Jungkook pov. 

Mosolyogva figyelem kis szerelmemet, ahogy a pihenőszoba tévéjét nézve táncikál. Egy másik  banda táncát próbálja leutánozni, ami meglepő módon nagyon jól megy neki, sőt elég profin.  A látvány se semmi, mert nekem hátal állva láthatom formás fenekét ide-oda rázva, vagy éppen be pucsitot állapotban. Olyan dögös, hogy legszívesebben odamennék és elrángatnám magammal a mosdóba, de sok a kamerás. Csak nézni tudom és halkan epekedni utána. 

Ez az utolsó napunk Amerikába, ami elég szomorú, mert én nagyon szerettem itt lenni. Az utolsó párnap baromi jó volt. Jimin és Yoongi között lévő háborúnak is vége szakadt, ezért ők is élvezték az itt létet, ahogy én és Tae is. Most is nagyon jól elvannak, ahogy látom. A fotelben ülve egymás mellett beszélgetnek valamiről, ami elég vicces lehet, mert Jimin többször is felnevet, miközben a másikra dől. Mindenki más a fellépésre készülődik, ami nem sokára következik.  

Mindenki izgatott , ahogy én is. Ma szeretném elmondani a bandatagoknak azt, hogy én és Tae együtt vagyunk. Nem akarom titkolni tovább kapcsolatunkat és nem is fogom. Azt akarom, hogy mindenki tudja azt, hogy ö az enyém. Bár ezt még nem említettem Taenak, de erre nincs idő. Ma akarom meg tenni. 

Mindenki elkészülve lép a színpad mellette kis részre, felkészülve arra, hogy nem sokára mi következünk. Taehyung kezét megfogva mosolygok rá, ahogy ö is rám. Bátorítás miatt jobban megszorítva a mancsomat. A rajongok őrjöngnek mikor kilépünk a színpadra, mik pedig mosolyogva integetünk nekik, majd beállva helyünkre elkezdjük a koncertet. Előadjuk pár zenénket, vagy éppen beszélünk a rajongókhoz. A többiekkel ellentétben nem tudok a koncertre figyelni, hisz hatalmas dolgot akarok megtenni nem sokára. Bár félek, hogy rosszul fognak rá reagálni. Nem akarom, hogy meg utáljanak minket, de titkolózni sem szeretnék örökre előttük. Igaz meg fordult már a fejemben az is, hogy Taehyung nem szeretné, ha a többiek megtudnák, mivel soha nem beszéltünk erről. Valamiért soha nem jött fel a téma, pedig ők is minden egyes nap velünk vannak, így nem tudunk miattuk szabadon szerelmeskedni. Mondjuk Taehyungnak annyira mindegy kilássa, mert van mikor a színpadon is rácsap a fenekemre, mikor olyan hangulata van. Még szerencse, hogy a rajongok meg a bandatagok azt hiszik, csak shippeltessük magunkat. Mert oké, ha a fiúk megtudják, de az egész világnak erről nem kéne tudnia, mivel hatalmas dráma törne ki ebből. Sajnos nem tudom mindenki előtt felvállalni öt, emiatt bánom is, hogy híresek vagyunk, nem pedig egyszerű normális emberek. 

A koncertnek vége szakad, mik pedig fáradtan hagyjuk el a színpadot. Mindenki az öltözőbe megy, pontosabban a klíma alá, hogy lehűtsék magukat. Én is velük tartok, míg idegesen tördelem ujjaimat, várva a jó alkalomra, hogy a nem kívánt emberek elhagyják a terepet és végre színt vallhassak. Ami nem sokára be is következik és csak mi maradunk bent. Nem hazudok baromi ideges vagyok az egésztől és félek is, hogy barul sül el az egész. Minden bátorságomat összeszedve állok eléjük, miközben nagy levegőt véve meg szólalok: 

-Beszélnem kell veletek. - Nézek rájuk határozottan, amire mindenki rám néz kíváncsi tekintettel. Taehyung is rám figyel, miközben leül a srácok mellé a nagy kanapén. - Már nagyon régen elszerettem volna nektek mondani valamit, csak eddig nem mertem, mivel nem tudtam hogyan is fogtok ráreagálni. - Szünetet tartva végig nézek mindenkin, hátha láthatóm reakciójukat, de csak értetlenül figyelnek engem. Mély levegőt véve újra belekezdek. - Tudom nemfog mindenkinek tetszeni, de szeretném ha tudnátok arról, hogy én és Tae már egy ideje együtt vagyunk...-A végénél elhalkulok és lehajtom a fejem. A többiek csendben merednek rám, majd egymásra néznek. Feszültnek érzem a lékört, mert mindenki csöndben van. Kezdek egyre jobban ideges lenni, de végre Hoseok megszólal. 

