Reggel arra riadtam fel, hogy Gina az arcomba szuszog és a bajsza az arcomat csikizi.
-Csikizel macs -motyogtam és résnyire nyitottam a szemem. Gina bámult egyenesen vissza rám, majd összekuporodott és lehunyta a szemét.
-Jó reggelt -köszönt Zoli mire az ajtó felé néztem. Zoli az ajtóba állt egy tálcával a kezébe.
-Mondd te mit művelsz? -néztem rá furcsán.
-Hoztam reggelit -mosolygott zavartan és beljebb jött.
-Reggelit? Az ágyba? -pislogtam nagyokat majd grimaszolva felültem, mert a hátam még mindig sajgott egy kicsit.
-Hogy van a hátad? -tette le a tálcát az éjjeli szekrényre és aggódva rámnézett.
-Fájósan -válaszoltam és nekidőltem az ágy támlájának. Szemügyre vettem, hogy mit készített nekem reggelire. Két pirítós, mellette felvágott, uborka, paradicsom, egy bögre kávé és egy fürt szőllő. -Köszi -pillantottam rá mire halvány mosolyal biccentett.
-Nem akartam ezt ugye tudod? -kérdezte alig hallhatóan.
-Kérlek ne beszéljünk róla -sütöttem le a szemem.
-Elérem, hogy a börtönbe rohadjon meg -jelentette ki.
-Mégis hogyan? -vontam fel a szemöldököm.
-Emlékszel arra az izmos srácra? -kérdezte.
-Igen, aha -bólintottam.
-Na ő egy zsaru, csak épp szolgálaton kívül volt -nézett a szemembe.
-Akkor lecsukják? -kerekedett ki a szemem.
-Reméljük -sóhajtott fel.
-De nem biztos? És ha nem csukják le? Bármikor megkereshet minket -pánikoltam be.
-Emma, Emma nézz rám -fogta két keze közé az arcom. -Nem fogom hagyni, hogy bántson -nézett mélyen a szemembe. -Nem fogom hagyni -suttogta. A könnyek végigfolytak az arcomon mire a tekintete gyengéddé vált  és az ujjaival letörölte a könnyeimet majd hozzám hajolt és az arcomhoz érintette az ajkát. -Soha senki nem bánthat téged -mormogta. Szorosan lehunytam a szemem majd a vállába fúrtam a fejem.
-Miért törődsz velem? -kérdeztem alig hallhatóan.
-Miért ne törődnék? -kérdezte vissza.
-Kérlek válaszolj a kérdésemre -suttogtam. Zoli halkan felsóhajtott.
-Emma fontos vagy nekem -mondta végül akadozva.
-Na persze -húzódtam el tőle.
-A tegnapi nap ráébresztett, hogy igenis fontos vagy -mondta határozottan és mélyen a szemembe nézett.
-Mint egy testvér? -haraptam az ajkamba.
-Nem, mint egy barát -válaszolta.
-Értem -suttogtam elfordítva a fejem.
-Emma ezzel nem akartalak megbántani -simította a kezét az arcomra. -Nem tudok tesóként tekinteni rád -suttogta. Elkaptam róla a fejem és belekortyoltam a kávémba. Zoli halkan sóhajtott egyet majd felállt és az ablakhoz lépve felhúzta a redőnyt. -Gyönyörű idő van, nincs kedved valamit csinálni? -fordult felém. Szótlanul ráztam meg a fejem. -Ne már Emma, mozduljunk ki -jött vissza és leült mellém.
-Nincs kedvem, vasárnap van. Holnap meg suli -motyogtam.
-Még nem is kaptunk leckét -csóválta meg a fejét.
-Te azt honnan tudod? Nem járunk egy osztályba -nevettem el magam.
-Benne vagy ha jön Zsófi és Ákos is? -érdeklődött.
-Miért mégis hova akarsz menni? -sóhajtottam fel.
-Azt még nem tudom. A városba csavarogni -vonta meg a vállát vigyorogva.
-Én nem vagyok a városba ,,csavargós" tipus -rajzoltam idéző jeleket a levegőbe.
-Hogyan tudnálak meggyőzni? -sóhajtott fel.
-Sehogy -ráztam meg a fejem.
-Megértem, hogy ezek után nem bízol bennem -suttogta lesütve a szemét. -De..de én tényleg nem akartam ezt. Azt kívánom bárcsak meg nem történté tehetném a tegnapi napot -nézett újra rám. A tekintete őszinte volt és tele volt megbánással.
-Neked bűntudatod van? -fürkésztem az arcát.
-Miattam kerültél bajba, ha veled maradok...-kezdte, de nem tudta befejezni.
-Nem a te hibád -tettem a kezem a kezére.
-Még hogy nem az én hibám -pattant fel. -Bárhova megyek bajt okozok -szorult ökölbe a keze és megállt az ablak előtt. -Bárkit akit közel engedek magamhoz az bajba kerül -suttogta.
-Zoli én...-kezdtem a szavakat keresve. Visszafordult felém és némán figyelt. Abban a pillanatba nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy oda akarok menni hozzá és átölelni. A támasza akartam lenni, azt akartam, hogy megbízzon bennem. Felálltam az ágyról majd odamentem hozzá, a dereka köré fontam a kezem és átöleltem. Zoli egy helybe állt, tartása merev volt, csak a szívverése vert szaporán. Aztán a hátamra simította a kezét, a fejét pedig a hajamba fúrta. Hosszú percekig álltunk egymás karjaiba, egyikünk se szólt egy szót se. Végül ő törte meg a csendet.
-Eszedbe ne jusson -mordult fel mire ijedten hátra léptem.
-Pontosan mit is tettem? -kérdeztem.
