Jungkook pov. 

A hőség kibírhatatlan, mindig feljebb kell csúsztatnom a baseball sapkám, hogy felitassam a kezemmel az izzadságom. Rossz választás volt fekete pólót felvenni, egy passzos nadrággal, na meg a szintén fekete maszkom se segít valami sokat. Legszívesebben lekapnám magamról, hogy levegőt kaphasson a bőröm, de sajnos nem tehetem. Nagyon sokan vannak így 10 óra fele a városban. Hiába próbálunk olyan kis utcákra lemenni, ahol nincsenek sokan, de a városban kevés ilyen van, így muszáj a tömeggel haladnunk lehajtott fejjel. Jimin nem volt a közeli konditeremben ezért úgy döntöttünk elmegyünk a messzebbibe. Sikerült úgy eljönni otthonról, hogy senki se lásson meg minket, de egy idő után ráfognak jönni, hogy nem vagyunk otthon. Ezért is szeretettem volna hamar megtalálni Jimint, de sajnos a szöszi nagyon profin elbujt. 

Megtörlöm az izzad homlokomat, majd magam mellé nézek, ahol Taenak kéne sétálnia, de nincs ott. Elhagytam?! Meg állok és körül nézek, hátha meg látom öt. Ahogy a hátam mögé nézek meg is látom öt, ahogy a telefonját maga elé tartva mosolyog. Remélem nem selfizik éppen, ez az idióta. Nem tudom mi van ma vele, de kezd idegesíteni a viselkedése. Ahogy elhagytuk a házat és elindultunk Jimin után, ö úgy kezdet el viselkedni, mintha a vidámparkba készülnénk. Zajong, feltűnősködik, folyton leakarja venni a maszkját, oda akar menni különböző emberekhez, akiken meglátja a BTS pólót. Reggel óta furán viselkedik, de mintha most még furább lenne. Lehet meg csapta a meleg? Végre odaér mellém és elteszi a telefonját. 

-Mit csinálsz? - Kérdezem nem túl kedvesen, de nem tehetek róla. Idegesít, hogy Jimin nincs sehol, bosszant az a gondolat, hogy talán Jin már mindenhol keres minket. Idegesít Taehyung. 

-Most meg, miért nézel rám így? Nem csináltam semmit. - Morogva félretol az útból és tovább megy a járdán. Legszívesebben utána kapnék és elküldeném melegebb éghajlatra, de inkább nem teszem meg. A mai terv az, hogy megszerezem magamnak, ha most neki támadnék és leüvölteném a fejét, akkor a tervem nem jönne össze. Le kell nyugodnom, mert ha ez így fog folytatódni tovább, én egy biciklis elé fogom lökni. 

Kicsit begyorsítom a lépteimet, hogy mellé tudjak kerülni, mert amíg én álltam és gondolkoztam ö addig előre szaladt. Ahogy mellé érek, ö begyorsít, ezért én is begyorsítok. Szinte már futó lépésekbe tesszük meg a maradék utat a konditeremhez.  Odaérve megállunk az épület előtt és kifújuk magunkat. Taehyungot ritkán látom futni, de még nálam is gyorsabb. Alig bírtam utolérni egész úton, pedig én sem vagyok valami lassú. Remélem nem voltunk túl feltűnőek, ahogy végig száguldottunk a városon. 

-Bemegyek és megkérdezem Jimint, hogy járt-e itt. Te, addig várj itt. - Mondom a tervet és már indulnék is a bejárthoz, de Taehyung elém áll. 

-Bízd ezt az idősebbre. - Időt sem hagy, hogy talán megsértődjek az előbbi beszólására, csak beszaladt az ajtón. Úgy is kéne viselkednie, mint az idősebbnek, nem csak eljátszani. Neki támasztom az épületnek a hátamat, hátha segít valamit ez a kis árnyék amit ad. Jó lenne, ha Jimin itt lenne és végre haza mehetnénk. Öt átadnánk Yoonginak, én pedig nyugodt környezetbe magamba bolondíthatnám Taet. Bár még mindig nem tudom, hogyan kéne ezt csinálnom. Nem úgy néz ki mint, aki nagyon összeakarna velem jönni...lehet már nem is szeret? Hisz régen ö tette meg az első lépést felém, ö akart járni velem. Így ha egy kicsi is, de van rá esély, hogy még mindig szeret engem. Kíván engem, hagyja, hogy meg érintsem. Ha undorodna tőlem, akkor ezeket nem hagyná nem igaz? Nem undorodik tőlem, de nem hagyja, hogy megcsókoljam, levesem ruháit, hogy minden hol megérintsem. Közel enged magához, de közben el is taszít. 

