Taehyung pov.

Izzadt haja homlokához tapad, miközben a résnyire nyitott ajkai közül szedi a levegőt. Minden mozdulata, arról árulkodik, hogy fáradt, de mégsem áll le a mozgásával. Csak annyi időre áll meg míg letörli az állára lefolyt izzadság cseppeket, majd újra mozgásba lendül. Mereven néz előre a hatalmas tükörbe, végignézve az összes mozdulatát. 

Én, csak mereven nézem öt, visszanyelve a nyálamat, ami a látványa miatt gyűlt össze a számban és ami folyton lefolyni készül az ajkaim szélén. Nem tudom elszakítani róla a tekintettem, olyan varázslatos a látványa, a mozdulatai, a ráizzadt ruhái, hogy egyszerűen meg babonáz. Annyira belevesztem a látványba, hogy a mozdulataim lelassulnak, így a mellettem lévő nekem jön, én pedig elvesztve az egyensúlyomat a földre esem. A hangos zene mellett is tökéletesen hallani lehet, a hatalmas csattanást, ami köztem és a fapadló találkozása között történik. 

Mindenki leáll a mozgással és rám vezetik az aggódó tekintetüket. A zene leáll, én pedig fájdalmasan feltornászom magam a földről. Az egyik kezemet a fenekemre vezetem, ami sajog a nemrég történt ütés miatt. Nem nézek a többiekre, de tudom, hogyan néznek rám éppen. Ez a tizedik próbánk ebben a néhány órában és ez lett volna az utolsó is, de mivel elrontottam, így újra kell kezdenünk. 

-Jól vagy? - Megérzem Jin kezeit a vállamon, aki aggódó tekintettel néz rám. Elmosolyodok ezen a kedves gesztusán és, csak bólintok egyet. Örülök, hogy nem haragszik rám amiért elrontottam, de annak örülök a legjobban, hogy aggódik miatt. 

-Mi lenne, ha pihennék egy picit? - Kérdezi Jimin reménykedve a tánctanárunktól, aki vonakodva, de belemegy a hirtelen jött pihenőbe. Mindenki fáradtan ül le a padlóra, jól meghúzva a vizes palackját. 

Már egy hét eltelt mióta visszajöttünk Japánból, de olyan érzésem van, mintha ez már ezer éve történt volna. Ahogy visszajöttünk egyfolytában próbálni jártunk, vagy koncertekre, rajongói találkozókra. Ez a hét olyan zsúfolt volt, hogy még aludni se bírtunk eleget, mert ahogy végeztünk az egyik dologgal, kezdődőt a másik és mire végeztünk már nagyon késő volt. Ahogy letettük a fejünket, már kelhetünk is fel és kezdhetünk újra mindent. Fáradt vagyok és csalódót. Jungkookkal kibékültünk, de még nem volt alkalmunk azóta se beszélni egymással.  Pedig még a szobánkba is visszaköltöztem, de még így sincs elég időnk egymásra. Hatalmas sóhaj kíséretével leülök én is a falnak döntve a hátamat. A szemeim rögtön Jungkook-ot keresik, amit gyorsan meg is talál, tőlem nem messze ül. Oda akarok menni hozzá legalább erre a párperc szünet erejéig, de olyan közel ül a többiekhez, így gyorsan elmegy tőle a kedvem.  Pedig olyan jól néz ki, így izzadtan...

Miközben végig nézek rajta, akaratlanul is megnyalom az ajkaimat és visszaszívom a lefolyt nyálamat. Nem tudom, miért van rám ilyen hatással már napok óta, de kezd megőrjíteni az, hogy nem érhetek hozzá. Mióta a Japánban azokat a dolgokat tettük, azóta nem vagyok önmagam...folyton vágyom az érintéseire.  

-Minden oké? - Meghallom Jimin hangját, ezért felé fordulok és meglátom, hogy négykézláb mászik hozzám. Mikor elém ér törökülésbe helyett foglal és megfogja a kezemet. - Mi ez az elvarázsolt pofa? Szerelmes vagy? - Kérdezi vigyorogva, miközben Jungkookra pillant. 

-Magadról beszélsz? - Megforgatom meg a szemeimet és elhúzom a kezemet az övéitől. Jiminnel már nem játsszuk azt, hogy járunk, mert ahogy vissza tértünk, ö arra kért, hogy hagyjuk abba. Azt hittem azért akarja abbahagyni, mert végre összejött Yoongival, de lassan rájöttem, hogy nem ez volt az oka. Nem tudom mi történt az utolsó éjszakájukkor, de Jimin már egyáltalán nem próbálkozik az idősebbnél. Teljesen feladta. 

