Taehyung pov.

Sikító tömeg, rengettek rajongó, sok híresség minden hol, ahova a szem, csak ellát. Vége nem látható sorszék, hatalmas kilátok, ahol a rajongók ülnek, akik izgatottan végignéznek a sok Kpop hírességen. A verseny lassan elkezdődik. 

Mik az első sorban ülünk a színpaddal szemben, mellettünk pedig a többi fiú banda ül, míg a hátunk mögött ülnek a lányok. Még soha nem láttam egyszerre ennyi remek, gyönyörű, tehetséges előadót, mint most mai napon. Nemcsak a rajongók sikítoznak, ha nem én is, csak legbelül, hisz végre találkozhatók azokkal, akiket már nagyon régóta szeretek és követek. Ezért is nagyon megörültem, mikor Jimin említette ezt a Kpop versenyt, persze később Jin is részletesebben elmondta, hogy miről is szól az egész. 

Két körből fog állni a verseny, az egyikben egymás ellen fogunk küzdeni az egyéni dalunkkal és táncunkkal, a másodikban pedig együtt kell megküzdenünk az összes fiú bandával. Lesznek majd bírák, akik dönteni fognak, de az armyk is szavazhatnak a legjobbra, vagy a kedvencükre. Úgy érzem nagyon izgalmas lesz ez a verseny, ami köztünk fog folyni, hisz mind a heten nagyon jók vagyunk, de most kifog derülni ki is köztünk a legjobb. Három érmet lehet nyelni, ami a tánc, zene, rap. Valamelyiket meg kell nyernem, meg kell vernem Jungkookot. Ha nem is nyerek az sem érdekkel, csak Jungkook se nyeljen semmiben sem. Tudom ez a gondolat elég rohadékul hangzik, de nem akarok ellene veszíteni. Szeretem meg minden, de minden megfogok tenni, hogy én legyek a legjobb, ami lehet könnyedén meg is lesz. 

Jungkook még mindig beteg egy kicsit, már nem lázas, nem köhög, de még nem bírja annyira a terhelést, így kifog fáradni a tánc során. Jimin bokája még mindig nagyon ronda, sőt szerintem rondább, mint volt, de ezt csak magának köszönheti. Hiába mondta neki az orvos, vagy Jin, hogy pihentesse, ö akkor is edzéseket folytatót, guggolásokat, fekvőtámaszt. Én is mondtam neki, hogy ez nem jó ötlet, de mindig azt mondta, hogy nem hízhat el, muszáj valamennyire mozognia, mert nem fog bele férni, majd a ruháiba. Annyira önfejű bolond. 

Hülyesége miatt alig bírt kimászni a limuzinból, mikor ideértünk, majd sántítva, vért izzadva ült le a helyére. Biztos ö is tisztában van azzal, hogy ezen a versenyen nem nyerhet a tánctudásával, talán, csak a hangjával, de lehet az is nehézkes lesz neki. 

Az említettre nézek, aki mosolyogva beszélget a mellette lévő másik banda tagjával. Jimin ül a szélén, én mellette utána jön, Jin, Namjoon, Hoseok, Suga, végén pedig Kook. Nagyon messze sikerült ülnünk egymástól, ami elszomorít, hisz mikor rosszba voltunk, akkor direkt egymás mellé raktak, de most, hogy jobban vagyunk a világ végére ültették öt. Pedig olyan jól néz ki öltönyben, hogy lassan orgazmust kapok a látványától. 

Annyira szeretnék most mellette ülni, közelebbről csodálni öt, megérinteni. Fizikai fájdalmat élek át, amiért nem lehetek mellette, hogy csak ilyen messziről figyelhetem. Megcsóválva a fejem csalódottan elfordulok tőle, ezzel elszakítva a vágyakozó tekintettem róla és ránézek a mellettem ülő szőke kerti törpére, aki tök jól elröhögcsél a másik bandából való fiúval. Azt hittem öt is bántani fogja az, hogy nem ülhet a kis szerelmével, de ahogy látom hatalmasat tévedtem, hisz ilyen boldognak már nagyon rég nem láttam. Úgy nevetgél, vonaglik a másik fiún, mintha vele járna, nem pedig Yoongival. A kezeit az idegen combjára teszi, míg a fejét a mellkasának döntve nevet, a fiú pedig a szőkeség haját simogassa, borzolgassa. 

