Taehyung: 

A szemei csillognak, ahogy rám néz, valami vadság ragyog bennük, amit nem tudok hova tenni. Miért néz engem úgymint egy vadász a vadra? Ijesztő...

-Minden oké, Tae? - Jinre nézek, aki mellém állva átkarolja a vállamat. Örülök, hogy reggel kibékültünk és most velem van. 

-Persze! - Mosolyogva elveszem róla a tekintettem és a többiekre nézek, akik tök jól el futkároznak a parkban. Hoseok vihogva fut versenyt Jiminnel, míg Yoongi unottan nézi őket, a fűben ülve. Fura, hogy nincsenek együtt, mert Jimin napi 24 órában az idősebbiken szokott lógni. Na, majd később rá kérdezek, hogy mi van velük.

Jin elveszi a kezét a vállamról, amire odakapom a fejem és látom, hogy Nam felé siet. Mosolyogva megcsóválom a fejem és leülök én is a fűbe, kicsit messzebbre a többiektől. Alig várom, hogy újra elinduljunk és nézelődjünk tovább! Ez a hely olyan csodás, tele van élettel, na meg egy csomó mangával. 

Lépteket halok ezért felnézek és meglátom Jungkookot megállni előttem. A szemei még mindig furán csillognak, amitől kiráz a hideg, pedig majd nem 40 fog van. Egy ideig álldogál előttem engem nézve, majd leül elém a fűbe. 

-Mit szeretnél? -  Kérdezem nem túl kedves hangnemben, amitől látom a hatalmas tűz a szemében kialudni látszik. Szégyenlősen lehajtsa a fejét és hátrébb kúszik tőlem, amire muszáj elmosolyodnom. Nem akarom bántani, de reggel nagyon megbántott, szóval jogom van dühösnek lenni rá, kiabálni vele, sőt legszívesebben arcon ütném, ha nem lenne itt ennyi szemtanú. Megérdemelné a pofont, ha reggel nem jött volna Jin, lehet meg is kapta volna, nem érdekelt volna a sok kamerás körülütünk, akkor is felpofoztam volna! Azóta is ahányszor rá nézek, mindig viszketni kezd a tenyerem. Hülye takony!

-Még nem fejeztük be a reggeli beszélgetésünket.

-Szerintem meg befejeztük. - Sziszegem, miközben közelebb kúszok hozzá, mert olyan messzire ült, én pedig nem akarok kiabálni. Na meg persze az sem akarom, hogy meghaljanak minket, mert azért elég közel jöttek a kamerások. -Nem akarok arról az éjszakáról többet beszélni! Felejtsük el oké? Szép volt, jó volt, persze, csak annak aki emlékszik is az egészre. - Az utolsó pár mondatót morogva ejtem meg, amire csak lehajtsa a fejét. Tudja, hogy rossz kisfiú volt. 

-Annyira sajnálom Tae...mindent  nagyon sajnálok. - Lehajtsa a fejét bocsánatkérően amire, csak egy szemforgatással reagálok. 

-Tegnap este miatt kérsz bocsánatot, vagy talán a ma reggeli ballépésed miatt? Vagy ne talán a három évvel ezelőtti dolog miatt? Ha az első kettő miatt, akkor meg bocsájtok, mert azaz én hibám is volt....de a másik miatt nem tudok bocsájtani neked, túl késő már azért bocsánatot kérned. Akkor kellett volna, mikor rájöttél azzal az idióta fejjel, hogy el basztad! 

Mérgesen megpöckölöm a homlokát, amire feljajdul és odakapja a kezét. Ha már nem üthetem agyon, akkor legalább hadd okozzak neki ennyi fájdalmat. 

-Akkor is sajnálom! - Megragadja a kezem és közelebb hajol hozzám. Nem hajolok el tőle, nem nézek el, hagyom hadd tegyen az amit, csak akar, hisz tudom, nem merne csinálni semmit, ennyi ember előtt. - Tudom, hogy késő már ez, de újra a barátod akarok lenni, azt akarom, hogy minden olyan legyen köztünk mint régen. Kérlek bocsájts meg nekem. 