-Miért nem mész oda? - Tereli a témát, ahogy mostanában mindig teszi. Hiába kérdeztem rá Yoongira, ö mindig rám terelte a témát, így a végén feladtam azt, hogy meg tudjam mi is történt azon az éjszakán. 

-És te, miért nem mész oda? - A mondatom végén rá mutattok Hyungra, amire oda is néz, de csak egy pillanatra. Gyorsan elnéz onnan és inkább az ölében lévő kezeit kezdi el tanulmányozni. Az arca sem olyan vidám már mint előtte volt, inkább sokkal komolyabb és szomorúbb. -Mi történt Jimin? - Az egyik kezemet az övéire teszem, míg a másikkal meg simogatom a fejét. 

-Azt mondta, hogy undorító vagyok. - Nyögje ki nehezen, továbbra is lógatva a fejét. Meglepve nézek rá, még a kezem is megállt a feje simogatásában, úgy ledöbbentem. 

-Miért mondta ezt? - A hangomban nem lepleztem a döbbenetemet, se pedig a hirtelen ért dühömet. Miért lenne Jimin undorító? Azért mert szerelmes lett egy fiúba? A kis szöszi vett egy nagy levegőt, majd végre felemelte a fejét, hogy a szemeimbe nézhessen. 

-Azt utolsó éjszakán, úgy döntöttem tisztázok mindent és szerelmet valók neki. Mindent elmondtam neki...elmondtam, hogy már nagyon régóta többet érzek iránta, mint barátságot, hogy azért csókoltam meg, mikor részeg voltam, mert szeretem öt. Azt is mondtam neki, hogy ha nem is viszonozza az érzéseimet, legalább barátok maradjunk. - A hangja olyan szomorú, hogy  belesajdul a szívem. - Mikor már mindent elmondtam neki, ö csendben maradt, egy ideig nem is válaszolt. De mikor már azt hittem nem is fog mondani semmit, akkor végre meg szólalt...azt mondta "Undorító."   -  A hangja elhalkul, majd a tekintette az említettre esik. 

Nem tudom mit kéne mondanom, ezért inkább nem is mondok semmit, csak magamhoz ölelem a kis törékeny testét. Viszonozza az ölelésemet, amire elmosolyodok és ringatni kezdem, mint egy kisgyereket. 

-Nem kell nekünk semmit sem eljátszani, mert így is azt hiszik már lassan, hogy járunk. - Mondom szórakozottan, miközben a nyakába fúrom az arcom. Halom ahogy halkan felnevet és jobban hozzám bújik. A kezeimet a hátáról, a derekáig leviszem, majd belemarkolok, amire ugrik egy nagyot és ellök magától. 

-Ne fogdos, te perverz. - Vigyorodik el, miközben a karjaival átkarolja magát. 

-Te híztál? - Kérdezem végignézve rajta, amire hatalmasra nyílnak a szemei és ö is lenéz a hasára. Persze nem gondoltam komolyan, csak terelni akartam a témát, ami be is jött. - Hadd nézzelek, csak. 

A vállaira tettem mindkét kezem, majd a földre nyomtam, miközben a csípőjére ültem. Ellenkezni kezdet, de túl fáradt ahhoz, hogy lelökjön magáról, így sikeresen lefogtam mindkét kezét és a feje fölé fogtam az egyik kezemmel. A másikkal pedig felhúztam a kissé átizzadt pólóját, egészen a mellkasáig. 

-Namjoon!!! - Kiabálja a kis törpe, amire fel kellett, hogy nevesek. Persze Hyung nem nagyon törődött a törpe segélykiáltásaival, ezért nem aggódtam, hogy  talán megszakítják a szórakozásomat. Végignéztem az izzadt hasán, amin még mindig tökéletesen kivan dolgozva. Nem mondom, hogy nem vagyok féltékeny a kockái miatt, mert nem is kicsit vagyok az. 

-Tévedtem. - Nézek most már a szemeibe, amivel próbál mérgesen nézni, de látom rajta, hogy ö is jól szórakozik. Az a kis mosoly a szája szélén mindent elárul.

-Most én jövök. - Rá akartam kérdezi, hogy ezt hogyan is érti, de mire szólásra nyitottam volna az ajkaimat, hirtelen olyat lökött a csípőjével,  hogy leestem róla. 