Óvatosan rápillantok Sugára, aki mereven nézi Jimint, de olyan szemekkel, amivel meg tudna ölni egy egész maroknyi embert. Megértem öt, ha Jungkook csinálná ezt én, olyan pofont levágnák neki, hogy soha többet nem kelne fel, ha meg még is, akkor többet nem merne így érinteni senkit sem. Igaz, hogy az én helyzetem más, mert mik nem járunk Kook-al, ők pedig igen, de akkor is! 

Vissza fordulok a viháncoló Jiminhez és a combjához nyúlva, belecsípek egy jó nagyot, amire ugrik egy hatalmasat, rögtön a kezem után kap, amit elhúzz a fájó testrészétől, majd rám kapja a mérges íriszeit. Szigorú szemekkel nézek az övéibe, biccentve egyet Yoongi fele, amire oda is néz, de gyorsan vissza is vezeti rám az értetetlen tekintetét. 

-Mi bajod? - Kérdezi odahajolva a fülemhez, bele suttogva, vagyis kiabálva a mondani valóját. 

-Neked mi bajod van? Miért vagy ennyire rátapadva arra fiúra? - Visszanéz a srácra és rámosolyog kedvesen, majd gyorsan visszakapja rám a tekintetét.

-Imádom azt a bandát, amiben ö van, sőt ö  kedvencem belőle, szerencsém van, hogy mellé ülhettem. - A hangja izgatottan csend, mintegy tini lányé, aki végre találkozót az imádottjával. 

-De ez rosszulesik hyungnak. 

-Szarom én le! Ö is sok olyat csinált már ami nekem eset szarul, még is leszarta, szóval én is letojom. -Elfordul tőlem, hogy visszavezethesse minden figyelmét a hercegére, engem teljesen figyelem kívül hagyva. 

 Szerettem volna mondani neki, hogy cseréljen helyett Jungkook-al, de ahogy látom nem menne bele, mert az imádottja mellett akar továbbra is ülni. Csalódottan előre nézek a színpadon lévő bandára, ezzel is elvéve a figyelmemet, a gyönyörű, szexi feketeségről, na meg a vihogó Jiminről. Remélem gyorsan lezajlik ez az egész, hogy mi következünk és végre hátra méhesünk, ahol már együtt lehetek Kookkal. 

A bandák szépen egyesével felléptek a saját produkciójukkal, amik nagyon jók voltak és izgalmasak, jó látni, hogy ilyen tehetséges embereket imád a nép. Végre az utolsó is lement a színpadról, mik pedig mehetünk is az öltözőbe készülődni a mi egyéni fellépésünkre. Izgatottan léptem be az öltözőbe és néztem körül kíváncsian, hogy vajon milyen ruhát fognak rám adni, biztos valami szépet, ami illik a dalomhoz. Úgy döntöttem, hogy a Singularity-t fogom előadni, mivel az a dalom nemrég jött ki, ezért nagyon fogják imádni, ha még frissiben előadnom nekik élőben. Igaz egy kicsit félek tőle, mert nem tudtam nagyon gyakorolni rá, mert sajnos sok volt mostanában a félepés és próba, így alig volt időn rá, de mindent megfog tenni azért a célért, hogy nyerjek. Minden áron leakarom győzni Jungkookot, ha törik, ha szakad, de én viszem el azt az átkozót érmet. 

Lassan mindenki felöltözik, felveszi magára a fellépőruháját, amíg várakozunk, hogy a szükséges kellékeket előkészítsék, addig elmegyünk a pihenő szobába. Jimin sántítva, már most fáradtan leül a kanapéra, amin hátra is dől, látszik rajta, hogy ideges, aggódik, fél. Yoongi leül mellé és vigasztalás képen megfogja a kezét, amit csak egy hamis mosollyal reagál le. Jungkook bedugót fülel, a zenéjét hallgatva táncol a szoba közepén, lassú mozdulatokkal, amiben néha megáll és többször elpróbálja azt a részt, ami nem ment neki jól.  Nem mondta meg, hogy mit fog elő adni, de a táncából rögtön rájöttem.

