Taehyung pov.

A nyüzsgővárós látványa, mindig megtudja dobbantani szívem. Az autók dudálása, benzinszaga, ordibáló emberek, miniszoknyás lányok...imádok kint lenni. Megigazítom magamon a fehér maszkomat és hátrafordulok, hogy lássam a hozzám igyekvő Kookiét. Nem látom arcát, de a szemei mindent elárulnak. Nem akar itt lenni, semmi kedve ehhez az égészhez, szívesen töltené máshol idejét. Fél a lebukás veszélyétől az utána történő következményektől. Nem hazudok én is félek, hisz Jin baromi félelmetes tud lenni, mikor ideges, mégis vállalom a következményeket. Szeretnék vele kettesben is időt tölteni, egy olyan kapcsolatot kialakítani ami nemcsak a ház négy falai között lehetséges. Mert valljuk be, ha egész nap a házban vagyunk, akkor nem csinálunk semmi mást, mint kielégítsük egymás, ami nagyon jó, de most hogy járunk olyan dolgokat akarok csinálni, amit a párok szoktak.

Itt jön az a hatalmas kérdés, hogy mit is csinálnak? Sok lánnyal voltam már együtt, de egyikkel sem volt olyan komoly kapcsolatom, hogy szexen kívül mást is csináljak. Jó elvittem párat ide oda, csak azért, hogy később könnyebben becsábítsam az ágyamba, de csak ennyi. Tapasztalatlan vagyok be kell vallanom, épp ezért viszem Kookiét randizni. 

-Hova sietsz ennyire? - Mellettem sétáló morcos fiúra nézek. Tudom nem akarja ezt az egészet, de nem kéne ilyen nyíltan kimutatnia. Fájnak az ilyen meg nyilvánulásai. - Úgyis lebúgtunk már, hogy elhagytuk a házat engedély nélkül. Semmi értelme sietni. 

-Nem búgtunk le! Jimin fedez minket. 

Mielőtt elindultunk volna meg kértem Jimint, hogy fedezzen minket a többiek előtt. Húzta a száját és nem akart bele menni, de mikor megemlítettem neki, hogy a szoba csak az övé lesz, ha mi lelépünk, rögtön bele ment. Legalább ö is kettesben lehet Yoongival, nem leszünk útban és ők sem a miénkben. Persze ezt Jungkook nem tudja feldolgozni, mert olyan kis szófogadó egy gyerek, mindig azt teszi amit az idősebb mond neki. Ezért se rossz most ez a helyzet, legalább lázadhat egy kicsit. 

Jungkook morog valamit az orra alatt és előre néz, amire muszáj vagyok elmosolyodni, hisz olyan édes mikor morcos. Mintegy kölyök. Odanyúlok a csuklójához és kihúzom zsebéből kezét, amire meglepve kapja rám fejét, de én csak előre nézek, félszemmel azért szemmel tartva. Szabaddá tett mancsához nyúlok és összekulcsolom ujjainkat, de ö elhúzódik tőlem, elkapva kezét az enyémből. 

-Sokan vannak. - Motyogja és vissza süllyeszti a kezét a zsebébe, amit rossz szájízzel végig nézek. Miért kell elrontania mindent? Csalódottan lehajtom a fejem és én is zsebre teszem kezeimet. Én csak egy romantikus randit akartam...túl nagy kérés ez? 

Az utunk további részében nem beszélgetünk. Csöndben lépkedtünk a zsúfolt járdán, ahol elég sokszor nekem jönnek, vagy előrébb tolnak. Nem értem hova sietnek az emberek 11 órakor? A sok ember miatt mindig hátra kellett néznem el ne hagyjam Jungkookot, de ö szorosan jött a hátam mögött, néha belekapaszkodva hátul a pólómba, nehogy elvigye egy ár. 

Párperc séta után végre megérkezünk ahhoz az étkezőhöz ahova hozni akartam öt, így megállok és megragadva a karját behúzom öt az ajtón. Leghátra rángatom a sarokba, ahol tökéletesen el leszünk, majd rejtve a kíváncsi tekintettektől. Odaérve elengedem, ö pedig szófogadóan leül az asztalhoz és lekapja a fejéről fekete sapkáját. 

-Mit szeretnél enni? - Kérdezem még mindig mellette állva, mert ez egy olyan hely, hogy a pultnál kell leadni a rendelést és utána hozzák ki. Nagyon sokszor voltam már itt, ezért mondhatni törzsvendégnek számítok. 

-Azt, amit te is. - Néz fel rám tanácstalanul, enyhén elveszve.  

Bólintok egyet és a pulthoz megyek. Köszönök a lányoknak, mert ahogy mondtam nemrég, sokat járok ide, ezért már ők is ismernek engem. Rendelek magamnak és Kooknak is rizst meg mellé húst, sok húst, meg narancslét. Előre fizetek, mert nem akarom ,hogy Kookie állja a kaját. Öt ismerve, nem hagyná, hogy én fizessek, bántaná az egóját. Elveszem a két narancslevet és visszamegyek a kis szerelmemhez. Már nincs rajta maszkja, ezért most már látható morcos arcát, unott tekintettét. Ujjaival sapkája miatt vált kócos haját igazítgassa, de mikor lássa, hogy jövök gyorsan folytassa a duzzogást. 