Elszánt és vakmerő, de ez már akkor sem elég. Kihúzom a kezemet az övéi közül és felkellek a földről, miközben hevesen megrázom a fejemet. Nem tudom neki megbocsájtani azt a több éven át tartó szenvedést, szégyent, amit miatta kellett elviselnem, hogy majdnem kidobtak miatta a bandából. Majdnem elveszítettem Jin-t miatta.  Nekem ez már nem elég, ha térden állva könyörögne se lenne már elég. 

-Soha többet nem lesz olyan, hogy te meg én...ezt jegyezd meg Kookie. - Suttogom lenézve rá. Fájdalmasan összezárja a szemeit és lehajtsa fejét. Kisebb késztetést érzek, hogy meg simogassam a buksiát azt suttogva, nem lesz semmi baj. De amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan el is száll ez a gondolat. 

-Nem adom fel...- A hangja erőtlen, de még is olyan elszántan hangzót ez a mondatta, hogy újra kiráz a hideg. Nem értem mi ez a hirtelen jött elszántság, de elég idegesítő. 

Nem válaszolok neki, inkább otthagyom egyedül, hadd szálljon magába a kis maknae. Oda mentem a többiekhez, míg végül, végre el nem indultunk a mi kis város nézésünkre. Közelebb sétálok a kis szőke törpéhez, aki hátul kullog egyedül, ami egyre furcsám, mert Suga elöl van. Átkarolom a törpe vállát és rámosolygok, amit ö is viszonoz, bár nem igazi az a mosoly. 

-Minden oké törpe? - Kicsit megállítom, hogy lemarad hasunk a többiektől. Érzem ez egy olyan téma lesz, ami nem másra tartozik. Mosolyog tovább, majd bólint egy aprót, de utána lehajtsa a fejét, miközben idegesen megnyalja a kiszáradt ajkait és megrázza a fejét. 

-Semmi se oké. - Felemeli a fejét és előrenéz, követtem a tekintettét és meg látom Sugát, aki még mindig legelöl sétál Hobi mellett. 

-Összevesztettek? -Kérdezem visszanézve rá, de ö nem veszi le a szemeit az idősebbikről. Gondoltam, hogy van valami, mert mindig olyan közel vannak egymáshoz. 

-Tegnap elszúrtam és most levegőnek néz. - Végre elszakítja a szemeit hyungról és visszanéz rám. A szemei olyan szomorúan csillognak, hogy meg szakad a szívem tőle. Megsimogatom a fejét, majd az arcát, amin van egy kis heg...ne mond, hogy hyung meg ütötte? 

-Ez ö csinálta? - Nem mond semmit, csak bólint. Hogy merte meg ütni Jimint? Oké nem tudom mint vesztek össze, de akkor is! Elengedtem a törpét és elindultam hyung felé. Majd én meg mutatom neki, hogy mi történik, ha a kisebbiket bántja.  

Majd nem oda értem, mikor meg éreztem, Jimin apró kezeit az enyémen, amivel elrángatott a többiektől. Nem értem, miért védi azt a seggfejt, hisz bántotta öt! Megérdemelné, ha szétrúgnám a seggét. 

-Tae kérlek, ne csináld! Véletlenül okozta a sebet, nem pedig direkt. 

-De meg ütött! 

-Megütött, de meg érdemeltem az ütést...megcsókoltam öt. - Meg szorítja a kezemet. - Megijesztettem öt...nem akart meg ütni, csak minden olyan hirtelen történt, az egész egy véletlen volt. - Felnéz rám és szomorúan elmosolyodik, látom a könnyeket a szemeibe, de nem hagyja őket lefolyni. - Azt hittem, majd bocsánatot kér miatta, de olyan makacs...nekem kéne bocsánatot kérnem? Én tegyem meg az első lépést vagy inkább ne? Mit kéne tennem? 

