Némán tettük meg az utat hazáig csak Herceg és Missh Vártam rád című dala törte meg a csendet. A szemem sarkából az utat figyelő Zolira pillantottam.
-Milyen volt a napod? -kérdeztem, hogy megtörjem a csendet.
-Nem volt olyan vészes -vonta meg a vállát.
-Láttam összehaverkodtál a srácokkal -mosolyodtam el halványan.
-Ja -biccentett. -Volt valami közted és Ákos közt? -kérdezte mire megrökönyödve rámeredtem.
-Hogy köztem és Ákos közt? Nem, dehogy, mi....mi csak barátok vagyunk -pislogtam nagyokat.
-Biztos? -pillantottam rá.
-Igen biztos, de ha lenne is köztünk valami az nem rád tartozna -csóváltam meg a fejem.
-Voltál már szerelmes? -kérdezte mire az ajkamba haraptam és kissé elpirultam.
-A színészek iránt való rajongás annak számít? -kérdeztem félénken.
-Nem az, nem -mosolyodott el. Mennyivel helyesebb amikor őszintén mosolyog -gondoltam.
-Többet kéne mosolyognod. Jól áll -suttogtam mire meglepetten rámnézett. Zavartan elkaptam róla a tekintetem és kinéztem az ablakon.
-Emma -szólalt meg.
-Igen? -néztem rá.
-Én...én azért...azért kezdtem el drogozni, mert csak így tudtam elviselni ezt a hatalmas űrt ami bennem van. El se tudod képzelni milyen érzés volt végignéznem ahogy a családom a szemem láttára hullik szét és semmit se tudok tenni, hogy ezt megakadályozzam. Anyával akartam maradni, de apa nem hagyta. Azt mondta, hogy ezzel csak engem akar védeni. Tudod anya sokat ivott és ez miatt apát hibáztattam. Anya miatta ivott -suttogta. Zoli egyszer se nézett rám és ennek most örültem. Nem akartam, hogy lássa a könnyeket a szemembe. Az arcán nyílt fájdalom tükröződött, nem is próbálta elrejteni előlem. -Hazudtam amikor azt mondtam nem vagyok függő -vallotta be mire erősen az ajkamba haraptam. -Egy két napig bírom nélküle, de aztán...aztán muszáj...nem is tudom ezt elmagyarázni. Olyan mintha átkozottul vágynál valamire ami tilos. Addig küzdesz még meg nem kapod azt a valamit -suttogta az ablakon bámulva kifele. Észre se vettem, hogy időközbe megálltunk és már a zene se szólt. -A szüleim válása után, elkezdtem cigizni aztán jött az alkohol majd a drog -meredt maga elé. Némán hallgattam, nem mertem megtörni a csendet. -Egyszer hallottam ahogy apa, anyukáddal beszél telefonon. Hallottam, hogy apa azt mondja, hogy majd te jó útra térítesz. A fejembe vettem, hogy a nagy francokat, majd inkább én rontom el őt. Amikor megcsókoltalak csak arra gondoltam, hogy most végre apa is megtudja, soha nem fogok rátok a családomként tekinteni. Nem akartalak megkedvelni, komolyan elterveztem, hogy szépen a bizalmadba férkőzök aztán lesz ami lesz, de nem számítottam arra, hogy megkedvellek -csóválta meg a fejét.
-Miért baj az ha kedvelsz? -kérdeztem. A kérdés csak úgy kibukott belőlem.
-Mert megfogadtam, hogy pokollá teszem apám új családjának az életét -morogta. -De...de már nem akarom. Kedvelem anyudat -sóhajtott fel.
-Miért mondtad ezt el nekem? -sütöttem le a szemem.
-Nem várom el, hogy megérts, de nem akarom, hogy félj tőlem. Téged soha nem bántanálak -suttogta mire az ajkam megremegett.
-12 éves voltam amikor...amikor. Volt egy fiú barátom, a plázában ismerkedtünk meg. Nagyon kedves volt és egyszer áthívott magukhoz. Igent mondtam. Náluk megismertem a bátyát aki épp a haverjaival videojátékozott. Az asztalon telis tele mindenféle por és bogyó. Nagyon féltem, szóltam Petinek, hogy el szeretnék menni. Ő azt válaszolta, hogy rendben csak előtte kiszalad a mosdóba. A bátya ekkor átült mellém, elkezdett simogatni, mocskos dolgokat suttogott a fülembe, hogy mit fog tenni ha nem engedelmeskedek neki. Rettegtem, szó szerint remegtem a félelemtől, az ájulás környékén voltam -suttogtam. Az ölembe lévő kezem erősen remegett miközbe a tekintetem ide oda cikázott. Az, hogy felidéztem ezt az emléket, jött vele az a rettegés is amit akkor éreztem. -Kislány voltam, nem tudtam elmenekülni. Kényszerített, hogy vegyem be a bogyókat. Onnantól minden kiesett, a kórházba ébredtem fel -motyogtam idegesen fészkelődve. Zoli gyengéden a kezemre tette a kezét mire ránéztem és a szemem könnybe lábadt. -Nem tudtam mit gondoljak amikor megláttalak téged. Megijedtem, csak az járt a fejembe, hogy minnél távolabb kell lennem tőled. Nem akartam elhinni, hogy drogozol, hogy pont te -csuklott el a hangom és a zokogás kirobbant belőlem. -Megijedtem érted? Féltem, hogy az a nap megismétlődik -zokogtam a kezembe temetve a fejem. Zoli mellettem hallgatott, még csak nem is mozdult, aztán a hátamra simította a kezét és elkezdte dörzsölni.
