Junkook pov.

Reggel, arra ébredtem, hogy valaki fejbe könyököl. Fájdalmas és kellemetlen ébredés, közben megdörzsöltem  szemeimet és mellettem fekvőre pillantok, aki szétterpeszkedve terült szét az ágyon. Nem is értem, hogy nem estem le, eddig az ágyról, hisz olyan kis helyen fekszem, szerintem már, csak a lélek tartót fent. Kicsit még komásan felülök az ágyban és végignézek a gyönyörűségen. Nem értem, hogy lehet valaki ilyen aranyos, miközben alszik, főleg mikor folyik a nyála is...lehet ez, csak nekem aranyos? Motyogni kezd valamit, majd a kezével tapogatózni kezd. Nem tudom mit akar, de meg fogom a kezét, amire abbahagyja a motyogást és helyette elégedett vigyor terül szét az arcán. A kezemet megszorítja, majd húzni kezdi az ágyékához, amit hatalmas szemekkel végig követtek. Tegnap még olyan kis ártatlanul viselkedett, hogy alig mertem hozzá nyúlni, mert attól féltem elsírja magát. Most meg rajtam akarja kiélni a beteg vágyait. Elhúzom a kezemet az ágyékáról, amit egy csalódott nyögéssel reagál le és újra a kezemért nyúl, amit most elég hamar megtalál. Ahogy megragadja a csuklom vissza is helyezi a lábai közé, de most nem engedi el, makacsul odanyomja. A szabad kezem az ajkaimra tapasztom, hogy visszafojtsam a lassan feltörő nevetésemet, mert ez a helyzet kezd egyre viccesebb lenni. 

Óvatosan oldalra pillantok, hogy le elellenőrizem Jimint. Szerencsére még mindig mélyen alszik, ugyan abban a pózban, ahogyan tegnap este eldőlt. Hason fekve, arca a párnában. Egyáltalán él még? Próbálok koncentrálni, hogy meg halljam a szuszogását, de Tae miatt nem hallok semmit. Olyan hangosan nyöszörög, miközben magához dörzsölgetni a kezemet, hogy már lassan felkölti a többieket is, nem csak Jimint. Vissza nézek Taera, aki tök jól el van a kezemmel. Vajon mit csinálhatott, mikor még Hoseokkal osztoztak egy ágyon? Öt is így letámadta, ahogy engem is? Felsóhajtok, miközben vissza dőlök az ágyban, hogy így nézhessem tovább Taehyung vágyakkal teli arcát. Szemétség lenne, ha kihasználnám a helyzetet? Lehetséges...de én is akarok belőle egy kicsit. Megfogom a szabad kezét, amivel nem éppen a csuklómat szorongassa és én is odateszem azt az ágyékomhoz. Ahogy a kis dudorhoz érintem az ujjait, máris aktiválja magát és rám markol, amitől egy furcsa nyögés hagyja el az ajkaimat. Remélem Jimin tényleg mélyen alszik. 

A takarót magunkra terítem, nehogy valaki hirtelen benyisson és meg lásson minket így, vagy ha Jimin felébredne a hangokra, akkor ö se nézze végig a kis előadásunkat. Lerázom csuklómról Tae kezét és magamtól kezdem dörzsölni öt a nadrágján keresztül. Nagyon óvatosan mozgatom a kezem, nehogy felébredjen és abba maradjon a buli. Az ö kezei is mozognak, de olyan ügyetlenül, összevissza, hogy néha nem is ott markolászik, ezért vissza kell tennem a kezét a helyes útra. Behunyom a szemem és élvezem a kézimunkáját, de ez lassan már nem elég. Odahajolok a nyakához és csókolgatni kezdem, nyalogatni, amitől egyre hangosabban nyög. Mivel mindkét kezem tele van, az egyikkel Tae kezét fogom, hogy jó helyen dolgozón, míg a másikkal az ö ékességét simogatom. Ezért kicsit feljebb tornászom magam és az ajkaimat rátapasztom az övéire, hogy egy kicsit halkítsak rajta. Olyan rég nem csókoltam már öt, hogy el is felejtettem milyen puhák és édesek az ajkai. Óvatosan mozgatni kezdem az enyéimet, az édes párnácskáin, amit próbál viszonozni, de folyton belenyög a számba, vagy bele liheg. 