Szeretnék neki tanácsot adni, de fogalmam sincs mit kéne mondanom. Egyszer volt közöm egy fiúhoz és azóta is amiatt szívok, szóval fogalmam sincs mit kéne tennie. Legszívesebben azt mondanám neki, hogy hagyja ezt az egész kapcsolatot és keressen magának egy lányt, akit szerethet, hisz Jimin a lányokat szereti, ezért nem értem miért szenved egy fiú miatt...de nem vonhatom kérdőre emiatt, nem igaz? Én is egy fiú miatt szenvedek, ezért nem ítélhetem el. A meleg kapcsolatok gázok, nem is értem azokat, akik azt mondják, hogy könnyebbek, mert nincs annyi hiszti. Szerintem meg ez egy hatalmas tévedés! Több drámán mentem túl Jungkook miatt, mint egy lány miatt, pedig elég sok barátnőm volt már, de egyikkel sem szívtam ennyit. 

Lassan magamhoz öleltem a kis törpét, ha már nem tudok neki tanácsot adni, akkor legalább annyival segítek, hogy megvigasztalom. Adok egy puszit a hajába, miközben simogatom a vékony derekát. 

-Nem jöttök? - A hangirányába nézek és meg látom Jungkookot zsebre tett kézzel állni, alig pár lépésre tőlünk. Furán néz ránk, mintha szomorú lenne..

Vagy inkább féltékeny? Féltékeny...várjunk csak...Meg fogom Jimin vállát és eltolom magamtól annyira, hogy a szemeibe tudjak nézni. Meglepve pislog rám a derekamat szorongatva a pici ujjaival. Nem szeretem a fiúkat, vagy inkább úgy mondom, hogy undorodom a férfiaktól szexuális téren, Jungkook mindig is egy kivételt alkotott számomra. De segíteni akarok a barátomon ezért meg teszem! Bemelegszek. 

- Jimin, mi lenne, ha járnánk? - Látom, ahogy az ajkai hatalmasra nyílnak, ahogy a szemei is, az ujjaival jobban megszorongassa a derekamat, ami már kezd fájni. 

-Én meg te? - Akad ki még jobban, majd lábujjhegyre állva oda hajol a fülemhez. - Jungkook mindent hal. Na meg...én nem szeretem a fiúkat. - Suttogja kicsit kényelmetlenül, amitől elvigyorodok és én is odahajolok a füléhez. 

-Úgy értem, hogy játsszuk el. Azért mondtam így Jungkook előtt mert nem akarom, hogy tudjon arról, hogy ez csak játék. Ha ö el hiszi, akkor Yoongi is elfogja hinni, legalább így ki tudjuk deríteni, hogy tetszel-e hyungnak vagy sem. 

-Jól hangzik. - Elvigyorodik, de gyorsan lerohad a vigyora és visszahajol a fülemhez. - Nekünk akkor csókolóznunk kell, meg ilyesmi? - Ahogy ezeket kimondta, nekem is leolvadt a mosoly az arcomról, de kook engem néz, szóval gyorsan vissza varázsoltam a képemre. 

-Nem kell, elég ha néha meg fogjuk egymás kezét, meg ölelkeznünk.

-De ezeket eddig is csináltuk. 

-De most többször és nagyobb átéléssel  fogjuk.- Nevettem el magam halkan, kicsit viccesnek találom ezt a tervet, de hát na. Vicces fiú vagyok, nem tehetek róla. Hátrébb állok Jimintől és sóhajtok egyet. - Szóval jársz velem? 

-Igen...azt hiszem, hogy igen. - Megfogja a kezem, miközben csillogó szemekkel rám néz, amitől egy pillanatra még én is el hittem, hogy szeret engem. Jó színész ez a kis törpe. 

-Ez most komoly? - Jungkook közelebb jön hozzánk és szétlök minket Jiminnel. - Tik nem is vagytok melegek! - Mondja teljesen felháborodva, megszorongatva a csuklómat, amit még a szétlökésünk közben kapót el. Úgy látszik tényleg féltékeny, bár nem nagyon izgat, meg érdemel egy kis fájdalmat. 

Jiminre nézek, aki szintén engem néz kicsit ijedten, de én bátorítóan rámosolygok és meg simogatom a szabad kezemmel a vállát. De ezt az akciót nem sokáig tudom kivitelezni, mert a kis taknyos a másik kezemet is fogsága alá vonja. Kiakarom húzni, de ö sokkal erősebbnek bizonyul nálam, ezért feladom és hagyom hadd fogja le mindkét kezemet. 

