- Gyerünk, mondd meg szépen, hol van az a deviáns különc gazdád?

Jacob Franklin a gallérjánál fogva, levegőben lógatva tartotta Georgie-t. Mivel sokkal magasabb és izmosabb volt a törékeny kis lakájnál, az nem nagyon tudott mit tenni ellene.

- Tisztában van vele, hogy erőszakot alkalmaz, amiért el kellene magát bocsájtani?- kérdezte nyugodt hangon Georgie, bordó magas sarkú bokacsizmáit a levegőben lóbálva.

- Engem nem fognak elbocsájtani, mert magánemberként vagyok itt.

- Elég szomorú, hogy magánemberként sem tud elszakadni a munkájától.- Georgie nyugodt szívvel nézett végig színesre fonott szőke tincsein. Franklin feje vörös lett, a bajsza remegni kezdett, nagy, erős kezével kegyetlen csapást mért Georgie-ra. A fiú elfordította a fejét a pofon lendületétől.

- Szánalmas kis buzeráns, hogy mersz gúnyolódni? Most azonnal mondd meg hol a gazdád, te festett kirakati bohóc!- a rendőr egyre jobban kezdte elveszíteni a türelmét.

- Felőlem akár kiverheti belőlem a lelket is, akkor sem mondom meg.- Georgie hangja továbbra is nyugodt volt. A kastély kinti márványlépcsőjén álló Jacob Franklin rántott egyet a fél kezében tartott, levegőben lógatott Georgie-n.

- Olyanod neked nincs.- sziszegte.- A kísérteteknek nincs lelkük.

- Hát több van mint magának.- jegyezte meg a lakáj. - Adok egy tanácsot. 

- Mondjad kis nőcske.

- Ha tényleg nőnek tart nem vall férfire, hogy úgy ver mint a répát. A tanácsom így hangzik: Ne igyon annyit, hogy berúgjon tőle, ne vezessen ittasan, mindig mosson kezet evés előtt, nejének, gyerekeinek adja meg amire szükségük van, az embertársaival úgy bánjon, ahogy elvárja, hogy bánjanak magával és többet ne vegyen sárgát a kékhez, mert úgy fog kinézni, mint a svéd zászló.

- Ezzel a tanáccsal nem sokra mentem barbie-baba! Ahogy veled sem.- morogta ingerülten a rendőr és hirtelen elengedte Georgie gallérját. A fiú a földre zuhant és úgy, ahogy volt összecsuklott. Úgy érezte minden csontja eltörött, mert bár szellem volt, mivel fizikai testtel rendelkezett, érezte a fájdalmat. Felemelte kócos fejét és nézte, ahogy a nagy tagbaszakadt rendőr távozik.

Jaramiah ahogy látta, hogy a rendőr fenyegető alakja eltűnt a távolban lélekszakadva rohant ki, felemelte a földről az összetört Georgie-t. A karjaiban tartva bevitte a szalonba, ahol Keira már pattant is, hogy ápolja.

- Mit akart?- kérdezte Elizabeth.

- Maestrot.- felelte Georgie, miközben a kanapéra fektették.

- Tudtam, úgy tudtam, hogy nem lehet nyugtunk tőle.- Scarlet szemeiben vörös lángok kezdtek égni.

- Scarlet, csillapodj!- szólt rá Rachel.- Tudod, milyen pusztításra vagy képes, úgyhogy kérlek tartsd kordában az erődet. Különben sem vehetjük fel a harcot ellenük.

- Maestro nélkül ha harcolunk mind odaveszünk.- mondta halkan a kis Jenny.

- Meg kell akadályoznunk, hogy megtörténjen a borzalom, amit még Gyna jósolt a családunknak. "Száznegyvenhét évvel a mágikus erő hercegének születése után a családotok a porba, ködbe és könnyekbe vész, azért, mert ártatlanok voltatok." - Idézte fel a jóslatot Janice, hosszú, sötétbarna haját hátrasöpörve, mereven maga elé nézve.