Neki döntöm a fejem a falnak és behunyom a szemeimet. Nem szabad, hogy elbátorítson ez a veled, se nélküled kapcsolat, amit próbál felépíteni köztünk. Mert tudom, nem akar a barátom lenni, de többet sem szeretne tőlem. Neki az bőven megfelel, hogy néha lekezeljük egymást, utána pedig nem szolunk egymáshoz, addig míg az egyikünk megint nem kezdeményez. Neki ez lehet megfelel, de nekem nem. Én többet akarok tőle...nekem ez nem elég. Azt akarom, hogy csak az enyém legyen.

 A gondolataimból az ajtó nyitódása zavar meg, amire rögtön kinyitom a sötét barna íriszeimet és a hang irányába nézek. Taehyung áll előttem, nagy mosollyal az arcán, amire én is elmosolyodok. Megtalálta volna Jimint? 

-Itt van? - Ellököm magam a faltól és szétnézek a háta mögött, abban reménykedve, hogy a kisebbik hyung ott áll mögötte. De csalódnom kell, mikor rájövök, hogy nem áll ott senki sem. 

-Nincs, de kaptam vizet. - Izgatottan felemeli a palackvizet, amit meg is lenget az arcom előtt. Egy csalódott sóhaj hagyja el az ajkaimat, ahogy végig nézek az idősebb bugyuta mosolyán. Ma tényleg egy gyerek szintén ragadt. Lecsavarja a palack tetejét és bele iszik, majd átnyújtsa nekem, de én nem fogadom el. Helyette, csak vissza tolóm neki óvatosan, nehogy egy csepp is kifolyón a palackból. - Mi a baj? Nem vagy szomjas? - Kérdezi visszacsavarva a kupakot az üvegre. 

-Most mi legyen? - Kérdezem fáradtan, amire csak vállat ránt. Miért veszi ezt az egészet ilyen könnyen? Miért nem tud legalább egy kis együttérzést mutatni? Ennyire szórakoztassa az, hogy lassan szétvet az ideg? - Miért nem tudsz nekem segíteni egy kicsit? Nem kirándulni vagyunk itt! - A hangomon hallatszódig az idegesség és a düh. Amennyire nem akartam vele összeveszni, most annyira akarom leordítani a fejét.  

-Most meg mi bajod van? - Összehúzza a szemöldökét. - Nem értem miért vagy ilyen feszült, hisz Jimin nem kicsi baba, ha nem felnőtt ember. Na meg nem veszett el, nem szökött meg, mert mondta hova megy és ha jól emlékszem azt is elmondta, hogy haza fog jönni. - Neki dönti a hátát a falnak. - Amúgy is, ha Yoongi ennyire aggódik miatta, akkor miért nem ö keresi meg? Miért nekünk kell haza hoznunk a kis szerelmét, míg ö a hűtőt házban mereszti a seggét? - A hangja végre nem unottan cseng, ha nem dühösen, ami egy kicsit megnyugtat. Tudom, hogy amit mond igaz, de akkor sem hagyhassuk Jimint egyedül.

-Meg kell öt találnunk Taehyung. - Nézek a mérges íriszeibe, amik csillognak a méregtől. 

-Annyit mindent akartam otthon csinálni! - Morogva felém fordul ellökve magát a faltól. - Nem veled akartam elbaszni az időmet, se pedig azzal, hogy Jimin után szaladgáljak. - A szavai mint egy kés úgy szóródnak bele a mellkasomban, hogy szívemet elérve végül széttépje.  Nem kéne öt komolyan vennem, mert ezt csak azért mondja mert dühös, de mi van ha még sem? Mi van, ha az amit mond igaz? Nem akar velem lenni...

A kezeimet ökölbe szorítom, míg a tekintettemet rászegezem.  A szomorúságból gyorsan düh formálódik, ami miatta alakul át. 

