. Olyan aranyos.
- Miről Sanji-san? - kérdezi Brook.
- Nem akarok senkit sem megijeszteni de... - na igen. Itt elakad a hangom mert köhögnöm kell.
- Mi a baj? Valami történt? - kérdezi Nami-swan aggódva.
- Lehet pár hónap vagy hetem van mielőtt meghalok. - amikor kapok levegőt neki kezdek - Luffy már beszélt Law-al és ő és a csapat majd megműtenek de nem biztos, hogy túlélem.
- Megigérted. - motyogja valaki. - Be kell tartanod! Nem szabad meghalnod! - elég ingerült lesz Luffy ami meglep.
- Nem fogok meghalni. Ígérem! - puszilom meg a fejét, majd lassan a többiekre nézek akiken minden féle érzelem látszódik csak boldogság nem.
- Nem kell aggódnotok! Nem fogok meghalni! - mondom rájuk mosolyogva de legszívesebben sírnék, hisz tudom, hogy nem élhetem túl, és, hogy soha többé nem láthatom őt.
- Szeretlek Sanji! - mondja Luffy, karjait átvetve a nyakamon lehúz és megcsókol. Egyből vissza csókolom és még közelebb húzom magamhoz.
- Ne az asztalnál. Kérlek. - mondja egy hang de minket ez fullra nem érdekel, mert ugyan úgy faljuk egymást amíg meg nem szólal ismét valaki.
- Mikor érünk a legközelebbi szigethez? - a hang alapján Chopper lehet az.
- Kb 4-5 nap, ha teljes sebességgel megyünk és nem kap el minket a tengerészet. Vagy csak simán üldöz. - magyarázza Nami-swan. Luffy hirtelen elválik tőlem majd kapkodva a zsebébe nyúl és egy papírzsepit vesz ki belőle.
- Vérzik az orrod! - mondja amire a többiek is rám kapják a tekintetüket. A zsepiket egyből az orromba dugom majd csak meredek magam elé. Megint csak gondolkozok az életem értelmén.
- Jól vagy Sanji? - kérdezi Chopper.
- Persze csak kicsit fáradt vagyok.-na meg a mellkasam is fáj, de legvégén begyógyszerezne és ehhez hasonlókat tenné velem.
- Fáj valamid? - aggódva kérdez ismét.
- Csak a mellkasam. De nem vészes. - mondom és Luffy vállára rakva a fejemet ismét elalszok seperc alatt.

Monkey D. Luffy:

Alszik. Ismét. Imádom az illatát, az ajka ízét. Ahogy bánik velem...mindent imádok benne! Örülök neki, hogy el mondtam. Mármint, hogy ő mondta el elsőnek aztán én is.
- Luffy te meleg vagy? - kérdezi hirtelen Robin.
- Igen. Miért?-kérdezem kíváncsian.
Semmi érdekes. Csak úgy. - mondja mosolyogva. De még is érzek valamit. Mintha valaki ideges lenne, nem is kicsit.
- Valakinek van ezzel valami problémája? - kérdezem nyugodtan, s körbenézek.
- Mivel a kapitányunk vagy ezért meg kell tűrnünk azt, hogy mit szeretsz. - mondja Nami.
- Nem is szereted Sanji-t! Barátilag lehet, de ő mindig próbálkozott nálad! - leszek idegese és állnék fel, de eszembe jut a rajtam alvó fiú.
- Nem az esetem! - próbálja magát menteni látszólag.
- Oi, oi. Szuuuuuperül higgadjatok le, oké? - akar leállítani minket Franky de felesleges. Mert már megtörtént a baj. Sanji a vállamról hirtelen a földre esik aztán elkezd vért köhögni.
- Sanji! - mindenki ijedten feláll a heléyről és bepánikol. Persze vannak a hajón olyan emberek is akik megtartják a hidegvérüket és nem kiabálják egyből azt, hogy: „Orvos", meg a többi hasztalan szót, hanem cselekednek.
- Chopper! Azonnal hozz infúziót és egy csomag vért, ami jó Szakács-kunnak! - ébreszti rá Choppert Nami, hogy ő az orvos, aki már fut is a szobájába.
Alig 1 perc alatt vissza ért és bekötötte az infúziót meg a többi dolgot.
- Sanji! - mondom ölembe hajtva a fejét amíg valaki nem hoz egy rendes párnát.
- Igen? - kérdezi rekettes, de egyben fáradt hangon.
- Jól vagy? - kérdem könnyezve amire arcomra simít.
- Igen, de kérlek ne sírj! Nem fogok 1 hét alatt meghalni! - mondja mosolyogva.
- Ami azt illeti... - szólal meg Chopper - Ha súlyosbodnak a tüneteid akkor kevesebb időd fog maradni...
- Tisztában vagyok vele. De most ugyan úgy vagyok, mint reggel. - mondja az orvosra nézve majd ismét rám szegi a tekintetét. - Soha nem halok meg!