- Így hangzott a jóslatom, de nem mondtam, hogy nincs kulcs, amely megtörheti az idő és az emberek vakságának rémséges és értelmetlen átkát.- visszhangzott egy rekedt, női hang az ajtóból, amit most sűrű, sötétkék köd borított be. A ködből kibontakozott egy nagyon magas nő alakja. Vékony volt és nagyon csontos, ébenfekete bőrével megegyező színű hullámos haja leért a combja közepéig. Földig érő sötétkék ruhája kiadta tökéletes sziluettjét, és úgy ragyogott rajta ezernyi fénylő pont, mintha csillagok lettek volna. A homlokán sötétkék pánt, amin középen fehérarany félhold ragyogott, csakúgy mint a nő sárga szemei.

- Úristen, Gyna, halott létünkre halálra rémítesz bennünket.- kapott nem dobogó szívéhez Olivia.

Gyna a család barátja volt, foglalkozása szerint jósnő, kora szerint több, mint négyezer éves, de alig látszott huszonhétnek. Ő jósolta meg Maestrot, és a család borzasztó végét is. Ritkán látták, mert nem szeretett mutatkozni és tudták, hogy komoly baj van, ha rászánta magát, hogy felbukkanjon.

- A kulcs nem más, mint három különleges személy, egy élő, s két halott, melyből egyik az élők világában rekedt.- folytatta Gyna.

- Ne titokzatoskodj kérlek! Mindannyiunk élete a tét.- suttogta Amelie.

- Egyikük életetek során immár negyedszer bukkant fel, féltek tőle, mint a tűztől, pedig a jelenlegi formájában ártalmatlan. A másik a mágikus erő hercege, aki az előbb említett fiatal lány körül legyeskedik nap mint nap. A harmadik személy, bár nem családotok tagja, nálatok igen megbecsült, személyesen nem ismeritek mégis tudjátok kicsoda, mert tollával nyomot hagyott az idő vékony porrétegében, királyokat, bolondokat, árulókat, s szerelmeseket teremtett, majd taszított halálba. Kastélyotokban ezen férfiakat és nőket megtaláljátok.- mondta lehunyt szemmel, vérfagyasztó hangján a jósnő, majd felnézett.- Járjatok sikerrel a harcban.

Mire a szobában összegyűlt kísértetek föleszméltek, a nő eltűnt a sötétkék ködben, mintha ott se lett volna, csak a hangja csengett a magas falak között.

Andy, Maestro és Jacquline kint ültek a konyhában és beszélgettek. Már elmúlt este hat, egészen besötétedett. Maestro elmesélt Andynek mindent az életéből, amiről úgy gondolta, hogy tudnia kell.

- Normal Valleyben nem vagy biztonságban Maestro.- mondta megszokottan aggodalmas hangján Andy.

- Muszáj itt maradnom. Vigyáznom kell a húgodra, és egyébként is így kicsit embernek érezhetem magam.- felelte Maestro.

- Felnőtt nő vagyok nem kell rám vigyázni.- jegyezte meg Jacquline.

Andy és Maestro erre sokatmondóan összenéztek, mire a lány a szemét forgatta.

- Vannak idők, amikor mindenkire vigyázni kell, akit szeretünk, függetlenül attól, hogy milyen korú. -mondta Maestro komoly hangon.- Éppen ezért fontos nekem, hogy biztonságban legyetek mind. Te és a családom. A hollóm beszámolt nekem arról, hogy mi folyik most Normal Valleyben. Hát nem sok szépet ígér, amit megtudtam.

Jacquline és Andy rá sem mert kérdezni arra, hogy Maestronak, hogyan tudott beszámolni bármiről is a holló. Abban a tudatban nyugtatták magukat, hogy nem kell minden mágikus dologról tudniuk. Jacquline-nek akaratlanul is eszébe jutott a nő, akivel Maestro azonosította. Beleborzongott a gondolatba is. Sokszor gondolt rá, de mindig azt mondta magának, hogy ő biztos nem lehet az a nő. Valahol mélyen azért mégis tartott tőle, hogy Maestro aznap éjjel igazat mondott.