-Tudod mit? Nem kell tovább velem elbasznod az időd, inkább meny haza. Meg keresem egyedül Jimint. - Hátat fordítok neki és elindulok, de ö megragadja a csuklómat. Más esetben jólesne, hogy visszatart, de most inkább  idegtépő. Nem méltatom arra, hogy ránézek. Hátal neki kitépem a kezem az övéi közül és tovább megyek. Nem erőltettem azt, hogy velem legyen, ha egyszer nem akar. Legalább rájöttem, hogy nem érdemes küzdenem érte. Ö már nem szeret engem úgy ahogy én öt....talán soha nem is szeretet. 

Elérve egy kis játszóteret leülök egy padra kicsit piheni, mert már kitudja mióta nem volt alkalmam ehhez. Nem tudom hova tűnt Jimin, de ha meg találom én esküszöm megölöm. Végig nézek a játszótéren, ami most jelenleg elég kihalt, lehet azért mert most a legtöbb gyerek ilyenkor iskolában, óvodában van.

 Taehyung nem követet engem...szerintem örült, hogy végre lerázhatott és haza mehetett.Lehet azért viselkedett egész végig ilyen gyerekesen, idegesítőn, mert kiakarta harcolni, hogy haza mehessen. Otthon is szólhatót volna, hogy nem akar velem jönni, megértettem volna. Mondjuk egy csöppet hisztizett, de azt hittem, csak kéreti magát, úgy ahogy szokta. 

Szomorúan lehajtom a fejem és a cipőm orrát kezdem tanulmányozni, hogy egy kicsit elvegyem a figyelmemet Tae-rol. Össze kell szednem magam és tovább keresnem Jimint, hogy haza vihessem, utána egy kicsit magamba kell néznem. Átkel gondolnom, hogy mit kezdjek Taeval és magammal. 

-Így soha nem fogod megtalálni. - A mély rekedtes hangot meghalva, felemelem a fejem és meglátom az említett szamárt előttem állni. A szemeim kikerekednek, ahogy ránézek, mert azért ez egy kicsit meglepet. Azt hittem már rég otthon van, miközben röhög a markában, azt kiáltva, hogy "Ez az! Leráztam azt a taknyost!"

-Miért vagy még itt? - Kérdezek rá a fejemben motoszkáló kérdések közül az egyikére. Simán haza mehetett volna, ezért nem értem mit keres még mindig itt. Sóhajtva leül mellém a padra és lejjebb húzza a maszkot az arcán, amitől legszívesebben rászólnék, de inkább most nem teszem. Nem kéne vele jobban összeveszni, hisz nem rég békültünk ki. Ha nem is lehet többet az enyém, legalább a barátságát akarom megtartani. 

-Mit mondtam volna a többieknek otthon, ha rákérdeznek, hogy hol vagytok? Áh Jiminie elmenekült Yoongi hyung elöl, ezért elmentünk meg keresni a kis Kookieval, de útközben összevesztünk és inkább otthagytam a város közepén? Szerinted mennyire ölt volna meg Jin, ha meg tudja, hogy itt hagytalak? - Kérdezi félhúzót szemöldökkel, amire csak meg forgatom a szemeimet. Szóval nem miattam maradt itt, ha nem azért mert nem akarta, hogy hyung leszidja. 

-Nem vagyok már gyerek Taehyung. - Mondom határozottan, amire csak elmosolyodik. Nem értem mit vigyorog, mikor ezzel nem mondtam semmi vicceset.Már egy felnőtt 20 éves férfi vagyok, tudok magamra vigyázni. 

-Jiminie sem gyerek már, mégis utána jöttünk. - Vigyorog tovább, de a tekintetét levezeti rólam és inkább az előttünk lévő tájat nézi. - Régen ti is utánam jöttetek, mikor én eltűntem, pedig 19 voltam. 

-Jimin is 19 volt, még is bajba kerültünk. - Emlékezek vissza. Akkor volt az mikor Tae se szó, se beszéd nélkül, csak egyszerűen elviharzót és nem jött haza. Elmentünk meg keresni, de két állat nekünk esett. Nem tudtam megvédeni magam, se pedig Jimint, ami hatalmas nyomot hagyót bennem, ezért is kezdtem el edzeni, hogy több ilyen alkalom ne legyen. 