 Euphoria az egyik kedvenc zeném tőle, így ha álmomból is felébresztenének tudnám, hogy ez az. Azt hittem valami könnyebbet, egyszerűbb dallal fog jönni, mivel beteg, de tévedtem, mindent egy lapra tesz fel. Izgalmas verseny lesz. Nekem is gyakorolnom kéne, nem maradhatok alul a többiekkel szembe, főleg vele szemben nem. Visszanézek Jiminre, aki Jinnel vitázik valamiről. Kíváncsian közelebb megyek, hogy halljam, miről is folyik a vita. 

-Azt mondtam, hogy nem! - Emelje fel a hangját az idősebb, maga előtt összefonva a karjait, szigorúan nézve le a kisebbre. 

-De meg tudom csinálni. - Hisztérikusan maga mellé csapja a karjait, jól beleütve a puha kanapéba a kis ökleit. - Képes vagyok rá Jin! Tudok táncolni. - A szemei kétségbeesetten csillognak, míg az ajkai remegnek a visszafojtót düh miatt. 

-Alig tudsz járni, szerinted így képes leszel táncolni? Értsd meg, hogy nem lehet, nem szabad megerőltetned még jobban a bokád, se pedig magad. - Jin idegesen túr a hajába, tönkre téve azt, amit nemrég csináltak vele a fodrászok. Jimin idegesen fel kell a kanapéról, ezzel szorosan Jin elé állva, mérgesen méregetve az idősebbiket. 

-Bazd meg! - Kiabál rá a szőkeség, amitől nem csak Jin akad ki, de még én is. Honnan van annyi mersze, hogy így beszéljen az idősebbikkel?Yoongi is feláll, majd megragadja a szőkeség kezét, gondolom, hogy megnyugtassa, de Jimin kirántsa a fogságba ejtet végtagját, és elhátrál. -Rohadtul ne érj hozzám! - Ordít most Yoongival, lökve is rajta egyet, amitől nem is az idősebb inog meg, ha nem a kis hóbit, mivel csak egy lábon állt eddig stabilon. Nehezen megtartsa magát, majd kikerüli a két hyungot és az ajtóhoz sántikál, folyton kapaszkodva valamiben. - Rohadt életbe! - Morogja még utoljára, végig nézve mindenkin, majd mint aki jól végezte dolgát elhagyja a pihenő szobát, jól becsapva maga után szegény ajtót. 

Hatalmas szemekkel nézek a becsukodat ajtóra. Nem hiszek a szemeimnek, még soha nem láttam ilyen mérgesnek Jimint, bár gondoltam, hogy hiszti nélkül nem fogja tűrni a kispadot. Maximalista, önfejű, ahhoz, hogy kispadra kerüljön egy egyszerű ficam miatt, ö azt hiszi, hogyha összeszorítja a fogait, akkor végig tudja csinálni az egészet, úgyhogy ne tűnjön fel senkinek sem az, hogy majdnem összeszarja magát a fájdalomtól. 

-Mi történt? -Meghallom Jungkook hangját magam mellől, ezért gyorsan rákapom a tekintettem, észre se vettem, hogy ilyen rohadt közel van hozzám. Kicsit arrébb lépkedek, majd az ajtóra mutatok. 

-Jimin hisztirohamot kapott. Kiabált Jin hyungal és Yoongi hyungal is! - Mondom teljesen felháborodva, mutogatva az ajtó irányába, majd a két hyungra, akik a kanapén ülnek, maguk elé nézve. Ismerem Jin és tudom mennyire rosszuleset neki az amit, a hülye törpe mondott neki, mindig is ,túlságosan is érző lélek volt. Erősnek mutatja magát, de nagyon könnyű a szívébe gázolni, én már csak tudom, sokszor csináltam ezt akaratom ellenére is sikerült, mindig meg bántanom. 

-Majd lenyugszik. - Vissza helyezi a fülébe a fülesét és vissza megy oda, ahol eddig is volt. Úgy látszik öt nem hatotta meg Jimin hisztije, nem mintha engem meg hatot volna, de nem kellett volna bántania Jint. Öt csak én bánthatom! 

A kanapén már, csak Jin és Namjoon foglal helyet, aki vigasztalja az idősebbet. Hova tűnt Yoongi? Jimin után ment volna? Idegesen beleharapok az alsó ajkamba, míg meredten nézem az ajtót, addig nem fogok lenyugodni, amíg nem szidom le a törpét.

Gyors léptekkel az ajtóhoz megyek és azt kinyitva kilépek rajta, halkan becsukva azt a hátam mögött, nem akarom, hogy bárki is észrevegye, hogy én már nem vagyok ott. Halk léptekkel végigmegyek a folyosón, benézve minden egyes sarkon, nehogy egy kamerás jöjjön velem szembe, mert akkor nekem végem. Milyen messzire mentek már ezek? Újabb kanyarhoz érve meghallom Jimin hangját, ezért megállok és hozzá simulok a falhoz, óvatosan kinézve mögüle.

-Gyere, menjünk vissza. - Yoongi megpróbálja megfogni a kisebbik kezét, de az elhúzza előle, esélyt se adva arra, hogy újra elkaphassa. 

-Hagyj már békén! - Mordul rá az idősebbre, majd tovább szeretne menni, de Yoongi nem hagyja magát olyan könnyen lerázni, újra a kezéért kap, amit most sikeresen meg is ragad. - Engedj el! - Próbálja kiszabadítani a kis kezét, de a másik túlerősen tartsa azt, nem engedve el egy pillanatra sem. 

-Azt hittem szereted, mikor fogom a kezed. -Mosolyodik el az idősebb fölényesen, míg a kis szőkeség meglepve abbahagyja a mocorgást. Kihasználva azt, hogy a törpe nem figyel, közelebb rántsa magához és átkarolja annak vékonyka, törékeny derekát. Nem tudtam, hogy Yoongi ilyen gyengéd is tud lenni, de szerintem Jimin se, mert elég döbbent fejet vág. 

Nem szeretném tönkre tenni ezt a szép, romantikus pillanatot, mert tényleg nagyon jó meg minden, de Jiminnek bocsánatot kell kérni Jintől, amiért csúnyán és tiszteletlenül beszélt vele. Ezzel az elhatározással jövök ki a fal mögül és lépkedek az ölelkező pár elé. Megállva tőlük párlépésre köhintek párat, hogy észrevegyék, én is itt vagyok, ami sikerült is mert, ahogy meghallanak rögtön szétrepülnek egymástól. Mindketten rám néznek, majd megkönnyebbülve felsóhajtanak. A kisebbik elém áll, felnézve rám kérdően, amitől elmosolyodok, de gyorsan levakarom az arcomról a mosolyt. 

-Kérj bocsánatot Jintől, amiért csúnyán beszéltél vele. Miattad most sír. - Hazudom az utolsó mondatomat, mert tényleg szomorú, de nemfog emiatt sírni, de ezt nem kell tudni a kis kerti törpének. 

-Minek szól bele más dolgába? Az én döntésem az, hogy most táncolok, vagy sem, mert nekem fáj, nem pedig neki! Semmi köze sincs hozzá, hisz ö is ugyan olyan senki, mint m-...- Nem hagyom, hogy befejezze a mondanivalóját, mert olyat lökök rajta hirtelen felindulásból, hogy hanyatt esik a földön, egyenesen a seggére, amire feljajgat.  Senki sem beszélhet így Jinről, senki sem, ahogy ö sem, hiába szeretem, akkor sem engedhettem ezt neki. 

Az agyam olyan szinten elborul, hogy az idegtől alig látok valamit, a mellkasomban a szívem ezerrel kezd el verni a börtönébe, míg a kezeim ökölbe szorulnak. Mintegy felgőzölt bika, úgy indulok el Jiminhez, hogy felhúzz hassam a földről és neki csaphassam a falnak, de mielőtt a közelébe érhetnék Yoongi elém áll, nem engedve, hogy egy ujjal is hozzá érjek a kis szerelméhez. Legszívesebben lecsapnám öt is, amiért nem hagyja, hogy levezessem dühömet a kis rohadékján, de megértem öt, én is így cselekednék, ha Jungkook lenne veszélybe. Visszavezetem az elsötétült tekintettem Jiminre, aki szikrákat szóró íriszekkel méreget, még mindig a földön ülve, összeszorítót ajkakkal. 

-Ne merj úgy vissza jönni, hogy nem kértél bocsánatot hyungtól, mert esküszöm nem úszod meg ennyivel! - Mutatok rá, kicsit oldalra lépve, hogy jól lássa azt. Látom mondani akar valamit, valami durvát, gonoszat, de ahogy elnyissa az ajkait, gyorsan be is csukja. 

Elnéz mellettem eldöntve oldalra a fejét, amit nem értek, mit figyel annyira? Hátra akarok fordulni, hogy lássa mit néz annyira mögöttem, de ahogy ezt megtehetném megérzek két kezet, ami átkarolja a derekamat. A hirtelen jött érintéstől ijedten ugrok egyet és oldalra kapom a fejem, hogy a szemem sarkából láthassam ki az, mivel olyan erősen átölelt, hogy a testemet nem tudom megmozdítani. Mikor meglátom a fekete fürtöket és megcsap az ismerős parfüm illat, rögtön rájövök ki is az, aki magához ölel. 

Jungkook összekulcsolja az ujjait a hasamnál, míg az állát a vállamra teszi, ettől a mozdulatától muszáj vagyok lehajtani a fejem, nehogy észre vegye a zavarba jött képemet. Ez a póz annyira szokatlan, zavarba ejtő, hogy a fejem olyan vörös lesz pillanatok alatt, mint még soha. A dühöm is hamar elszáll, de ezzel együtt kínosan is kezdem érezni magam Yoongi előtt, nem mindig jövök zavarba előtte. 

-Lassan kezdünk. - Hallom meg az Adoniszom hangját a fülemnél, amitől enyhén megremegek. Szeretnék neki válaszolni vagy, csak ellökni magamtól mondván, hogy ezt ne csinálja, de a testem olyan szinten ellenem van, hogy semmilyen mozgásra nem tudom rábírni. -Nektek is lassan vissza kéne jönnötök. - Elveszi az egyik kezét a hasamról és a két döbbent fiúra mutat, de ezzel együtt vissza is teszi azt a helyére. 

Idegesen nyelek egyet ránézve a törpére, aki már időközben felállt a földről, mereven engem nézve, amitől csak jobban gyomoridegem lesz. Olyan cikinek érzem ezt a helyzetet, de nem tudom miért. Jungkook megfordít, majd elengedve megfogja a kezemet, én pedig mintegy jó nevelt pincsi megyek mellette.  Utálom ezt a helyzetet!

 Ahogy elhagyjuk őket, hatalmas sóhaj hagyja el az ajkaimat, lehajtott fejjel megyek továbbra is Kook után, jobban rászorítva a kezére, ha nem jött volna, akkor lehet tényleg neki mentem volna Jiminnek, sőt még Yoonginak is. Örülök, hogy utánam jött. Fel pillantok rá óvatosan, félve nehogy észre vegye ezt a kis mozdulatomat, de szerencsére nem figyel rám, az utat nézi elbambulva, az ajkait rágva. Min gondolkodsz ennyire Kook? Szeretném tőle meg kérdezi, de nincs hozzá elégbátorságom, olyan félénknek érzem most magam, mintha vissza mentem volna az általánosba. 

Tévedtem mikor azt gondoltam, hogy úgy jó minden, ahogy eddig is volt köztem és Kook között, hatalmasat tévedtem. Semmi sem jó így, hiányzik a gyengéd érintése, piros, méz édes ajkai, Ö. Azt hittem minden rendben lesz, ha csak barátok leszünk extrákkal, félre dobva az érzelmeket és csak élvezi öt, tényleg elég volt egy időre, de már nem elég. Többet és többet akarok, nemcsak a testét akarom, ha nem öt is, szívét, lelkét, azt akarom, hogy úgy szeresen mint még soha senki mást. Sokat akarok? 

Meg érdemlem én ezt, azok után amit tettem vele? Egyáltalán akar még velem lenni? Mikor kezdtem el újra többet érezni iránta? Még jobban meg szorítóm a kezeit, ezzel együtt a szemeimet is behunyom. Az igazság az, hogy azért akarom megnyerni ezt a versenyt, mert megfogadtam magamban, hogyha nyerek elmondom neki azt amit érzek. Mindent elmondok neki, úgy ahogy régen is tettem, három évvel ezelőtt azon a koncerten. 

Ha nyerek, megkérem, hogy legyen újra velem. Muszáj nyernem, minden áron le kell győznöm öt. 

Sziasztok itt lennék a kövi résszel. :)