-Nincs semmi baj -suttogta megnyugtató hangon és közelebb csúszott hozzám. -Emma nincs semmi baj -ölelt magához. -Sss...ne itasd az egereket -suttogta a fülembe miközbe gyengéden simogatta a hátam. Valahogy jól esett a közelsége. Ebben a pillanatba nagyon könnyű volt azt hinni, hogy a bátyám. Az ingébe temettem a fejem és szorosan lehunytam a szemem miközbe magamba szívtam az illatát. Old Spice -állapítottam meg magamba. Apu is mindig ezt használt. -Jól van már kicsilány, elég a bőgésből -sóhajtott fel. -Hallod? Nem szeretem a bőgő masinákat -tolt el finoman magától. -Jól vagy? -simította meg az arcom óvatosan. A szeme tele volt gyengédséggel.
-Azt hiszem -bólintottam.
-Akkor jó -biccentett majd elővett egy zsepit és felém nyújtotta. -Mosd le a sminked. Bányarém vagy -jegyezte meg mire rácsaptam a táskámmal a vállára. Aztán a tekintetem megakadt a fekete folton az ingjén.
-Van másik inget? -érdeklődtem.
-Itt? Itt nincs -nézett rám. -Miért? -vonta fel a szemöldökét.
-Kissé szemfestékes lettél -mosolyodtam el bocsánatkérően. Zoli lenézett az ingére majd felhorkantva megcsóválta a fejét.
-Így jár az aki bőgőmasinákat vigasztal -sóhajtott fel.
-A drog miatt nem gyengül a teljesítményed? -kérdeztem hirtelen mire rámnézett.
-Meglepő, de nem. Bírni szoktam -vonta meg a vállát.
-Nem tudnál valahogy leállni? -haraptam az ajkamba.
-Ha akarnék le tudnák -kapta el rólam a tekintetét.
-De nem akarsz ugye? -kérdeztem csendesen.
-Valahogy úgy -biccentett. -Igazából, ezzel magamat akarom büntetni. Nem tudom az az érzésem, hogy miattam hullott szét a családom -suttogta.
-Ez biztos nincs így -ráztam meg a fejem.
-Lehet -válaszolta némi csend után aztán beindította a kocsit. -Hogy hívták? -kérdezte hirtelen.
-Kit? -kérdeztem vissza.
-Azt aki...aki bedrogozott -morogta.
-Miért érdekel? -húztam össze a szemem.
-Nem tudom, talán ismerem -vonta meg a vállát és láttam, hogy a nyakán kidagad egy ér.
-Zoli ő akkor volt 17 mára sokkal idősebb tőled -csóváltam meg a fejem.
-Akkor is tudni akarom a nevét -jelentette ki.
-Nem mondom meg -vágtam rá mire élesen beszívta a levegőt.
-Mondd te nem akarod megbosszulni azt amit veled tett? -kérdezte.
-Soha többé nem akarom azt a gyereket látni -suttogtam kinézve az ablakon.
-Ha megmondod a nevét, kezeskedem róla, hogy alulról szagolja az ibolyát -mondta mire kikerekedett a szemem.
-Zoli -visítottam. -Mondd te teljesen megzakkantál? -kiabáltam.
-Jesszus nyugi. Ember ölésig még én se mennék el -horkantott fel.
-Ilyennel ne viccelj oké? -förmedtem rá.
-Jó, bocsánat -mosolygott rám.

°°°

Hazaérve, gyorsan átöltöztem. Egy rövid farmersortot vettem fel, kapucnis feket pólóval a hajamat pedig lófarokba fogtam. Vettem magamhoz egy kis pénzt aztán belebújtam a fekete Convers cipőmbe és kiléptem a szobámból.
-Héé Zoli kész vagyok. Akkor elviszel? -kopogtam be a szobájába.