-Na igen. - Mondja szórakozottan és beleiszik  vízébe. - Épp ezért nem engedhettem, hogy nélkülem legyél a városban. - Egy pillanatra rám néz, míg beszél, de ahogy a mondatok elhagyják az ajkait, pirultan elnéz. Olyan édes, hogy nem tudom tovább visszatartani a mosolyomat. Többször viselkedhetne így. 

-Mostantól én akarlak meg védeni téged. - Lejjebb húzom maszkomat és előveszem a nyuszi mosolyomat, amire újra rám néz. Látszik rajta, hogy borzasztóan zavarba jött. A maszkához nyúl és vissza csúsztassa a helyére, ezzel elrejtve előlem a piros kis orcáját. 

-Keressük meg Jimint, utána mennyünk haza. -Feláll mellölem és kinyújtsa felém a kezét. Megfogom a mancsát és felállok én is, de nem engedem el a kezét. Helyette összefonom az ujjainkat, amire szétnyitja meglepve az ajkait és végignéz a kezünkön. Ha már úgy is randizni akart, akkor csináljuk úgy mintha ott lennénk. Zavartam elfordítsa a fejét, amire halkan felnevetek. - Akkora egy idió..- Hirtelen elhallgat és elindul. - Az Jimin? 

Követve a tekintetét, meglátom Jimint, aki a másik oldalon a járdán egy lánnyal beszélget. Egy vékony szürke sapka fedi a haját, a szemein egy napszemüveg díszeleg, az arcán pedig egy fekete maszk.Egy mély V kivágót fehér ing van rajta és egy feszülős fekete farmer.  Ha nem tudnám miben hagyta el a házat ma reggel, fel sem ismertem volna. Tovább néztem volna a barátomat, mikor húzást éreztem a kezemnél. Mikor odanéztem meg láttam, hogy Tae szaladna oda Jiminhez, de mivel még mindig fogom a kezét ez nehezére esik.Annyira erőlködik, hogy végül sikere jut és elkezd maga után vonszolni. Nem nagyon szeretnék odamenni hozzá, hisz egy lánnyal beszél. Egy nagyon szép hosszú szőke hajú, hatalmas mellű lánnyal. Vajon ismeri? 

-Várj! Ott van vele egy lány. - Szólók Taera és próbálok megállni, de nagyon erősen húzz magával. 

-És akkor mi van? Nem fog megharapni. - Morogva megáll a zebránál. - Válts már át! - Kiabálja a jelzőlápának. Tisztára érzem, ahogy mindenki minket néz...Taehyung nagyon feltűnő.  Átvált a lámpa és újra rángatni kezd, amit egy idő után meg unok és már én is lépkedek határozottan mellette. Ahogy odaérünk Jiminhez, a lány pont, akkor köszön el és hagyja magára a törpét. Tae újra elkiabálja magát, amire a szőkeség odakapja a fejét és mikor meglássa, hogy ki kiabál, odasiet hozzánk. 

-Jiminie! 

-Taehyungie! 

Hirtelen kitépi a kezét az enyém közül, majd oda fut a hozzánk igyekvőhöz. Ahogy eléri a szőkét ráugrik, aki szerencsére sikeresen elkapja a derekánál fogva, majd megforgassa. Tae röhögve átkarolja a Jimin nyakát, aki elég jól bírja a nála egy kicsivel nagyobbat és sokkal nehezebbet. 

Nagyon sok ember körbe vesz minket és végig nézik a két hülye jelenetét. Páran furcsállva nézik őket, de többen inkább tapsolnak. Gondolom azt hiszik, hogy ez egy megható találkozás, pedig nem az. Csak két hülye, akik imádnak feltűnősködni. Jimin végre elfárad és leteszi az idiótámat a földre, majd körbe néz és kirángassa Taet a tömegből, meg persze engem is. Kicsit messzebbre megyünk, majd megállunk. 

-Már minden hol kerestünk. - Szólal meg Tae felemelve a mutatóujját, amit rázni kezd. - Nem ugrunk ki ablakokon! - Szidja le, amire muszáj felkacagnom. 

- Mondtam, hogy edzeni megyek, de ti, hogy kerültök ide? - Megvakarom a fejem, miközben azon agyalok, hogyan meséljem el neki azt, hogy Yoongi megfenyegetett minket. Gondolkodom, de nem jut eszembe semmi, ezért segély kérően Taera nézek. Tudom, hogy nem jó ötlet tőle kérni a választ, de ez a dolog akkora egy hülyeség, hogy csak az ö szájából hangzana jól. 

