Egyre jobban közeledünk az év vége felé. Most április közepe van. Nemsokára itt a diákbál. A kapcsolatom Zolival olyan mint egy tündérmese. Lassan 1 hónapja vagyunk együtt és...és boldog vagyok. Úgy érzem semmi és senki nem állhat a boldogságom útjába. Óó, hogy mekkorát tévedtem.....

°°°

Csak én és Zoli voltunk itthon, anyuék még nem értek haza. Épp a konyhába ellenőriztem a sült csirkét amikor csöngettek. Pacával mellettem az ajtóhoz siettem és kinyitottam.
-Öö segíthetek? -kérdeztem furán. A küszöbön ugyanis egy lány állt. Talpig feketébe, pink tüsis hajjal, fülltágítóval és piercingel. Paca tetszését egyáltalán nem nyerte el, mert dühösen morgott és vicsorgott a lányra.
-Szeva kiscsaj. Úgy tudom itt lakik Zoli -nézett rám rágózva és egy hanyag mozdulattal eldobta a cigijét.
-Igen itt lakik -bólintottam.
-Csúcs -bólintott aztán egy mozdulattal félre lökött és bejött a házba.
-Elmondanád, hogy mégis ki a fene vagy? Hogy jössz ahoz, hogy csak úgy beronts más házába? -álltam el az útját dühösen.
-Ne izmozz oké. Beszélnem kell Zolival -rántotta meg a vállát.
-Na és nem tudnád kint megvárni? -fontam össze a kezem.
-Képzeld nem -mosolyodott el gúnyosan. -Ha megmondod hol a szobája szívesen bemegyek hozzá -mosolygott. A tenyerem már viszketett annyira fel akartam pofozni.
-Soha nem teszed be a lábad a szobájába -sziszegtem.
-Te a huga vagy nem? -nézett végig rajtam.
-Nincs közöd hozzá -csattantam fel.
-Tudod mesélt nekem rólad. Mielőtt ide költözött volna. Mondd csak sikerült megfektetnie? Hogy mennyit tervezgette -vigyorgott.
-Féltékeny vagy? Hogy téged nem? -sziszegtem.
-Ugyan drágám. 4 évig voltunk együtt és csak úgy megsúgom velem volt először -kacsintott rám. Bámultam a lányra. Aki egykor Zolinak volt a barátnője állítólag. Az agyamba vésődtek a szavak amiket ezután mondott. -Csak játszik veled aranyom. Vagy azt mondta, hogy szeret és örökre veled lesz? Istenem, hogy ez milyen cuki -szorította a szívére a kezét. -Nem szeret téged -nyomta meg a szavakat. Könnybe lábadt szemekkel, reszketve álltam.
-Melissza te meg mit keresel itt? -csattant fel hirtelen Zoli hangja.
-Nahát előkerült a szépfiú. Hiányoztál édesem -sétált oda hozzá és átölelte.
-Ne nyúlj hozzám -lökte el magától.
-Ugyanmár -nevette el magát. -Még azóta is haragszol rám? -kérdezte.
-A legjobb barátom volt Melissza -keményedett meg Zoli arca.
-Az csak játék volt te is tudod -kuncogott Melissza.
-Takarodj innen -mordult rá Zoli majd megragadta a karját és maga után húzta.
-Héé kislány. Ne feledd mit mondtam -kiáltotta nekem Melissza. A lábaim felmondták a szolgálatot. Lecsúsztam a földre és magam elé bámultam. Zoli pár perc múlva legugolt velem szembe.
-Ne törődj vele Emma -suttogta és megpróbált a szemembe nézni.
-Igaz volt bármi is abból amit mondott? -kérdeztem alig hallhatóan.
-Együtt voltunk 4 évig -harapott az ajkába.
-Mikor szakítottatok? -néztem rá.
-Egy hónappal azelőtt, hogy megismertelek -suttogta.
-Szereted? -hunytam le szorosan a szemem.
-Nem már nem -válaszolta. -Hiszel nekem ugye? -simította a kezét az arcomra.
-Szeretnék, de nem tudom mit gondoljak -sírtam el magam.
-Kicsim, na -ölelt magához.
-Nem hagysz el ugye? -sírtam a vállára hajtva a fejem.
-Nem, nem hagylak. Bízz bennem Emma kérlek -szorított magához.
-Miért...miért van itt? Hogy talált rád? -kérdeztem.
-Nem tudom, de kiderítem. Figyelj Emma, szeretném ha nem foglalkoznál vele. Ő így játszik. Ne hagyd, hogy kínozzon, ne állj le vele veszekedni. Rendben? Bízd rám a dolgot -fogta két keze közé az arcom.
-Rendben, de kérlek ígérj meg valamit -ragadtam meg a kezét.
-Bármit -jelentette ki.
-Ne hagyj el miatta -sírtam. Zoli pillantása gyengéddé vált miközbe magához ölelt.
-Örökre veled maradok. Mi össze tartozunk, egy csapat vagyunk -húzott magához és megcsókolt.