Taehyung pov:

A fellépés után, mindenki fáradtan ül be a limuzinba, amivel haza szállítanak minket. Kimerültünk a koncert során, meg már előtte is nagyon fáradtak voltunk. Nagyon sokat kellett gyakorolnunk a koreográfiát, így hogy csak öten maradtunk rá. Jimin és Jungkook szövegét is jobban be kellett gyakorolnunk, hogy a későbbiekbe ne okozón gondot. Én énekeltem Jungkook szövegét, mert az ö szövege jobban passzol hozzám, mint Jimin nyávogós hangja. Jin pedig értelem szerűen Jimin sorát kapta, mert neki is elég magas hangja van. A fellépés előtt interjút kellett adunk, amiben megkellet magyaráznunk, hogy a két társunk, miért nincsenek  most velünk. Sok mindent kérdeztek tőlünk, pl azt, hogy Jimin miért futkározott azon a videón és hogy egyáltalán kikkel. Namjoon mondott valami ürügyet, de arra nem nagyon figyeltem, hisz a kérdés hallatán, majdhogynem arcon röhögtem őket. Vicces volt bele gondolni, hogy az egész világ Jimin menekülése okára kíváncsi. 

Álmosan, fáradtan pillantottam ki a kocsi ablakán, már nagyon várva, hogy végre hazaérjünk. Legszívesebben lefeküdnék végre és aludnék egy jót, de ezt nem tehettem meg. Elterveztem valamit és azt végre is akarom hajtani. Le akarom ápolni az én kis maknae-mat. Remélem Jimin vigyázott rá, adót neki enni, odaadta a gyógyszereit. Nem telefonált a fellépés alatt, sőt még előtte sem. Lehet nem akart minket zaklatni, ezért nem hívott minket...de én tudni szerettem volna, hogy minden rendben van otthon. Igaz én is hívhattam volna, de nem volt lehetőségem. Túlpörgős volt a napunk és az esténk is. 

Gondolataimból a többiek szakítanak ki, akik már szállnak ki a limuzinból. Megjöttünk? Gyorsan én is kiszállok és akár egy örült beszaladok a házba. Lekapom a cipőmet és felszaladok a lépcsőn meg sem várva a többieket. Minél hamarabb szeretnék már Jungkook mellett lenni. Felérve a lépcsőn a szobánk ajtajához siettek és majdhogynem felszakítom az ajtót. Amit elsőnek meglátok az egy ijedt Jimin, aki engem nézve az ágyamon ül. A telefonja mellette pihen, gondolom ijedségében kiejtette a kezéből. Átnézek az ágyban még mindig szundikáló maknaera. A látványára rögtön ellazulnak az izmaim és a mellkasomban szorító érzés is lassan eltűnik. Nagyon, de nagyon aggódtam érte. 

-Te hülye vagy? Szívrohamot kaptam miattad!  - Morogja feszülten a kis törpe és elteszi a zsebébe a telefonját. - Fodrásznál voltál? - Kérdezi végignézve az új hajkoronámon, amin elmosolyodok és mintegy csaj, hátra dobom a képzeletbeli hajamat. 

-Tetszik? Mikor mentünk a koncert helyszínére meg láttam egy fodrászszalont és mikor szünetet tartottunk, akkor átmentem. - Mesélem miközben simogatom hátul a kis tincseimet. 

-De miért pont fekete? Azt hittem, hogyha befested újra, akkor valami feltűnőbb színt választasz. 

-Igazság szerint le akartam vágatni belőle, mert már elég hosszú volt és beakartam festetni újra barnára, de a fodrász rábeszélt a feketére. Azt mondta jól állna nekem ez a hosszúságú haj feketén. Ezért ilyen lett. - Miközben beszélek odamegyek az én kis álomszuszékmohoz és leülök mellé. Megsimogatom az arcát, ami most szerencsére nem olyan meleg mint amilyen volt.  - Mi volt itthon? 

-Semmi komoly. - Megvakarja a fejét és előrébb dől. - Egyszer felébredt, akkor odaadtam a gyógyszereit, adtam neki enni, bár nem evet sokat, utána aludt tovább. A koncert milyen volt? 