-Itt is vagyok. - Leteszem elé a narancslevet, majd leülök vele szembe, közbe magamról is lekapkodom a kelékeket. - Nagyon cuki vagy, mikor duzzogsz, tudsz róla? -Mosolygok rá. Ö nem mosolyog vissza, csak rám néz, de azzal a lendülettel el is veszi rólam tekintetét. 

-Nem duzzogok, csak fáradt vagyok. - Elveszi itókáját és az ajkaihoz emeli, kortyolva párat a hideg italból. 

-Én is az vagyok! Sokat ittam tegnap, na meg te is lefárasztottál. - A mondatom végén perverzül elmosolyodok, amire rám is néz, de nem azt a hatást kelti amit vártam. Helyette értetlenül néz rám, mintha nem is tudná miről beszélek. Talán nem emlékszik a múlt éjszakára? De hát azt mondta mindenre emlékszik, akkor meg mi lehet a baj? Hazudott volna? 

-Te is lefárasztottál engem. - Motyogja újra belekortyolva a narancslevébe idegesen. Mitől lett feszült? - Főleg reggel, mikor nem válaszoltál a kérdésemre. - Most rajtam a sor, hogy értetlenül nézek rá, hisz fingom sincs miről beszél. 

-Milyen kérdésre? - Leteszi a kezében lévő poharat és közelebb hajol. Olyan szexi mikor mérges...nem kéne mindig elkalandoznom, mert a végén nem jutunk el a randi végéig. 

-Arra, hogy ki volt az a pasi veled! - Megforgatom szemeimet és én is közelebb hajolók hozzá, persze csak annyira, amennyire az asztal engedi. 

-Már mondtam, hogy egy barát. - Nézek a szemeibe komolyan, most nem viccelve el semmit, nehogy újra félre értse az egészet. - Nem szeretem a férfiakat! 

-Én sem a lányokat mégis kérdőre vontál. - Most rajta a sor, hogy megforgassa gyönyörű szemeit, hátradőlve a székében győzelemittasan. 

-Akkor, miért táncoltál vele, úgymint aki nem sokára szobára viszi?! -Kellek ki magamból rácsapva az asztalra. Nem kéne ennyire komolyan vennem a dolgot, de akkor is úgy fogdosta tegnap azt a libát, mit még engem soha. Dühítő belegondolni, hogy mást is érint rajtam kívül, úgyhogy aznap jöttünk össze...ezzel mindent elrontott. Pedig olyan szép lehetett volna. 

-Nem érdekkelnek a lányok értsd már meg! - Visszahajol az asztalhoz és megragadja a rajta lévő kezemet. - Nekem, csak te kellesz...senki más, csak is te! - Mondatta végén kipirosodik az arca és szégyenlősen lehajtsa a fejét. Nem szokásom zavarba jönni, de érzem, ahogy egyre jobban ég a fülem, míg a szívem eszméletlenül gyorsan ver. Sokáig nem is tudok válaszolni neki, csak hebegek-habogok ,mintegy idióta, de ahogy látom tetszik neki a dolog, mert elégedetten elmosolyodik, legyőzve a zavarát.  Ha ettől nem érezném magam elégzavarban, akkor még mellé feltűnően végignéz rajtam, végül megállapodva szemeimen, beharapva ajkait. 

Nem értem mitől lett hirtelen ilyen magabiztos, hisz nemrég még olyan szégyenlős volt, mintegy kis csaj. Nyelek egy nagyot és szóra nyitom szám, de akkor megérkezik a kaja ezért inkább gyorsan visszacsukom azt. Nem tudtam volna neki mit válaszolni, ezért nagyon örülök, hogy nem is kell. A lány leteszi elénk a rendelésünket, jó étvágyat kíván, majd el is megy, én pedig gyorsan neki kezdek enni, hogy addig se keljen az előttem lévő szexi démonnal foglalkoznom. Félszemmel azért látom, hogy ö is neki kezdet enni, bár ö nem olyan nagy étvággyal ahogyan én. Lassan emeli a falatokat szájába, elidőzve a rágással. Lehet még nem túl jó a gyomra a tegnapi miatt? Nagyon sokat ivott és velem ellentétben nem hányta szét a fejét reggel. Épp ezért az én gyomrom már nem is fáj, sőt az étvágyam is nagyon jó, a másnaposságom is kezd elmúlni. Reggeli hányás a legjobb gyógyír minden ellen. Könyvet kéne róla írnom. Nem mintha olyan gyakran innék, mert azért elég ritkán öntök a garasra, sőt utoljára Japánba ittam, na meg most. Annak  is szar vége lett, meg a most is....nem szabad többet innom. 