-Én biszexuális vagyok. - Nyögje ki végül Jimin eltolva tőlem a fiatalabbikat, hogy ö ragadhassa meg mindkét kezem. Tisztára úgy érzem magam most, mintegy szar, szappanoperában. 

-Jó mondjuk azt, hogy elhiszem, de Tae nem az. Ö teljesen heteroszexuális. 

-Igen, de. - Ráakarom vágni, hogy rájöttem, hogy a pasik is érdekelnek, de ezt úgysem fogja bevenni...jobban ismer mint itt bárki más. - Jimin más...ö olyan alacsony, mintegy lány, a hangja is vékony a bőre pedig olyan puha. - A szavak nehezen jönnek ki a számon, mert kb mindent útközben találok ki, ezért nem tudom mennyire lesz hihető a dolog. - Mindegy az a lényeg, hogy szeretem öt! Nem fogok neked magyarázkodni, mert semmi közöd hozzá. 

Az utolsó mondatom lehet fájt neki, de nem érdekel, mert ez most fontos. Azt akarom, hogy Jimin boldog legyen és ha ezzel csak így tudok segíteni, akkor meg teszem. Meg fogom a szőkeség kezét és elindulok a többiek után, persze mikor oda érünk rögtön elengedem a kezét. Azért nem akarok újságokban szerepelni, Jiminnel az oldalán meg szerintem ö sem. A nap gyorsan elment, mikor nem vettek minket annyira, akkor hyung előtt színészkedtünk egy sort, de sokat nem, mert nem akartunk lebukni más előtt. Mikor már mindennek vége ért, vissza mentünk a szállodában. Jiminnek adtam egy arcra puszit, persze Suga előtt, majd bementem a szobámba. Vicces bele gondolni, hogy régen mennyire utáltam Jimint, mert mindig Jungkook mellett volt, úgy éreztem elakarja venni tőlem azt akit szeretek. De mikor rájöttem, hogy ö hyungba szerelmes minden könnyebbé vált és nevetségesé, hisz annyit háborúztam vele a semmi miatt. 

A táskámhoz sétáltam, hogy kivehessek belőle pár ruhát és elmehessek fürdeni. Fáradt vagyok és álmos, nagyon hosszú volt ez a nap, na meg nagyon meleg. A nap is sütőt, meg mik is. A gondolatra felkuncogok és megfordulok, hogy bemehessek a fürdőszobába, de ahogy ezt meg teszem, szembe találom magam a pici Jungkookkal. Nagyon közel van hozzám, szinte súrolja a mellkasa az enyémet. Megakarok szólalni, de meg előz benne. 

-Mondtam, hogy nem adom fel. - Suttogja, miközben a mellkasomra teszi a kezét, majd lök rajtam egyet, amitől hátra esek az ágyba. Fájdalmasan felnyögök, ahogy megérzem a táskámat az oldalamban, amire szerencsésen rázuhantam. -Mindent meg teszek azért, hogy meg bocsájts nekem! - Dühösen lelököm a táskámat az ágyról, majd egy nagy lendülettel felállok és lökök rajta egy hatalmasat, de nem esik el, párat hátrébb lépked, de nem esik el. 

-Akkor elég szarul kezded! -Kiabálom, miközben az arcába mászok. - Mondtam már neked, hogy szállj le rólam! Mi a franc van veled? Három éven keresztül leszartál, átnéztél rajtam, most meg hirtelen a bocsánatom kéne? 

-Sajnálom, tudom elrontottam, de szeretném helyrehozni. - Hátrébb lép tőlem, majd meghajol előttem. -Kérlek bocsájts meg! - Kiabálja egyre mélyebbre hajolva, amitől nem kicsit lepődök meg. 

-Jungkook nem...

-Kérlek! 

-Nem! 

-Könyörgöm!  - Felegyenesedik és rám néz könnyes szemekkel, amitől fájdalom nyilall a szívembe. Nem láttam még ennyire elkeseredve, kétségbeesve...de nem lehet. Beletúrok a hajamba frusztráltan elvéve róla a tekintettem, majd elindulok a fürdőféle, de meg állít. - Bármit meg teszek! - Mérgesen ellököm magamtól és olyat mondok, amit még én sem hittem volna: 

-Akkor szopj le! - Felemelem a mutatóujjam és a lábaim elé mutattok vele, amitől nem kicsit lepődik meg Kook, de nem hazudok én is nagyon meglepődtem saját magamon. Miért mondtam ezt? Biztos, csak a méreg miatt volt, nem gondoltam komolyan...vajon ö komolyan gondolta? 

