Szombat reggel már az ébresztő előtt kipattant a szemem. Ma megyünk Adácsra a nagyihoz!!!!!!! Anya tegnap jelentette be, hogy megyünk. Vagyis mivel ugye ő apu anyja, így anya meg Tomi nem jön, de én megyek Zolival együtt. Magamra rángattam egy szakadt farmert, egy fekete toppot rá pedig egy kötött fekete csillogó pulcsit. A hajamat befontam majd kifestettem magam. A sporttáskámba beledobtam egy váltás fehérneműt, egy könyvet, a töltőmet, a fogkefém és egy pizsamát. Behúztam a cipzárt majd átvágtattam Zolihoz. Még javába húzta a lóbőrt, a takaró félig lelógott a földre és egy párnába fúrta a fejét. Egy csata kiáltás közepette ráugrottam a hátára mire döbbenten felkapta a fejét.
-Fel kelni hét alvó -csicseregtem a füléhez hajolva.
-Szállj le rólam kérlek -dörmögte.
-Ne csináld már ezt -nyögtem fel.
-Szállj le rólam Em -morogta.
-Megigérted, hogy eljössz velem -biggyesztettem le a szám.
-Em -emelte meg a hangját.
-Jól van na -sértődtem meg és lemásztam a hátáról. -Elmegyek busszal -indultam meg az ajtó felé.
-Csukd be az ajtót és gyere vissza -morogta a párnába. Zavartan torpantam meg és hátranéztem rá majd az ajtóra. Végül sóhajtva becsuktam és visszamentem hozzá. Kinyújtotta felém a kezét, mire megfogtam és hagytam, hogy lehúzzon maga mellé. Hátulról ölelt át és a fejét a nyakamba fúrta. -Így a legjobb aludni -suttogta.
-Még soha nem aludtam fiúval -vallottam be.
-Majd velem fogsz -igérte és megpuszilta az arcom. Megfordultam a karjaiba, hogy az arcára tudjak nézni. Mosolyogva kissé álmosan nézett a szemembe és megsimította az arcom. -Milyen jó lenne, minden reggel erre a látványra kelni -hajolt hozzám és egy csókot nyomott a számra.
-Hogy egy lány van az ágyadban? -kérdeztem.
-Csak te -suttogta mire azonnal felültem. Nem mondhat nekem ilyet, egyszerűen nem szabad. -Emma valami rosszat mondtam? -ült fel ő is.
-Nem mondhatsz ilyet -ráztam meg a fejem.
-Miért nem? A barátnőm vagy -nézett a szemembe értetlenül.
-De nem vagy szerelmes belém -suttogtam ránézve. -Nem mondhatsz nekem ilyeneket mert csak azt éred el vele, hogy vagy belédzúgok vagy világgá szaladok -hadartam.
-Értem. Akkor mit akarsz? Hogy legyen vége? -komorodott el.
-Ha épp eszem lenne akkor most igent mondanék, de nem akarom, hogy vége legyen -suttogtam.
-Nem bókolhatok neked? -kérdezte halkan.
-De igen csak..csak ne személyeskedjünk -sütöttem le a szemem. Zoli elhúzta a száját majd lerugta magáról a takarót és felállt. Csak egy pizsama nadrág volt rajta, felülről semmi. -Most haragszol? -kérdeztem csendesen.
-Hogy haragszok-e? Emma miért is haragudnék? -fordult felém. -Mert nem hagyod, hogy bókoljak? -kérdezte.
-Nem az, hogy nem hagyom -ellenkeztem.
-Mondd meg nekem Emma. Mondd miért lenne olyan nagy baj ha belémszeretnél? -nézett a szemembe.
-Mert a mostoha tesóm vagy -suttogtam.
-Nem Emma, mi nem vagyunk tesók. Nincs köztünk vérszerinti kapcsolat -mordult fel. Kínosan mosolyogva lesütöttem a szemem. -Emma -gugolt le elém. -Folyton ugyanazokat a köröket rójjuk. Miért nem akarsz velem lenni? Hisz nem lehetek olyan rossz -mondta felnézve rám.
-Nem azzal van a baj -suttogtam és az ujjaimat belefúrtam a hajába.
-Hát akkor mivel? -kérdezte csendesen.
-Mi ketten olyan mások vagyunk. Te bulizol, menő vagy, lázadsz, de rendesen én meg...otthon ülő, könyvmoly, jókislány -suttogtam.
-Ezek csak tulajdonságok -csóválta meg a fejét. -Sajnálom ha nem vagyok a szőke herceged fehér lovon -simította meg az arcom.
-Komolyan akarod ezt kettőnk között? -kérdeztem.
-Emma ismersz engem, bőven válogathatok a csajok között. Mondd miért küzdenék érted ha nem gondolnám komolyan? -horkantott fel.
-Mert én vagyok a tiltott gyümölcs -fintorogtam.
-Nekem nincs olyan, hogy tiltott -kacsintott rám.
-Elfelejtettem kivel van dolgom -forgattam meg a szemem.
-Na menj, hagy öltözzek fel -nyomott egy csókot a számra majd a térdemre támaszkodva felállt. -Bár ha akarsz maradhatsz -vigyorodott el.