Most is majdnem olyat tettünk, amit lehet megbántunk volna később, bár én már most nagyon bánom. Majdnem lefeküdtem Jungkookal...ha Jimin nem nyit be ránk, már nem lennék szűz hátul sem. Ha párpercet késik, vége lett volna a seggemnek és nem ülnék most ilyen stabilan. Még jó, hogy volt annyi lélek jelenlétem, hogy magunkra rántsam a takarót. Nem tudom, hogy mehetünk ilyen messzire, nagyon részegek voltunk, felöletlenek. Annyira élveztem, ahogy kényeztet, hogy észre se vettem, hogy az ujjai bennem járnak, csak akkor eszméltem fel, mikor már majdnem bennem volt. Utána olyan sokkot kaptam, hogy meg kellett innom egy üveg sojut Jiminnel, abban reménykedve hátha holnapra szara sem fogok emlékezni, erre tessék! 

Ha behunyom a szemem még mindig látom az eseményeket magam előtt, ahogy felettem támaszkodik ködös tekintettel, amikor hozzá érintette nyílásomhoz makkját...beleéget az elmémbe. Ijesztő volt, mégis annyira feltüzelt, hogy a félelmet hátérbe szorította. Még most is, mikor vissza gondolok égni kezd az egész testem, ott ahol megérintett. Nagyon szeretnék már vele lefeküdni, hogy újra átélhessem azt a gyönyört, amit tegnap este részesültem. 

-Minden rendben? - Jungkook hangjára felkapom a fejem és a szemeibe nézek. - Nagyon elbambultál. - Átnyúl az asztal felet és megsimítja arcomat, amitől újra zavarba jövök. Egy randi kellős közepén vagyok, én meg mit csinálok? Perverzebbnél, perverzebb gondolatokat gyártok. 

-Nincs semmi. - Lejjebb pillantok és látom, hogy az ö tányérja már üres. Ennyire el gondolkodtam volna? Elhúzom fejem a kezétől és gyorsan magamba lapátolóm a kevés kaját, amit még hagytam. Felkapom az üveg narancslevemet és azt is gyorsan megiszom. 

-Kifogod hányni, ha ilyen gyorsan behabzsolod. 

-Dehogy fogom! Na gyere menjünk, még sok dolgunk van. - Vissza veszem a maszkomat és a sapimat is, majd felkelek helyemről. Kicsit megkésve, de ö is megteszi ugyan ezt és mellém jön. 

-Nem fizetünk? 

-Már fizetem. - Megfogom a karját és rángatom magam után, úgy ahogy bejöttünk. 

Elhagyjuk a kajáldát és újra elindulunk az emberáradat között. Leveszem a kezem a karjáról és újra megfogom a kezét, hátha most nem löki el magától, de csalódnom kell, mert megint elveszi tőlem mancsát. Hatalmas sóhaj kíséretével megyek tovább nézelődve ide oda, hátha találok valami jó helyet, ahol tudunk kicsit szórakozni mozi előtt.  Túl hirtelen ötlet volt ez a randi, nem tudtam megtervezni, ezért nem tudom hova kéne menni...hova mennek a párok? Főleg a fiúk? Ez a randi egyre nehezebb és nehezebb lesz! 

-Hova megyünk most? - Kérdezi megragadva a karom, le lassítva egy kicsit. Gondolkodom hova kéne mennem, de nem jut eszembe semmi sem. Legszívesebben rávágnám, hogy menjünk szobára, de a tegnap este miatt nem akarok egy ideig ágyat látni...ma a földön alszom. 

-Hova is megyünk...- Végig nézek a környéken szemeimmel, amíg meg nem ragadja tekintettem egy "játékbarlang" felirat. Nem túl romantikus hely és szerintem párok sem szoktak odamenni randizni, de pasiknak való. Biztos a meleg párok is ilyen helyre járnak nem? Nem? Nem...- Menjünk oda? - Mutatok a háztömbre, amire ö is odanéz. Csak remélni tudom, hogy tetszik neki a hely. Egy ideig nézi, majd felém fordul csillogó szemekkel. 

-Jó lesz! - Megkönnyebbülve elmosolyodok és mire meggondolná magát, gyorsan megragadom kezét és odaszaladok vele. 

Bemegyünk az épületbe, ami belűről sokkal szebb. Tele van minden féle játék gépel. Autóstól kezdve a repülősig, tánc gépig. Király ez a hely, nem is értem, miért nem jöttem be ide soha sem. Kicsit beljebb megyek, hogy többet láthassak a helyből. Alig várom, hogy mindent kipróbáljunk. Visszanézek Jungkookra, de csak a hűt helyét találom, amitől ráfagy a mosoly képemre és elkap a félelem. Rengeteg ember van idebent és nagyon sötét van, hogy a fenébe fogom megtalálni?! Úgy érzem magam, mintegy felelőtlen anyuka, aki elhagyta a gyerekét a játszótéren. 

Bizonytalanul elindulok egy irányba, hátha megtalálom a sok ember között, ami lehetetlen küldetésnek tűnik. Szívem szerint a nevét kiabálnám, de félek, hogy észrevesznek és lebukunk. Idegesen feljebb tolom a sapkát a fejemen, hogy jobban láthassak, nehogy elmenjek mellette. Miért szaladt el a kis hülye? Hát nem tanította meg az anyukája arra, hogy mindig maradjon a felnőttek mellett? 

