Hát ez is elkezdődött. Félre értés ne essék imádok iskolába járni, imádom a dráma órákat, a korán kelést, na azt viszont utálom. Nyöszörögve nyomtam ki az ébresztőt majd a hajamba túrva felültem az ágyba. Lerugtam magamról a takarót majd az ablakhoz mentem és felhúztam a redőnyt. Kómásan léptem ki a szobából majd a WC felé vettem az irányt. Elvégeztem a dolgom majd visszamentem a szobámba és felöltöztem. Szerencsére nálunk nem volt egyenruha, se matrózblúz. Tettem magamra egy kis sminket majd felkaptam a kistáskám és kiléptem a szobámból.
-Jó reggelt -köszönt Zoli mire egy pillanatra megtorpantam. Egy farmer volt rajta és egy fehér ing.
-Neked is -motyogtam és elsiettem mellette. -Sziasztok -köszöntem anyáéknak és leültem az egyik székre.
-Szia kicsim -puszilta meg anya a homlokom.
-Szia Emma. Na készen állsz az első napra? -vigyorgott rám Tomi.
-Fogjuk rá -vontam meg a vállam mosolyogva.
-Majd Zoli elvisz. Rendben? -vonta fel a szemöldökét mire a gyomrom összerándult. Ne inkább metrózok, vagy buszozok, de nem akarok Zolival egy kocsiba összezárva lenni.
-Ez egy remek ötlet -jelent meg a konyha ajtóba Zoli.
-Nem, nem remek -találtam meg a hangom.
-Miért nem? Ugyan Emma össz vissz 20 perc innen a suli. Annyit csak ki bírsz nem? -könyökölt az asztalra és a szemembe nézett.
-Azt se tudom, hogy tudsz-e rendesen vezetni. Én nem ülök be egy zöldfülű mellé -fontam össze a kezem magam előtt.
-Mondja ezt az aki vezetni sem tud -vigyorgott rám mire haragosan ránéztem.
-Ugyan kicsim menj vele -nógatott anya.
-Most az egyszer. Holnaptól buszozok -jelentettem ki anyára nézve.
-Rendben van -bólintott.
-Csúcs akkor indulhatunk? -kérdezte Zoli.
-Jah -morogtam kelletlenül majd feltápászkodtam. -Ne csodálkozz ha soha többé nem látsz. Képes és elrabol -motyogtam mire elnevette magát.
-Attól én nem félek. Meg tudod magad védeni -simogatta meg a hajam.
-Na ja -forgattam meg a szemem majd elköszöntem Tomitól is, megsimogattam Ginát aztán kicsörtettem a házból.

