Homokos tenger parton sétáltam, a víz kellemesen nyaldosta a lábam. Onnan tudtam, hogy álmodok, hogy a való életbe utáltam mezítláb sétálni a homokba, most viszont egyáltalán nem zavart. A kezembe lóbáltam a szandálom és a tájba gyönyörködtem. Nem tudtam hol vagyok, egy kicsit Esme szigetére hasonlított. A homokba ekkor észrevettem egy rövidnadrágot és egy pár cipőt. A tenger felé fordítottam az arcom és kisimítottam a szemembe hulló vörös tincseket. Egy fiú közeledett felém a vízbe és ahogy közelebb ért felismertem Zolit, de valahogy más volt. Idősebbnek tűnt, a haja megnőtt és izmosodott. Néztem ahogy közeledik felém és mosoly terült el az arcomon. Belegázoltam a vízbe és boldogan vetettem magam a karjaiba.
-Hát eljöttél -szorított magához és a hajamba temette a fejét.
-Hiányoztál -suttogtam lehunyt szemmel.
-Hát még te nekem -tolt el finoman magától. -Pokol az életem nélküled -nézett a szemembe és a fülem mögé simította a hajam. Elpirulva néztem fel rá.
-Megigéred, hogy örökre velem maradsz? -fogtam meg a kezét és összefűztem az ujjainkat.
-Hülye lennék nem veled lenni. Szeretlek Emma -suttogta mélyen a szemembe nézve.
-Szeretlek Zoli -suttogtam. -Mindig is téged szerettelek. Az első pillanattól fogva -hadartam.
-Tudom -mosolyodott el. -Kételkedtem benne, hogy eljössz -simította meg az arcom.
-Miért? -kérdeztem alig hallhatóan és a tenyerébe simítottam az arcom.
-Mert tudom, hogy váratlanul ért. Felhívtalak és kértelek hagyj hátra mindent és gyere ide hozzám -suttogta.
-Egy percig se haboztam -néztem a szemébe. -Most már tudom, hogy csak te létezel számomra. Küzdöttem az érzéseim ellen, de már nem akarok. Boldog akarok lenni, veled -simítottam a kezem az arcára majd hátracsúsztattam a tarkójára és beletúrtam a fürtjeibe. Zoli halkan felsóhajtott és lehunyta a szemét.
-Boldog leszel igérem -nyitotta ki a szemét.
-Most nem vagyok az -vallottam be.
-Miért nem? -kerekedett ki a szeme.
-Mert még nem csókoltál meg -biggyesztettem le az ajkam.
-Ezen könnyen változtathatunk -mosolyodott el és közelebb hajolt hozzám. A következő pillanatban az ajkunk hosszú forró csókban forrt össze. Ekkor éles csörgés szakított félbe minket, nekem pedig kipattant a szemem.

