Jungkook pov.

Fullasztó meleg van idekint és nekünk mégis a forgatás miatt kint kell lennünk a szabadba, sőt nem csak ott. Épp vidámparkba megyünk, ami személy szerint nem rossz ötlet, mert szerettem az ilyen helyeket, de a hangulat a bandában elég szörnyű és lehangoló. Jimin már tegnap óta furán viselkedik, ahogy Tae is az ö közelébe,Yoongiról meg ne is beszéljünk. Egyik sem szól a másikhoz, nem néz a másikra, ami elég feszülté teszi az együttlétet. Kérdeztem Taetol mi történt köztük, de nem mondta el.

-Jungkookie! - A gondolataim főszereplője felbukkan és oda rohan hozzám két jégkrémmel a kezében. - Hoztam neked is. - Hatalmas mosollyal az arcán nyújtsa át hideg édességet, amit elfogadok. 

-Honnan szerezted? - Biccentek a jégrémre, miközben kibontom. Válasz helyett, csak a kis boltra mutat, ahonnan a többiek is szállingóznak ki. Ennyire elbambultam volna? Kibontva a finomságot, ajkaimhoz emelem. 

-Lehet rossz ötlet volt ez a jégrém dolog. - Néz rám csillogó szemekkel, elnyílt ajkakkal. Tegnap mikor végre megtörtént az első aktusunk, nagyon szomorú voltam, amiért béna voltam, de miután lenyomtunk még két menetet nem volt életkedvem panaszkodni. Taehyungnak az állóképessége hatalmas, vele ellentétben az enyém alacsony. Látszik, hogy ö sokkal tapasztaltabb nálam ilyen téren. 

Elfordulva tőle tovább eszem a jégkrémemet és inkább a szemközti szőkeségnek szentelem figyelmem. Most sokkal jobban ki van öltözve mint tegnap, bár ez szerintem sminkes lányoknak köszönheti , akik reggel megküzdöttek vele, hogy rendesen kicsinosítsák. Még a haját is belökték, bár Jimin a kontaktlencse bevételét nem engedte nekik, inkább szemüveget vett fel. Nem add tegnap óta magára ami elég fura, mert ö az aki mindig kitűnik mellettünk a megjelenése miatt. Mindig ö a legstílusosabb, na meg persze az én babám, aki ma is gyönyörűen néz ki. 

Tovább menve a járdán elérünk a vidámparkba, ahol a többiek ujjongva várják, hogy végre betehessük oda lábunkat, amit nem sokára meg is teszünk. Ahogy beérünk mindenki szétszalad, így csak én, Taehyung, Jimin és Hoseok maradunk. Hoseok azért, mert annyira ámult bámult, hogy lemaradt a többiektől, Jimin meg csak egy helyben álldogálva nem nagyon ment sehova. Taehyung pedig mellölem nem megy el, mivel otthon már leszögeztem neki, hogyha egyedül mer hagyni letépem a méretes szerszámát. Így négyesben megyünk tovább a hullámvasútig ahova Tae és én szeretünk volna jobban menni. Hoseok annyira nem, de mivel Jimin nem szavazott semmire, így mi nyertük meg a hullámvasutat. Beállva a sorba várjuk is, hogy mi jöhessünk, velünk ellentétben Hobi nem annyira, Jimin meg úgy elvan magával. Felülve végre a hullámvasútra elindulunk. Tae sikítozva szorongatja a kezem, miközben a másikat az ég felé nyújtsa. Én az egész utat végig röhögöm, majd mikor leszállunk róla, még akkor is folynak a könnyeim a nevetéstől. Velem ellentétben Jimin a gyomrát fogva támaszkodik Hoseoknak, aki szintén szar állapotban van. 

- Még egyszer! -Kiáltja el Taehyung, mire Hoseok ellenkezni kezd. 