-Jah -hallatszott a válasz. -Mindjárt megyek -tette hozzá. Míg Zolira várakoztam leültem a nappaliba a földre és Ginával játszottam. -Emma -szólt Zoli mire felnéztem. -Béke? -kérdezte egy fehér zsebkendőt lebegtetve. Akaratlanul is elmosolyodtam.
-Béke -mondtam mire elvigyorodott.
-Na gyere -nyújtotta felém a kezét. Hagytam, hogy felhúzzon majd együtt kimentünk a házból. Bezártam magunk után az ajtót majd a kocsi felé vettem az irányt. Elővettem a mobilom majd felhívtam Zsófit.
-Szia most indultunk -szóltam bele amikor felvette.
-Szia rendben, nemsoká én is elkészülök -csivitelte.
-Akkor a házatok előtt tali -nevettem el magam majd elköszöntünk egymástól.
-Mit néztek meg? -kérdezte Zoli.
-A legújabb nyáltól csöpögő romantikus filmet -válaszoltam.
-Akkor biztos jól fogsz szórakozni -vigyorodott el.
-Naná imádom a romcsi filmeket -bólogattam.
-Képzelem biztos végigzokogod az egészet -kuncogott fel.
-Hát talán -mosolyodtam el miközbe enyhén elpirultam.

°°°

Zolinak igaza lett, a film végét eléggé megsirattam. Komolyan egyre több olyan romantikus filmet készítenek aminek a végén a lány vagy a fiú meghal. Pedig szerintem a szerelmes filmeknek happy endel kéne végződniük. A film vége után Zsófival beültünk a plázba lévő cukrászdába. Én egy túrótorta szeletet kértem, Zsófi pedig krémest.
-Megbeszéltük Zolival a dolgokat -ujságoltam.
-Na és mire jutottatok? -érdeklődött.
-Hát megbeszéltük, hogy tiszta lappal kezdjük újra -vontam meg a vállam.
-Ennek örülök -vigyorodott el. -Akkor a csók is elfelejtve? -vonta fel a szemöldökét.
-Az nem is csók volt, letámadott és csak ő csókolt -horkantottam fel. -Meg nem is emlékszek már rá, hogy milyen volt -vontam meg a vállam.
-Vagy úgy -biccentett. -Akkor kezd elfogadni hugaként? -kérdezte.
-Nem, nem hiszem. Inkább csak barátként -válaszoltam.
-Na és te? Te, hogy tekintesz rá? -dőlt előre kíváncsian.
-Az az igazság, hogy nem tudom. Nem nagyon tudom őt elképzelni nagytesóként -haraptam az ajkamba.
-Akkor barát -jegyezte meg mire biccentettem. -Figyelj Emma okos lány vagy, ne szeress bele -fogta meg a kezem.
-Miért mondod most ezt nekem? -szaladt magasba a szemöldököm.
-Mert Zoli brutál helyes pasi és ismerlek, a te eseted -sóhajtott fel.
-Ha annyira brutál helyesnek tartod, akkor meghagyom neked -vigyorodtam el.
-Kösz, de kihagyom -nevette el magát.
-Tényleg mi a helyzet azzal a titokzatos srácal? -érdeklődtem.
-Semmi, azóta sem jelentkezett -sóhajtott fel.
-Akarod, hogy megverjem? -ajánlottam fel.
-Nem, dehogy -rázta meg a fejét.
-Ahogy gondolod, de csakhogy tudd senki nem bánhat így veled -jelentettem ki mire halványan elmosolyodott.
-Köszi Emma, hogy mellettem vagy -nézett a szemembe. -Komolyan rád mindig számíthattam -fogta meg a kezem.
-Na jó Zsófi kezdesz megijeszteni, ez olyan volt tőled mintha a halálos ágyadon lennél és ezek lennének az utolsó szavaid -pislogtam nagyokat.
-Túl élénk a fantáziád barátném -nevette el magát.
-Nekem? Ugyanmár -legyintettem.
-Sziasztok -köszönt ránk ekkor Martin tanár úr. Zsófi a füle tövéig elpirult és az asztalt kezdte el bámulni.
-Nahát tanár úr, maga minket tetszik követni? -érdeklődtem.
-Nem. Csak beugrottam sütit venni és megláttalak titeket -mosolygott.
-Akkor nem zavarja, ha egy kicsit itt hagyom Zsófival? Ki kell mennem a mosdóba -álltam fel majd a mosdó felé vettem az irányt. Miután végeztem a dolgommal, megmostam a kezem aztán kiléptem az ajtón. Egyenesen Zolinak ütköztem.
-Hát te? -néztem rá csodálkozva.
-Anyud elküldött érted -vonta meg a vállát.
-Ennél jobb hazugságot is kitalálhattál volna -veregettem meg a karját és kikerültem.
-Nem hazudok. Valami néni jött át, állítólag a nagyid -jött utánam.