-Hogy mit csináljak? -Kérdezi meglepődve.

A számat harapdálva nézek a hatalmasra nyílt szemeibe, amikben fura csillogást látok ismét. Lehet mondanom kéne neki, hogy nem gondoltam komolyan? Hogy csak vicceltem? De olyan vicces arcot vág szegényke, hogy kár lenne kihagyni ezt a lehetőséget. Na meg itt az ideje, hogy én is adjak neki egy kicsit abból a megalázásból, amiben én is rész vettem, hosszú-hosszú ideig. Vigyáz pici Kookie, mert Taehyung bácsi mindent vissza fog adni. 

-Nem mered? - Kérdezem gúnnyal a hangomban, amire meg remeg. - Pici Maknae beijedt? - Kuncogva visszamegyek az ágyhoz és leülök rá, készen állva az akcióra. Persze egy kicsit még noszogatni kell, de nekem úgy sem tud nemet mondani, na meg ha azt akarja, hogy meg bocsájtsak neki, akkor muszáj lesz meg tennie. 

-Nem azt mondtad, hogy szereted Jimint? Ilyen könnyen megcsalnád? - Most ö rajta van sor, hogy gúnyosan elmosolyodjon. Úgy látszik játszani akar, mielőtt lebukik mélybe. 

-Nem megcsalás az amiről a másik nem tud. - A kezeimmel meg támaszkodok a hátam mögött, hogy úgy nézhessek rá Kookra, aki még mindig messze áll tőlem. -De most komolyan a pasimról akarsz beszélni, miközben leszopsz? - Mondom unottan, oldalra döntve a fejemet. 

Nem reagál, csak idegesen rágja az alsó ajkát, engem pásztázva a szemeivel. Lehet mégsem fogja meg tenni? Beszari! Régen is az volt és most is az, nem változott semmit. Régen is én noszogattam, hogy csináljon valamit, majd mikor végre hozzá kezdet, akkor is abba hagyta. Nem volt elég önbizalma hozzá, mégis ö akart mindig irányítani. 

-Ha meg teszem, akkor újra barátok leszünk? -Kérdezi félénken a fejét vakargatva, amire elmosolyodok, de válasz helyet, csak bólintok párat.Elég fura barátság lesz, de felőlem legyen, ha ettől jobban érzi magát...de ahogy mondtam nem változott semmit...még mindig aranyos.  

Végre oda jön hozzám és elfoglalja a helyét a lábaim között, miközben letérdel elém. Egy kis ideig szemez az ágyékommal, míg a kezeit a combomra teszi, kicsit megnyomkodva azt, ami jól esik, de már a száját akarom érezni magamon. 

-Nem fog magától előbújni. - Gúnyolódok vele továbbra is, csak hogy érezze a törődést. 

Morog valamit az orra alatt, majd végre erőt vesz magán és kigombolja a nadrágomat, lehúzza a cipzárt, amire elmosolyodok, majd  beletúrok az ujjaimmal a dús fekete hajába. Kicsit megemelem magam, hogy rendesen letudja húzni a nem kívánt ruhaanyagot rólam, amit szépen lecsúsztat egészen a bokámig, de a bokszeremet rajtam hagyja. A kezét visszatette a most már csupasz combomra, de a nemességemhez nem ért még, ami kezd idegesíteni. Túl lassú...vagy én vagyok túl gyors? Pedig miatta állok úgy már mint a cövek, a látványától képes lennék elmenni, de nem akarom, hogy ilyen könnyű dolga legyen. 

-Nem mondtam, de ha szarul csinálod, akkor többet nem adok esélyt arra, hogy bocsánatot kérj. Békén kell hagynod, nem szólhatsz hozzám többet. -Megremeg és ijedten rám néz, amire vigasztalás képen lemutatok az ágyékomra, jelezve, hogy kezdje el még ma. 