°°°

-Egész úton ilyen leszel? -törte meg a csendet Zoli. Szótlanul bámultam tovább ki az ablakon. -Emma az Istenit, még mindig a drog miatt haragszol rám?  -sóhajtott fel mire rámeredtem.
-Hogy tudod te ezt ilyen könnyen kezelni? -förmedtem rá. -Felfogtad te egyáltalán, hogy mégis mit csinálsz? Azzal a szarral mérgezed magad és ha egyszer túl sokat szedsz be és meghalsz? Tomira nem is gondolsz? -kiabáltam vörös fejjel. Zoli komor arcal bámulta az utat, ujjai elfehéredtek a kormányon. -Hát persze, hogy nem. Csak magadra gondolsz. Azt hiszed, hogy valamit is segít? Azt hiszed, hogy így normális életet tudsz élni? -sziszegtem.
-Az én életem régen nem normális -szűrte a szavakat a fogai közt.
-Nem tudlak meggyőzni ugye? Végül is minek töröm magam? Biztos már rég függő vagy -rántottam meg a vállam és kibámultam az ablakon.
-Nem vagyok függő Emma -suttogta.
-Nem tud izgatni -morogtam. -Egyáltalán nem érdekel, hogy mit teszel magaddal oké? Felőlem lődd magad tele szteroiddal, szedjél be bogyókat, de a házunkba ne merészeld behozni. Ha mégis megteszed esküszöm, hogy mindent elmondok Tominak -förmedtem rá. Zoli rezzenéstelen arcal pillantott rám majd újra az utat kezdte nézni. A kezem erősen remegett és éreztem, hogy a pulzusom az egekben van. Kinéztem az ablakon és magamba tovább dühöngtem. Zoli felhangosította a zenét mire a kocsit betöltötte Majka hangja. Ahogy közeledtünk az iskola felé egyre több ünneplőbe öltözött diákot láttunk. Zoli behajtott az iskola parkolójába majd üres helyet keresett. A Dózsa György gimnázium és Táncművészeti szakgimnázium három emeletes volt. Az iskola előtt zöld gyep húzódott, padokkal tele. Most rengeteg diák nyüzsgött rajta. Nevetgéltek, lökdösődtek, ökörködtek. Néztem a tömeget és a tekintetemmel Zsófi után kutattam. Mikor megtaláltam kipattantam a kocsiból és felé siettem.
-Sziaa -ugrottam a nyakába.
-Szia Emma -nevette el magát. Zsófinak hullámos barna haja volt, kreol bőre és barna szeme. Szemüveget is hordott, viszont azt csak hobbiból. De nagyon jól állt neki. -Na hol van a híres bátyó? -fürkészte a tömeget kíváncsian.
-Otthagytam a parkolóba -vontam meg a vállam.
-Na de Emma, hogy lehettél ilyen gonosz? Fel kéne őt karolnod -csipkelődött.
-Óó hidd el boldogul ő egyedül is -horkantottam fel.
-Sziasztok lányok -lépett hozzánk Bence.
-Nahát Bence, a nyár alatt egész megváltoztál -biccentettem elismerően és megöleltem. Bence velünk járt egy osztályba és bár a többi fiúval sem volt bajom az osztályból, mégis Bencével volt a legszorosabb a kapcsolatom.
-Na igen. Egész nyáron el voltál veszve -bökött oldalba.
-Nyári munka, nyaralás meg ilyenek -vontam meg a vállam. Vidáman beszélgettünk és közbe arra vártunk, hogy elkezdődjön az évnyitó. Éppen nagyba nevettem amikor a tekintetem megakadt a mindenkitől távol ácsorgó Zolin. Egy fának támaszkodott és a diákokat nézte távolságtartóan. Nem tudom miért, de megesett rajta a szívem.
-Mindjárt jövök -súgtam oda Zsófinak majd kikerültem az osztálytársaimat és Zoli felé indultam. A tekintete rámrebbent és némán nézte ahogy felé közeledek.
-Mi a pálya? -érdeklődött.
-Azt hittem mostanra csomó barátot szerzel -sóhajtottam fel.
-Nekem már vannak barátaim -kapta el rólam a tekintetét.
-Értem -haraptam az ajkamba és zavartan álltam egyik lábamról a másikra.
-Menj nyugodtan vissza a barátaidhoz -törte meg a csendet.
-Nem jössz te is? -pillantottam rá.
-Őket nem félted tőlem? -szaladt magasba a szemöldöke.
-Bármennyire is tartok tőled, nem tudom nézni, hogy itt ácsorogsz egyedül -suttogtam kerülve a tekintetét.
-Jézusom te nő -lökte el magát a fától. Egymás mellett lépkedve mentünk vissza az osztályomhoz.
-Mindenki ő itt Zoli, Zoli ő itt mindenki -intettem körbe.
-Szia én Zsófi vagyok Emma legjobb barátnője -mosolygott Zolira.
-Szia már sokat hallottam rólad. Én Zoli vagyok, Emma végzete -mutatkozott be lazán. Zsófi meglepetten nézett rám, én pedig éreztem, hogy a dühtől elvörösödöm.
-Milyen végzetem vagy te? -fordultam felé csípőre tett kézzel.
-Nyugi van csak vicceltem -tette a kezét a vállamra mire rögtön lelöktem.
-Zsófi ide hívnád Ákost? -kérdeztem.
-Máris -biccentett aztán eltűnt.
-Ki az az Ákos? -lépett mögém Zoli.
-Zsófi ikertestvére és egyben a focicsapat kapitánya -válaszoltam miközbe próbáltam nem tudomást venni arról, hogy közvetlen mögöttem van.
-Szóval a kapitány -morogta mire feléfordultam.
-Zoli, Ákos nagyon rendes fiú, kérlek ne próbáld átvenni a helyét -néztem a szemébe.
-Fáj, hogy ilyet feltételezel rólam -kapott a szívéhez.
-Ne erőltesd -csóváltam meg a fejem mire elvigyorodott.
-Nocsak, nocsak kit látnak szemeim? -ölelte át a vállam Ákos. Ákosról annyit kell tudni, hogy szívdöglesztő egy pasi, az iskola legnépszerűbb diákja és lassan négy éve van együtt Lindával aki brutál rendes lány.
-Szia Ákos -nevettem el magam.
-Angyalka egyre csinibb vagy -borzolta meg a hajam. -Nos bemutatsz a barátodnak? -vigyorgott.
-Ő nem a barátom -csóváltam meg a fejem és Zolira néztem. -Zoli ő itt Ákos, Ákos ő itt Zoli -mutogattam ide oda.
-Szevasz -biccentett Zoli.
-Szia -mosolygott rá Ákos.
-Nos Zoli veled fog egy osztályba járni, és mivel tudom, hogy te normális vagy ezért nyugodt szívvel rád tudom bízni -néztem Ákosra.
-Megtennéd, hogy nem beszélsz úgy rólam mint egy óvodásról? -fortyant fel Zoli mire rávillant a tekintetem.
-Örülj, hogy segítek -morogtam.
-Nem szorulok a segítségedre -húzta össze a szemét dühösen. Hitetlenkedve csóváltam a fejem majd feltartottam a kezem és sértetten elcsörtettem mellette.
-Mocskos hálátlan disznó -sziszegtem megállva Zsófi mellett.
-Rosszul ment? -nézett rám Bence.
-Inkább hagyjuk -morogtam és összefontam magam előtt a kezem.