Mire feleszméltem volna, hogy a földön fekszem ö már felém mászót és lefogta, ugyan úgy a kezeimet, ahogy én az övét nemrég. És én még azt hittem kivan fáradva, pedig akkora erő van benne, mint öt másikban. Láttam, ahogy a kis kezét ráteszi a pólómra, majd semmi finomkodás nélkül felrántsa a mellkasomig. Nem tudom miért , de hirtelen olyan zavarba jöttem, hogy tisztára égni kezdet az arcom. Majd mikor meg láttam, ahogy végig néz a gizda testemen, azt hittem elásom magam szégyenemben. Még a szemeimet is összeszorítottam kínomban és vártam, hogy kinevessen, majd megjegyzéseket tegyen a vézna testemre, de nem tette, helyette odahajolt a fülemhez és elengedte a kezeimet. 

-Ha most látnád Kook fejét. - Suttogja szórakozottan. Én csak értetlenül nézek rá, majd kimászok alóla és gyorsan Kookiéra nézek. 

Jungkook féltékeny és engem néz, de mikor észreveszi, hogy én is öt nézem, akkor elfordítsa a fejét. El sem hiszem, hogy engem nézet eddig. Nem tudom, miért, de hirtelen olyan boldog lettem. Hatalmas vigyort az arcomról lessem bírom kaparni, pedig már kezd fájni az arcom, de egyszerűen nem megy. A hatalmas ködből Jimin szakít ki azzal, hogy lehúzza a pólómat, ami ezek szerint nem csúszót le magától, mikor felültem. Újból égni kezd az arcom, mert ezek szerint Kookie meglátta a vézna testemet...lehet ezért is fordította el a fejét? Nem bírta nézni a ronda testem? A gondolatra lenézek a hasamra és egy kicsit meg is nyomkodom ruhán keresztül. Olyan puha és semmilyen, hogy az már fájdalmas. Soha nem érdekelt az edzés, a helyes táplálkozás, hisz soha nem akartam kocka hasat, de ilyen csúnya testet sem akartam. 

-Mi a baj? - Jiminre nézek, aki aggódó tekintettel néz rám, majd a szemei a kezemre esnek, amivel még mindig a hasamat simogatom. - Éhes vagy? - Kérdezi mosolyogva, amire összerándul a gyomrom. 

Mire válaszolhatnék szól a tánctanár, hogy vége a szünetnek, ezért visszamegyünk próbálni. Egész gyakorlás közben azon jár az eszem, mit kéne kezdenem ezzel a hatalmas pocakkal. Biztos, hogy egy ideig nem kéne semmilyen zsíros kaját ennem, meg néha egy két fekvőtámaszt sem ártana lenyomni, mikor lesz rá időm. 

Mikor végzünk a gyakorlással, gyorsan összeszedjük a cuccainkat, elköszönünk mindenkitől, majd beülve a kocsiba már megyünk is haza. Ahogy haza érünk, rögtön mindenki megy a szobájába, piheni, vagy aludni végre egyet. Én is bemegyek a szobámba, de nem megyek aludni, inkább a szekrényhez megyek és kényelmesebb ruhákat veszek fel. Ledobom magamról gyorsan az átizzadt ruháimat, amíg még nincsenek itt a többiek és felveszek egy fehér pólót és egy narancssárga rövid nadrágot. Pont időben kapkodom magamra a ruhákat, mert már nyílik is az ajtó és belépnek rajta szobatársaim. Jimin rögtön az ágyához megy és akár egy zsákkrumpli eldől az ágyán. Jungkook nem teszi ugyan ezt, inkább megáll előttem és mereven nézni kezd, amitől reflex szerűen takarni kezdem a hasam a kezeimmel.  

-Aludjunk együtt. - Értetlenül összehúztam a szemöldökömet és ránéztem az ágyára. Nem értem miért akar velem aludni, hisz az ágyával nincs semmi gond, mert az még meg érteném, hogy rossz lenne és azért akarna velem aludni. 

-Miért? -Hangot adok a fejemben motoszkáló kérdésnek, amit csak egy kis mosollyal reagál le.  

-Mert veled akarok aludni. - Úgy mondja mintha ebben nem lenne semmi különös. Nem értem öt, mert eddig nem akart velem aludni, szóval nem értem ezt a hirtelen jött dolgot. -Bele egyezel, vagy másszak át az ágyadba, akkor mikor már alszol? - Kihívóan felhúzza az egyik szemöldökét, amire nyelnem kell egyet. 