Megyek tovább jól benézve minden egyes repedésbe, hátha ott bujkál, de ahogy telnek a percek úgy leszek egyre kétségbeesettebb. Már vagy kétszer végigjártam a helyet, mégsem találom sehol sem. Mit kéne tennem? Megállok egy helyben és megdörzsölöm a be környezet szemeimet, úgy érzem lassan elfogom magam sírni. A szívem fájdalmasan dobog mellkasomba és a levegőt akadozottan veszem, míg az ajkaim remegnek, ahogy megérzem a sírás apró jeleit. 

-Jungkook...-Halkan ejtem ki a nevét, végig vezetve a könnyes íriszeimen a helyen, de csak idegen embereket látok, ami jobban megrémiszt. Próbálom nyugtatni magam, csakhogy ne sírjam el magam, itt mindenki előtt, de baromi nehéz. Visszanyelem a könnyeimet és újra elindulok, de megérzek egy kezet a karomon, amire gyorsan odafordulok. Jungkook előttem állva néz rám kicsit előre görnyedve, hangosan szedve a levegőt. 

-Végre megtaláltalak! - Felegyenesedik és a vállaimra teszi a kezét, közelebb lépve hozzám. - Hova a francba tűntél el? Már végig futottam az egész helyet, sőt még ki is mentem, hátha ott vagy! - Dühösen ejti ki a szavait, mérgesen nézve szemeimbe, míg a lélegzette lassulni válik és egyenletesen szedi a levegőt. Kezét mellkasára teszi, míg a másikkal nem ereszti karomat. Megkönnyebbülve engem útjának könnyeimet, hagyva hogy végig folyjanak arcomon. Könnyeimet látva, mérges arckifejezése ijedté, aggódóvá válik. 

-Te tűntél el! - Emelem meg hangomat, míg kezeimet arcomhoz teszem, elrejtve előle könnyeimet, amik most patakostul folynak le. - Annyira megijedtem! Azt hittem eltűntél! - Kiabálom zokogva, kieresztve hangomat, nem törődve avval, hogy talán más is meghallja.  

-De hát, én ott voltam melletted. - Sóhajt egy nagyot és magához húzva megölel. Rögtön beletemetem arcom nyakhajlatába, félre téve dühöm jól erősen magamhoz ölelem. - Nem mentem sehová, végig ott voltam melletted, alig pár másodpercre néztem el, majd mikor visszafordultam már nem voltál ott. - Simogassa hajam, míg a másik kezével derekamat karolja át. - Hajlamos vagy elcsászkálni. - Szívesen visszavágnék valamivel, de inkább nem teszem, ez a helyzet már magában is elég rossz, nem kell még nekem is hozzá tennem.

Szégyellem magam, amiért felelőtlen voltam és otthagytam öt, de én azt hittem mögöttem van és követ, nem tudtam, hogy lemaradt. Bár most higgadt fejjel eszembe jut, hogy fel is hívhattam volna, hisz nálam van a telefonom, és ha minden igaz, akkor nála is van. Milyen ostoba vagyok...ez baromi égő. Lassan elhajolok tőle és letörölöm a könnyeimet, majd megragadom a kezét. 

-Ne enged el a kezem újra! - Határozottan kihúztam magam, mire ö felnevetett és megszorította ujjaimat.

-Nem fogom. - Nem látom ajkait, de tudom, hogy most mosolyog, a szemein látszik. - Miközben kerestelek láttam pár jó játékot. - Meséli, ahogyan elindul annak irányába, én pedig hűségesen követem öt. 

Nem tudom mennyi időt tölthetünk a játékteremben, de nagyon jól éreztük magunkat. Jungkoot már nagyon rég nem halottam ilyen sokat nevetni, önfeledten szórakozni, úgyhogy nem kellett közben a kamarákra vigyáznia. Egész végig aranyos volt és úgy viselkedett, mintegy nagyra nőt gyerek, aki minden játékot kiakar próbálni egyszerre. Örültem, hogy elengedte magát mellettem és hagyni látta gyerekes énjét is, nem pedig a mindig komolyt, amit mostanában látni engedett. Mondjuk érthető, hisz ö a "Golden Maknae", mindenben meg kell felni-e, hisz elvárják ezt tőle, emiatt is túl nagy rajta mostanában a nyomás. Azt hiszi nem veszem észre, de én akkor is öt figyeltem, mikor még nem voltunk jobban. Hiába nem szóltunk egymáshoz, én akkor is mellette álltam. 

Gondoltaimból a telefonom csöngése szakít ki, amit elő is veszek, megnézve a kijelzőt. Jimin? Miért keres...remélem nem buktunk le. Még nem búghatunk le! Intek Jungkooknak, hogy jöjjön ide, mert épp valamelyik játék előtt szórakozót. Ahogy odaér hozzám rögtön megmutatom a kijelzőt neki is, amire ijedten pillant rám. 