Szeretném élvezni még az ajkait, de elkezdet mocorogni, amire ijedten váltam el tőle. Még a kezemet is elhúztam. Pedig már nem kellett volna sok neki...lehet ezért is ébredezik? Lassan kinyissa a szemeit, de abban a pillanatban vissza is zárja őket. Amíg még komás, addig normálisan elfekszem a helyemen és behunyom a szemem alvást színlelve. Elég ciki lenne megmagyarázni neki, hogy miért is áll a farka, ezért inkább eljátszom az ártatlant. Hallom ahogy mocorogni kezd, majd a takaró susogását hallom meg. Gondolom észrevette, hogy valami nem stimmel a lábai között. Egy halk morgást enged ki magából, de ezzel csendbe is marad. Nem mocorog többet, nem ad ki több hangot, vissza aludt volna? Kiakartam nyitni a szemeim, hogy lássam mit művel, de mikor ezt megtettem volna, megéreztem a testét, ahogy nekem préseli magát. A kezét az ágyékomra tette, amitől majdnem felnyögtem, de nehezen vissza tartottam a hangomat. Mi a francot csinál egy alvó emberel?! Mondjuk én is kihasználtam, mikor aludt, de ö kezdte, szóval az ö hibája. 

-Jungkook alszol még? - Suttogja mély, vággyal teli hanggal, amire muszáj kinyitnom a szemeimet és szembe néznem vele. Ö is engem néz, miközben beharapja az ajkait. 

-Mi a baj? - Kérdezem megdörzsölve a szemeimet, mint aki nemrég kelt fel. Lassan felültem és végig néztem az én kis édesemen, aki idő közben lerúgta magáról a takarót. Pedig milyen gondosan betakartam. Még mindig a hátán fekve nézet engem, a kezeit maga mellett hagyva, nem takarva el a hatalmas merevedését. A látvány miatt, muszáj voltam megnyalnom a kiszáradt ajkaimat. 

-Meddig akarsz még nézni? - A kezét végig simítja  combján,majd feljebb csúsztassa egészen az ágyékáig. A művelete közben végig engem néz,talán csak egy pillanatra nézet el mellettem, de gyorsan visszavezette rám a tekintetét. Gondolom Jimint ellenőrizte le, hogy még alszik-e. - Nem folytatod ott, ahol abba hagytad? -  Úgy látszik lebúgtam...de akkor, miért kérdezte meg, hogy alszok még, mikor tudta, már rég fent vagyok? Kínosan megvakarom a fejem és elveszem róla a fekete íriszeimet. 

-Nem tudom, miről beszélsz...- Motyogom halkan nem nézve fel rá. Hallom, ahogy morog valamit magában, majd megérzem, hogy mozog a matrac alattunk, amire már muszáj rákapnom a kíváncsi tekintettem. Elém térdel, majd a két kezét a mellkasomra teszi és lenyom az ágyba, amitől kikerekednek a szemeim. Szeretnék megszólalni, de időt nem hagy rá, rögtön fölém mászik és helyett foglal a csípőmön, majd ugyan ezzel a gyorsasággal hajol le hozzám. Olyan közel hajolt, hogy egy pillanatig azt hittem megfog csókolni, de megállt az ajkaimnál pár millimétere. 

-Szörnyen színészkedsz. - Mosolyodik el édesen, amitől nekem is mosolyognom kell. Nem mondanám, hogy rossz színész vagyok, inkább csaknem tudok neki hazudni. De ha akarnék sem tudnék, túlságosan jól ismer ahhoz, hogy tudja, mikor mondok igazat, mikor nem. - Szóval akarod folytatni? - A hangja újra erotikusan cseng, míg a mosolya átváltózik édesről, csábossá. Olyan gyorsan váltogassa a hangulatát, hogy már nem tudom követni. 