Nem mondom azt, hogy nem akarok vele együtt aludni, mert igen is nagyon szeretnék, de félek, hogy észreveszi az undorító testemet. Igaz, hogy már látta párszor még régen, meg most is a táncteremben, de látni, meg érezni teljesen más dolog.  De így is úgyis az ágyamban fog kikötni, hisz meg mondta, hogyha nem egyezek bele, akkor mi fog történni...mitől lett ilyen magabiztos? 

-Oké. - Motyogom kedvetlenül, majd elfordulva tőle az ágyamhoz megyek és le is fekszem rá. A  tekintettemet nem veszem le az előttem álló fiúról, aki szintén engem néz. 

Lassan letolja magáról a nadrágját, amitől megszakítom a szemkontaktust és inkább az izmos combjait kezdem nézni. Hogy lehet valakinek ilyen kívánatosan szexi lábba? Nem is értem, hogy nem szakadt ki az a nadrág, azoktól az erős izmoktól. Ahogy ledobja a nadrágot, rögtön a pólója alányúl és azt is szépen lassan veszi le magáról, amitől a szemeim kisebb orgazmust kapnak a látvány miatt. A teste valami fantasztikus. Azok a kockák tisztára küzdenek a bent maradásért, főleg mikor megfeszíti az izmait. A nyáltermelésem újra beindul, én pedig újra csak nyeldesni tudom azt, vigyázva nehogy egy csepp is kifolyón az ajkaim közül. 

-Tetszik a látvány? - A hangjában, akkora dominancia van, hogy beleremeg az egész testem. Mi történt az ártatlan kis Kookiéval? Megindul felém, amitől megfeszül az egész testem. A szemeimmel követem minden egyes lépését, ahogy ö is figyeli minden mozdulatomat. Ahogy odaér hozzám rögtön befekszik mellém, időt sem adva, hogy arrébb mennyek. Elhelyezkedik, majd szorosan magához ölel, amitől egy kisebb szívfaszt kapok. Nem akartam, hogy meg érintse a vézna testem és erre tessék meg érinti. 

Kicsit idegesen felsóhajtok, majd nehezen, de elfordulok tőle. Nagyon közel volt az arca az enyémhez, tisztára éreztem a leheletét az ajkaimon. A kezemet a hasamra teszem, arra az alkalomra, ha átakarna karolni, akkor ne tudja meg érinteni a hasamat. Röhögnöm kell, ha arra gondolok, hogy régen mennyire nem érdekelt az, ha a hasamat simogatta, vagy hogy egyáltalán látta. Most meg annyira rá vagyok görcsölve az egészre, hogy legszívesebben sírva fakadnék. Érzem, ahogy átkarolja a derekamat és ahogy a kezét a hasamon lévő kezemre teszi, majd a fejét belefúrja a lapockámba. Annyira közel van, hogy érzem ahogy a mellkasa neki ütközik a hátamnak, mikor levegőt veszi. Nem értem magam, mert én szoktam általában az lenni aki közeledik hozzá, aki hozzábújik, de most valamiért úgy érzem magam a közelében, mintegy szűz kislány. Mondjuk utoljára, akkor volt ilyen domináns, mikor a táncteremben letámadott, lehet emiatt is reagál rá így a testem.  Mert attól függetlenül, hogy megbocsájtottam neki, a testem nem felejt. 

Egy kis idő múlva meghallom egyenletes levegővételét, meg érzem is, ahogy kifújja azt a lapockámra, egy kellemes borzongást kiváltva ezzel a testemben. Az ölelő karjai se szorítanak már úgymint párperccel ezelőtt, ezért arra a következtetésre juttok, hogy a pici kis Kookie elaludt. Kieresztem az ajkaim közül az eddig bent rekedt levegőt, ezzel egy kicsit ellazítva a végtagjaimat, amik eddig megfeszülve voltak. Megnyugodtam, hogy végül nem történt semmi, mert olyan kiszolgáltatottnak éreztem magam, hogy nem tudtam volna ellenkezni vele. Féltem, hogy bántana, ha ellenkezni próbálnék...tudom, hogy nem bántana már többet, de még nem tudok benne százszázalékosan megbízni. Túl nagy sebet hagyott bennem az az eset, hogy ilyen könnyen eltudjam felejteni. Hiába szeretem öt, hiába akarom, hogy meg érintsen, olyan dolgokat tegyen velem amiket nem lenne szabad, ha egyszerűen nem bízok benne. Még gyakorolni kell ezt a barátság dolgot, hisz olyan hosszú ideig voltunk rosszban. Idő kell még ehhez. Neki is, meg nekem is. 

Sziasztok :) Egy kicsit unalmas lett, amiért bocsánatot kérek, de azért remélem tetszett nektek ez a rész is.