-Majd otthon meg tudod, na menyünk. - Taehyung el is indul, mi pedig utána. Alig megyünk pár lépést előre, amikor Tae megáll előttünk. Kíváncsian mellé sétálok, hogy lássam miért állt meg, de mikor meglátom ijedten hátrébb lépek. Vagy négy lány fut előttünk habzót szájjal, sikítozva. 

Nézem ahogy egyre jobban közelednek, amitől gyorsan a többiekre nézek. Taehyung lassan hátrál, majd futni kezd, amin egy kicsit meg lepődök. A mai nap többet láttam mozogni, mint bármikor is. Megrázom a fejem és megragadom a mellettem lévő ledermedt törpe kezét és futni kezdek Tae után. A hülye kis parádéjuk miatt vehetek minket észre a rajongó lányok, akik mellékesen rohadt gyorsan futnak utánunk. Próbálok én is rákapcsolni, de Jimin nagyon letart. Nagyon lassan fút, így szinte, csak húzom magam után, mintegy rongybabát. Tuti kimerülésig edzet megint, ezért is fut most ilyen nehézkesen, ezért kapkodja a levegőt úgy, mint aki mindjárt megfullad. 

Hátra nézek a nehezékemre, aki már letépte a fejéről a sapkát és a maszkot is, hogy levegőhöz juthasson. De ezzel meg mutatja a szőke haját, amire a lányok még jobban sikítozni kezdenek és jobban rákapcsolnak. Félek, hogyha jobban húzni kezdem öt, akkor elesik, de így soha nem fogjuk beérni Taet, aki már hét határon túljár. 

Jobban meg szorítóm a kicsi kezeit, mert elkezdet csúszni az enyémben. Előre nézek és próbálom kitalálni, hogy most mi legyen, mert nem fogunk tudni sokáig futni, vagyis csak Jimin nem fogja tovább bírni. Az utca vége felé látok egy szűk sikátor, ami tökéletes lenne, ahhoz, hogy elbújunk, de Tae túlságosan elöl van, mi meg túl hátul, ahhoz, hogy öt is beavassam a tervemben. Hátra kiáltok, hogy gyorsabban, amire érzem, hogy végre Jimin is belead mindet, ezért gyorsabban kezdek futni. Pont időben érjük utol Taet, mert elértünk a sikátorhoz, de ahhoz már késő, hogy szóljak neki, hogy forduljon le. Ezért megragadom hátul a pólóját és berántom magammal. 

Olyan lendülettel rántottam be a helyiségbe, hogy láttam vágódna hátra felé, ezért elengedtem Jimin kezét és kitártam a karjaimat, hogy megtartsam, de ahogy nekem esett én is elvesztettem az egyensúlyomat és vele együtt zuhantam hátra. Zuhanás közben az egyik kezemet a hátam mögé tettem, ezért mikor földre értem nem estem hátra, csak seggre. Éreztem, hogy a tenyeremről, ettől a művelet miatt  kevesebb lett a bőr, de jobb mintha beütöttem volna a fejem. Tae háta a mellkasomnak ütődőt, míg a feje a vállamra esett.

 Leszedtem az arcomról a maszkot, hogy levegőhöz juthassak, majd a sapkámat is lelöktem a fejemről.  Meghallom a sikítozó lány hadsereget, majd látom, ahogy elfutnak előttünk, úgyhogy be sem néznek a sikátorba. Megkönnyebbülten sóhajtók és ránézek a szépségemre. 

-Jól vagy? - Leveszem az arcáról a maszkját, hogy láthassam öt. A sapkája nem tudom hova tűnt a fejéről, de az már nem takarta a gyönyörű ezüstszínű haját. Az ajkait résnyire szétnyitva kapkodja a levegőt a szemeit, pedig lehunyva tartsa. Nem látok rajta sérülést, amitől egy kicsit megnyugodok. - Nagyon gyors vagy. - Vigyorodok el, amire végre reagál és mutat egy félmosolyt, de a szemeit csukva tartja. 

-Nem mindenben. - A hangja huncutul cseng, amitől muszáj felkacagnom. 

-Azt nagyon jól tudom. - Simogatom meg a futástól kipirosodott orcáját. Lassan kinyitja a szemeit és mélyen az enyém közé fúrja őket. Olyan lágyan és szeretet teljesen néz, hogy meg dobbogtatja a szívemet. Azt akarom, hogy mindig így nézzen rám.  

- Srácok...azt hiszem meg sérültem.- Megszakítva a tökéletes pillanatot, Jiminre nézünk mindketten, aki a földön ülve felhúzza maga elé a térdeit. Mindkét térdénél elszakadt a nadrág anyagja, amitől tökéletesen lehet látni milyen csúnyán lejött ott a bőre. Nagyon vérzik, összefogva a térdénél a ruhája anyagját. Gyorsan oda kúszunk mellé és jobban szemügyre vesszem a sebet. Vészesnek tűnik, de nem az, csak lejött a bőr...vagyis remélem, hogy csak a bőre sérült.

-Máshol is megsérültél? - Kérdezi Tae aggódva a kisebbiktől. Mindkét tenyerét felemeli, hogy láthassuk a rajta lévő sebet. Azokról is lejött a bőr és vérzenek. - Jól szétverted magad.- Elővesz egy zsepit a zsebéből és a törpe tenyeréhez nyomja. - szorítsd őket össze. - Parancsol rá, amit Jimin meg is tesz. 

Jimin sérült testét nézve rájövök, hogy Yoongi kifog minket nyírni...ahogy Jin és Namjoon is. Az egyetlen, aki nem fogja elvágni a torkunkat az Hoseok,  de ö biztos sírni fog a temetésünkön. Ezért hatalmasat fogunk kapni, amiért kiszöktünk, feltűnősködtünk, megsebesítettük Jimint. Az én hibám, hogy meg sérült, mert elengedtem a kezét. Lehet Tae, csak beütötte volna  a seggét és nem lett volna semmi baj, de mikor meg láttam, hogy szó szerint vágódik hátra megijedtem. Választanom kellett és én pedig gondolkodás nélkül Taet választottam. A két hyungra nézek, mert egy ideje nagyon csöndbe vannak. Látom, ahogy Tae próbálja lábra állítani Jimint, ami sikerül is neki, de ahogy lép egyet összecsuklik és már esne is el, ha Tae nem tartaná. 

-Fáj...- Néz ránk Jimin könnyes szemekkel. 

-A térded? - Kérdezem és meg fogom az egyik karját, hogyne csak Tae tartsa. 

-Nem....a bokám. - A hangja kétségbeesett, míg a tekintette tele van félelemmel. Gyorsan vissza ültessük a földre és lekapjuk mindkét cipőjét, meg sem kérdezve, hogy melyik fáj neki. Ahogy a bal lábáról leveszem a zoknit, már meg is látom a fájdalma okát. A bokája feldagadt és ahogy látom kezd felvenni egy színárnyalatot. Idegesen beletúrok a hajamba. Mi halottak vagyunk. 

-Mi legyen? - Kérdezi tőlem Tae aggódva, amitől csak még idegesebb leszek. Ha ö is aggódik és nem vicceli el, akkor már baj van. 

-Haza megyünk. - Felállok és Jimin elé guggolok háttal. - Segíts neki fel mászni. - Tae gyorsan vissza adja rá a zoknit, majd a cipőjét, majd segít Jiminek felállni, hogy könnyeben feltudjon mászni a hátamra. Átkarolja a nyakam, én pedig meg ragadom mindkét combját és felállok. Kicsit dobok rajta , hogyne csúszón le, majd elindulok ki a sikátorból. 

-Ha ezt a többiek meg tudják, nekünk annyi. - Mellém sétál Tae és idegesen beletúr a hajába, amit egy kicsit meg is tép. 

-Sajnálom. - Jimin belefúrja az arcát a vállamba. 

-Ne szomorkodj, szép életünk volt. - Nevet fel kínosan Tae, ami egy pármásodperc múlva, fájdalmas nyögésé formálódik. Szeretném nekik azt mondani, hogy nem lesz semmi baj. Hogy majd Jin, csak meg simogatja a buksinkat azt hajtogatva, hogy enyhebenyhe, mert tudom, hogy nem ez fog történni. Yoongi sem fog végig puszilgatni minket, amiért annyira aggódót. Nekünk annyi, főleg ha Jimin nem fog tudni a holnapi koncerten megjeleni. 

Köszönöm, hogy elolvastad. :)