Gyorsan átöltöztem. Kék melegítőt vettem fel, a hajamat pedig lófarokba kötöttem.
-Na mesélj csak -húzott le Zsófi az ágyra.
-Mit meséljek? -tűrtem a fülem mögé a hajam.
-Mondjuk azt, hogy milyen volt a tegnapi mozi -vigyorodott el.
-Nem moziba mentünk -ráztam meg a fejem.
-Hát akkor hova? -szaladt magasba a szemöldöke.
-Egy buliba rángatott el -morogtam. -És tudod mi a legrosszabb? Hogy bedőltem neki, elhittem, hogy tényleg csak moziba akar menni -túrtam a hajamba.
-Lehet, hogy dráma szakra kellett volna jönnie -bökött oldalba vigyorogva.
-Még csak az kéne -nyögtem fel. -Így is az idegeimen táncol -sóhajtottam fel.
-Ne vegyél róla tudomást -tanácsolta.
-Nem olyan könnyű az -mosolyodtam el keserűen.
-Mindent lehet csak akarni kell -jelentette ki.
-Hidd el nekem nem menne. Hiába akarom -nevettem el magam.
-Khm...véletlenül hallottam a beszélgetéseteket -köszörülte meg a torkát.
-Mennyit? -sápadtam le azonnal.
-Szinte az egészet -húzta el a száját.
-Ó édes jó Istenem -temettem a fejembe a kezem. -Hidd el én nem akartam, esküszöm, csak...csak -akadtam el. A csukott szoba ajtóm felé sandítottam és erősen az ajkamba haraptam. -Nincs kedved elmenni a játszótérre? -kérdeztem hirtelen.
-De menjünk -pattant fel. -Félsz, hogy meghallja? -suttogta a fülembe.
-Félek, hogy anya meghallja -motyogtam.
-Áá értem -bólintott. Felkaptam a bőrdzsekim majd az ajtóhoz mentem és kinyitottam. Szinte meg se lepődtem, hogy szembe találtam magam Zolival.
-Kell valami? -vontam fel a szemöldököm.
-Most, hogy mondod, vehetnél egy energia italt -biccentett homlokráncolva.
-Te idióta -löktem félre.
-Most miért? Te kérdezted, hogy kell-e valami -jegyezte meg.
-Arra céloztam, hogy miért hallgatóztál -pördültem felé.
-Jobb dolgom is van mint, hogy titeket hallgassalak -dőlt a falnak mosolyogva.
-Akkor mit kerestél az ajtóm előtt? -vágtam csípőre a kezem.
-Vártam, hogy ki gyere -vonta meg a vállát.
-Szóval hallgatóztál -mutattam rá.
-Oké kakaskodó gerlepár elég ebből -szólt közbe Zsófi majd megragadta a kezem és a bejárati ajtó felé kezdett húzni.
-Gerlepár? Kikérem magamnak -fortyantam fel.
-Szia kicsim -kiáltott anya a konyhából. Fél lábamon a cipőmmel ugráltam be a konyhába.
-Szia anya -pusziltam meg. -Szia Tomi -integettem.
-Hova lesz a menet? -érdeklődött Tomi.
-Megyünk a játszótérre -vigyorogtam.
-Ne maradj soká. Ebédre gyere haza -mondta anya.
-Értettem -tisztelegtem mire elnevették magukat. -Nemsoká jövök -mosolyogtam.
-Viszontlátásra -kiáltotta Zsófi az előszobából.
-Szia Zsófi -köszöntek anyáék. Zsófival kimentünk a házból és a közeli játszótér felé vettük az irányt.
-Még mindig nem jelentkezett az a srác? -érdeklődtem.
-De igen -sütötte le a szemét és elpirult.
-Na ne. És ezt csak most mondod? Ugye rájött, hogy milyen nagyszerű csaj vagy? Mikor mutatod be nekem? -jöttem totál lázba.
-Megbeszéltük, hogy csak barátok leszünk -harapott az ajkába.
-Mocskos disznó, ne is foglalkozz vele -komorultam el azonnal.
-Úgyse lett volna jövője -mosolyodott el szomorúan.
-Már miért ne lehetett volna? -szaladt magasba a szemöldököm.
-Túlságosan különböztünk -vonta meg a vállát.
-Drága barátném, nem tudom hallottad már-e ezt a mondást. Az ellentétek vonzák egymást -karoltam bele.
-Nem mindig -pillantott rám szomorúan.
-Nagyon beleestél ugye? -kérdeztem halkan.
-Kicsit nagyon -sóhajtott fel.
-Figyelj egy nagy marha, amiért nem veszi észre, hogy milyen nagy szerencséje lenne veled -jelentettem ki.
-Köszi -mosolygott rám halványan. Beléptünk a játszótérre és a hintákhoz sétáltunk. -Na és te miről akartál beszélni? -ült le Zsófi az egyik hintára.
-Félek -suttogtam.
-Mitől? Várj ugye nem Zolitól? -kerekedett ki a szeme.
-Magam se tudom csak...tudod Zoli megcsókolt -pillantottam rá.
-Tudom amikor először találkoztatok -biccentett.
-Azóta még kétszer. Egyszer tegnap abba a buliba ahova elvitt. Felhasznált, hogy megkapjon egy ribit. Dühös lettem rá, ezért gyalog haza indultam. Útközbe összefutottam azzal...azzal a pasassal aki bedrogozott régen. Ő nem ismert fel, de ajánlatott tett, hogy töltsem vele az éjszakát. Tökön rúgtam, ő dühbe jött, a földre lökött, beletérdelt a hátamba. Azt hittem, hogy ott fogok meghalni, de jött Zoli és megmentett -szipogtam és az arcomon végig folytak a könnyek.