Kezeimet felcsúsztatom a csípőjére, ami nem teszik neki, mert lelöki magáról. Az ajkaimtól is elhajol és ezzel együtt le is száll rólam, hogy mellém fekhessen.  Lehet nem tetszett neki az előző póz? Bevallom egy kicsit kockázatos volt, mert ha Jimin felébred, akkor könnyeben észre veheti mit is csinálunk, míg ö alszik. De akkor is rosszul esett a  pici szívemnek, hogy csak úgy ellökte magától a mancsaimat. Csalódót is vagyok, mert nem csókolt meg, pedig azt hittem meg fog csókolni. Gondolataimból egy kutakodó kéz szakít ki, ami éppen a bokszeremben tevékenykedik. A mellettem lévőre nézek, aki türelmetlenül figyel engem. Azt hiszem egy időre el kell ásnom a sérelmeimet és inkább oda kéne figyelnem erre a kis huncut fiúcskára. Megfogtam a takarót és újra magunkra húztam, majd az én drágám örömére én is aktiváltam magam. A nadrágja szegélyét meg fogva lejjebb húztam rajta, hogy szabad utam legyen az ágaskodó farkához. Még meg is emelte magát a művelet közben, amire elégedetten el mosolyodtam. Egészen a térdéig húztam a nadrágját és a bokszerét is, majd végre ráfogtam, amitől halkan felnyögött. Imádom a hangját, főleg mikor a kezeimtől élvezkedik.  Csak egyszer gyűrjem magam alá, biztos meg mutatnám neki, milyen a Jungkook féle tökéletes csípő mozgás. 

Egy ideig biztos nem kívánna senkit, miután megdolgoztam a csinos kis formás fenekét. Olyan élményben részesíteném, hogy többet nem kívánna meg egy lányt sem. Minden áron meg kell szereznem magamnak, már így is sok időt veszítettem el, amiért gyáva voltam és nem mertem beszélni vele. Ki kell használnom azt, hogy újra barátok lettünk...bár ez nem helyes megnevezése a kapcsolatunknak, mert a barátok tudtommal nem csinálnak olyan dolgokat mint mi. Mondjuk úgyhogy jobban lettünk, azt hiszem ez a helyes szó rá, de nem is számít minek hívjuk ezt, mert nem sokára úgy is az enyém lesz. Nem csak barátok leszünk extrákkal, ha nem egy pár, úgymint régen. A gondolatra elmosolyodtam és jobban hozzá bújtam a mellettem fekvő szépséghez. A levegőt szaggatottan vette és nagyon hangosan nyögött, ami eddig fel sem tűnt. 

Úgy elmerültem a gondolataimban, hogy észre se vettem, mikor rá kapcsoltam a kezem tempójára. Érzem ahogy az előváladéka teljesen csúszóssá tette öt, hogy majdnem kicsúszott a markomból, de csak majdnem, mert elég szilárdan kapaszkodom abba a kívánatos testrészeben. Ahogy a kezem dolgozót rajta, folyton mocskos cuppogó hangok hallatszottak a szobában, amitől még jobban felizgultam. Az arca is olyan szexi grimaszba fordult minden egyes érintéskor, hogy már attól eltudtam volna menni, hogy öt nézem és hallgatóm. De sajnos ennyitől nem megy, főleg, hogy a kezei megálltak egy ideje a munkában. Csak szorongassa a jogarom, de nem mozgassa rajta a kezét, pedig mindjárt felrobbanok a kielégületlenségtől. Pár pumpáló mozdulat után abbahagyom a kényeztetését, amitől elégedetlenül felnyög és rám kapja a dühös íriszeit. 

-Mit csinálsz? Ne hagyd abba! - Morogja, de közbe azért közelebb kúszik hozzám. 

-Csak utánad. - Mosolyodok el pimaszul, lökve egyet a csípőmmel egyenesen bele a markába. - Ha nem fogok tudni elmenni veled együtt, akkor használatba fogom venni a csinos kis szádat. - Nyomatékosítva a kijelentésemet, végig simítok a mutatóujjammal az ajkain, amit szépen szét is nyit a meglepődéstől. Elmosolyodok a meglepet arcán, hisz ritka, mikor én tudok dominálni, miközben kielégítsük egymást. Összecsukja az ajkait és átnézve a vállam felet ismét Jiminre néz, majd vissza rám, egy pimasz mosolyt varázsolva az ajkaira. 

-Talán, majd máskor. - Mondja huncutul, amitől lehervad a fölényes vigyorom. Helyette inkább én akadok ki, mert azért nem hittem volna, hogy bele menne a szopásba. Tudtam, hogy bevállalós, dehogy ennyire. 

-Behajtóm rajtad. - Mondom szigorúan, majd újból neki kezdek a kényeztetésének, amit egy jóleső nyögéssel díjaz.  Ö is végre bele lendül a dologba, mert mozgatni kezdi a kezét, ezzel belőlem is kicsikarva egy elégedett sóhajt. Egyből gyors tempóban verem neki, amire ö is rákapcsol. Valami isteni érzés, ahogy hosszú, csontos ujjait körém fonja és mozgassa rajtam. Nagyon nehezen fogom, csak vissza a hangom, pedig legszívesebben felkiáltanák élvezetemben, ha nem lenne itt Jimin. Ha tudtam volna, hogy ilyen készséges lesz és ügyes, már előbb rámásztam volna álmában. Megérzem, hogy nem kell neki már túl sok, ahogy nekem sem, ezért megint az ajkaihoz hajolók , hogy meg tudjam csókolni, de újra elhajol. Elégedetlenül rászorítok az ékességére, amitől hangosabb nyögés hagyja el az ajkait, majd megérzem az élvezetét a kezemen. Hangja megakad, a teste pedig remegni kezd. Nem hagyom abba a kényeztetését tovább mozgatom rajta a kezem ezzel kipasszírozva belőle minden cseppet. Halkan nyögve közelebb bújik hozzám, az arcát a mellkasomba fúrva. A kezével ö is rám szorít, amitől én is követem öt. Átjárja a testem a jóleső orgazmus, amire már nem is emlékszem, mikor volt ilyen jó. Ö is még egy darabig mozgassa rajtam a kezét, majd mikor úgy érzi elfogyott minden, akkor elveszi a kezét. Lehunyva a szemeimet kipihenem a nem rég átélt orgazmust, ami tényleg fantasztikus volt. Többet kéne használatba vennem a kezeit. 

-Francba. - Meghalva a hangját kinyitom a fáradt íriszeimet és ránézek az angyalkámra, aki a pólóját vizsgálja. Jobban megnézve meg látom rajta nedvemet, amire muszáj elmosolyodnom. -Mit vigyorogsz? Össze piszkoltad a pólóm! - Morogva nézegeti tovább a kis  foltot, amire halkan felnevetek. Nem értem miért van úgy oda, hisz alig párcsepp ment rá. 

-Minek bújtál ilyen közel? Egyáltalán, miért nem vetted le? -  Kérdezem mosolyogva, majd felülök és elpakolom magam. A kezemre nézek, ami szintén tiszta ragacs. Taehyung fincsinek kinéző joghurtja. A gondolatra elmosolyodok, de mikor rájövök, hogy az ondós kezemet nézegettem, már egy ideje, akkor gyorsan nyúlok egy zsepié és letörlöm magamról. Még jó, hogy Tae tart zsebkendőt a fiókjában. 

-Szemét vagy! - Hisztizve meglöki a vállam, amire odakapom a fejem. Ez még mindig ott tart?  

-Csak vedd le. - Megfogom a pólója alját, hogy felhúzzam rajta, de a kezeivel leszorította azt. 

-Nem akarom! 

-De piszkos. 

-Hagyj már békén! - Idegesen ellöki a kezem magától. Nem tudom mi baja lehet, hisz eddig nem volt baj, hogy levetem róla a pólót. Lehet van valami baj a testével, amit nem akarja, hogy lássak?

 Megakartam szólalni, de ahogy kinyitottam volna a szám, valaki kopogott az ajtón. Taehyung ijedten bebujt a takaró alá, mert hát ö még nem húzta fel a nadrágját. Gyorsan én is végig néztem magamon, hogy nem log ki sehol semmi, de szerencsére nem. Az ajtó lassan kinyílik és belép rajta Yoongi. 

-Jimivel akartam beszélni, de látom ö még alszik. - Néz az említettre, amire én is oda nézek és látom, hogy Jimin még mindig ugyan úgy alszik, mint eddig. Nem értem, hogy nem ébredt fel Taera, hisz olyan hangosan nyögött. Lehet tényleg nem vesz levegőt? Kezdek aggódni miatta.

-Majd én felébresztem. - Szólal meg mellettem Tae, aki felugrik az ágyban, már teljesen felöltözve. Leugrik az ágyról, majd ráveti magát a kisebbre, aki halkan felsikít. - Ébresztő Jiminie! 

-Idióta. - Morogja szegényke nehezen lelökve magáról Taet. Ezek szerint él, megnyugodtam. Álmosan megdörzsöli a szemeit, nyújtózkodik egy kicsit még fekve, majd körbenéz a szobában. Amit elsőnek meglát az nem Yoongi, ha nem Taehyung pólóján lévő kis pöttyök. - Remélem ez nem az, amire gondolok, hogy az. - Néz fel Taera, aki kipirult arccal, ránéz Yoongira, aki még mindig a kis szöszit figyeli. 

-Am keresnek. - Mondom végül rámutatva az idősebbre, amire végre odanéz Jimin is. Mikor meg lássa Yoongit, olyan lendülettel felül az ágyban, hogy majdnem telibe fejeli Taet, tisztára súrolja a fejét. Hatalmasra nyílt szemekkel nézi az idősebbet, majd kérdően engem. Megrázom a fejem jelezve, hogy nem tudok semmiről, amitől idegesen rágni kezdi a száját. 

-Szeretnék veled beszélni, - Szólal meg Yoongi megtörve a kínos csendet, ami egy idő után kialakult a szobában. Jimin próbál mosolyt erőltetni az arcára és úgy nézni az idősebbre, több kevés sikerrel.

-Rendben, csak izé most keltem fel...tudnál várni párpercet odakint? - Kérdezi mosolyogva, amire Hyung, csak bólint és elhagyja a szobát. Tae és én Jimint figyeljük tovább, aki még mindig maga elé nézet a száját rágva. Valamin nagyon jár az esze, de nem tudom min.

Hirtelen felpattan az ágyból és a szekrényéhez megy, amiből egy csomó ruhát kiszed és az ágyra dobja, kicsit Taera is szóródik a ruha őzzömből. Gyorsan lekapkodja magáról a ruháit, majd az ágyán lévő ruhákból kiszed párat, amit magára kap. Értetlenül figyelem tovább, de nem értem mit csinál, most menekülni akar? De hogyan? Hisz hyung az ajtóban vár. Kivesz a szekrényéből egy sporttáskát, amit általában akkor szokót magával hozni, mikor kondizni megyünk. A táskából kiszedi a cipőjét, amit magára kap, ahogy a táskát is a vállára. 

-Ha kerestek edzeni mentem. - Suttogja halkan, nehogy meghallja a kint várakozó Hyung, majd odamegy az ablakhoz, amit szépen kinyit és elkezd rajta kimászni. Felébredve a döbbenetből odamegyek az ablakhoz, hogy vissza tartsam, de már késő. Lenézek és látom, hogy szerencsére földre ért és nem törte ki a nyakát. - Majd jövök. - Kiabálja fel hozzám, majd gyorsan el sprintel. 

-Mi a franc? - Nézek még mindig utána, majd hátra fordulok Taehoz, aki Jimin ruháit nézegeti. - Mi a frászt csinálsz? 

-Láttad már milyen szexi ruhái vannak? - Mutat egy hosszú vényakku selyem, ezüst színű pólót. Taera nézek, teljesen ledöbbenve. Nem érdekli, hogy az egyik barátja ugrott ki nem rég az ablakon? Esküszöm az élvezetével együtt az ágyát is kilőtte. Vagy eddig is ilyen szőke volt, csak nem vetem észre? 

Némán álldogálok még mindig az ablaknál, az okos és szép barátomat nézve, aki tökre elmerült Jimin ruhái között. Kezdek aggódni miatt...ha össze jövünk, meg kell nézetnem az agyát. A hatalmas csendet az ajtó nyitódása szakította meg, amin a türelmetlen Yoongi lépet be. Végig nézet a szobába keresve a szőkeséget, de mikor látta, hogy az már nincs a szobában, döbbenve hozzám fordult. Miért várja mindenki tőlem a választ, mikor itt van Tae is? Lehet, hogy ők már régebb óta tudják, milyen sötét legbelül? Eddig hazugságban éltem?! 