-Én már a legeleje óta tudtam. - Megvonja vállait és Taera néz. - Taehyung már elmondta. 

-Én akkor tudtam meg, mikor Taehyung sírt a színpadon, én pedig elvittem a mosdóba lenyugodni. Ott mondta el. - Meséli Jin szintén Taehyungot bámulva. 

-Nekem Jin mondta. -Szól hozzá a leanderünk is. Jimin és Yoongi egymásra nézve mosolyognak. 

-Már mik is elmondtuk. - Kuncog fel a szőkeség, megszorítva Yoongi kezét. 

Elképedve nézek rájuk, fel se fogva a helyzetet. Én azt hittem senki sem tud semmiről, ezek szerint meg már Taehyung mérföldekkel ezelőtt lehagyott. Úgy mondta el a többieknek, hogy nekem nem is szólt róla. Rá nézek Taera, aki mosolyogva méreget engem, majd egyszer csak felnevet és felállva helyéről odajön mellém. 

-Lekésted Kookie. - Vigyorogva átölel és egy puszit nyom hajamba. Morogva, kicsit sértetten lökök rajta egyet, de csak egy kis gyengét, mivel nem is haragszom rá, inkább csak meglep a dolog. Azt hittem én fogom elsőnek bejelenteni, emiatt is annyira aggódtam, de ezek szerint hiába. 

-Hát le. - Mosolyodok el végül és viszonozom ölelését. - De, ezért bünti jár. - Pajkos mosolyra átváltva emelem fel csípőjénél fogva, elcipelve magammal a mosdok irányába. 

Nevetve kapaszkodik belém, míg a többieknek odakiabál, hogy mentsék meg, de mindenki, csak nevetve integet, ahogy elhagyjuk az öltözött. Végig kacagva a folyosót, beviszem a mosdóba, ahol szerencsére nincs senki, majd leteszem. Neki tolva falnak, feje mellé teszem az egyik kezem, míg a másikat derekán hagyom. 

-Remélem tudod, hogy emiatt a tetted miatt egy hétig nem fogsz tudni járni? - Gonosz vigyort húzva ajkaimra felemelem egyik szemöldököm, amire már abbahagyja a nevetést. 

-Nem tudtam, hogy mit tervezel, ha beavattál volna, akkor talán elmondtam volna...bár lehet még akkor sem. Látnod kellett volna magad, olyan aranyos voltál. - Átkarolja nyakam karjaival és közelebb hajol ajkaimhoz, amikre add egy kis csókot. - Többször kéne ilyen cukinak lenned. - Újabb csókot nyom ajkaimra, csak most sokkal hosszabbat. 

-Azt leshetted. - Most én hajolok párnácskáira, de én vele ellentétben el is mélyítem a csókot. Egyik kezével beletúr hajamba, jobban magához húzva, míg másikkal jobban átölel. Hiába csókolóztunk már ezredjére, még most is ugyan úgy  reagálok rá, mint az elsőnél. A hasamban ugyan ott repkednek a pillangók, míg a szívem hevesen verdes börtönében. Minden csókja, érintése akkora hatással van rám, mint még soha semmi sem. Ö volt az első szerelmem és egyben az utolsó is. Megharcoltam érte, így bátran kijelenhettem, hogy ö már az enyém, én pedig az övé. Elszakadva puha, húsos ajkaitól szemeibe nézek, amik olyan fényesen csillognak, mit az égen a csillag. -Szeretlek..- Suttogom ajkaira, szerelmesen pillantva rá. Ö csak elmosolyodik, miközben egy puszit nyom homlokomra. 

-Én is szeretlek Kookie, örökre szeretni  foglak. 

Sajnálom, ha nagyon rövid lett, de nem terveztem túl hosszúra a végét. Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad ezt a könyvemet. :) Kérlek nézd meg a többit is, hátha meg tetszik valamelyik. Nem sokára hozóm az új könyvem első részét, remélem annyira fog nektek tetszeni, mint amennyire ez az olvasmányom. Addig sziasztok. :)

Pár ízelítő könyveimből: 

A nem sokára Publikált könyvem: