Jungkook pov:

Hatalmas hányingerrel, fejfájással  keltem fel ma reggel. Tegnap mi nyertük meg a bandák közötti versenyt, ami után rendeztek mindenkinek egy nagy bulit. Nem vagyok nagy iszákos, sőt utálom az izét, nem is bírom annyira, de tegnap olyan szinten leittam magam, hogy fingom sincs hogyan kerültem haza. 

Nagyon örültem annak, hogy megnyertük a versenyt, de annak még jobban, hogy összejöttünk Taehyungal. Ennek örömére muszáj voltam inni a többiekkel, akik szintén szarrá itták magukat, kivéve Namjoon, ö volt egyedül beszámítható. Taehyung az elején még pityergett egy kicsit, de utána már ö is a pohár fenekére nézet, majd mikor már elégnek érezte felrántotta a színpadra Jint és Hoseokot egy tánc partira. Láttam Jimint, ahogy elég feltűnően próbál rámászni Yoongira, aki ezt megelégelve elvonszolta a kíváncsi tekintettektől a törpe hyungot, utána már nem figyeltem őket, mert én is mentem fel a többiekhez táncolni. Kb ennyire emlékszem, miután Taehyung a kezembe nyomot egy pohár valamit, azt kiabálva közbe, hogy fenékig, ahogy ezt meg tettem, úgy vált minden homályossá. 

Visszanyelve a hányingerem körbe pillantottam a szobába, amit elsőnek megláttam az én üres ágyam volt. Rögtön magam mellé kaptam a tekintettem és megláttam Taet aludni mellettem, takaróját ölelgetve, egy száll bokszerben. Nyakán párkiszívás nyomvolt, amitől nagyot kellett, hogy nyeljek, lejjebb pillantva mellkasán is megláttam párnyomot, ahogy a belsőcombjain is. Nagyon remélem, hogy én csináltam őket, nem pedig valaki más, mert tudom nem csalna meg, de ö is biztos nagyon részeg lehetett, így nem tudhatom kinek engedte magát, kinek nem. 

Megrázom fejem, ezzel elűzve a hülye gondolataimat, mert oké részeg volt, de mellettem fekszik, nem pedig más mellett. Jobban kéne bíznom benne.Végig nézek magamon is, hogy mi a helyzet, de rajtam van a tegnapi farmer nadrágom, aminek a slicce le van húzva és kivan gombolva, póló nincs rajtam, de nem kell rögtön rosszra gondolni, lehet csak melegem volt. Átnézek Jiminhez, aki felénk fordulva alszik még, rajta is egy bokszer van, na meg egy hosszú póló, ami szerintem nem az övé, olyan mintha Yoongié lenne. Elmosolyodva vissza dőlök az ágyba, persze csak lassan, mert még nem múlt el a hányingerem és nem akarom telibe hányni a mellettem szuszogó fiút. 

Taehyung felé fordulva átkarolom derekát, neki szorítva hátának mellkasom, fenéken ágyékom. El sem hiszem, hogy végre újra az enyém lehet, annyira hihetetlennek tűnik az egész, varázslatosnak. Belefúrom az arcom lapockájába, hintve egy csókot meztelen, puha bőrére, alaposan beszíva édes illatát. Érzem ahogy megremeg kezeim alatt vékony kis teste, amit oly telhetetlenül simítok végig ujjaimmal, egy apró részletet nem hagyva ki rajta, jobban elidőzve apró kavicskáin, több remegést kiváltva belőle, kis sóhajokat. Bánom, hogy nem emlékszem mit tettem vele, milyen élvezet lehetett arcán, hogyan is vonaglót alattam, miközben édesen nyögdécselt. Vajon meddig jutottunk el? Remélem még nem feküdtünk le, mert belehalnék, ha nem emlékezhetnék az első alkalmunkra, vagy ha ö nem emlékezne rá. 

Megérzem kezét levándorolni a takarójáról, hogy enyémre tehesse azt, amivel a testét ostromoltam eddig. Felébresztettem volna? Nem emelem fel a fejem, továbbra is mozdulatlanul helyezkedek el szorosan hozzá simulva, ezért nem láthatom arcát, de érzem, hogy felébredt az érintéseim miatt. Megragadva kezemet ajkaihoz húzza, kézfejemre adva egy apró csókot, amire muszáj vagyok elmosolyodni. Olyan édes tud lenni, mikor azt hiszi nem látom.  Elhúzom óvatosan a kezem tőle, amitől kicsit megugrik és hátra kapja rám a tekintettét, én pedig ezt kihasználva elkapom az állát, szorosan tartva azt, majd felemelkedve ajkaira hajolók. Érzékien csókolom puha, kívánatos ajkait, kiélvezve azt, hogy nem lök el magától rögtön, sőt viszonozza a csókomat,  bátortalanul, de viszonozza. Elveszem állától kezem, hogy inkább az arcára tapaszthassam tenyerem, szenvedélyesebb csókba invitálva öt, amitől mocorogni kezd alattam, kezeivel pedig átöleli a nyakam, jobban magához húzva. Kérés nélkül szétnyitja ajkait, amin kétségesen tolom át az övéhez nyelvem, jobban elmélyítve a csókunkat, amire halkan belesóhajt az ajkaim közé. A hátára fekszik, én pedig ezt kihasználva felé mászok, lábai között elhelyezkedve, amit kérés nélkül tár szét nekem, több helyett adva köztük. Kezemet végig simítom csábítóan, gyönyörű testén, egy pillanatra megérintve ujjaimmal ágyékát, amire belenyög a csókunkba, amit muszáj vagyok megszakítani levegőhiány miatt. 

Elhajolok az ajkaitól enyhén kapkodva a levegőt, végig nézve az alattam fekvő szépségen, aki behunyt szemekkel, szétnyitott ajkakkal szedi a levegőt, aprót remegve alattam. Lenézzek a testén, hogy láthassam ágyékát is. Emlékszem régen mindig feltudtam izgatni egy csókkal, vajon most is ilyen érzékeny rá? A válasz igen, mert a bokszere szépen mutatja azt a kis sátort, ami épített alatta a gyönyörűsége. Elégedetten elvigyorodok és újra felnézek az arcára. Szemei már nyitva vannak, amikkel olyan ködösön néz az enyéimbe, mintha arra kérne nyúljak hozzá, tegyek vele azt, amit csak szeretnék. Nagyon szeretnék vele ágy tornázni, de Jimin itt fekszik mellettünk, sőt felénk van fordulva, rögtön meglátna minket, ezért hiába szeretném nem lehet. 

-Jó reggelt. - Mosolygok rá, amitől enyhe döbbenet ül arcára, majd mikor le is szállok róla, olyan mérhetetlen csalódottság látszódik rajta, hogy még a szívem is meg szakad, meg a röhögőgörcs is elkap egy pillanatra, de gyorsan visszatartom. 

-Jó reggelt. - Morogja megforgatva szemeit, kezeivel megragadva a takaróját, amit az ölébe is húz, eltakarva tőlem merevedését, amitől nem tudom abbahagyni a mosolygást. -Nem nevet, együtt érez! 

-Nem nevetek! Csak olyan édes vagy. -Megsimogatom gyengéden, szeretetteljesen orcáját, amire egy kisebb pír telepedik, annyira szerettem mikor zavarba jön, hisz az oly ritka nála, inkább ö szereti zavarba hozni a másikat, kihívó viselkedésével. 

-Én mindig az vagyok. - Ejti ki mondatokat fölényesen, kihúzva magát, állát felemelve, apró mosolyt engedve csábos ajkaira. Gyorsan legyőzte a zavarát. 

Helyeslően bólintok párat, míg ajkaimra gúnyos mosolyt  engedek húzni. Bárcsak nekem is ilyen hatalmas önbizalmam lenne, mint neki, akkor talán nem kéne küzdenem a vezetésért. Önként és danolva vágódna alám, szélles terpeszbe téve lábait, megalázkodva előttem. Végig nézek szívásnyomoktól díszelgő nyakán, mellkasán, megnyalva kiszáradt ajkaimat. Tudni akarom mit történt tegnap, mit csináltam és azt hogyan tettem. Ha rákérdeznék elmondaná igaz? Biztos vagyok benne...de mi van, ha megsértődig, azért amiért nem emlékszem rá? Nekem is rosszulesett, mikor Párizsban benyögte nekem, hogy nem emlékszik arra, ahogyan kényeztettem. Bár gondoltam nemfog emlékezni rám, mert elégé szét volt csúszva, de akkor is fájt, épp ezért nem kérdezhetek rá, csak úgy. 

Megérzem, ahogy a matrac megmozdul alattam, ezért felkapom a fejem, amit gondolkodás közben lehajtottam, meglátva Taet, ahogy felkel az ágyból. Oda megy a szekrényéhez, nekem háttal állva. Rögtön tekintettem a fenekére vándorol, amit a bokszere eltakar, de még így is látom formás, kerekedet idomát, amitől a nyálam termelődni kezd a számba, amit folyton nyeldesnem kell, ha nem akarom, hogy kifolyjon ajkaim közül. Mióta elkezdtük ezt a játszadozást, azóta az étvágyam meg nőt, testem pedig követeli a szolgáltatásait, amiket eddig nyújtót számomra. Hatalmas késztetést érzek, hogy mögé sétálva fenekére markolhassak, tele hintsem csókokkal csupasz, kívánatos vállait, nyakát, majd magamévá tehessem öt, úgy ahogy már évek óta álmodoztam, de mivel Jimin itt van nem tehettem. Romantikusnak terveztem el az elsőt, érzelmesebben, nem pedig durván és gyorsan. 

-Elmegyek fürdeni. - Meghallom hangját, amire elszakítom tekintettem fenekéről és feljebb vezettem íriszeimet rajta, még pont időben, mert felém fordult. - A tegnapi után mindenhol ragadok. - Vigyorodik el pimaszul kacsintva egyet, végighúzva vékony ujjait testén, amitől egy halk nyögés hagyja el ajkaimat. Elégedetten elveszi kezeit magáról és az ajtóhoz menve elhagyja a szobánkat. 

Nagyot nyelve nézek utána, majd végig magamon. Nem tudom mi történt tegnap este, de ezek szerint mi csináltunk olyat, amitől ragacsos lett? Magamon nem látok semmit, szóval nem értek semmit. Lehet meg kéne kérdeznem Jimint? Biztos tudja mi történt tegnap, vagyis nagyon remélem, hogy tudja. Nehezen, csiga mozdulatokkal ki kelek az ágyból és meg igazítom magamon a nadrágomat, majd kicsit körül nézek, hátha megtalálom a pólómat, amit elég hamar meglelek. A földre van dobva, Taehyung összes ruhájával együtt, ami miatt arra tudok következtetni, hogy nagyon hevesek voltunk múlt éjszaka. Felveszem a padlóról pólóm és megnézem, hátha találok rajta valami foltot, de tiszta, ezért magamra veszem. Ahogy áthúzom a fejemen az anyagot, hirtelen megcsap egy idegen parfüm illat. Nem az én illatom, se pedig Taehyungé, ez inkább sokkal édesebb, nőiesebb illat, dehogy került rá az én pólómra? Mi a franc történt?! Idegesen beletúrok a hajamba, hátrasöpörve a tincseimet a homlokomból. Soha többet nem iszok! Elindulok az alvó szőkeséghez és megállok az ágya mellett, kezemet a vállára teszem és rázni kezdem azt, kicsit sem gyengéden. 

-Hnm..-Halkan morog egyet és kinyissa résnyire szemeit, rám emelve azokat. -Mi az? -Kérdezi álmos hangján, hátára feküdve, jó nagyot nyújtózkodva, kicsit lerúgva magáról a takaróját. A fejét hátra veti nyújtózkodás közben, amitől észreveszek párkiszívás nyomot nyakán, ezek szerint nem csak nekünk volt izgalmas az éjszaka, ha nem neki is. 