-Jó volt, de nagyon hiányoztatok az armyknak. - Mosolygok rá a mondatom végén, amire ö is elmosolyodik, de inkább szomorúan. Gondolom csalódott, hogy végül kikellet hagyni a fellépést. Én is az lettem volna, bár ha akkor is Jungkookal maradtam volna ketten úgy mint ö, akkor lehet még sem lettem volna olyan csalódott. Erről jut eszembe, lassan végre kéne hajtani a tervem, mert kezd nagyon késő lenni, én pedig már nagyon álmos vagyok. Nem lenne túl jó, ha éppen ápolás közepette aludnék el. Visszanézek Jiminre, mert egy pillanatra elszakítottam róla a tekintettem. Nem tudom még, hogyan is kéne öt félre állítani. Magától nem fog elmenni, főleg ha meg tudja mit is tervezek tenni a kis ártatlan, védtelen maknaeval. 

-Mi lenne, ha le mennél enni? - Kérdezem ártatlanul mosolyogva rá. A többiek már biztos pihennek, ezért senki sem tudna megzavarni a tervemben, kivéve ezt a törpét. Ha le kísérem a lépcsőn, egyedül nem tudna visszajönni és akkor végre kettesben maradhatnék az áldozatommal...vagyis a beteggel. 

-Bármit is tervezel, gyorsan verd ki abból az idióta fejedből! - Felemeli a mutatóujját és szigorúan meglengeti előttem. Nem hazudok, nagyon meglepet az, hogy tudja rosszban sántikálok. Az arcomra lenne írva a dolog vagy mi a fene? Pedig annyira próbáltam elrejteni, de ezek szerint nem sikerült, bár nem számít...így is úgyis megvalósítom a tervemet. 

-Azt mondtam, hogy meny enni! - Felállok Jungkook mellől és Jimin elé lépek, aki nagy szemekkel néz fel rám.

 Nem várom meg, hogy megszólaljon, csak egyszerűen megragadom a karjait és felhúzom az ágyban. Feltérdeltettem, amire felszisszen és a lábához kapna, de mivel fogom a kezeit így nem megy neki. Próbálja kitépni végtagjait az enyéim közül, amit hagyok és helyette a csípőjére fogok, majd egy kicsit lejjebb hajolok. Művelet közben, hatalmas lendülettel a vállamra dobom, majd kiegyenesedve az ajtóhoz megyek. Törpe ijedten felsikít és a pólómba markol, míg a lábaival hadonászni kezd.  Még mindig úgy gondolom, hogy Jimin nagyon könnyű, hisz hiába nem vagyok kigyúrva mégis simán elbírom a vállamon. 

-Tegyél le! - Kiabálja vékony, ijedt hangon, néha rácsapva a hátamra, ami elégé fáj. - Jungkook ébredj fel és segíts! - Hallom a hangján, hogy elégé fél, bár nem tudom mitől.

Tisztára úgy csinálja, mintha éppen megerőszakolnám, vagy nem tudom. Kinyitom az ajtót és elhagyom a szobát. Próbálok csendben hallani, de Jiminnel a vállamon nagyon nehézkesen megy. Folyton mocorog és kiabál. A lépcsőhöz érve megtorpanok. Mi van, ha leesünk a lépcsőn, mert Jimin nem bír magával? 

-Ha nem hagyod abba a mocorgást és az ordítást, esküszöm elmegyek Yoongihoz és elmondom neki, hogy miközben kerestünk te egy csajjal enyelegtél! - Ahogy befejezem a mondandómat, abbahagyja a mocorgást és végre befogja. Győzelmi mosollyal az arcomon sétálok le a lépcsőn, de ahogy a közepéhez érek, megérzem a kis öklét amit a hátamba üt. Válasz képen, csak rácsapok a seggére egy olyat, hogy az egész ház attól visszhangzik. Jajgatva hátra akar nyúlni, de nem éri el a fájó sej haját, amire muszáj vagyok felnevetni. Ez a helyzet nevetséges. Én csak fajtalankodni akartam jungkookkal! Nem tudtam, hogy ilyen sokat kell előtte szenvednem, mert ha tudtam volna jobban felkészülők. Kötelet és szikszalagot hoztam volna. 

Ahogy leérek a lépcsőn odasietek a nappaliban lévő kanapéhoz, amire szó szerint rábaszom Jimint. Szerencsétlen hatalmasat nyekken és végig fekszik a kanapén, de csak egy pillanatra, mert gyorsan fel is ül és a bokájához kap. Hoppá...lehet megütötte esés közben? Rám kapja a mérges íriszeit, amitől összerezzenek és még el is hátrálok. Nagyon, de nagyon felmérgesítettem a kis hóbitót. 