Nagyon örülök, hogy eljuthattam ide, mivel Taehyungal ez lesz a második randink. Emlékezetesé szeretném tenni ezt a napot, de még nem tudom hogyan kéne ezt meg tennem. Kicsit gondolkodva, míg a következő úti célunkhoz nem érünk nézelődök ide oda. Vannak itt  boltok, de nem tudom mit találhatnék odabent, ami tetszene is. Annyira elgondolkodok ezen, míg meg nem állnak a többiek egy másik masina előtt, ami körbe-körbe forog, örült gyorsasággal. A látványtól enyhén megijedek, de Tae izgatottan ugrálni kezd mellettem könyörögve, hogy erre is üljünk fel, így beadom a derekam. 

-Én biztos nem ülök fel arra! - Szólal meg Hoseok ellenkezve felemelve kezeit. 

-Szavazunk? - Kérdezi újra Tae, amitől már ijedten hátrálni kezd, hisz tudja úgyis ö fog végül nyelni. 

-Jimin mondj te is nemet, különben mind meghalunk! - Megragadja hyung a kisebbik vállait is rángatni kezdi öt akár egy örült, de a szőkeség nem reagál rá semmit. 

-Akkor felülünk! - Jelenti ki a kis szerelmem fölényesen és elindul a masina felé. Megyek utána bár nem olyan magabiztosan mint ö, de megyek. 

Jimin mellett haladva karon ragadom és viszem magammal, ö pedig szó fogadóan jön utánam. Beállunk a sorba, ami nem olyan hosszú mint a hullámvasútnál volt, amit nem csodálok. Ki akarna erre a veszélyes szara felülni? Jah mi. 

Mi következve felülünk és becsatoljuk öveinket. A személyzet még sisakot is adnak ránk, amitől rosszat sejtek. Megragadom Tae kezét az egyik kezemmel, míg a másikkal Jiminét szorongatom. A masina elindul az életem pedig lepördül a szemeim előtt. Olyan gyorsasággal kezd el hirtelen forogni, hogy úgy érzem a szívem felcsúszott a torkomba és ott dobog tovább.  A szemeimet összeszorítottam, míg az ajkaimat kiáltások hagyják el és velem együtt jó párembernek is. Jimin görcsösen kapaszkodott kezeimbe, vékony hangján sikítozva akár egy lány, míg másik oldalamon Tae nevetését halottam. Bár mindenki közül Hoseok volt az akinek az ordibálásait messziről hallottam. 

Ezer évnek tűnt, mikor végre megállt a gép, mik pedig akár a részegek elléptünk tőle. Jimin fel is borult Hobival együtt, míg én egy helyben állva, lehajtott fejjel próbáltam megszüntetni a szédülésemet. Taehyung kacagva sétálgatott körbe-körbe, míg végül össze nem esett és a földön fekve folytatta tovább a nevetést. A gyomrom teljes mértékben felfordult, ahogy Jiminnek is, mert hallottam, ahogy éppen üríti gyomra tartalmát valahol. 

-Nem volt jó ötlet. - Szólalok meg végül a fejemet fogva, mert még mindig forog velem a világ. Tae felül a földön és rám kapja tekintettét, majd maga melletti helyet megpaskolja. 

-Gyere pihenj le te is egy kicsit. - Mosolyog akár a tejbe tök. Hobi nekem fenntartott helyet Tae mellett elfoglalja, amire nem csak én lepődök meg, de még a babám is. 

-Én vagyok az idősebb. - Mutat rám mire megszólalhatnék. Egy darabig nézem, majd hatalmas nevetés tör ki belőlem. Hasamat fogva görnyedek össze, míg a többiekből is nevetés tör ki. Hatalmas jó kedvet Jimin szakítja meg azzal, hogy botladozva elkapja a karomat. 