-Jimin, te emlékszel a tegnap estére? - Kérdezem halkan, attól félve, hogy bárki meghalhatna minket, közben leülök az ágyára. Értetlenül felnéz rám, felhúzva az egyik szemöldökét. 

-Mert, te nem? -Lassan felül, így szemmagasságba kerülünk. -Mennyit ittál te? -Mosolyodik el, miközben végignéz a nyakamon. -Ahogy látom, elég sokat. -Húzogatni kezdi a szemöldökét, hülye fejet vágva közben, majd elneveti magát, hátra vetve a fejét, hasát ölelgetve. 

-Pont te mondod? -Kicsit idegesen a nyakára pökök, ahol a kiszívás nyom van, amire felszisszen és ellöki onnan ujjaimat. A kezét odateszi a sértet felületre, mereven nézve maga elé, mintha gondolkodna valamin. - Te sem emlékszel semmire,, igaz? - Kérdezem nagyot sóhajtva, lehajtva fejem. Nem mond semmit, csak ugyan úgy néz maga elé párpercig, majd hirtelen hatalmasra nyílnak a szemei és rám kapja azokat. 

-Uram isten. - A fejéhez kapva eldől az ágyon, összehúzva magát. -Mit tettem...

-Mit tettél? - Értetlenül megrázom a fejem, vállára téve kezem. 

-Azt hiszem lefeküdtem Yoongival..- Hatalmas szemekkel néztem az ágyban szenvedő Jimint, aki már kínjába a párnába fúrta az arcát. 

-Mi történt Jimin? Mondj el mindent! -Megrázom újra, hogy rám figyeljen, amit meg is tesz. Meggyötört arc kifejezéssel felül és rám pillant. 

-A díjátadó után a bulin sokat ivott mindenki, ahogy én is. Már az elején rámásztam, ami után a mosdóba kötöttünk ki, ahol egész végig smároltunk. Csak akkor jöttünk ki, mikor már többen is bejöttek  oda, ezért inkább vissza mentünk hozzátok. Láttam, hogy te vígan iszogatsz Taeval, míg a többiek táncolnak a színpadon, mik is táncolni kezdtünk velük, bár inkább csak ringatóztunk, ugye lábam véget. Amikor újra rátok néztem, akkor már nem együtt voltatok, te az egyik női bandatagjával ringatóztál, míg Taehyung egy ismerősével beszélgetett odébb. Emlékszem, akkor olyan büszke voltam rád, hogy majdnem sírtam is. - Mondja elérzékenyülve a mellkasához helyezve kezét, játékból letörölve kamu könnyeit az arcáról. - Utána nem nagyon figyeltem rátok, mert lefoglalt Yoongi édes pillantásai, tapogatózó kezei. Nem ivott sokat, mégis olyan merészen fogdosta a fenekem, úgy nézet rám, mint aki lassan rám veti magát, ami olyan rohadt izgató volt, hogy majdnem fel is á-. Mielőtt befejezte volna, gyorsan szavába vágtam. 

-Kérlek a lényeget meséld. - Még csak az kéne, hogy végig mondja, nekem pedig rémálmaim legyenek utána. Elég sokkoló az is, hogy lefeküdtek ilyen rövid idő alatt, míg én évekig szenvedek Taehyungal. 

-Oké, szóval akkor. - Elgondolkodva plafonra néz, majd vissza rám. - Miután Yoongival abbahagytuk a táncot észrevettük, hogy Namjoon veled szenved a bárpultnál. Oda mentünk, hogy segítsünk, mert tényleg nem lehetett veled bírni, minden áron, felakartál mászni a pultra. Mivel nem akartuk, hogy a kamerások lekapjanak téged, ezért inkább a két hyung kirángatott téged a friss levegőre, hátha kicsit kijózanodsz tőle, ami be is jött. Párperc kint ülés után, ragadtak le a szemeid, ezért úgy döntöttünk a limuzinba rakunk, míg szolunk a többieknek, hogy indulunk haza. Én is beültem melléd, mert már nagyon fájt a lábam és nem akartam tovább futkározni. A többiek elmentek, mik pedig találtunk pezsgőt a limuzinba, amit ketten el is fogyasztottunk.  Valamikor megjelentek a többiek is és Taehyung mérgesnek tűnt, valamit magyarázót is neked, csak nem értettem mit. Mikor haza értünk, ti voltatok az elsők, akik elhagyták a kocsit, utolsónak pedig én és Yoongi, mivel lassan mozogtam a bokám miatt. Felakartam menni a szobánkba aludni, mert nagyon fáradt voltam, de Yoongi ragaszkodott ahhoz, hogy az övébe menjünk. Hoseok nem volt bent, mivel Jin rosszul lett és hányt, ezért vele maradt, ahogy Namjoon is. Kettesben maradtunk és megtörtént az, ami ilyenkor lenni szokott. 

-Te voltál alul? - Kérdezem hirtelen, amitől enyhe pír lepi el arcát és félre néz. Nem tehetek róla, kíváncsi vagyok, pedig nem akartam tudni a részleteket, mégis ez érdekel. 

-Én voltam alul. - Motyogja arcát vakarászva zavarába. - De mégsem ez volt a legrosszabb benne, ha nem az amit akkor mondtam neki, mikor végeztünk. 

-Mit mondtál neki? 

-Felöltöztem, ö pedig mondta, hogy aludjak vele, ne menjek el. Na akkor én felé fordultam, majd benyögtem neki, hogy haza kell mennem, majd hívom. Utána ott is hagytam...-A kezébe temeti az arcát kínjába. -Ezt szoktam mondani minden egy éjszakás kalandom után a lányoknak. 

-Ciki...-Elhúzom a szám szélét, visszatartva feltörő nevetésem. 

-Nem..- Mondja halkan, majd újra rám néz. - Az volt a ciki, mikor felmentem a szobába és rátok nyitottam, na az ciki volt! -Egy pillanatra elszégyellem magam, mert tényleg elég gáz, hogy ránk nyitottak.

-Mit láttál? -Kérdezem kicsit kínosan, tördelve ujjaimat az ölembe. 

-Nem sokat, mert Taehyung magatokra rántotta a takarót. Csak annyit láttam, hogy ö fekszik, míg te felette vagy. Gyorsan elfordultam és kimentem a szobából, mert még nálatoknál is kínosabban éreztem magam. Vártam odakint, olyan 10 percet, majd Taehyung kijött egy bokszerbe szólni, hogy most már mehetek. Szerintem nem kell mondanom milyen gyomorgörccsel mentem be a szobánkba. De te szerencsére aludtál már, jó alaposan betakarózva, amitől nyugodtabban mentem a helyemre. Taehyung elszaladt valamerre, majd mikor újra megjelent, akkor két üveg sojut hozót magával, amit meg is ittunk az éjszaka folyamán. 

Elgondolkodva néztem el Jiminről, kicsit magamba nézve, megemésztve a hallottakat. Akkor most foglaljuk össze a halottakat. Nagyon berúgtam és rámásztam egy csajra meleg létemre, amit nem értek, de legalább tudom, miért bűzölög a pólóm a női parfümtől.  Hülyét akartam csinálni magamból, ami miatt beraktak a kocsiba, ahol Jiminnel még többet ittunk. Taehyung mikor be szált a kocsiba, akkor mérges volt rám valami miatt, de ha tippelnem kéne, akkor a lányra fogadnék. Majd mikor haza értünk, rögtön felmentünk a szobába Taeval és olyan dolgokat tettünk, amihez le kellett vetkőztetnem öt, de magamat nem. Jimin benyitott ránk, de nem látott semmit, mivel Taehyung ezt meggátolta a takaróval. Most itt az a kérdés, hogy én miért voltam felette, mikor mellette szoktam feküdni, mikor kényeztessük egymást? Lehet tényleg megtettük? Szeretkeztem Taeval és nem emlékszem rá?! A fejemhez kapva kétségbeesetten Tae ágyára nézek, mintha ott megtalálnám kérdéseimre a választ, de sajnos nincs ott semmi, csak a be vetetlen ágy. Ez szörnyű! Elvesztettem a szüzességem azzal a fiúval, akit mindennél jobban szeretek és én nem emlékszem rá?! 

-Amúgy, hol van Tae? -Jimin hangját meghalva ránézek még mindig sokkosan. 

-Fürdik.- Ejtek ki, csak ennyit a számból, mert most még a beszéd is nehézkes. 

-Vagy hány. -Kuncog fel, amire értetlenül összehúzom szemöldököm. Miért hányna? Erre gondolva meglátom a két sojus üveget, ami üres és rögtön eszembe jut Jimin mondata. Miután én bealudtam ők még vígan iszogattak, arra a sok italra rá, amit még a bulin ittak meg. Aggódva nézek az ajtó felé, számat harapdálva. Tényleg nagyon sietősen ment el, így lehet, hogy azért tette, mert nem érezte jól magát, én pedig észre se vettem. Ha lehetne most kifutnék hozzá és megnézném, hogyan is van, de ha tényleg rosszul van és hány, akkor azt nem akarja, hogy lássam. Azért nem szólt, mert nem akarta, hogy lássam öt úgy. 

-Örülök, hogy kibékültettek. -Mosolygok a szőkeségre. Viszonozza a mosolyom és vidáman bólint egyet. 

Még párpercig mosolygunk egymásra, míg meg nem halljuk az ajtót. Taehyung jön be rajta egy fehér pólóban és egy piros bokszerbe, fején egy törülközővel. Becsukja maga után az ajtót és ránk néz mosolyogva, biccentve a fejével Jimin felé, aki csak visszabiccent. Kicsit sápadt az arca, amitől arra tudok következtetni, hogy Jiminnek igaza volt és tényleg rosszul volt. 

-Na akkor én is elmegyek fürdeni. - A törpe hyung kimászik az ágyból és lassan, még sántítva elhagyja a szobát, egyedül hagyva minket. 

Taera pillantok, végignézve rajta, meglátva újra a combjain a kiszívás nyomokat, amitől bukfencezik egyet a gyomrom. Fáj, hogy nem emlékszem arra, hogy mit csináltam vele. A kezét az említett helyreteszi, elrejtve előlem azokat, kényszerítve, hogy a szemeibe nézek, amik játékosan csillognak. 

-Ne nézd már, te perverz. -Oda jön hozzám és leül velem szembe az ágyra. Kezét az arcomra teszi, megsimogatva azt ujjaival, nem hagyva abba a mosolygást. - Jól érzed magad Kookie? - Közelebb hajol hozzám, jobban végig mérve arcomat, amire elmosolyodok. 

-Jól vagyok. -Az arcomon pihentető kezére teszem az enyémet. - Te jól vagy? - Legszívesebben meg kérdezném tőle, hogy nem fáj-e neki sehol sem, kiszedve belőle bármit is, de inkább nem teszem meg. Mi van, ha nem is tettük meg és hülyének nézne a kérdés hallatán? 

-Persze, bár kicsit másnapos vagyok,sokat ittam tegnap. - Elhúzza a szája szélét fintorogva, elhajolva arcomtól. Nagyon megszeretném tőle kérdezni azt, hogy ki volt az a fiú, akihez oda ment, otthagyva engem. Jimin szerint egy ismerősével beszélgetett, de ki lehet az? Melyik másik bandatagjával van ilyen jobban, hogy csakúgy otthagyjon részegen, mikor tudja nem bírom az italt. Ott kellett volna maradnia velem! 

-Taehyung figyelj...- Kezdem el halkan, már előre félve a reakciójától, mert már  tudom mi fog történni, ha rákérdezek arra a fiúra.  Ö is felfogja hozni azt a csajt, akivel táncoltam, persze jogosan fogja tenni azt, de ha úgy nézzük azaz ö hibája. Ö hagyott magamra. -Ki volt az a srác, akihez odamentél a bulin? - Kérdően rám néz, összehúzva szemöldökét, majd eltátja a száját, mintha eszébe jutott volna a dolog. 

-Egy barátom. - Mondja felállva mellölem, lenézve rám. - És az a csaj, akivel úgy ringatóztál, mint egy sztriptíz bárban szokás? -  Összefonja maga előtt karjait, felhúzva az egyik szemöldökét. Gondoltam, hogy ö is ráfog kérdezni. Olyan szar, hogy nem emlékszem az egészre és nem tudok magyarázkodni, elmesélni miért is álltam le azzal a lánnyal. De ha jobban belegondolok nem is kell magyarázkodnom előtte, hisz ö sem adót nekem rendes választ. 

-Egy barátom. - Ismétlem ugyan azt a választ, amit ö is adott nekem nemrég, akaratlanul is mosolyogva közben. Idegesen beharapja alsó ajkát, közben megforgatja gyönyörű szemeit, amitől csak még nagyobb mosolyt húzok ajkaimra. Olyan édes mikor féltékeny. 

-Te nagyon szemtelen egy kölyök vagy. -Morogja elfordulva tőlem, kezeit a fején lévő törülközőbe markolva, lehúzva azt onnan. Bántsa a fülem, a megnevezése és más esetben magamra is venném, de most olyan cukinak találom ezt a megnyilvánulását, hogy csak nevetni tudok rajta.

 Felkellek én is az ágyról és a háta mögé sétálva átkarolom derekát, tarkójára nyomva egy apró puszit. Duzzogva próbál eltolni magától, de túl szilárdan tartom karjaim között, ahhoz hogy a gyenge próbálkozásaival eltudjon magától taszítani, ami következtében morog valamit az orra alatt. A nyakába fúrom arcom, nem  törődve azzal, hogy fojtón mocorog, direkt úgy fordítja fejét, nehogy elérjem puha bőrét. Engem nevezet nem rég kölyöknek, mikor ö viselkedik jelenleg úgy, mintegy nagy gyerek, aki lázad az anya ellen, amiért nem vette meg a kedvenc játékát. Összefonom ujjaimat a hasa előtt, odahajolva füléhez, belesuttogva.

-Szeretlek. -Ahogy kimondom szerelmi vallomásomat,  megáll a mozgásban és végre mozdulatlanul hagyja, hogy ölelgessem. Nem mond semmit, csak csöndben van, ami nagyon zavar...miért nem mondja, hogy ö is szeret? Nem muszáj, de jólesne, ha hallanám tőle. Párperc hallgatás után, csalódottan engedem el öt, de meglepetésemre megragadja a kezem és felém fordul. 

-Menjünk el randizni! - Csillogó szemekkel néz az enyémbe, míg egy hatalmas ragyogó mosolyt húz ajkaira. Sajnos én nem tudom viszonozni mosolyát, mert teljesen lesokkolt ez hirtelen jött ötlete. 

-Randizni? -Kérdezek vissza meglepetten, kicsit összezavarodva, mert nem értem honnan jött ez neki ilyen hirtelen. 

-Menjünk el valahová! -Izgatottan megragadja a másik kezemet is és közelebb lép hozzám, amitől hátrálnom kell. 

-Te is tudod, hogy nem mehetünk ki a városba. Jimin utáni dolog miatt, még futni sem enged ki Jin. - Megrázom a fejem nem legesen, miközben beszélek, ezzel nyomatékosítva a szavaimat. -Nem tudunk elmenni sehová sem. - Fejezzem be mondandómat egy nagy sóhaj után. A hatalmas mosolya leolvad az arcáról és helyette csalódottan lehajtsa a fejét, lelkiismeret furdalást okozva ezzel szívemben. 

Úgy érzem magam, mint amikor elmentünk megkeresni Jimint, ö pedig akkor is meg kérdezte, hogy randizni megyünk-e, én pedig nemet mondtam. Akkor is ilyen csalódottan nézet rám...azt hittem, csak viccel, de lehet komolyan elakart velem menni randizni már akkoriban is? Azért viselkedett velem úgy azon a napon, mert szomorú volt? Ahj így csak nagyobb bűntudatot érzek. 