-Hol van Jimin? - Szólal meg végül Yoongi. Nem tudom mit kéne neki mondanom, ezért Taera nézek, aki végre letette a ruhákat és rám figyelt. Segély kérő tekintettel néztem rá, amire csak bólintót egyet. 

-Kimászott az ablakon. - Mondja egyszerűen ránézve a döbbent hyungra. Ez az ö szájából még hülyébben hangzót, még akkor is, ha ez az igazság. Yoongi nagy léptekkel mellém lépet és kihajolt az ablakon. 

-Mi van? - Néz megint rám kérdően. - Miért? - Kérdésére megrázom a fejem, tudtára adva, hogy fogalmam sincs miért döntött úgy Jimin, hogy inkább kimászik az ablakon, minthogy vele beszéljen. Én, csak arról tudok, hogy összevesztek, mert Jimin részegen lesmárolta, ö pedig meg ütötte, dehogy utána mi történt az rejtély. Nem tudom mi történt azután, hogy Taeval elkezdtek járni, mert nem kérdeztem rá utána. Nem azért mert nem akartam, ha nem mert, azon kezdet járni az eszem, hogyan is szerezem meg Taet, ezért öt teljesen el is felejtettem. Milyen borzasztó barát vagyok. 

-Tudod jól, hogy miért. - Szólal meg Tae felkelve az ágyról. - Azok után, hogy olyan rohadék voltál vele, még csodálkozol, hogy menekül előled? - Kérdezi telegúnnyal a hangjában. Nem tudom, hogy van bátorsága így beszélni Yoongival, hisz tudja milyen az idősebb. A kis termetéhez képest ijesztő, szemel ölni is képes. 

-Mit képzelsz magadról? - Indul meg hyung, Taehoz, aki tökéletesen állja a tekintettét. Én is megindulok az idősebb után és elé állok, még pont időben mert már majdnem elérte Taet. - Mit tudsz te?! - Felemeli a hangját és próbál ellökni az útjából, de én azért sokkal erősebb vagyok nála, még akkor is, ha ö az idősebb. 

-Jimin mindent elmondott! Elmondta, hogy mit mondtál neki, mikor ö szerelmet valót neked. - Taehyung is felemeli a hangját és ö is megpróbál ellökni az útjából. Ha ezek most egymásnak esnek az isten sem fogja szétválasztani őket, csak kb Jin, de azt ne akarja senki.  - Eltudod te képzelni mekkora bátorság kell ahhoz, hogy elmond valakinek, hogy mit érzel iránta már hosszú-hosszú ideje? Főleg mikor a másik fél vele egynemű? - Yoongi egyre mérgesebben nézi Taet, látszik rajta, hogy megakar szólalni, de a fiatalabbik nem engedi ezt neki. - Bármit is gondolsz róla ö nem meleg, de ha az is lenne, akkor sem lenne jogod hozzá, hogy undorítónak nevezd! - Most én rajtam van a sor, hogy mérgesen nézek Yoongira. Tényleg azt mondta, hogy Jimin undorító, csak amiatt mert azt hitte meleg? Akkor én is undorító vagyok? 

-Ahogy mondtam nem tudsz te semmit. - Hyung hangja sokkal csendesebben cseng, mint nem rég, amitől összezavarodtam. Lassan kikerül engem, amit hagyok, de azért a hátam mögé lökdösöm a ficánkoló tökkel ütöttemet. Az ajtóhoz megy és lenyomja a kilincset, de mielőtt kimenne visszanéz ránk. - Ha bármi baja esik odakint, rajtatok verem le, amiért hagytátok elmenni. - A tekintette jéghideg és vészjósló, amitől csöppet összeszarom magam. Gyorsan bólintok, jelezve, hogy tudomásul vettük a dolgokat, amire csak elmosolyodik és kimegy a szobából.

