Jungkook pov.

Amikor felébredtem az ágyamban voltam. Nem tudom, hogyan kerültem a kocsiból az ágyamig, lehet valaki behozott? Felültem az ágyban nyújtózkodva, majd körbe néztem. A házban három szoba található. A nagyobbik szobában hárman vagyunk, én , Jimin és Tae. A másik kettőben, csak ketten fekszenek. Az egyikben,  Yoongi  és Hoseok, a másikban pedig Jin és Namjoon. Ha úgy nézzük miénk a gyerekszoba. Az ágyaink egymás mellett vannak, egy lépés távolsággal. Én a falnál fekszem jobb oldalon az ablaknál, Tae középen, Jimin meg baloldali falnál az ajtóhoz közel, így mikor felébredek, vagy mikor aludni készülök láthatom Tae arcát. Bár most éppen nem látom, mert a fejére van húzva a takaró. Az órára nézek csalódottan és meglátom, hogy még csak reggel hat van. Miért van az, ha tudnék aludni délután négyig, akkor én biztos fent vagyok már hajnali ötkor? Na mindegy, akkor elmegyek futni, legalább kiszellőztettem egy kicsit a fejemet. 

Fel kelek halkan az ágyból és odamegyek a szekrényemhez, kiveszek belőle egy fehér pólót, egy fekete melegítő nadrágot, na meg egy melegítő pulcsit. Gyorsan át öltözők és a konyhába veszem az irányt. Mindig szoktam magammal vinni valami innivalót az útra. Ahogy beléptem a konyhában, megláttam a reggelit készítő Jin-t. 

-Jó reggelt. - köszöntem, majd a hűtőhöz mentem.

-Jó reggelt. Hova mész? - Fordult felém, kutakodó íriszekkel figyelve, ahogyan magamhoz veszem a palackos vizet. 

-Futok egyet. - Mondom magabiztosan kihúzva magam. Hyung, csak el mosolyodik, majd elővesz egy uzsonnás dobozt.

-Vidd el ezt is. - Odanyújtsa nekem, én pedig mosolyogva elveszem. 

-Köszönöm, Hyung . - Enyhén meghajolok és már szaladok is kifelé. Gyorsan elteszem a hátitáskámba az innivalót és a kaját, felveszem a fehér sportcipőmet és már itt sem vagyok. 

Kimegyek a közeli parkhoz, ahol mindig futni szoktam, vagy edzeni. Nagyon csöndes, senki sem jár erre fele, ezért szoktam ide jönni. Mert oké szeretem az ARMY-kat, de kell egy kis csönd és nyugalom néha. Egy óra hosszas futás után abbahagyom és pihenek egy kicsit. Egy kis játszótér féleséghez megyek, ahol van egy mászóka meg két hinta. Leülök az egyik hintára, majd előveszem a szendvicset, amit Hyung csomagolt nekem. Miközben a szendvicset eszem rögtön Tae jut eszembe. Vajon ő már fent van? Ő is éppen reggelizik már? Mindig együtt szoktunk enni...így még a kaja sem olyan finom, ha nincs velem. Leteszem a kis uzsonnás dobozomat a mellettem levő hintára. Hiányzik. 

Meglököm magam egy kicsit a hintában. Látni akarom őt, fogni akarom a kezét és megölelni. Megakarom érinteni minden egyes porcikáját. Behunyom a szemem és elképzelem, ahogy Tae a karjaimban van és mosolyog, azzal az édes mosolyával. 

Nagyon gyengén érzékelem, ahogy átkarolja a nyakam valaki, ezért kinyitom a szemeimet és meglátom fantáziám főszereplőjét. Lenéz rám, azzal a mosollyal, amit úgy imádok. 

-Tudtam, hogy itt talállak. - Vigyorogva megcirógassa a mellkasomat az ujjaival. 

-Miért vagy itt? - Felemelem a kezem és megsimítom a puha arcát. 

-Mikor felébredtem nem voltál mellettem, aggódtam, mert mostanában nagyon furcsa vagy...De hyung azt mondta, hogy elmentél futni. Én pedig tudtam, hogy itt vagy.- Szóval mostanában fura vagyok? Pedig annyira próbáltam normálisan viselkedni, de ezek szerint nem sikerült. Mondjuk soha nem voltam jó színészkedésben. Felültem és elvettem a dobozt a másik hintáról. 

-Ülj le. - Mosolyogtam rá, ő pedig szó nélkül leült mellém. Szendvicset újból kezembe vettem és Tae felé tartottam, ezzel jelezve, hogy egyen belőle. Értette a célzást, mert odahajolt és beleharapott. 

-Miért nem keltettél fel? - Kérdezi miközben a falatot jól megrágja, majd lenyeli. Istenem olyan szexi még evés közben is. 

-Mert a tegnapi nap nagyon fárasztó volt. Gondoltam hagylak aludni. - Én is beleharaptam a kis reggelimbe jóízűen. Minden falat olyan finom, mikor vele vagyok. 