°°°

Miután az igazgató előadta a szokásos szövegét, mindenki mehetett az osztályába. A mi osztályunk a harmadik emeleten volt és az udvarra nyílt az ablaka. Zsófival leültünk leghátra ami most már negyedik éve a mi helyünk.
-Hogy telt a nyaratok? -tette fel a kérdést Stella csak úgy általánosságba. Válaszul mindenki elkezdte mondani a saját történetét. Mi Zsófival hallgattunk. Az osztályba mi voltunk a csendesek, de mindig benne voltunk a buliba. Az osztályba mindenki kijött mindenkivel és ezt imádtam. Itt is voltak klikkek, de mindenki kedves volt mindenkivel. Nem sokkal később bejött az osztályfőnökünk aki fiú volt és idén tölti a 26-ot. Az egész iskolába ő volt a leghelyesebb a tanárok közül és bevallom nekem is bejött. Talán kicsit nagyon is.
-Hát mit is mondjak. Az egyetem után rögtön idejöttem és ti voltatok az első osztályom -nézett körbe elérzékenyülve. Ezt imádtam benne, hogy a helyes külső ellenére hatalmas szíve volt.
-Jajj tanár úr ne már -ingatta a fejét Anna szomorúan. -Még csak most kezdődött az év, messze van még az év vége -sóhajtott fel.
-Ez igaz, de el kell mondanom hiányozni fogtok -mosolyodott el és a tekintete felénk vándorolt. Pontosabban Zsófira nézett. Meglepetten vontam össze a szemöldököm és Zsófira néztem aki az asztalt bámulta vörös arcal.
-Te minden rendben? -suttogtam mire rámnézett.
-Aha persze -mosolyodott el. Ám engem nem tudott átverni, ahoz túlságosan jól ismertem. Elgondolkodva cikázott a tekintetem Martin tanárúr és Zsófi közt. -Most meg mi van? -tárta szét a kezét.
-Semmi -ráztam meg a fejem és kinéztem az ablakon. Biztos csak képzelődök. Tuti, hogy nincs semmi a tanár úr és Zsófi közt. Zsófi attól sokkal okosabb lány mint, hogy egy tanárral kezdjen. Nem sokkal később már el is felejtettem az egészet.

°°°

Negyedik óra után mindenki mehetett haza. Zsófival a suli előtt ácsorogva beszélgettünk. Ákosra vártunk, hogy jöjjön és elvigyen minket. Zsófival nemrég találtuk ki, hogy elmegyek hozzájuk, átöltözünk és elmegyünk moziba megnézni a legújabb romantikus filmet amit adnak.
-Te Emma ez a Zoli nem is tűnik olyan rossz arcnak -jegyezte meg.
-Elismerem vannak jó pillanatai, de hatalmas seggfej is tud lenni -motyogtam.
-Sziasztok lányok -köszönt oda nekünk Martin tanár úr.
-Viszlát tanár úr -mondtuk kórusba.
-Holnap nem késni -kiáltott hátra a válla felett.
-Mi soha -nevettem el magam mire integetett aztán beszállt a Volvójába. -Mintha boldogabb lenne. Biztos becsajozott a nyáron -jegyeztem meg.
-Igen biztos -vonta meg a vállát. A tekintetemet ekkor a suliból kilépő fiú csoport vonta magára. Zoli is köztük volt és nagyban röhögtek valamin. A látványtól megdobbant a szívem és akaratlanul is elmosolyodtam.
-Akkor holnap -köszöntek el egymástól. Ákos és Zoli elválltak a csoporttól majd beszélgetve felénk indultak.
-Na mehetünk? -állt meg Ákos és kérdőn nézett Zsófira.
-Igen, de Emma is jön -karolt belém Zsófi. A szemem sarkából láttam, hogy Zoli arcáról leolvad a mosoly és a tekintete komor lesz.
-Figyelj, inkább hazamegyek átöltözni -suttogtam Zsófi fülébe.
-És még, hogy gyűlölöd -kuncogott fel mire oldalba böktem.
-Eljöttök értem? -kérdeztem.
-Azt most felejtsd el. Nem foglak titeket furikázni. Majd Zoli elvállalja -horkantott fel Ákos.
-Kösz -nevette el magát Zoli.
-Akkor elvisz valaki vagy nem? -kérdeztem ingerülten. A két fiú hallgatott mire toppantottam egyet a lábammal. Ákos és Zoli összenéztek.
-Fiúk ne már -toporgott Zsófi.
-Rendben elválalom -adta meg magát Zoli.
-Szuper -biccentettem. Elköszöntem Zsófiéktól aztán a kocsi felé vettem az irányt. Zoli némán követett majd mindketten beszáltunk.