-Nem, te Gina, a reggelid felé kacsintgatott -magyarázta.
-Ohh ja jó, akkor azt hiszem jobb ha ezt kiviszem a konyhába -emeltem fel a tálcát.
-Emma -kapta el a kezem.
-Mi az? -kérdeztem zavartan. Pár pillanatig fürkészett aztán megrázta a fejét.
-Semmi -suttogta, de a kezemet nem engedte el.
-Zoli kezd zavaró lenni, hogy így nézel -motyogtam elvörösödve.
-Csak azon gondolkodok, mit reagálnál ha...-kezdte, de nem fejezte be.
-Ha? -vontam fel a szemöldököm.
-Mindegy felejtsd el -engedte el a kezem.  Zavartan fürkésztem az arcát, de őt nagyon lekötötte, hogy a posztereimet nézegesse.
-Nagyon titokzatos vagy -jegyeztem meg végül és kimentem a szobámból. Kimentem a konyhába és elpusztítottam a maradék reggelimet. Épp elmosogattam amikor lépteket hallottam.
-Emma -szólalt meg Zoli csendesen.
-Hmm? -érdeklődtem rá se nézve. Ekkor mögém lépett megfogta a kezem és maga felé fordított. Reagálni se volt időm az ajka máris az ajkamra simult. A lábam abban a pillanatban elkezdett remegni és a világ megfordult körülöttem. Felemeltem a kezem, hogy eltoljam magamtól, de túl gyenge voltam hozzá. A kezem a mellkasához feszül, ujjaim a pulcsijába markoltak. Istenem, ez túlságosan jó -gondoltam magamba elkeseredetten. A keze végig kúszott a hátamon majd a gerincem vonalán míg végül megállapodott a...a fenekemen. Tudni kell rólam, hogy még soha senki nem nyúlt a fenekemhez így egy pillanatra teljesen lefagytam. Kissé elhúzódott tőlem és az ajka átsiklott a nyakamra. Akaratlanul sóhajtottam fel és hajtottam hátra a fejem. Ezt, nem lenne szabad! Ez nagyon nem jó! Zoli a mostohatesóm!!!!! Ám minden gondolat elillant a fejemből amikor újra megcsókolt. Zoli már kétszer csókolt meg eddig, de a mostani volt a legeslegjobb. A fogával gyengéden beleharapott az alsó ajkamba, majd az ujjaival a hajamba szántott és elmélyítette a csókunkat. Ahogy a nyelvünk találkozott úgy éreztem elvesztem. Remegve simultam közelebb hozzá és szorosan átkaroltam a nyakát. Válaszul elmosolyodott. Ekkor hallottam meg anyáék hangját. Zihálva hátráltam el Zolitól, majd kikerülve a szobámba szaladtam. Becsuktam magam után az ajtót és lihegve nekidőltem.
-Ó te jó Isten -túrtam két kézzel a hajamba. Levágódtam az ágyamra és a kezembe temettem a fejem. Nem, ez biztos nem velem történik -gondoltam magamba elkeseredetten. Miért hagytam, hogy megcsókoljon? Miért viszonoztam?????? És miért esett ilyen jól??????? Nem lett volna szabad hagynom, hogy ez történjen!! A gondolataimból halk kopogtatás zökkentett ki.
-Em -szólt az ajtó túloldalán Zoli.
-Légyszi, tedd meg, hogy megölsz -könyörögtem mire bejött a szobámba. Védekezően emeltem magam elé egy könyvet. -Jobban jársz ha ott maradsz -mutattam rá és a szoba másik végébe siettem.
-Emma -mosolyodott el halványan.
-Nekem csak ne mosolyogj -ráztam meg a fejem. -Mégis mi a fenét képzeltél magadról? -túrtam fél kézzel a hajamba.
-Ha annyira ellenedre lett volna akkor nem viszonzod -mosolygott huncutan.
-De az Isten szerelmére, nem csinálhatod ezt -toppantottam a lábammal. -A szüleink együtt vannak és nem lenne tisztességes ha mi ketten...-kezdtem egyre vörösebb arcal.
-Már miért ne lehetne? Emma hiszen nincs köztünk rokonság -sóhajtott fel.
-Akkor sem. Nem és kész. Velem aztán nem fogsz te játszadozni -fontam össze a kezem magam előtt.
-Nem szokásom a lányokkal játszadozni -ült le az ágyamra.
-Ááá...nem akkor ezek szerint az a Niki a csajod elvégre tegnap lefeküdtél vele -vágtam a képébe.
-Nem feküdtem le vele -nyúlt el az ágyamon.
-Hiszi a piszi. Láttam, hogy felmentetek a lépcsőn -morogtam.
-Jah igen felmentünk, de aztán megzavartak minket -vonta meg a vállát. -Csak nem féltékeny vagy? -mosolyodott el.
-Még álmodba se -csattantam fel.
-Látom rosszkor jöttem -szólalt meg Zsófi mire mindketten ránéztünk.
-Óó téged az ég küldött -borultam a nyakába megkönnyebbülten.
-El is mehetek ha...-kezdte, de a szavába vágtam.
-Felejtsd el -jelentettem ki.
-Rendben nyugi maradok -nevette el magát.
-Megtennéd, hogy kimész a szobámból? -fordultam csipőre tett kézzel Zoli felé.
-Nem terveztem -válaszolta csukott szemmel. -Különben is megigérted, hogy velem töltöd a napot -nyitotta ki a szemét.
-Nem igértem én neked semmit -horkantottam fel.
-Hűű igazi testvér veszekedés -kotyogott közbe Zsófi.
-Emma nem a testvérem -pattant fel Zoli majd kivonult a szobámból.
-Úgy látszik a testvér nála a varázsszó -néztem utána elgondolkodva.