-Basszus -torpantam meg és a fejemre csaptam.
-Mi az? -kérdezte.
-Ma van mama szülinapja -sóhajtottam fel.
-Már értem miért volt ideges -jegyezte meg.
-Tudod anyának kicsit rosszul esik, hogy jobban szeretem apu szüleit -néztem rá.
-Ez minden családba így van -tárta szét a kezét.
-Jobb lesz ha megyünk -indultam meg. Vissza siettem Zsófiékhoz. -Zsófi ne haragudj el kell mennem, elfelejtettem, hogy ma van a vipera szülinapja -hadartam felkapva a táskám.
-Persze nem gond menj csak -állt fel és megpuszilt.
-Ha akarod elvihetünk -ajánlottam.
-Nem, menj nyugodtan, majd metróval hazamegyek -mosolygott rám.
-Biztos? -néztem rá kérdőn.
-Én szivesen haza viszem -ajánlotta fel Martin tanár úr.
-Megtenné? Sokkal nyugodtabb lennék ha tudnám egy felnőttel van -sóhajtottam fel.
-Persze nem gond, úgyis arrafelé van dolgom -mosolygott.
-Köszönöm. Viszlát tanár úr. Szia Zsófi -integettem aztan kisiettem Zoli után. -Gyere már -ragadtam meg a kezét és a lift felé rángattam.
-Ha ennyire utálod akkor miért sietünk? -kérdezte a liftbe.
-Mert anyát nem utálom -válaszoltam.
-Aha így már világos -biccentett. -Zsófinak van pasija? -kérdezte hirtelen.
-Ha azt forgatod a fejedbe, hogy esetleg bepróbálkozol nála -léptem közelebb hozzá szikrázó szemekkel.
-Szóval nem tudsz róla, hogy lenne pasija? -nézett le rám.
-Nem nem tudok róla -ráztam meg a fejem.
-Nos...nem akarok vészmadár lenni, de nekem nagyon úgy tűnt, hogy Zsófi és a tanár úr közt lenne valami -vonta meg a vállát. Hitetlenkedve néztem rá aztán kirobbant belőlem a nevetés.
-Szerintem rosszul láttad. Zsófi okos lány, soha soha nem szeretne bele egy tanárba -kuncogtam a fejemet rázva.
-Még az okosak is követnek el hibákat -válaszolta.
-Te nem ismered Zsófit -néztem rá.
-Lehet, de láttam amit láttam -vonta meg a vállát.
-Pontosan mit is láttál? -szaladt magasba a szemöldököm.
-Nem mondom meg, úgyse hinnéd el -kacsintott rám.
-Jó akkor nem mondd. Ha lenne valami köztük, nekem tuti elmondaná -fordultam el.
-Miért te elmondanád neki? -érdeklődött.
-Azt ha szerelmes lennék egy tanárba? -kérdeztem vissza mire biccentett. -Igen elmondanám -mondtam némi gondolkodás után.
-Biztos vagy te abba? Elmondanád mondjuk azt, hogy belémszerettél? -mosolygott rám.
-Ne áltasd magad. Soha nem szeretnék beléd -vetettem oda.
-Soha nem mondd, hogy soha -kuncogott fel.
-Jesszus ha beléd is szeretnék, felakasztanám magam -fakadtam ki mire a mosoly az arcára fagyott.
-Miért is? -kérdezte hűvösen.
-Mert nem tudnák azzal a tudattal élni, hogy nem lehetsz az enyém. Mert mindenki ujjal mutogatna ránk, csak titokba lehetnénk együtt -kaptam el róla a tekintetem.
-És ha én azt mondanám, hogy ország világnak meg akarom mutatni, hogy téged szeretlek? -kérdezte közelebb lépve hozzám. Felnéztem rá majd lassan megráztam a fejem.
-Ilyen csak a mesékben van -szólaltam meg.
-Néha a mesék valóra válnak -húzta végig a kezét a karomon. Az érintése nyomán a karomon felállt a szőr és megborzongtam. Ekkor a lift ajtaja kinyílt mire gyorsan kisiettem.

°°°

Kényszeredett mosolyal ültem az asztalnál. Beszélgettem nagyival, de közbe inkább a szobámba lettem volna egy jó könyv társaságába. Velem szembe Zoli ült és rángó ajkakkal engem fürkészett. Csúnyán néztem rá mire kacsintott egyet. Amikor nagyi végre elment felsiettem a szobámba. Gina az ágyamon fekve aludt, de az érkezésemre kinyitotta a szemét és egyet nyávogva köszöntött.
-Szia kislány -vakargattam meg a hasát. Letelepedtem az ágyamra, feltettem a fejhallgatóm és a világot kizárva elkezdtem olvasni a Villámtolvaj című könyvet.