———Lara szemszöge———
-Nézz a szemembe-fogta két keze közé az arcom-szeretlek!-mondta ki s vészesen közeledni kezdett felém. Lefagytam teljesen agyam felmondta a szolgálatot. Pár centi lehetett köztünk mikor egy kiabálást hallottam egyből oldalra kaptuk mindketten a fejünket. Ott állt Ő, akit én teljes mértékbe szeretek. Igen Ő, az aki elcsavarta a fejem. A tettei, a nevetése, az éneklése, a pillantása, a tipikus illat amit ezer közül is felismerek. Igen Ő ott állt. A szemembe könnyek szöktek. A fiú aki előttem áll faképnél kellet hagynom mivel őt szeretem de nem úgy mint ŐT. Csak rohantam felé, szaladtam ahogy csak tudtam a könnyektől alig láttam valami. Ahogy közelebb és közelebb érek már végül ott vagyok előtte. Csak megálltam nem tettem semmit csak néztem ahogy ő is engem. A könnyeim letörölte és egy kis mosolyt varázsolt az arcára amire én is akaratlanul elmosolyodtam. Végül ráugrottam és megöleltem. Éreztem, hogy meglepődött de éreztem. Neki is tetszett a helyzet. A szivem hevesebben vert, ő megtartott megfogta a seggem és úgy sikerült megtartania. Nekem egyből elöntötte a pír az arcom. Paradicsom lettem, és nem csinált "semmit". Csak ott álltunk percekig, ezt a csodálatos pillanatot Jacob szakította meg.
-Öhmm...hali bro-köszönt zavartam Jacob. Én lemásztam a fiuról akin eddig lógtam.
-Hali-pacsizott le Jacobbal
-Megyünk?-kérdeztem, a két fiú csak bólintott.
-Hazakisérlek-szólalt meg Ő.
-csak egy házzal lakom tőletek, nem fogok elveszni-nevettem el magam, mire Ő csak elmosolyodott.
-Nem azért kisérlek haza mert elvesznél hanem azért mert hazaszeretnélek-mondta a közbe átkarolta a nyakam (így mondják?-iró) én csak mosolyogva megforgattam a szemem.
-ne forgasd mert még fennakad-szólalt meg most eddig csöndben sétáló Jacob is.
-haha kösz-böktem oldalba
-nyaaa-nyávogott amin elkezdtem nevetni, a végére már ők is röhögtek. De ők azon, hogy én hogy röhögök. Hát köszi fiúk 🙄
-Na szia Laraa-ölelt meg Jacob
-szia-mondtam miután elválltunk
-na gyere hercegnő-wow else hiszem, hogy hercegnőnek hívott. Egyeltalán jól hallotam? Áhh tuti így hív mindenkit.
-öhmmm...mennyit láttál abból ami Jacobbal történt?-kérdeztem kicsit félénken a cipőm pásztázva
-hát..-sóhajtott-nem sokat szerencsére-nevetett. Olyan cukin nevet.
-szóval...ezt nem mondod el senkinek-lassan kezdtem felnézni rá.
-mármint?-értetlenkedett. Most vagy tényleg nem esik le neki, vagy nem tudom.
-a Jacobos szitut-mondtam már a szemébe nézve. Mire ő csak nemlegesen megrázta a fejét. Ami viszont jól esett, hogy nem mondd semmit senkinek. Igaz nem történt semmi de akkor is.
-viszont most megyek-ölelt meg, nem akarom elengedni olyan tökéletes meg az illata is awww..-holnap átugorhatnál ha van kedved-mondta
-huhh nem tudom, lehet beugrok-nevettem fel kicsit, indokolatlanul-jóéjt-mondtam miután elváltunk
-jóéjt-köszönt el ő is, én indultam volna meg befele de Ő nem hagyta annyiba megragadta a karom és visszarántott-ez kimaradt-puszilta meg az arcom, ami már szinte surolta a számat is. Szinem átváltott paradicsomra-jól áll a piros-mosolygott
-köszi?-kérdeztem vagy mondtam. Nem is tudom, hogy minek szántam. De az egyszer biztos, hogy Ő megindult haza. Én csak néztem néztem néztem...majd megráztam a fejem mosolyogva és berohantam....
🔥Na itt is lenne a következő rész, remélem tetszett!. Van ötletetek, hogy ki lehet az az Ő.???🤔🔥