-Te még fáradtabb voltál tegnap. A kocsiban nem tudtunk téged felébreszteni, ezért be kellett, hogy vigyelek. - Értem, szóval ő vitt a szobánkba. - Mondjuk Jimint is be kellett cipelni, mert ő is K.O volt. - Nevette, miközben elvette tőlem a szendvicset. 

-Köszi, hogy nem hagytál a kocsiban. - Motyogom zavartan, félszemmel figyelve azt, ahogyan majszolja a finomságot.

-Olyan fura vagy mostanában, Kookie. Tudod, ha bármi baj van, akkor nekem nyugodtan elmondhatod, hisz barátok vagyunk, igaz? -Bólintottam, miközben elfordultam tőle. Az arcom olyan fájdalmas mosoly látszódott, amit nem akartam, hogy lásson. Fáj, legszívesebben elsírnám magam, felállnék és mindent az arcában mondanék, de nem lehet...nem tehetem. 

-Nincs semmi baj. - Nézek rá már tök természetes mosollyal, lehet, ha ez így folytatódik, lassan tökéletes színész leszek. 

-De van valami...érzem. -Rám néz és a számba nyomja azt a kis falatot, ami maradt a kenyérből.- Tudom nem könnyű a legfiatalabbnak lenni a bandában, de nézd a jobb oldalát. Te vagy a legaranyosabb. - Kuncogni kezd a saját hülyeségén, legalább aranyosnak tart.

-Kösz. - Motyogom mint aki végig lett sértve, majd felállok. - Menjünk haza. - Nyújtom felé a kezem, ő pedig mosolyogva megfogja azt. Felhúzom a hintából, ő meg automatikusan átkarolja a vállam. Nagyon fájnak az ilyen fajta érintései,  hisz nekem ez sokat jelent, neki pedig semmit, csak egy egyszeri baráti érintés. 

Ez úgy fáj...

Ahogy hazaértünk Tae berohant a konyhába, ahol már a többiek is reggeliztek. Én nem mentem utána, helyette a szobámba vettem az irányt. Ahogy beértem láttam Jimint, aki még mindig az igazak álmát aludta. Igaza volt Taenak, Jimin is tegnap K.O volt. Leültem mellé az ágyra és piszkálni kezdtem az arcát. 

-Jimin ébresztő! - Duruzsoltam neki édes hangon, miközben a nyakát csipkedtem. Ő álmosan kinyitotta a szemét és mikor meglátta, hogy én vagyok az, akkor morcosan átfordult a másik oldalára. - Jimin! - Bebújok mellé és átkarolom hátúról. Mióta rájöttem, hogy szerelmes vagyok Taehyungba, azóta mindig Jimint piszkálom helyette, mert ha ezt Taeval csinálnám az fájna. 

-Jungkook, ha ezt nem hagyod abba, neked véged. - Motyogja álmosan, de nem törődve vele az arcomat belefúrom a nyakába.- Oké! Te akartad!- Átfordul felém és a hasamat kezdi el csikizni, amire hangosan felnevetek.

-Elég! Sajnálom! - Erre a mondatómra abbahagyja. Tényleg el hitte, hogy abbahagyom? A meglepetés erejével bírva kezemmel lefogom az övéit és felé mászok. - Megvagy! - Mosolygok rá sunyin, ő pedig el fogadja a kihívást. Olyan birkózást lejtünk az ágyban, hogy egy szumóbirkózó is megirigyelné. 

-Mit csináltok? - A hangra megállunk és ránéztünk, Taera. Elengedem Jimin kezét és nehezen lemászok róla. Jimin megkönnyebbülve felsóhajt , majd felül.

-Kook megőrült és rám támadt! - Hisztizik Jimin rám mutogatva. Elképedve nézek az árulóra, majd vissza az ajtóban álldogáló szerelmemre.  

-Nem igaz, ő kényszerített rá!

- Elég! - Kiabálja Tae ,miközben rám mereszti a szemét. Mégis mi ütött belé? Soha nem szokott kiabálni, főleg velem nem, ezért most ez nagyon rosszulesik.- Gyerekesek vagytok! - Mérgesen végignéz rajtunk, utána elhagyja a szobát. 

-Ez is bal lábbal kelt. - Motyogja Jimin és visszadől az ágyba. Miért lett rám olyan mérges? Valami rosszat tettem? Nem akarom, hogy mérges legyen rám! Nem akarom, hogy elhagyjon! Hisz, csak a barátsága maradt nekem. Könnyes szemekkel nézek az ajtóra, amin Tae rohant ki pár perce. Mit csináljak? Nem bírom tovább visszafogni a könnyeimet. Szépen sorban gurulnak le az arcomon. Halkan felszipogok, majd hirtelen felsírok. Jimin a hangra felugrik és odasiet hozzám.

-Kook mi a baj? Hé, miért sírsz? - Átkarolva simogatni kezdi a hajamat és az arcomat, aggódó tekintettel vizslatva engem. Nem tudom abbahagyni a sírást hiába is próbálkozok annyira. Úgy érzem, hogy a szívem kiszakad a helyéről. Nem akarom el veszíteni őt.

Azt hiszem ,eddig bírtam, a szívem nem bír már el több sebet. 

Remélem tetszett a második rész :) Kérlek írj véleményt.