-Itt se vagyok -pattantam fel mire elröhögte magát. Kiléptem az ajtón és majdnem beleütköztem anyába.
-Öö...jó reggelt -vörösödtem el azonnal.
-Jó reggelt -pislogott álmosan.
-Csak felkeltettem Zolit -magyaráztam.
-És felkelt? -kérdezte.
-Igen már öltözik -bólintottam és követtem ki a konyhába.
-Annyira örülök, hogy jól kijöttök egymással -mosolygott rám.
-Igen én is -bólintottam az asztalnak dőlve.
-Remélem ez nem fog változni a hétvége alatt -nézett rám jelentőségteljesen.
-Ha rajtam múlik nem -nevettem el magam.
-Na megyek visszadőlök. Puszilom a nagyit -puszilta meg a homlokom.
-Máskor tökre aggódsz, most meg teljes lelki nyugalommal mész vissza aludni -ráncoltam össze a homlokom.
-Tudom, hogy jó kezekbe leszel -mosolygott rám.
-Na ne már. És ha elrabol? -hápogtam.
-Eddig már megtehette volna -jegyezte meg.
-És ha kihasználja a helyzetet? -vontam fel a szemöldököm.
-Van egy olyan érzésem, hogy tudnád kezelni a helyzetet -kacsintott rám és visszament a szobájukba. Szaporán pislogva adtam reggelit Ginának és cseréltem ki a vizét.
-Legyél jó kislány -suttogtam megsimogatva aztán kimentem az udvarra. Leültem a hintánkra és a lábamat felhúzva elővettem a mobilom és amíg Zoli nem jött selfizéssel mulattam az időt. A csukódó bejárati ajtó hangjára felkaptam a fejem. Zolin ma farmer volt, kék póló, felette pedig a bőrdzsekije. A vállán egy sporttáska lógott és épp rágyújtott egy cigire.
-Jövök én is -ült le mellém.
-Mármint selfizni? -kérdeztem.
-Igen -bólintott. Megvontam a vállam aztán csináltunk pár selfit. Közbe elszívta a cigijét is. -Na indulhatunk? -állt fel és felém nyújtotta a kezét.
-Mit csináltál anyával? -kérdeztem miközbe hagytam, hogy felhúzzon.
-Ezt, hogy érted? -ráncolta össze a homlokát.
-Nem aggódik miattam, mert tudja, hogy jó kezekbe vagyok -néztem rá.
-Emma nekem egy nőnemű egyed se tud ellenállni -vigyorgott rám miközbe összefűzte az ujjainkat.
-Nem vagy te egy kicsit beképzelt? -érdeklődtem.
-Távol állok én a beképzelttől -puszilta meg a kézfejem aztán felnyitotta a csomagtartót és betettük a táskánkat. Ezután kinyitotta nekem az anyósülés felőli ajtót. -Hölgyem -mosolygott rám szexin.
-De lovagias valaki -jegyeztem meg miközbe beszálltam. Zoli becsukta utánam az ajtót aztán megkerülte a kocsit és beszállt mellém.
-Na akkor hova lesz a menet? -nézett rám kérdőn.
-Adács -vigyorodtam el.
-Életembe nem hallottam arról a helyről -motyogta miközbe beállította a GPS-en az uticélt. Előre hajolva benyomtam a rádiót, mire a kocsit betöltötte Kasza Tibi legújabb száma a Kis hülye vagy.
-Tökre bírom ezt a számot -vigyorogtam.
-Aha én is -bólintott miközbe beindította a kocsit.
-Egyik nap vonzás A másik nap taszítás Egymásnak mi vagyunk A legnagyobb tanítás Bármit hoz a sors Soha nem engedlek téged Mert bárhogy küzdünk ellene Egymásnak szánt az élet -énekeltem megfeledkezve arról, hogy Zoli mellettem ül.
-Várj most én jövök -vigyorgott mire ránéztem és érdeklődve felvontam a szemöldököm. -Olyan kis hülye vagy, hülye vagy, hülye vagy De nekem nem kell rajtad kívül senki Kis hülye vagy, hülye vagy, hülye vagy De soha nem tudnék én mással lenni -énekelte. Kikerekedett szemekkel halkítottam le a zenét, így csak háttérzajként szólt.
-Azta -nyögtem ki.
-Most mi az? -pillantott rám.
-Hol a fenébe tanultál meg így énekelni? -kérdeztem elismerően.
-Mindig is tudtam -vonta meg a vállát halvány mosolyal.
-Ez már természetellenes. Helyes vagy, remek focista, népszerű, jól énekelsz -soroltam. -Van még valami amiről tudnom kell? -tártam szét a kezem.
-Nem azt hiszem ennyi -vigyorodott el.
-Kár pedig bírtam volna ha kiderül van valami természetfeletti képességed. Mondjuk telekinézis, gondolatolvasás, elemek irányítása -soroltam elkalandozva. Zoli elnevette magát és átölelte a vállam mire ráhajtottam a fejem a vállára. Egy puszit nyomott a homlokomra majd feljebb vette a zenének a hangerejét. Lehunytam a szemem és akaratlanul elmosolyodtam.