-Hova akarnál menni? -Kérdezem nem túl magabiztosan, kicsit félve a válaszától. Nem akarok túl messzire, vagy túl sok időre elmenni, nehogy a többiek gyanút fogjanak. 

-Elakarok menni valahová enni, utána szórakozni akarok, végül elmenni moziba! -Meséli számolva az ujjain a randi helyszíneket. Ezek szerint messzire akar elmenni és jó sok időre, sőt egész naposra tervezi az egészet, ami nem túl jó...túl kockázatos ennyi időre eltűnni.

-És ha itthon maradnánk? Jin, majd csinál nekünk valami finomat, utána játszhatunk valamit, ha annyira szórakozni akarsz, tévét is nézhetünk, ha gondolod. 

-Hagyjuk. - Elhúzza tőlem a kezeit és a szekrényéhez megy. - Elmegyek mással. - Ahogy ezt kimondja, szó szerint leesik az állam. Nem gondolja komolyan igaz?! Csak felakar idegesíteni...így van? 

-Jin észre fogja venni, hogy eltűntünk! - Mellé lépek, de rám sem bagózik, csak kikészíti magának a ruháit. 

-Nyuszi. - Mérgesen rám néz, ezzel felém is fordul. - Ha annyira aggódsz miatta, akkor majd szólunk Jiminnek, hogy falazón nekünk, míg nem vagyunk itthon és ennyi. - Lehúzza előttem a pólóját, amitől akaratlanul is végignézek csupasz mellkasán, foltokkal teli bőrén. Nyelnem kell egyet, hogy visszafojtsam a bennem lévő vágyat, nehogy ledöntsem most rögtön az ágyra, egész napra bezárva a szobába. 

Kizökkentve magam a piszkos gondolataim közül megrázom fejem és kényszerítve magam leveszem tekintettem testéről, hogy a szemeibe nézhessek, amik huncutul csillognak. Tudja, hogy mivel vehet le a lábamról és nem hülye kihasználni azt. 

-Jimin fog bajba kerülni, ha lebukunk. - Nyögöm ki nehezen, mert már nincs nagyon erőm vele tovább harcolni. Úgyis minden úgy fog menni, ahogy azt ö akarja, ahogy mindig is. 

-Tartozik nekem. - Az ágyához megy ledobva oda ruháit, csak egy piros inget hagy a kezébe, amit elkezd magára venni. - Amúgy is, ügyes fiú, hidd el megoldja. - Begombolja az ingét és a nadrágjához kap, hogy azt is felvehesse. - Ha nem öltözöl, tényleg mással megyek. 

-Szemét vagy! - Morgom dühösen, kicsit felháborodva azon, hogy képes lenne mással elmenni. Hogy lehet ilyen mocsok? Duzzogva elfordítom tőle a fejem, majd a szekrényemhez megyek. -Remélem tudod, hogy az amit most csinálsz, azt zsarolásnak hívják! - Visszanézek rá fél szemel és meglátom a hatalmas téglamosolyát, résnyire nyitott szemeit, amire muszáj vagyok elmosolyodni és félre rakni a dühömet. 

Visszanézek a szekrényemhez, elrejtve előle mosolyomat. Így is nyeregben érzi magát, ezért nem akarom még állá rakni a lovat is. Bár lehet nem is lesz olyan rossz ez az egész, hisz én is már nagyon rég óta szerettem volna vele tölteni kettesben egy napot. De még soha nem voltam randin, nem tudom hogyan is megy ez az egész, mit kéne tennem közben. Nem vagyok magabiztos...mit szokott  csinálni két pasi egy randin? Vissza pillantok Taera, aki már teljesen fel van öltözve és már csak a vizes haját törölgeti a törülközőbe. Nem látszik idegesnek, biztos nem ez lesz az első randija...kicsit rosszulesik, hogy semmiben sem vagyok neki első, pedig nekem mindenben az. Kiveszek párgöncöt és lassan elkezdek öltözni. 

Gyorsan esünk túl rajta...

Köszönöm, hogy elolvastátok. :)