Úgy érzem hatalmas bajba kerültünk...ha Jiminnek bármi baja lesz lefogja tekerni a fejünket a helyéről. Meg kell keresnünk és haza kell hoznunk a szökevényt, amilyen gyorsan csak lehet. Idegesen felsóhajtottam és Taera néztem, aki még mindig a csukot ajtót nézte. Már nagyon rég óta ez az első olyan napunk, amelyiken tudunk pihenni. Ezt a napot arra akartam felhasználni, hogy megszerezem magamnak Taet. Vele akartam tölteni az egész napot, csupa olyan dolgot csinálva, amit a párok szoktak. Bár lehet nem ment volna bele, de amilyen türelmetlen vagyok mostanában simán rátudtam volna venni. Tegnap is sikerült kiharcolnom, hogy vele aludhassak. Nem számít, gyorsan megtaláljuk Jimint és haza rángassuk utána, elkezdem a hadműveletemet. 

-Taehyung öltözz, megyünk! - Mondom határozottan, odafordulva hozzá. Meglepetten pislog párat, majd elmosolyodik. 

-Randira megyünk? - Mondja aranyosan körbefogva a kezeivel az arcát, egy hatalmas vigyor kíséretével. 

-Nem...- Motyogom zavartan, mert azért erre nem számítottam. Egy hatalmas "Oh" kíséretével leolvad az arcáról a mosoly és a szekrényéhez megy szófogadóan. Nem tudom miért, de most olyan rosszul érzem magam...azt kellett volna mondanom, hogy igen. Kivesz párruhát, de vissza is teszi őket. Látom rajta, hogy össze van zavarodva, amit nem tudok hová tenni. Nézegeti tovább a ruháit, majd idegesen rám kapja a tekintettét. 

-Most tényleg hova megyünk? 

-Hát Jiminhez. -Csodálkozva nézek rá, ö pedig vissza. Nem hallotta mit mondott Hyung? 

-Pazar...inkább mentünk volna randizni. - Megforgassa a szemeit, majd elővesz párcuccot, amit unottan dob az ágyára. Nem tudom mi van vele, de nagyon furcsán viselkedik. Lehet ö is többet akar mit barátságot? 

-Szeretnél velem randizni menni? - Elmosolyodok és közelebb lépek hozzá. 

-Nem, de még az is jobban hangzik, mint Jimin után szaladgálni. - A szavai mellbe vágnak, amitől még a mosolyom is lehervad és helyette lebiggyesztem az ajkaimat.  Szomorúan, nulla életkedvvel kiveszek én is párruhát, amit fel is kapok, hisz csak egy bokszer volt eddig rajtam. Ö is a pólójához nyúl, hogy levegye magáról, de ahogy egy kicsit felemeli magán az anyagot, hirtelen megáll. Maga elé néz egy ideig, majd felkapja az ágyára kitett ruhákat és kiszalad a szobából. Egyre furább és furább mai Taehyung. 

Nem megyek utána, inkább leülök az ágyszélére és előveszem a telefonomat. Jobb ha most inkább nem zargatom. A telefonomban meg keresem Jimin számát és rányomok. Mostanában nem voltunk együtt edzeni, így nem tudom melyik konditerembe ment pontosan. A telefonja kicsöng, de nem veszi fel, még párszor megpróbálkozok vele, de mind sikertelenül ér véget. Vagy már a konditeremben van és elzárta egy szekrénybe a telefonját azért nem veszi fel, vagy egyszerűen ignorál. Ha az első, akkor nem lehet túl messze és ha jól emlékszem a közelben van olyan konditerem amit nagyon kevesen látogatnak. Remélem igazam lesz és ott van, mert nincs kedvem végig szaladni az egész várost, miközben özönlenek odakint a rajongok. Jobb lesz, ha alaposan elrejtsük az arcunkat, hogy véletlenül se lásson meg minket senki se. Úgy kéne lelépni, hogy se Jin, se Namjoon, se pedig Hoseok ne lásson meg minket. Ha elkapnak nem fognak elengedni minket, Jin pedig kitekeri Jimin nyakát, Yoongi pedig a miénket. Hogy keveredtem én ebbe bele? Jah már tudom...Taehyung. Az emlegetett szamár, hirtelen beszalad a szobába, már átöltözve, egy hatalmas vigyorral a képén. 

-Kapjuk el a kerti törpét! 

Rémélem tetszett nektek ez a rész. :) Kicsit csúsztam vele, ezért hosszabb részt hoztam :D