-Ne aggódj, biztos nincs semmi baj. -Megsimogatom haját,majd megfogom kezét és a kijárat felé megyek. 

-És, ha baj van? - Kérdezi aggódva , de csak válasz képen megrázom a fejem. Kiérve visszahívom Jimint, mert útközben lerakta. Nem csörög sokat, mert gyorsan felveszi. 

-Miért hívtál? -Kérdezem kicsit félve, mert hiába nyugtatom Jungkookot, én is félek Jintől. 

-Mikor akartok haza jönni végre? - Hallom meg barátom hangját, akinek, mintha telefonba vékonyabb lenne a hangja, mint élőben. 

-Még elmegyünk moziba, utána már megyünk haza. - Beszéd közben Jungkookra nézek, aki kíváncsian hallgat engem. Gondolkozok, hogy kihangosítom hadd hallja ö is, de gyorsan elvettem az ötlet. Még a végén Jimin benyögi, hogy lebúgtunk, Jungkook meg rögtön haza akarna menni, pedig még nincs vége a randinknak! 

-Szerencsére Jin ki sem bír jönni a szobájából, olyan másnapos, de Namjoon nagyon mászkál. Egyszer kérdezte is hol vagytok, akkor azt mondtam, hogy Jungkook a játszón edzik, te meg fürdesz, de ha vissza jön, akkor mint mondjak mit csinálsz? Nem fürödhetsz órákig. 

-Találj ki valamit! Ha lebukunk én esküszöm leborotválom a hajad, miközben alszol!- Fenyegetőzök felmutatva ujjamat is, de mivel ezt nem lássa inkább visszaengedem magam mellé. 

-Utálatos vagy! - Morogja hisztizve, amire elmosolyodok, de mikor meghallok a hátérből egy ismerős  hangot  leolvad a mosolyom. 

-Meddig telefonász még? Tedd le és kezdjük újra. - Hallom Yoongi hangját, amitől nyelnem kell egy nagyot. 

-Ne mond, hogy éppen hegesztés után hívtál fel. - Mondom diszkréten, mivel egyúri gyerek vagyok és nem beszélek csúnyán, miközben Jungkook is itt van. Nehogy csúnya szavakat tanuljon, na meg nehogy megjöjjön neki is hozzá a kedve. 

-Inkább közben, ezért inkább le is teszlek. Mikor jöttök haza azért előtte csörgess meg. Szia! - Rám nyomja a telefont, én pedig elképedve teszem azt vissza a zsebembe. Túl nyugodt, ami azt jelenti nem most történt meg az első aktus. Mikor feküdtek ezek le elsőnek? Lehet tegnap este azért jött vissza olyan későn, mert éppen Yoongival dugtak? Mi a franc...nem is mondta. Oh basszus, remélem nem mennek végig az összes ágyon...

-Na? Mit mondott? - Aggódva elém áll a kis maknae. Összeszedem magam és megsimogatom arcát. 

-Minden oké, nem keres minket a kutya sem. - Hazudok neki szemrebbenés nélkül, nem akarom, hogy aggódjon. Jimin megoldja, ezért nincs mitől félni. Kivéve, ha foltot lát az ágyán. -Menjünk tovább. -Ezzel meg is indulok a mozi felé, mint utolsó megállóhoz. 

Útközben meg nézem telefonomon mennyi is az idő és meglepve tapasztalom, hogy már lassan délután három van. Nagyon gyorsan eltelt az a páróra hossza amit vele töltöttem. Egészen úton fogom a kezét, amiért már nem is szól, pedig biztos ö is lássa a sok tekintettet amik ránk szegeződik. Engem nem zavar, hogy bámulnak, hozzá vagyok szokva, de ezek szerint öt sem bántja már a dolog, aminek nagyon örülök. 

Mozihoz érve bemegyünk, de már az elején meg is akadunk. Fingom sincs mit kéne megnézni, ezt sem terveztem el előre. A mai nap már, csak ilyen spontán megy. Végig nézem a kínálatot, de egyik sem érdekkel annyira. Három választási lehetőség van, az egyik horror, míg a másik vígjáték, harmadik pedig valami nyálas izé. Egyikhez sincs túl sok kedvem, de mivel ez egy tökéletes randi hely, ahol tényleg randizni szoktak, ezért minden féleképen megakarok nézni valamit. 

-Mit nézünk? - Nézek a mellettem álldogáló feketeségre. Látom ö is gondolkodik a filmek közül, mivel oda vissza kapkodja a fejét. 

-Mit szólsz ahhoz? - Rámutat a nyálasra, amire elfintorgok. Miért akar ilyen hülyeséget nézni? 

-Nem lehetne más? - Nézek rá reménykedve, hátha megváltoztassa döntését. 

-Akkor az? - Mutat a horrora, ami egy fokkal jobb, de ez valami szar lehet, hisz a jó filmeket este szokták adni, nem ilyen korán. - Miért mondod azt, hogy válasszak mikor egyiket sem akarod?

-Jó lesz ez. - Adom be derekam, mert igaza van. Megindulok a jegypénztárhoz elővéve pénztárcám, de Jungkook elém áll. 