-De ez nem fair...soha nem csináltam ilyet. - Nyafogja jobban meg szorítva a combjaimat, amire halkan felsóhajtok. 

-Akkor itt az ideje gyakorolnod. - Mondom halkan, lökve egyet türelmetlenül a csípőmmel.

Beletörődve sóhajt fel és végre benyúl a bokszerembe, meg érintve ezzel a legérzékenyebb testrészemet. Lassan kiveszi az anyag alól, miközben közelebb hajol az ágyékomhoz, hogy jobban el tudja érni az ajkaival a nemességem. Izgatottan visszavezetem a hajába az ujjaimat, kicsit meg húzva azt, mire ö végre kidugja a nyelvét és végignyal a lüktető vágyamon, amire csak egy halk sóhajjal nyugtázok. Nyelvét végig vezeti hosszomon, majd meg állapodik a makkomnál, amit a szájába is vesz és erősen meg szív. Hangosan nyögve hátra döntöm a fejem, jobban meg húzva a tincseit az ujjaimmal. Nem értem, mitől félt ennyire, hisz nagyon ügyes eddig és biztos később is ilyen jó lesz. 

Mikor már jól megszívogatta a makkom, akkor végre teljesen a szájába vesz, amire halkan felnyögök. Lehet elszóltam magam, mikor azt mondtam, hogy ügyes, mert most egyáltalán nem az. Nem olyan rossz, de nem mondanám, hogy életem legjobb élménye, mert nem az. Nagyon ügyetlen a nyelvével, viszont az ajkaival ügyes, de nem enged le velük elég mélyre. Nem hibáztathatom, hisz szólt, hogy még nem csinálta, de szerintem még neki sem csinálta senki. Az én kis szűz Kookiem. 

A kezem amivel eddig tartottam magam, kicsusszan alólam és teljesen eldőlök az ágyon. Kiveszem az ujjaimat a hajából, hogy most a takarót markolászhassam. Mozgassa egy lassú tempóban a fejét, ami kellemes érzés, mert nagyon jó a nedves ajkai között lenni, de soha nem fogok így elélvezni. 

-Mélyebbre. - Nyöszörgöm már kínomban. Ha nem gyorsít vagy mélyít a dolgon, én esküszöm felrúgom és kicsapom magamnak. 

Egy pillanatra megáll a mozgásban és mélyebbre enged a torkán. Ahogy meg érzem a szűk kis helyet, kéjesen felnyögök, megtépve jobban a takaróhuzatát. Sajnos nem érvezhettem sokáig a szűk torkát, mert hirtelen kivesz az ajkai közül és köhögni kezd. Csalódottan felnyögök és felemelem a fejem, hogy lássam mit csinál. Úgy látszik szegénykémnek ez tényleg nem megy valami jól. Nehezen felülök és rávezettem a tekintettemet a fiatalabbikra, aki még mindig köhög. 

-Ez nem megy neked, valami jól. - Húzom el szám szélét a mondatom végén, amire felkapja a fejét és rám néz kétségbeesve. 

-Várj, meg próbálom még egyszer! - A kezével meg ragadja a tagom és újra a szájába veszi azt. Egyből mélyebbre engedi a torkán, ami megint valami fantasztikus érzés, de újból nem tart sokáig. Kienged a száján és köhög tovább. Szánalmas ez a helyzet...

-Ne erőltesd Kookie, inkább hagyjuk abba, oké? - Vissza akarom húzni a bokszerem, de meg állít a kezével. 

-Megtudom csinálni! - A szemei könnyesek, gondolom a köhögés miatt, vagy az erőlködés miatt. Újra a szájába akar venni, de most nem engedem. A kezemet a homlokára teszem és ellököm az ágyékomtól a fejét. 

-Ne hibáztasd magad, nem mindenkinek megy elsőre. - Mosolygok rá kedvesen, csakhogy meg nyugtassam egy kicsit. Túl jó vagyok hozzá..