°°°

Hevesen dobogó szívvel, kavargó gondolatokkal meredtem a plafonra. Körülnéztem a szobámba és döbbenten jöttem rá, hogy Zolit keresem. A hajamba túrva ültem fel az ágyba.
-Csak egy álom volt -suttogtam magam elé zavartan. -Csak egy álom -ismételtem. De valahogy az érzéseim mást súgtak. Kikászálódtam az ágyból, a szekrényemhez léptem és kivettem egy farmert, egy fehér trikót és egy fekete fehér kockás inget. Átöltöztem, majd a tükrömhöz lépve, szolid sminket varázsoltam magamra. Párszor végigkeféltem a hajam, feltettem a Bff-es nyakláncomat, aztán felkaptam a táskám és kiléptem a szobámból. Zoli ekkor jött ki a fürdőből, fekete farmerbe és fekete pólóba. A szívem abban a pillanatban kiugrott a helyéről. Úgy bámultam rá, mint akit életembe először látok. Szemügyre vettem a barna haját, a barna szemeit, amik mintha a lelkemig láttak volna, az ajkát ami enyhén szétnyílt. Tekintetem a felső testére vándorolt, amire ráfeszült a fekete póló.
-Minden rendben? -vonta össze a szemöldökét Zoli.
-Persze -suttogtam elpirulva. -Jól áll a fekete -csúszott ki a számon. Zoli végignézett magán majd értetlenül rám és hozzám lépve a homlokomra tette a kezét.
-Különös nem vagy lázas -jegyezte meg.
-Miért lennék? -kérdeztem zavartan.
-Talán, mert úgy nézel rám mint akinek most vallottam szerelmet -ráncolta össze a homlokát.
-Ez nem igaz -sütöttem le a szemem.
-Hidd el igaz -vigyorodott el majd rámkacsintva kikerült és a szobájába ment. Zavaros érzelmekkel néztem utána. Ti voltatok már úgy, hogy tudtátok, hogy csak egy álom, mégis azt éreztétek, hogy az az álom valóság volt? Hát én most pont ilyen helyzetbe vagyok. Az érzelmeim teljesen összekuszálódtak. Álmomba szerelmes voltam Zoliba, brutálisan szerelmes és...és most nem tudom, hogy pontosan mit érzek. Beléptem a konyhába, ledobtam a táskám az egyik székre majd a hűtőhöz mentem. Kivettem a tejet, majd a szekrényből az epres müzlit. Elővettem egy tányért, öntöttem bele müzlit majd rá tejet és az asztalhoz ülve megreggeliztem. Zoli pár percel később jött be, a szekrényből kivett egy 7 days-t és gyanakodva leült velem szembe.
-Miért nézel így? -köszörültem meg a torkom.
-Mert fura vagy -válaszolta.
-Nem vagyok fura -ráztam meg a fejem.
-De az vagy -jelentette ki.
-Nem vagyok -vágtam vissza.
-De igen -vigyorodott el.
-Nem -csóváltam meg a fejem.
-De -vágta rá.
-Nem -jelentettem ki.
-Nem -kuncogott fel.
-De -válaszoltam kapásból mire elröhögte magát. Morcosan fontam össze a kezem és ráöltöttem a nyelvem.
-Amúgy tényleg fura vagy -nézett rám.
-Miért? -sóhajtottam fel és a mosogatóhoz vittem a tányért.
-Nem tudom, de más vagy. Kedvesebb -válaszolta töprengve.
-Olyan nagy gond, hogy kedves vagyok? -pillantottam hátra rá.
-Nem, nem gond. Igazságszerint arra várok, hogy mikor veted rám magad -jegyezte meg.
-Nem fog olyan történni -motyogtam.
-Kár -sóhajtott fel. -Pedig úgy nézel ki, mint akinek szeretet hiánya van -tette hozzá.
-Álmodtam valamit és attól kicsit labilisak lettek az érzéseim -fordultam felé.
-Szerepeltem én abban az álomban? -vigyorodott el.
-Lehetséges -suttogtam.
-Ez egyre érdekesebb -dőlt előre kíváncsian.
-Nem mondok többet -ráztam meg a fejem.
-Pedig engem érdekel -állt fel és megállt előttem.
-Jóban voltunk, nagyon is jóban -sütöttem le a szemem.
-Milyen szinten? -kérdezte halkan.
-Elfogadtál, de mindegy is, ez csak egy álom -vontam meg a vállam és kikerültem. Zoli elkapta a kezem mire a szívem hevesen kezdett el dörömbölni. Attól féltem, hogy kiszakad a helyéről. Lehajtottam a fejem amikor elkezdett maga felé húzni.
-Emma -suttogta mire megborzongtam. Zoli kisimította a szememből a hajam és az arcomra nézett. Kitartóan fürkészett mire egyre jobban elvörösödtem. Zoli ajka enyhén elnyílt, a keze hátracsúszott a tarkómra miközbe a tekintete fogva tartotta az enyémet. Álltam a pillantását miközbe a lábam elkezdett remegni. Meg fog csókolni -villant át az agyamon. Nem húzódtam el, helyette tettem felé egy lépést mire meglepetten kerekedett ki a szeme. -Valami tényleg nem stimmel veled -mondta csendesen. -Ki vagy te és hova tetted Emmát? -billentette oldalra a fejét. Összezavarodva pislogtam majd a kezembe temettem a fejét.
-Jézus Mária -nyögtem fel és megdörzsöltem az arcom. -Ez nem velem történik -ráztam meg a fejem.
-Emma minden oké? -kérdezte Zoli aggódva.
-Nem semmi nem oké -csattantam fel. -Tudni akarod, hogy mit álmodtam? Hát akkor elmondom. Egy tengerparton voltunk te meg én. Azt mondtad szeretsz, hogy pokol az életed nélkülem. Láttam rajtad, hogy igazat mondasz és én is így éreztem. Menthetetlenül beléd voltam zúgva. Mikor felébredtem tudtam, hogy csak álmodtam, de az érzéseim azt súgták, hogy mind ez igaz. De tudom, hogy te soha se szeretnél engem és elképzelhetetlen, hogy én beléd zúgjak, de mégis...mégis az érzéseim irántad. Gyűlölni akarlak, de nem tudlak. Csak arra vágyom, hogy veled legyek miközbe tudom, hogy ez mekkora baromság. Nem tudom mit érzek, teljesen össze vagyok zavarodva. Reggel mikor megláttalak arra vártam, hogy...hogy rámmosolyogj, hogy megcsókolj. Nem lehetek beléd szerelmes Zoli -ingattam a fejem szomorúan. -Nem akarom, hogy összetörd a szívem -sírtam el magam. Zoli döbbenten állt velem szembe aztán kihúzott egy széket, leült engem pedig az ölébe vont. A nyakába temettem a fejem és az egész testem rázkódott a sírástól.
-Nem tudom mit mondjak -szólalt meg halkan. -Sajnálom, hogy ilyen vihar dúl benned miattam, de az az igazság, hogy én is veled akarok lenni. Nem csak egy kaland miatt, azt akarom, hogy a barátnőm legyél, de tudom, hogy a szüleink miatt ezt te nem akarod. Tartsuk titokba, adj nekem egy esélyt -suttogta és az arcomhoz érintette az ajkát. Szorosan lehunytam a szemem.
-Szerinted lehetséges, hogy beleszerettem az álombeli Zoliba? -tettem fel egy idióta kérdést. Zoli egy ideig hallgatott majd a karja szorosabban zárult körém.
-Igérem, hogy azzá a Zolivá válok -mormolta mire az arcára néztem.
-Mi történik velem? -kérdeztem csendesen.
-Talán szerelmes vagy? -kérdezte vissza ártatlan mosolyal.
-Miért pont te? Bárcsak ne te lennél Tomi fia akkor minden könnyebb lenne -suttogtam.
-Akkor nem ismertük volna meg egymást -komorult el a tekintete. Lesütöttem a szemem majd a vállára hajtottam a fejem és a nyakához dörzsöltem az orrom. Hosszú ideig ültünk néma csendben, csak a falióra ketyegése törte meg a csendet. A zsebembe ekkor megpittyent a mobilom. Előhalásztam és ránéztem a kijelzőre. Zsófi írt.

Te meg hol a csudába vagy???

Rémülten néztem az időre 8:10.
-Basszus elkéstünk -pattantam fel ijedten. Megragadtam Zoli kezét és sietve kirángattam magam után a házból.