-Elvesztettem a szemüvegem! - Néz rám kétségbeesetten, amitől abbahagyom a nevetést és inkább aggódva nézek a kisebbik hyungra. -Elfelejtettem levenni, mikor felültünk arra a szara. -Szitkozódik szorosan tartva kezei között karomat. Ha ez igaz, akkor már soha többet nem fogjuk meg találni szemüvegjét, ha meg mégis az már nem lesz hordható állapotában. Jiminek pedig szüksége van valamire, mert nem lát szemüveg, vagy kontaktlencse nélkül. 

-Miért nem vetted le, te hülye? - Taehyung morogva lép mellénk végig nézve szerencsétlen barátunkon. 

-Mondtam már, hogy elfelejtettem, te agyhalott debil! - Mérgesen próbál rá nézni Taera, de mivel elég szarul lát, így inkább elnéz mellette, ami egy kicsit viccesen néz ki. Hoseok is mellénk jön és nagyot sóhajtva csípőre teszi a kezét. 

-Keressük meg a többieket. 

Mindenki egyetértve az idősebbel elindulunk megkeresni a többeket, ami nem valami egyszerű ezen a hatalmas helyen. Jimin tovább szorongassa a karomat lassan lépkedve mellettem, amire elmosolyodok, mert nem tudom miért, de most nagyon édesnek gondolom. Kis esetlen, aki egyszer esik el, de eltörik mindene, olyan aki felül valamire és később szart sem lát többet. Sajnos a szerelemmel sincs másképp nála. Nem mondta, de tudom, hogy újra összevesztek Sugával és amiatt viselkedik így. 

Mikor elmentünk meg keresni hyungal őket, nagyon aggódót. Folyton azt hajtogatta, hogyha baja esik az ö Chim-ének kitekeri Tae nyakát. Még soha nem láttam öt ilyen zaklatottnak, mégis mikor meg találtuk őket, ö nem szaladt oda Jiminhez, sőt hozzá sem szólt, amit megértek. Én is nagyon mérges voltam Taera amiért elment szó nélkül csavarogni, úgyhogy nem is ismeri a helyet, utána meg rám hozza a frászt, mikor eltéved. Mondjuk Yoongi más, mert ö nehezen mutatja ki érzéseit mások felé és sajnos Jimin felé is. Hiába járnak még mellette se mutatja a gyengédebbik énjét, ami egy idő után nem egészséges, mivel Jimin nagyon érzékeny fiú. Szeretetre vágyik és törődésre, hyung pedig nem adja meg neki, mert nem tudja hogyan kel. 

Taehyung útközben meg állít, hogy elmegy ínívalót venni, mert szomjas, ezért addig leülünk egy padra. Jimin szorosan mellém ül, nem engedve el a karomat, ami nem lenne baj, de nagyon melegem van. Ha tovább ölelget, én itt halok meg hőgutában. 

-Mi lenne, ha felhívnád Yoongit? - Suttogom közel hajolva kisebbik füléhez, nehogy meg hallja Hobi. Még a végén ö is rájönne, hogy nem keresni kéne a többieket a tömegben, ha nem felhívni őket. Nem akarok még haza menni, szórakozni akarok még egy kicsit TaeTae-val. 

-Nem akarok vele beszélni. - Mondja halkan, bár szerintem még ö sem érti, miért kezdtem el suttogni, de annyi baj legyen. - Amúgy sem venné fel...nem érdeklem őt. 

-Figyelj tudom, hogy mostanában elég rosszban vagytok, de meg kell értened, hogy hyung már csak ilyen. Te is tudtad mikor összejöttél vele, hogy milyen lesz. Elérhetted azt, hogy változón, mert minden ember meg változik azért akit szeret, de ehhez idő kell. Beszéljetek, ne pedig veszekedjetek. 

-De vele nem lehet beszélni! Leszarja az érzéseimet, leszar engem is. Elhanyagol és rondán beszél velem. Soha nem mondja azt, hogy szeret...- Suttogja az utolsó pármondatát, amitől sajogni kezd szívem. Tudom milyen rossz kétségek között lenni, mikor nem tudod mit érez a másik. 

