A hátsó ülésen ültem Zoli mellett és hazafelé tartottunk.
-Na, hogy tetszett? -pillantott rám.
-Imádtam minden percét -mosolyodtam el. -Miért nem mondtad, hogy a Jonas menedzsere a nagybátyád? -érdeklődtem.
-Nem tartottam fontosnak -vonta meg a vállát.
-Egy ilyen dolog nem fontos? -kerekedett ki a szemem.
-Nekem nem fontos -vigyorodott el mire rásóztam egyet a vállára.
-Még mindig nem tudom elhinni. Nick megpuszilt. Anyu Nick megpuszilt -vigyorogtam előre hajolva és hátulról megöleltem.
-Igen kicsim láttam -nevette el magát.
-Tudod mi lett volna a még jobb? -kérdeztem.
-Ha megcsókol és megkéri a kezed? -érdeklődött Zoli.
-Talán -pirultam el.
-26 éves és már van felesége -szólt közbe Tomi.
-Ja egy 36 éves nő -fintorgott anya.
-Na igen. Nem tök mindegy akkor, hogy ide 10 év vagy oda 10 év? -helyeseltem.
-Most miért? Szerintem nincs semmi baj a csajjal -szólt közbe Zoli. -Nem néz ki 36-nak -vonta meg a vállát amikor rárebbent a tekintetem.
-Jó ez igaz, meg a hangja se rossz, de...de akkor is -ellenkeztem.
-Nyugi Emma mindenki tudja, hogy te akarsz lenni a felesége -veregette meg a karom Zoli. -Bár ha már itt tartunk akkor te akarsz lenni Jamie Campbell Bower, Zac Efron, Robert Pattinson, Shawn Mendes, Mario Casas, Oscar Casas, James Laferrty -sorolta az ujjain számolva.
-Oké elég lesz -vörösödtem el tetőtől talpig. -Tény és való, hogy ők jó pasik -vontam meg a vállam.
-Kihagytad a magyarokat. Bereczki Zoltán, Vecsei Miklós, Pásztor Ádám -szólalt meg anya.
-Anyu -hápogtam felháborodva mire mindenki elnevette magát. Morcosan néztem körbe majd Zolira öltöttem a nyelvem aki erre rámkacsintott.

°°°

Törökülésbe ültem az ágyamon és Zsófival beszélgettem telefonon.
-Még mindig nem tudom elhinni, hogy még te is hazudtál nekem -csóváltam meg a fejem.
-Én nem hazudtam. Tényleg dolgom volt -ellenkezett nevetve.
-De tuti be voltál avatva, valld be -kuncogtam fel.
-Na jó, igen. Tudtam róla -adta meg magát. -Amúgy meg kis mázlista -mondta féltékenyen.
-Miért is? -érdeklődtem vigyorogva.
-Baszott jó pasid van. Leszervezi neked a Jonast -hápogott.
-Igen óriási szerencsém van vele -mosolyogtam az említett személyre aki épp belépett a szobámba.
-Na és milyen volt? A Jonas konkrétan körbe rajongott -csipkelődött.
-Azért te se panaszkodhatsz. Amúgy jól láttam vitatkoztál Martin tanár úrral? -ráncoltam össze a homlokom.
-Dehogyis -vágta rá.
-Nekem nagyon úgy tűnt -ellenkeztem. -Te valamit titkolsz előlem ugye? -húztam össze a szemem.
-Nem, csak...Na jó a múltkor randiztam tudod azzal a Robi nevű sráccal. Egy pub-ba vitt el és ott kibe botlok. Persze, hogy ofőbe. Épp whiskyt ittam, ő meg kiütötte a kezemből és hazavitt. Erről beszéltünk ma, kérdezte, hogy dobtam már-e a srácot mire azt mondtam, hogy nem az ő dolga -hadarta egy szuszra.
-Te jó ég. Akkor már értem, hogy mitől vagy feszült a közelébe. De izé Zsófi...mégiscsak az ofőnk. Ugye nem mondtál neki semmi olyat? -kérdeztem aggódva.
-Nyugi csak azt mondtam amit megérdemelt -horkantott fel.
-Akkor jó. Én melletted állok oksi? Szóval ha szólsz, hogy segítsek elásni a hulláját  akkor viszem az ásót -vigyorodtam el.
-Te nagyon hülye -nevette el magát. -Na, de én le is teszem. Hétfőn tali a suliba -kezdett el búcsúzkodni.
-Rendben -bólintottam. -Szia Zsófi -köszöntem el.
-Szió -köszönt el ő is majd letettük.
-Már azt hittem sose teszed le -húzott magához Zoli és megcsókolt. Végre valahára!!! Az este folyamán egyszer se sikerült megcsókolnom, de most már...
Beletúrtam a hajába és szorosan hozzá bújtam. Zoli ajka mohón falta az enyémet majd lenyomott az ágyra és hozzám simult. Egyikünk se mondott semmit, de mindketten tudtuk, hogy eljött a pillanat. A pillanat amikor egymáséi leszünk. 2 óra múlva már szorosan hozzá simulva aludtam és boldogabb voltam mint életembe valaha.