-Erre én hívlak meg! - Mondja határozottan, gyorsan odafordulva a pénztárhoz, nehogy ellenkezni tudjak. Megforgatom szemeimet és addig míg ö veszi a jegyeket veszek rágcsálni valót, meg valamit inni, mert nagyon szomjas vagyok már. 

Mikor már mind ketten végeztünk már mentünk is befelé a terembe. Jungkook leghátra kérte a jegyeket, amit nem értek, mert így alig fogunk belőle látni valamit. Elfoglaltuk a helyünket hátul, majd nem középen. Gyorsan levetem magamról végre a maszkot és a sapkát, hagyva hogy fellélegezzen a bőröm, Jungkook is neki vetkőzőt. Az italát átnyújtottam neki, míg a pattogatott kukit az ölembe tettem. Végig néztem a terembe, de eddig csak egypár ült le előre. Nem kéne meg lepnie, hogy senki sem akarja megnézni ezt a szar filmet, én sem nézném meg, ha nem lenne muszáj. Lassan lekapcsolták a villanyokat a film pedig elindult. Az első párpercben semmi izgalmas nem történt benne, de utána már kezdet beindulni az egész és egyre több ijesztést benyomtak. Lehet ez a film mégsem szar? Az egyik ijesztésnél ugrottam egyet és kicsit kiszórtam a pattogatott kukit, ezért inkább lettem. Ránéztem Jungkookra és meg lepetésre ö nem ijedt meg, sőt olyan unót tekintettel figyeli az eseményeket, hogy már attól félek elalszik. A párra pillantottam és láttam lány sokszor összerezzen, míg a fiú ölelgeti öt. Szóval akkor nem csak én vagyok ilyen ijedős igaz? 

Vissza néztem a filmre, ezzel egy időben megéreztem Jungkook kezét combomon. Nem figyeltem oda, gondolom csak hozzám akart érni, ezért inkább néztem tovább a filmet, míg a keze feljebb nem kezet csusszanni. Erre már rákaptam fejem és megláttam perverz mosolyát. A kezét még feljebb tolta combomon, majd megáll egész közel az ágyékomnál és ott nyomkodót tovább ujjaival. Akaratlanul is elhagyja az ajkaimat egy reszketeg sóhaj, míg fejemet neki döntöm a szék háttámlájának. Tegnap este óta nagyon ingerelhető vagyok, mert nem  tudtam elmenni Jimin miatt. Biztos Jungkook is azért ilyen merész most, mert tegnap ö is álló farokkal aludt el. Még jó hogy az este folyamán nem szúrt át vele, míg mellette aludtam. A gondolatra elmosolyodok, de gyorsan lehervad a mosolyom, mikor már nem a combomat nyomkodja, ha nem az ágyékomra fog rá. A torkomból egy jóleső nyögés szakad ki, testem pedig remegni kezd a kezdődő izgalom miatt. 

-Olyan szép vagy, Taehyung. - Odahajol a fülemhez és  beharap fülcimpámba, amitől bizseregni kezd a farkam. Nem kell sokat hozzám érnie, mert már a látványától is úgy állok, mint a cövek. 

Lejjebb hajol és megnyalja a nyakam,  édes puszikkal halmozza el, majd durván megharapdálja, amitől újra meg újra fel kell nyögnöm. Próbálom kicsit visszafogni a hangom, mert nem akarom, hogy meg halljanak minket odalent, de ez valami isteni. Többet akarok! Beletúrok a hajába, amitől eltávolodik nyakamtól és rám néz azokkal az eszméletlenül szexi szemeivel. Elmerengek egy ideig szemeibe, de mivel nagyon türelmetlen vagyok és már nagyon szeretném megízlelni ajkait, ezért fájó szível elszakítom róla a tekintettem és lehunyom szemeimet. A hajánál fogva ajkaimhoz húzom, persze nem durván, mert nem akarom megtépni, de elég határozottan. Ahogy hozzáér ajka az enyémhez, megremegek, mintha villám csapot volna belém. Nem várok sokat rögtön áttolom a nyelvem az övéhez, ami tárt karokkal vár engem, sőt olyan hevesen viszonozza tettem, hogy pillanatok alatt visszaveszi az irányítást, ami csak még jobban feltüzel. 

Nagyon nehezen érzékelem, hogy kicsatolja övemet és kibontja a nadrágom alól álló tagomat, amit rögtön kézbe is vesz.  Ha bele gondolok, hogy ezt mind én tanítottam neki, elkap a büszkeség, hisz olyan kis béna volt az elején, most meg olyan ügyes. Igazi profit faragtam belőle, miközben észre se vettem. 