-Édes Istenem -suttogta Zsófi könnyezve. -Ugye jól vagy? -ragadta meg a kezem.
-Nincs bajom, hála Zolinak -mosolyogtam rá megnyugtatóan.
-Mi történt ezután? -kérdezte halkan.
-Reggel ágyba hozta nekem a reggelit és beszélgettünk. Aztán a konyhába újra megcsókolt. Tudod, hogy mi a vicces? Hogy élveztem, úgy éreztem, hogy...hogy menten kicsattanok a boldogságtól. Ha nem jönnek haza anyáék ki tudja mi lett volna -ingattam a fejem.
-Emma beleszerettél? -kérdezte óvatosan.
-Nem -ráztam meg a fejem. -Soha nem lennék belé szerelmes -néztem rá. -Csak...engem még soha senki nem csókolt meg, csak ő és még barátom se volt. Félek ha nem kopogtat nálam a nagy ő akkor valami hülyeséget fogok csinálni. El se tudod képzelni milyen nehéz Zolinak ellenállni. Vonz mint egy mágnes, de közbe tudom, hogy lehetetlen ez az egész, mert a mostoha tesóm -motyogtam.
-Azt hiszem értem mire gondolsz -szólalt meg csendesen. -Szeretetre vágysz és tudod, hogy ezt Zolitól megkaphatnád -pillantott rám.
-Valahogy úgy, bár Zoli soha se szeretne. Nála csak a barátság extrákkal jöhet szóba, ráadásul titokba -húztam el a szám. -Tudod remek pasi lenne, helyes meg minden, de én nem így akarok életembe először kapcsolatot. Azt akarom, hogy fel merjen válalni, hogy szeressen -löktem meg magam.
-Miért nem próbálod meg Bencét? -érdeklődött.
-Ugyanmár, Bencével négy éve haverok vagyunk -nevettem el magam.
-Mit szólsz az Anotalkhoz? -vonta fel a szemöldökét.
-Tudod, hogy utálom az Anotalkot. Tele van perverz pasikkal -horkantottam fel.
-Vakrandi? -pillantott rám.
-A múltkor se jött össze -húztam el a szám.
-Hát most össze fog -jelentette ki mire kétkedve ránéztem. -Bízz bennem Emma -nevette el magát.
-A legutóbb is ezt mondtad -mosolyodtam el.
-Lehet, de ismerek egy cuki srácot. Az uncsitesóm, csajának a bátya -lökte meg magát.
-Hány éves? -szaladt magasba a szemöldököm.
-23 -válaszolta.
-Majd pont egy olyan pisis fog kelleni neki mint én -forgattam meg a szemem.
-Egy esélyt megér nem? -mosolyodott el.
-Ez igaz -sóhajtottam fel. Egy ideig némán hintáztunk aztán hazafelé vettük az irányt.

°°°

Egy popcornos tálal az ölembe ültem Zsófi mellett és a tekintetünket a Tv-re szegeztük. Alkonyat maratont tartottunk, mindjárt vége lesz a negyedik résznek. Amikor vége lett a filmnek, nagyot nyújtózkodtam és kimentem Wc-re. Mikor visszafelé tartottam észrevettem, hogy Zoli szobájának az ajtaja félig nyitva van. Habozva torpantam meg, végül a kedves énem győzött és halkan bekopogtam. A látványra ami fogadott nem számítottam.
-Te tényleg tanulsz vagy káprázik a szemem? -pislogtam nagyokat.
-Néha azt is kell -pillantott fel rám.
-Nincs kedved filmezni velünk? -kérdeztem.
-Ide is áthallatszik, de jobban hangzik mint a töri -tette félre a könyvét. Zsófi meglepetten nézett ránk amikor a nyomomba Zoli is bejött.
-Ne nézz így. Nem hagyhattam, hogy tanuljon -tartottam fel a kezem.
-Tanult? -kérdezte rémülten. -Nem félsz, hogy ezzel rontasz az imidzseden? -nézett Zolira.
-Kac..kac. Kedvesek vagytok -mászott Zoli középre. Betettem a filmet, majd leültem Zoli mellé és az ölébe tettem a tálat. Hármasba folytattuk a filmezést. Mikor vége lett Zsófi hazament, mi pedig Zolival betettünk egy újabb filmet. Pechemre hagytam, hogy ő válasszon így végig kellett néznem a Star Wars utolsó részét. Annyira untam az egészet, hogy 20 perc után bealudtam. Legközelebb csak akkor keltem fel, amikor anya bejött és szólt, hogy vacsora. Kómásan emeltem fel a fejem Zoli válláról.
-Már ilyen késő van? -pislogtam nagyokat.
-Rám folyt a nyálad -pillantott Zoli a pulcsijára.
-Kellett neked ilyen unalmas filmet választanod -álltam fel és a kezemet a fejem felé emelve nyújtózkodtam.
-Unalmas? Hogy mondhatod, hogy unalmas? -háborodott fel.
-Mivel az -válaszoltam és kimentem a konyhába.
-Végre nem marjátok egymást -mosolygott rám anya.
-Hmm? -pislogtam zavartan.
-A vállán aludtál -ölelt magához.
-Az még nem jelent semmit -motyogtam és leültem az egyik székre. -Soha nem fog a hugaként tekinteni rám -néztem a szemébe.
-Én már annak is örülök, hogy elfogadott téged -simította meg az arcom. Halványan mosolyogtam rá.