-Ezt úgy érted, hogy te már...- A szemöldököm a homlokomig szaladt, az állam pedig a padlót verte. Ez a kis taknyos! Én itt nyugtatom meg mosolygok rá, mintegy idióta, ö pedig...komolyan azt hiszi, hogy nekem mindegy ki a partnerem?! Ilyen könnyűvérűnek néz? Ez azért fáj. 

-Nem, én még nem csináltam. - Felállok és felhúzom a nadrágomat, csalódót vagyok, de gondoltam, hogy ez lesz. - Én Jiminre gondoltam. - Elmosolyodok és letérdelek elé. - Ö is nagyon béna volt az elején, de utána olyan jól csinálta, mint még senki más. Szóval ne ad fel, egy nap te is profi lehetsz benne. - Összeborzolom a haját, amire lefagyva és csak tátót szájjal néz rám. Látom a szemein, hogy rosszul estek neki a szavaim, de megérdemelte ezt, azok után, hogy egy könnyűvérű buzinak hitt. Felállok a földről és elindulok a kijárati ajtó felé. 

-Hova mész? - Kilincsre teszem a kezem, majd csábosan el mosolyodok.

-Jiminhez, hisz nem aludhatok merevedéssel. - Rákacsintok és kilépek az ajtón. Ahogy kiérek felsóhajtok és eldőlök a kanapén. Olyan fáradt vagyok és álmos, meg már kanos is...egy hímringyó élete nehéz. 

Meg fogom a lábamnál lévő kis dísz párnát és átölelem. Nem akarok visszamenni a szobánkba, de Jiminhez sem akarok menni, hisz lehet neki sikerül ma este összehoznia valamit Yoongival. Hoseokék meg 1 szobán osztozkodnak hárman, szóval oda én már nem férek be.  Jó nekem a kanapé, kényelmes és puha, jobb mint az a hatalmas ágy a szobánkban. Nem értem, miért én szívom meg mindig! Bármit is csinálok mindig én köttök ki a kanapén! Otthon Hoseok mellett alszol, Yoongival egy szobában, minthogy a helyemen aludnék, na várj csak Kook. Ha haza értünk vissza költözök a szobánkba, a saját ágyamban...nagyon fura arra gondolni, hogy visszamegyek oda. Már ezer éve nem mentem be abba a szobába..

Mikor meg érzem, hogy a kis fickó már lelapult, akkor felkellek a kényelmes kanapéról és visszadobom a párnát a helyére. Ideje lesz visszamenni a kis Kookhoz,mert hiába kényelmes a kanapé, ez az utolsó esélyem, hogy a saját ágyamban aludjak. Holnap utazunk vissza és én még nem is aludtam egyedül az ágyban! Otthon Hoseok mellett alszom, itt meg Kook mellett,csak egyszer akarok egyedül aludni, túl sokat akarok? Lassan belépek a szobába és látom, hogy Kook már fekszik, ezért halkan becsukom az ajtót és oda megyek az ágyamhoz, útközben gyorsan ledobálom magamról a ruhát, hogy mihamarabb át tudjak öltözni és ágyba tudjak bújni. Gyorsan felkapom a pizsimet, amit még Jungkook támadása előtt vettem elő, majd bebújok az ágyba. 

-Taehyung...- Hangjára Ijedten összerázkódok és a fejemre húzom a takarom. Mi a francért nem alszik már ez a takony? 

-Mi az? - Morgom a takarót szorongatva. 

-Elrontottam azt amit kértél tőlem...ezért nem fogsz nekem megbocsájtani, igaz? - Lehúzom a fejemről a takarót és felülök az ágyban. Tényleg elrontotta azt amit kértem, szóval nem köteteleségem meg bocsájtani neki, de a végsőkig küzdött. Láttam rajta milyen fontos neki az, hogy újra a barátja legyek. Sajnálja az egészet, nekem pedig nincs jogom örökre haragudni rá. Ideje elfelejteni a mutat és új lapokkal indulni.

-Meg bocsájtok. -Suttogom halkan, miközben visszadőlök az ágyba. Halom ahogy izgatottan mozog az ágyban, ahogy halkan felkuncog. Azt hiszem ideje elásni a csatabárdot, de csak egy időre. 

-Jó éjt Kookie...

-Jó éjt TaeTae.

Köszönöm, hogy elolvastad. :)