Belenyögök ajkai közé, mikor meg érzem keze mozgását tagomon, amiben semmi finomkodás nincsen. Durva és lényegre tőle...ahogy szerettem. Elválok tőle és kapkodva a levegőt lenézek újra a párra, de szerencsére nem figyelnek ide. Remélem a film elnyomja annyira a hangom, hogyne is figyeljenek ránk, míg nem végzünk. Oda nyúlok én is öléhez, amire rá is markolok nadrágon keresztül. Édesen felnyög, míg csípőjét felemeli, majd szépen visszaejti fenekét az ülésébe. Kezem alatt kőkemény, tisztára könyörög, hogy szabadítsam ki végre abból a szűk nadrágjából, amit meg is teszek. Ügyesen egy kézzel kioldom övét és le hámozom róla a nadrágot, egyből belenyúlva nadrágjába, előhalászva a nedves férfiasságát. 

Az agyam egyik kis részlegében érzékelem, hogy ezt nem kéne, hisz moziban vagyunk és vannak mások is rajtunk kívül, de egyszerűen annyira jó, nem tudom abbahagyni. Tetszik ez a domináns Jungkook, felizgat. Rutinosan mozgatom rajta kezemet, aminek meg is van a hatása, mert egy idő után édesen kezd el sóhajtozni, nyögni. A szemeit olykor lehunyja, átadva magát az élvezetnek, ajkait résnyire szétnyitja azokon keresztül szedve a levegőt, míg egy izzadság csepp végig halad nyakán. Olyan szexi, hogyha lehetne egész végig öt nézném, de remek kézi munkája miatt nekem is lecsukodnak szemeim. Ajkaimat beharapom, ezzel is egy kicsit vissza fogva hangom, de még így is néha kiszabadul egy kéjes nyögés közölük. Minden egyes porcikám remeg és bizsereg, annyira melegem lesz pillanatok alatt, hogy legszívesebben kigombolnám az ingemet, de sajnos nem lehet. Izgalmamban beletúrok hajamba és végig nyalok kiszáradt ajkaimon, be nedvesítve azokat. Alig csináljuk párperce, de úgy érzem lassan elérem a limitemet, pedig sosem voltam az a gyors tüzelő, mégis ha tovább kényeztet párperc múlva eldurranok. Remélem ö is közel van, mert nem akarok egyedül elélvezni, úgy a buli ha ö is velem tart. 

Nehezen kinyitom szemem résnyire, láthassam élvezettel teli arcát, de ahogy ezt megteszem hirtelen abbahagyja a keze mozgását és elhúzza tőlem mancsát. Csalódottan, vagyis inkább kétségbeesetten felnyögök, hisz olyan közel voltam már. A rajta dolgozó csuklómra fog és elhúzza magától, amitől kipattantak szemeim és vissza akarom rá tenni kezem, de ö túl erősen fogja azt így nem megy. Olyan szinten megvisel hiánya, hogy még a szemeim is bekönnyeznek, úgy érzem ha nem kapom meg most rögtön a várt beteljesülésemet én sírva fakadok. 

Lihegve nézek szemeibe, amiben valami fura csillogást látok, amit nem tudok hova tenni. Összezavarodva nézek rá, de nem mond semmit, csak elhúzza az útjából kezemet, majd áthajol az ágyékomra, amitől belém szorul a levegő is. Elengedi kezem és inkább tagomra fog rá, de csak annyi időre míg megtartsa magának, amíg nem veszi ajkai közé. Az érzésre és a látvány miatt, olyan hirtelen veszek levegőt, mint aki most jött fel a víz alól. Ezzel együtt olyat nyögök, hogy még én is meglepődök egy pillanatra. Semmi felvezetés nélkül kezdi el mozgatni rajtam fejét, durván megszívva tagom minden egyes bólogatás közben. Az egyik kezemmel a karfára szorítok, míg a másikkal hajába túrok, az izgalomtól kicsit meg tépve puha tincseit. Most nem olyan béna mint legelsőnek volt, most sokkal jobban használja a nyelvét és az ajkaival is nagyon ügyes, torkára is többször enged le, ami valami fantasztikus érzés. Annyira jó, hogy a szemem sarkába lévő könnycseppek lepotyognak hajába, vagy azok izzadság cseppek lennének? Már nem tudnám meg mondanom, túl sűrű köd szállt elmémre. 

Nehezen, de kinyitom újra szemeimet, amik eddig lecsukódtak és előre nézek a párra. Nem figyelnek ide, ami azt jelenti nem hallották azt az állatias nyögést, amit kiadtam magamból, amitől megkönnyebbülök egy kicsit. Vissza nézek a filmre, ami hiba volt, mert abban épp a gyilkos ugrik ki valahonnan. A hatalmas köd ellenére elér az agyamig a jelenet és egy kicsit megkésve, de ijedten ugrok egyet a székembe, amitől megérzem a rajtam munkálkodó fiú garatját. Az érzésre hatalmasat nyögött, míg a testem meginog és örült remegésbe kezd. Nehezen érzékelem, hogy megállt a mozgásba, gondolom rosszul érintette a hirtelen jött mély torkozás. Simogatni kezdem ujjaimmal fejbőrét, kicsit nyugtassam a nem rég történt rossz élménye miatt, biztos nem esett neki valami jól. Kis szünet után újra bólogatni kezd rajtam, én meg próbálok nem oda figyelni a filmre, nehogy újra mélyre szaladjak szájában. Bár elég nehéz, hisz ha előre nézek csak a párt látom, meg a filmet, ha pedig le akkor a sötét miatt nem látom öt. Tényleg jobb lett volna az a nyalás film ehelyett. Inkább lehunyom pilláimat és az érzésre próbálok koncentrálni, de így felerősödnek a hangok is, a filmben lévő sikoltások, amitől összerezzenek és akaratlanul is lejjebb csusszanok székembe. Jungkook erősen megszívja tagomat, de ezzel együtt ki is ereszt szájából. 