-Hogy lehetsz ekkora seggarc?! -Ordítja, amitől az egész ház zengeni kezd. -Ne fenyegess olyan dolgokkal, amiről te sem tudsz semmit! Mert nem értem a lányhoz, és képzeld rohadtul nem jártam, akkor még Yoongival sem! - Bűnbánóan lehajtom a fejem, miközben beszél, és a fejemhez vág cifrábbnál cifrább dolgokat. Lehet túl messzire mentem, de nem tehetek róla. Nagyon aggódtam Kookie miatt, hisz beteg és egész nap nem láthattam. Nem érhettem hozzá...beakarom pótolni az elveszett időt. - Egy perverz rohadék vagy, amiért nem tudod békén hagyni, akkor sem mikor beteg! - Felkapom a fejem és ránézek a kis szöszire. Kicsit meglep, hogy ilyen gyorsan rájött mit is akarok tenni az én kis drágámmal. Lehet tényleg az arcomra lenne írva a dolog? Ha igen, akkor eléggáz leszek a mai felvételeken. -Úgyhogy tudod, mit is érez irántad...-Elhalkul a hangja és egyfajta együttérzést látok rajta. Nem értem, miről beszél. Köztem és Kook között nincs semmi. Nem érez irántam semmit, ahogy én sem iránta...csak szórakozunk. Ö is annak fogja fel igaz? Nem akarom, hogy mást képzeljen a dolgok mögé. 

-Nem csinálok semmit, csak kettesben akarok vele lenni. Leakarom mosdatni, átöltöztetni. Nem fogom megerőszakolni ájult állapotában...csak akkor, ha ébren lesz. - Az utolsó mondatom után perverz vigyort húzok az ajkaimra. - Bár, míg alszik, addig sem ellenkezik. - Megnyalom az ajkaimat, majd a hüvelykujjamat végig húzom rajtuk. 

Jimin feje olyan piros lesz hirtelen, hogy egy pillanatra azt hittem elfog ájulni. Lehet elképzelte a jelenetet az a kis perverz? Hát igen elképzelni sem piskóta, akkor még végre hajtani. Legszívesebben most rögtön futnék vissza hozzá és letépném róla a ruháit, hogy végül rávethessem magam, de nem lehet. Elsőnek meg kell bizonyosodnom arról, hogy Jimin nem fogja felordítani a többieket, ha itt hagyom. Na meg nem akarok semmit sem elsietni Kookiéval...szép lassan élvezem ki öt. 

-Rohadt nagy perverz vagy. - Jimin erőtlen hangja hozz vissza a valóságba. A szemeit behunyja, majd elfekszik a kanapén. - Ne felejts itt. - Szuszogja fáradtan, rám sem nézve. Nem tudom miért, de bűntudatom van miatta. Szemét vagyok, amiért lehoztam öt ide, kihasználva azt, hogy jelen pillanatban mozgáskorlátozott? 

Hatalmas sóhaj hagyja el az ajkaimat, majd elfordulva tőle a zsebeimbe nyúlok. Megérzem az egyikben a telefonomat és eszembe jut valami, ezért gyorsan visszafordulok hozzá. Hogyan is felejthettem el, mikor annyit szenvedtem érte? 

-Nézd meg! - Oda nyújtom a telefonomat, amit vonakodva, de elvesz. Ahogy meglássa a neki készült képeket hyungrol, olyan hirtelen ül fel, hogy szerintem meg is szédült közben. 

-Te tényleg lefotóztad öt félmeztelen? 

-Lapoz tovább.

-Azt a kurva...- Elnevetem magam, ahogy meglátom lefolyni a nyálát az ajkai szélén. Úgy látszik tetszik neki a dolog, így már úgy érzem megérte ennyit szenvedni a képekért. 

-Hát akkor én mentem. - Bólintót, majd a szívéhez szorítva a telefont végig feküdt a kanapén. Szó szerint elolvadt. 

Elégedetten hátat fodorítottam neki és felsiettem a lépcsőn, hogy végre én is olvadozhassak. Felérve rögtön a szobához megyek és majdhogynem kivágom az ajtót. Ha lehetne azt kiabálnám az alvó szépségnek, hogy: Apuci meg érkezett! De nem akarom, hogy mindenki felébredjen és újabb akadályok legyenek köztem és a feketeség között. 

Ahogy bemegyek meglátom, hogy Csipkerózsika végre felébredt és az ágyban ül. A szemeit dörzsöli, amikkel lassan végzik és rám néz. A szemei, csak résnyire vannak nyitva, de így is megbabonáz a tekintette. Kicsit sápadt és nyomot, de még így is farok állítóan jól néz ki. Nem mond semmit, csak engem figyel, azokkal az igéző szemeivel, amivel őrületbe kerget. Szerintem még soha nem kívántam így senkit, mint öt jelen pillanatban. Rég voltam már lánnyal igaz, de szerintem jelenleg még egy csaj sem tudna így felizgatni mint ö. Pedig nem sok mindent csinált még, de én már úgy állok, hogy félek észre fogja venni a dudort a feszülős nadrágomon. Remélem nemfog lenézni...kérlek, ne néz le.

 Lassan becsukom magam mögött az ajtót és közelebb lépkedek az áldozatomhoz, úgy mint a vadász a vadhoz. Kis mosolyt varázsolok az arcomra és leülök mellé az ágyszélére. Még mindig nem mond semmit, de most a szemeim helyet a hajkoronámat kezdi vizsgálni. Így is tetszem neki ugye? Nem kéne pont most beparáznom, mikor ilyen közel vagyok a célhoz, de nem tehetek róla. Mostanában nem vagyok kibékülve magammal, a testemmel. Főkép a testemmel. Bátortalanak érzem magam, mikor végignéz rajtam, pedig ez nem vall rám. Mindig is hatalmas egom volt, ezért is fura az, hogy ennyire rosszul érzem magam a bőrömben. Nem érzem magam helyesnek, se pedig szexinek. Mellette nem. Hisz ö olyan helyes, okos, jó teste van és nagyon tehetséges. Még most is jól néz ki, pedig olyan, mintha most mászót volna ki a koporsóból. Szemtelenül dögös. 

-jól vagy? - Szólalok meg végül, megtörve a csendet, ami már nagyon rég uralkodott a szobában. A hangomra egy kicsit megrezdült és bólintót.

Ö min gondolkodhatott ennyire? A szemeimbe néz, de nem tudja meg tartani a szemkontaktust, mert ahogy rám néz már el is fordítja a fejét, ezzel elszakítva rólam az íriszeit. Csak nem perverz gondolatok támadtak benne? Elégedetten elmosolyodok és egy kicsit visszaszerzem az elvesztet bátorságom. Beharapom az ajkaimat, ahogy végig nézek rajta, az izzadt testen. Az íriszeim megragadnak a csupasz nyakán, amitől csak még jobban megduzzad a kis Tae a gatyámban. 

Nem tudok uralkodni a kezeimen és bevallom nem is akarok, ezért hagyom hadd mozduljanak maguktól és, hogy tapogassák végig a testét. Ahogy a mellkasára tapasztom a tenyeremet érzem, hogy hatalmasat dobban a szíve. A tekintettét visszavezeti rám, én pedig csak rámosolygok ártatlanul. Tetszik ez a fajta játék. Végig húzom a kezemet rajta, majd végül megállok az hasánál. A takaró útban van, így nem tudok lejjebb menni. Mérgesen káromkodok is magamban, addig míg meg nem érzem a kezét az enyémen. 

-Mit csinálsz? - Kérdezi halkan, rekedtes hangom, amitől bukfencezik egyet a gyomrom. Persze, csak az izgalomtól. Izgat, hogy nem adja magát ilyen könnyen. 

-Leápollak. - A hangom akaratom ellenére is túlságosan is érzékien hatott. A szemei hatalmasra nőttek, míg az ajkai szétnyíltak. Lehet most elijesztettem a vadat? 

Idegesen beharapom az alsó ajkamat. Még mindig döbbenten nézet rám, a kezemen pedig tovább pihentette az övét. Ha nem akarná, akkor ellökne magától nem? Vagy csak azért nem lökött még el, mert sokkban van? Tényleg túl messzire mentem? Még mindig sápadt és lehet lázas is, mert a keze elég meleg az enyémen. Köcsögség lenne, ha letámadnék egy beteg embert? Megint kezdek elbátortalanodni.

 A kezemet lassan kihúzom az övé alól és bele kapaszkodok a takarójába. Na mindegy, próba szerencse. Lassan elkezdem lehúzni róla a zavaró takarót, amit hagy és végig követi a szemével tettemet. Mikor már, csak a térdén van a zavaró tényező , akkor feljebb mászok az ágyba és szépen elhelyezkedek az izmos combjain. Visszanézek rá, míg a kezemmel felfedező útra indítóm a pólója alatt. Látom ahogy nyel egy nagyot és a kezével  tarkómra simít. Meglep a dolog, mert arra számítottam, hogy ö is a testemet kezdi el simizni, vagy az ékességemet, de tévedtem. A másik kezét a csípőmre teszi, amitől egy fajta gyomorgörcsöm lesz. Miért kell mindig a baba hájaimat simogatnia?

Elakarom venni onnan a kezét, de meg akadályoz benne az, hogy a fejemet elkezdte maga felé tolni. Behunyta a szemeit és ö is közeledni kezdet felém. Megakar csókolni? A gondolatra elkapott a félelem és nem eresztett. Az ajkai meg vészesen közeledtek. Tudom, hogy ez csak egy csók, de félek. Mikor utoljára megcsókolt, három évvel ezelőtt, az hatalmas nyomot hagyott bennem. Azóta senkinek sem engedtem, hogy egyáltalán az ajkaimhoz érjenek. Félelemmel tölt el a gondolatai is. És most, hogy pont ö akar megcsókolni, aki miatt iszonyodok tőle, még nagyobb pánikkal tölt el. Táncteremben sok olyan dolog történt, amitől a mai napig rettegek. Amikor durván csókolt, mikor tépte az ajkaimat, kicsit sem finomkodva...mikor összetörte szívemet. 

Nem akarom abba hagyni azt amit elkezdtünk, mert tényleg nagyon vágyom rá, de nem akarom a csókját. Az ajkai veszélyesek és rémisztőek számomra. Mielőtt összeérhettek volna az ajkain elhajoltam tőle és a szájára tapasztottam tenyeremet. Nagyon gyorsan ver a szívem és szerintem le is izzadtam ebben a párpercben, míg magamban őrlődtem. Remélem ez nem fogja elvenni a kedvét a folytatástól, de tényleg nem megy. Félve rápillantottam és láttam csalódást a szemeibe. Elhúztam a kezeimet az ajkaitól, amik olyan forróak és pirosak voltak. Lehajtotta a fejét, én pedig azt hittem ebből már nem lesz semmi, ezért kiakartam szállni az öléből, hogy kirohanjak a szobából, de meg állítót. Mindkét kezével megragadta a derekamat és egy nagy lendülettel eldöntött az ágyban és fölém mászott. Köpni nyelni nem tudtam, olyan hirtelen ért ez az egész. Csak néztem fel rá döbbenten, hatalmasakat pislogva, míg ö egy nagy vigyort húzót az ajkaira. 

-Hova mész? Még csak most kezdtük. Nem azt mondtad leakarsz ápolni? - A hangja most sokkal mélyebb volt és színtiszta dominanciát sugárzót magából. 

A lábaim közé férkőzött és enyhén rám feküdt, de nem engedte rám a súlyát, mert a kezeivel tartotta magát a fejem mellett. A pólóm széléhez nyúlt és mire rászólhattam volna, már fel is rántotta egészen a mellkasomig. Meglepve néztem rá, majd mikor tudatosodott bennem, hogy lássa a baba hájamat elszégyelltem magam. Miért nem edzetem többet?! Én meg a lustaságom. 

Éreztem ahogy ég a fejem a szégyentől és legszívesebben visszahúztam volna a pólómat. Rohadtul nem így terveztem ezt az egészet! Én akartam élvezkedni rajta, nem pedig fordítva. A gondolataimból egy nedves, forró nyelv szakított ki, ami dolgosan dolgozót a kemény kavicskámon. A hirtelen jött érzésre hangosan felnyögtem és a hajába mélyesztettem az ujjaimat. Soha nem csináltunk ilyet, ezért ez most nagyon furcsa, de nagyon jó érzés. Ahogy szívogassa, gyengéden harapdálja az érzékeny bimbómat, érzem újra keményedni kezdtem odalent.  A másik kezével a másikat izgassa, morzsolgassa, ami baromi jó érzés. Megemelem a mellkasomat, hogy jobban odaférjen, míg a fejemet hátra hajtom. Nem tudom abbahagyni a nyögést és sóhajtozást. Több ilyet akarok. 

A lábaimmal átkarolom a csípőjét, kicsit hozzá dörgölve a hatalmas dudoromat az övéhez.  Hallom, ahogy szexin felmordul és kifújja a levegőjét az érzékeny mellkasomra. Olyan meleg, hogy lassan elolvadok alatta. Lejjebb vánszorog az ajkaival és most a hasamat kezdi kényeztetni. Gyengéden beleharap és párhelyen kiszívja az érzékeny bőrömet. Nem ellenkezek, mert nagyon jóérzés, na meg úgy sem lássa meg ott senki sem. De ha látnák se érdekelne, soha nem érdekelt. 

Nyögéseim mellett meghallom, ahogy megcsörren az övem és ahogy lehúzódik a nadrágom cipzárja. Leakar...oh istenem! A gondolat, hogy az ajkai körül legyek nagyon csábító, de nem ezt terveztem. Én akartam élvezetet nyújtani neki, hisz ö beteg. A hajában lévő ujjaimmal megmarkolom és elhúzom az érzékeny területemtől a fejét, persze óvatosan, mert nem akarom azért megtépni a puha tincseit. Meglepődve hajol el tőlem és vezeti rám kíváncsi szempárait, amire muszáj mosolyognom. Felülök és leveszem magamról a pólót, mert csak útban van, majd lassan róla is lehúzom a zavaró anyagot. A szemeim orgazmust kapnak a felsőteste látván, a nyáltermelésem pedig újra elindul. Olyan rohadt jól néz ki, hogy vétek lett volna rajta hagyni a pólóját. 

Nem vagyok meleg, de mégis izgalomba tud hozni egy férfi test, vagyis csak övé. Imádom a kockáit, a kidolgozott testét, a gyönyörű fehér bőrét. Még a mellek sem okoznak, ekkora élvezetet a szemeimnek, mint az ö tökéletes teste. Még párpercig gyönyörtetem az íriszeimet az izmain, majd a vállára teszem a kezeimet és lenyomom az ágyra, míg gyorsan rámászok. Olyan gyorsan pattanok a combjaira, mintha attól félnék elmenekül előlem. Reggel óta perverzebbnél perverzebb dolgokon törtem a fejem, míg haza nem értem, ezért nem hagyhatom, hogy elvegye tőlem az irányítást. Megfogom tenni azt amit kiterveltem, ha kell akkor erővel. 

Nem vacakolok sokat, mert kezdek már türelmetlen lenni, ezért gyorsan lehúzom róla a melegítőnadrágot, a bokszerével együtt. Ahogy ezt meg teszem rögtön elő bukkan a kemény jogarja és hozzá csapódik az alhasára, akár egy egérfogó.  A látványtól felnyögök helyette is, majd végig nyalom a kiszáradt ajkaimat. Nem várok sokat rögtön a lábai közé hajolók és közelebbről is megcsodálom a dorongját. Egy pillanatra felnézek rá, egy buja mosolyra húzva az ajkaimat, amire nyel egy nagyot. Tudja, mire készülök és látom tetszik neki az ötlet. Lehet ö már nem emlékszik, de egyszer mondtam neki, hogyha nem lesz itt senki akkor meg teszem. Lefogom szopni. 

A kezeim közé veszem az ékességét és megtartom magamnak, míg lassan érzékien végig nyalom az egész hosszát. Halkan felnyög és belemarkol a fekete tincseim közé, ami még jobban felbátorít a folytatáshoz. Rögtön az ajkaim közé veszem, amire hálásan felnyög és megszorítja a hajam. Fura íze van, de nem olyan rossz, csak szokatlan. Lassan mozgatom a fejem rajta, még több nyögést kiszakítva belőle.  Sokszor csinálták már nekem, így tudom, hogyan kell csinálni, na meg neki ez az első, így nem tudja másokhoz hasonlítani.

Próbálom többször mozgatni rajta a fejem és erősen szopni, ami elég hatásos, mert egyre hangosabban nyög. Tisztára érzem, ahogy megfeszülnek az izmai és többé könyörögnek. Azt szeretném, hogy jobban élvezze, ezért mélyebbre engedem a torkomon. Bekönnyesedik a szemem és úgy érzem köhögnöm kell, de próbálom visszafogni az ingert és lent tartom. Mozdulatlanul várakozok, hogy megszokjam ezt a hatalmas dolgot, de ö elég türelmetlen és fel-fel lökdösi a csípőjét. Muszáj vagyok a csípőjénél fogva az ágyra nyomni, hogyne tudjon mélyebbre menni, na meg, hogyne fulladjak meg.

 Nem tudom, hogyan csinálták a lányok ilyen profin, mert ez marha nehéz. Kicsit kiengedem a nagyját a számból, hogy kapjak levegőt és újra mozgatom a fejem, csapkodom a nyelvemmel. A hangja olyan izgató, hogy nem bírom ki, hogyne nyúljak magamhoz. Elengedem az egyik kezemmel a csípőjét, amivel eddig lent tartottam és lenyúlok a nadrágomhoz. Mivel Kook nem rég már kibontotta helyettem az anyagot, így csak bele nyúlok elő húzóm a jogarom. Megszokott módon rámarkolok és gyors tempóban verni kezdem. Belenyögök a farkába, ezzel fura hangot kiadva magamból. Érzem ahogy Jungkook ujjai masszírozni kezdik a fejbőröm, ezért kinyitom az eddig lehunyt szemeimet és ránézek. Ö is engem néz, az ajkai harapva. 

-Taeh eléhg. - Lihegi és felakar ülni, de a szabad kezemmel visszanyomom. Nem szakítom meg a szopást, inkább rágyorsítok. -Éhn is...akarh..- Nyögi kapkodva a levőt, amire csak jobban beindulok. A munkálkodó kezemen is gyorsítok, mert már nagyon közel vagyok. Az ujjaival meghúzza a tincseimet, próbálva ezzel elhúzni a nedves farkáról, de nem engedem. Makacsul ragaszkodom hozzá. -Taeh...én ihs...hahdd...csih..- Alig bírja kiejteni a szavakat, folyton belenyög, engem pedig jobban felizgat.  De hiába tetszik nekem ez annyira, nem engem, hogy befejezze a mondatát.

Olyan mélyre leengedem a torkomon, hogy érzem elérte a makkja a garatomat. A szemeim újra nedvesek lesznek és újra elkap a köhögési inger. De azt hiszem megérte. Olyan hangosan felnyög, hogy szerintem mindenki meghallotta a lakásban. Remélem túlfáradtak ahhoz, hogy átjöjjenek megnézni mik ezek a hangok a szobánkban. Elég ciki lenne, ha ránk nyitna valaki és meg látná mit csinálunk.

Kiakarom újra engedni a számból annyira, hogyne fulladjak meg, de visszarántsa a fejem és még mélyebbre tolja bennem a farkát. Még nagyobb nyögést hallat, majd megérzek valamit belerobbanni a számban. Telibe lövi a garatomat, amitől a könnyeim lefolynak az arcomon és elkap a köhögés. Ellököm a hajamban lévő kezét és kiengedem a számból a hosszát, de ahogy ezt meg teszem arcon lő a töltényével. Gyorsan felülök és a szám elé téve a kezem köhögni kezdek. Felköhögöm a kevés örökítő anyagját, ami még a számban, illetve a torkomon maradt és azt, amit még nem tudtam lenyelni. Hogy mert ez a kis nyavalyás szó nélkül beleélvezni a számba?  

Mérgesen ránézek, de ahogy ezt meg teszem rögtön elszáll minden dühöm. A teste még mindig megfeszülve van, míg a farkából folyik az anyag. Az arca elvan torzulva az élvezet miatt, míg a mellkasa fel-le mozog. Úgy érzem ügyes voltam. Légszívesebben vállon is veregetném magam, de gecis a kezem. Lenézek az én ágaskodó dorongomra, majd vissza rá.

 Elmosolyodok és fölé hajolva meg támaszkodok az egyik kezemmel a feje mellet. A másikkal pedig ráfogok a farkamra és újra mozgatni kezdem azt. Résnyire nyitott szemekkel nézem az arcát, ami elég elégedettnek tűnik. Az orgazmusa lecsenget, de még így is izgató számomra a látványa. Nyöszörögve lejjebb hajolok és a nyakába rejtem az arcomat. Érzem, hogy már tényleg nem kell sok, ha nem fojtott volna meg, majdnem az előbb, lehet vele együtt mentem volna el. 

Enyhén felemelem a fejem a nyakától és csókokkal kezdem elhalmozni, érzékeny bőrét. Óvatosan megharapdálom, kicsikarva belőle egy jóleső sóhajt. A kezeivel átkarolja a derekamat, én pedig végre elérem a beteljesülést. Nyakába nyögve, mély hangomon elélvezek egyenesen a hasára. Tisztára csillagokat látok, olyan hatalmasat élvezek. Az egész testem remeg, már tartani sem tudom magam, így az alattam lévőre essek. Amíg nem cseng le az orgazmusom egész végig remegek, nyöszörgök, Jungkook pedig ölel. Attól függetlenül, hogy nem ért úgy hozzám, állati jó volt. Többször kéne ilyen előjátékot nyomnunk. Fáradtan le lemászok róla és mellé fekszem. A szemeimet lehunyva tartom és jól kiszuszogom magam. Ezután tényleg le kell fürdenünk, mert ö is meg én is ragadunk. 

Érzem ahogy mocorog mellettem, majd azt, hogy felém tornyosodik. Meglepve kinyitom a fáradt íriszeimet, hogy lássam mit csinál, de ahogy ezt meg teszem, szembe találom magam vele. Olyan közel van az arcomhoz, hogy érzem az ajkaimon a leheletét.

 Megszeretném kérdezni tőle, hogy mi a francot csinál, de ahogy szólásra nyitom az ajkaimat, ö úgy tapad rá mint egy éhező a kenyérre. Reagálni nincs időm, mert elkapja az állam, gondolom hogyne mozgassam a fejem. Lassan mozgassa az ajkait enyéimen, amitől érzem hogy a szívem ezerrel kezd el verni a mellkasomban, csak most nem az izgalomtól. A kezeimet felemelem magam mellöl és próbálom lelökni magamról, de folyton ellöki őket. A lábammal is megpróbálom megrúgni, de olyan szinten rám tehénkedett, hogy nem birom őket felemelni. Kezdek pánikba esni.

Ö továbbra is az ajkaimat ostromolja még mindig lassan, de egy kis idő után már beveti a nyelvét is. Nem tudom összeszorítani a szám, mert a kezével szorosan tartja az államat és húzza le. Úgy érzem, ha nem hagyja abba nem sokára, én elbőgöm magam.Jól van nyugalom, ez csak egy csók. Nem bánt, csak csókol...miközben lefog. Újra felemelem a kezem és az államon lévő csuklójára szorítom. Nem tudom, hogyan sikerül elrántanom mancsát, de nem fordítom el a fejem, helyette bele harapok az alsó ajkába, amire felszisszen és elhúzódik. Hatalmas lendülettel felülök, majd taszítok rajta egy nagyot. 

-Egy hatalmas fasz vagy! - Ordítok rá és mintegy menekült kipattanok az ágyból, majd felállok. -Nem értesz még mindig a nemből? - Kiabálok vele továbbra is, miközben megigazítom a nadrágom és felkapom a földről a pólóm.  Megtörlöm vele a hasam, a kezem, meg az arcomat, mert oda is lövellt a kis majom. 

-Sajnálom...megakartalak csókolni. - A hangja olyan halk és erőtlen, hogy akaratlanul is vissza nézek rá.  Fekszik az ágyon és, majd leragadnak a szemei. Odamegyek hozzá és a homlokára teszem a kezem. Nagyon forró. 

-Ne aludj, gyere velem fürdeni. - Megfogom a kezét és felhúzom. Nem hagyhatom, hogy piszkosan feküdjön le aludni. Felállítom és megigazítóm rajta a nadrágját, piszkos pólómmal öt is megtörlöm. Mikor ezzel kész vagyok karon ragadom és elrángatom magammal a fürdőig. Már nem vagyok mérges rá a csók miatt, de aggódok. Lehet Jiminek igaza van és Jungkook érez még irántam valamit? Ha nem érezne semmit, akkor miért akart volna ennyire megcsókolni? Remélem, csak tévedek és nincs semmi. Nem lenne erőm újra átmenni azon, amin három éve ezelőtt. 

Minden úgy tökéletes, ahogy most van. 

Nagyon hosszú részel jöttem nektek :)