-Nem mondja, de szeret téged. Mikor titeket kerestünk is nagyon aggódót érted, főleg mikor meg említettem, hogy eltévedtetek. Olyan gyorsan pattant ki az ágyból, hogy azt hittem rosszul láttok, pedig tényleg megtörtént. Amilyen lusta szokott lenni, abban a pillanatban még engem is lehagyott, csak úgy futottam utána. - Mesélem hatalmas beleéléssel, mert még mindig le vagyok döbbenve azon, milyen mozgékony volt azon az éjszakán. Jimin meglepve figyel rám, amit meg értek, tényleg hihetetlen. 

-Felhívom. - Mondja határozottan, majd fel kell mellölem és kicsit előrébb sétálva előveszi a telefonját. Kikeresi a számot, majd füléhez teszi, majd mikor beleszól a telefon végén hyung, akkor megörülve pár másodpercig vigyorog. Sajnos nem hallom, miről beszélnek, de tudom hogy innen kezdve már nem lesz velük probléma.  

Lassan Tae visszatér párdarab üdítővel és leül mellém. Átadja az egyik üveget, míg a másikat hyungnak adja. Jimin adagját lehelyezi maga mellé, magáét pedig megbontva kortyolni kezd belőle. Örülök, hogy nekünk már nem kell olyan problémákkal szembe néznünk, amilyenben Jiminék is vannak. Végre együtt vagyunk és szeretjük egymást a többi, pedig nem számít. Régebben még nem hittem volna, hogy ez valaha megfog történni. Nem hittem azt, hogy még egyszer az enyém lehet ez az angyal és hogy ezek után velem is marad. Boldognak érzem magam, most már tényleg az vagyok, mert velem van és velem is fog maradni. 

Tovább ülve a padon nem sokára meg érkezik Yoongi és hozza a  pót szemüvegét Jiminnek, amit fogalmam sincs honnan szerzet be. Kicsit távolabb menve tőlünk beszélgetnek valamiről, de látom már nem haragról szól az egész, mivel Yoongi magához öleli a kisebbiket és puszit hint homlokára. Érzem most már rendben lesznek. 

-Kookie. - Tae hangját halva felé fordulok elvéve tekintettem a turbékoló párocskáról. Egy kis dobozt tart felém, amit összezavarodva nézek. - Nem nagy dolog, de nagyon megtetszett, ezért megvettem. - Mondatta végén elpirul és átnyújtsa a dobozt, amit elveszek és kinyitok. Két páros gyűrű van benne, amitől hatalmasat dobban szívem és melegség kezdi átjárni mellkasom. 

-Köszönöm. - Puszit hintek arcára, majd felhúzom ujjamra sajátomat, az övét pedig elvéve megfogom a kezét és neki is felhúzom. Szeretetteljesen végig simítok kezén, majd összekulcsolom ujjainkat, kézfejére is hintve egy puszit. - Szeretlek..- Nézek mélyen szemeibe, mire még pirosabb lesz arca, mint valójában volt. 

- Én is szeretlek. - Szégyenlősen elmosolyodik és egy gyors puszit nyom ajkaimra, amitől szívem megtelik szeretettel és mérhetetlen szerelemmel. 

Boldog vagyok...annyira boldog vagyok. 

Sziasztok. :) A következő részel búcsúzok el ettől a könyvemtől, ami nagyon sokáig tartott, remélem a ti örömötökre. Imádtam írni ezt a könyvet és nagyon fog hiányozni, mikor már nem lesz, de egyszer minden jó véget ér. Elkezdtem írni egy könyvet, ami kicsivel másabb, mint az eddigi könyveim. 

Az első részt már megírtam, de nem publikáltam. Ha végeztem ezzel a könyvel, akkor szeretném, majd kitenni, ha lesz rá igény. Addig is sziasztok a következő részig. :)