-Így nem megy, ha folyton mocorogsz! - Szól rám felegyenesedve, poharához nyúlva amiből nagyokat kortyol. 

-Sajhnálom.- Lihegem nehézkesen, elernyedve a székben akár egy kocsonya. Leteszi poharát és vissza fordulva hozzám derekamra fog, ezzel vissza ültetve a helyemre. 

-Ne mocorog különben megharaplak! - Fenyegetően rám néz, amitől nyelnem kell egy nagyot. 

Megragadja az ingem és kicsit feljebb húzza, gondolom, hogyne legyen útba neki, majd újra lehajol hozzám és szájába enged. A testem megremeg, mikor megérzem hideg ajkait, nyelvét ami végig szántja farkamon kidagadó ereken. A hideg üdítő miatt lenne most ilyen fagyosak ajkai? Tuti direkt, csak azért ivott bele, hogy az őrületbe kergessen. Elengedje az eddig kezében lévő ingemet és inkább állá nyúl, megérintve hideg ujjaival felhevült testemet, amitől többször is megrázkódok. Baromi jó érzés, ahogy simogatja hassam azokkal a hideg, puha ujjaival, de a legjobb mikor felviszi az egyik mellbiomhoz és morzsolgatni kezdi. A sok együttléteink közben rájöttem, hogy nagyon érzékeny az a terület, olyan mintha két farkam lenne. Ahogy csipkedi érzékeny bimbóm érzem megint közel kerültem és nem sokára eldurranok, ezért újra beletúrok tincsei közé, amit óvatosan meghúzok, ezzel jelezve, hogy engedjen el. Nagyon csábító a gondolat, hogy szájába menyek el, de szerintem neki nem tetszene az ötlet. 

Az alhasamba lévő gombóc egyre csak nöl, míg a farkam lövelli ki az előváladékomat, amitől újra és újra felnyögök. Akaratlanul is mocorogni kezdek és kétségbeesetten nyögni, mert még mindig nem engedett el, sőt még gyorsabban kezdte rajtam mozgatni fejét, erőteljesebben szopni.  Próbálom visszatartani, de egy hirtelen mély torkozás után hatalmas nyögés hagyja el az ajkaimat, míg az élvezetem kilövell, egészen Jungkook szájába. Megszorítom jobban a karfát és szorosan összezárom szemeimet, míg a testem eszméletlenül remegni kezd, néha meg is ráng. Annyira szorítom szemeimet, hogy már csillagokat látok és teljesen leizzadok, levegőt pedig gyorsan szedem. Mikor már az élvezet utórezgései is lezajlottak hátra dőlök a székbe. Az izmaim elerjednek az arcomra pedig egy elégeted mosoly húzódik. Baromi jó volt. 

-Ez aztán sok volt. - Meghalva szerelmem hangját résnyire kinyitom szemeimet és rá pillantok. Kézfejébe törli száját, míg engem figyel. Erőtlenül rá mosolygok, felemelem kezem és végig simítok gyönyörű arcán. Szívesen dicsérgetném, de valamiért nagyon elfáradtam...pedig még nem végeztünk, mert most én jövök. Nehezen feltornászom magam ülőhelyzetbe és ágyékara nézek, de meglepetésemre az már elernyedt állapotában van. Nem törődik meglepet fejemmel, mert elfordul és kiszed a zsebéből zsepit, majd meg törli kezét. Mikor verte ki magának? Én akartam...- Lassan vége a filmnek. - Mutat a előre, amire oda is nézek. Még homályos a látásom, ezért nem nagyon látok belőle semmit. 

- Honnan tudod, hogy lassan vége? - Nézek rá kérdően, amire elmosolyodik és helyre teszi magát, majd hozzám hajol, hogy engem is rendbe tegyen. 

-Múltkor már megnéztem Jiminnel. - Ahogy ezt kiejti rögtön leesik, miért is akart erre beülni. Tudta ez a kis szemét, hogy senki sem fogja megnézni. Milyen kis rafinált. 

-Csapdába ejtettél! - Mutatok rá felháborodást színlelve, mert igazság szerint örülök, hogy végül így végződött. Megrázza a fejét és egy hatalmas mosolyt mutat felém, amitől megdobban a szívem.

-Én csak izgalmassá tettem az utolsó randi perceinket. - Közelebb hajol hozzám és nyom egy puszit az arcomra, amitől elpirulok. Csak ilyen kis apró gesztusokkal tud zavarba hozni, de ilyenkor is nagyon. 

Teljesen mértékbe elérte, hogy beleszeressek.  

Sziasztok köszönöm, hogy elolvastad. :)