Jungkook: 

A teste megfeszül a kezeit ökölbe szorítja, a fejét pedig lehajtva tarja. Tudom, hogy mérges rám és azt is tudom  jogosan az. Nem kellett volna öt hibáztatnom, mert nem az ö hibája volt, sőt egyikünk hibája sem volt. Én mégis szörnyű dolgokat vágtam a fejéhez, csak azért mert féltem a bántószavaitól. Féltem, hogy azt fogja mondani, hogy ugyan úgy ráerőszakoltam magam, mint régen. Azt, hogy kihasználtam a részegségét, hogy újra bánthassam öt. Mekkora egy idióta vagyok. 

A kezeimet idegesen tördelem, miközben arra várok, hogy mondjon valamit vagy, hogy elém álljon és pofon csapjon, amiért rondán beszéltem vele....de nem teszi. Egy helyben áll és nem tesz semmit. 

Látom rajta, hogy mondani akar valamit, akkor meg miért nem teszi? Miért nem mond semmi?! Felakarok állni, oda akarok menni elé, de meg halom Jin hangját, amitől a testem meg dermed és visszaesik a kanapéra. 

-Gyorsan egyetek, utána menyünk város nézni. - Tae mellé állva átkarolja vállát és lenéz rám, de én meg sem tudok moccanni. Ö csak ölelgeti tovább Taet, aki szintén mozdulatlanul áll, rá se néz az idősebbre, fel sem emeli a fejét, inkább tovább lógassa azt. -Mi ez a feszült lékör? 

Idegesen beleharapok az ajkaimban és rá nézek Taera, de még mindig nem tesz semmit. Tudja, hogy idegesít, mikor nem szólal meg, mikor levegőnek néz és ezt ki is használja. Felállok a helyemről és eléjük állok, hogy megszakítsam a kínos csendet, de meg lepetésemre Tae megelőz. Leveszi magáról hyung kezét és egy kicsit hátrébb állva mélyen meghajol. 

-Sajnálom, hogy tegnap megbántottalak! - Szinte kiabálja a szavakat, miközben egyre mélyebben meghajol. Jinre nézek, aki hatalmas szemekkel nézi a fiatalabbikat, majd pár másodperc múlva elmosolyodik és megsimogassa Tae fejét. 

-Jól elég lesz. - Össze borzolja Tae haját, miközben a vállára teszi a kezét. Tae kiegyenesedik, meg mutatva  könnyesé vált szemeit, remegő ajkait. Nem tudom, hogy tényleg azért sírja el magát nem sokára, mert ennyire bántotta Jinnel való veszekedés, vagy mert az előbb végig sértettem. -Nem haragszom rád, te kis bolond. Tegnap kicsit túlzásba vittük a dolgokat és össze kaptunk, de emiatt nem kell sírni.  

Magához öleli Taehyungot és ringatni kezdni, akár egy kisgyereket. Örülök, hogy kibékültek, de irigy is vagyok rájuk. Jó lenne ha nekem is ilyen könnyen meg bocsájtana, mint ö neki Jin. Visszaülök a kanapéra és onnan nézem tovább a két hyung-ot, ahogy ölelkeznek még egy darabig, majd elmennek reggelizni. Jin engem is hívott, de Taeval folytatott beszélgetés miatt teljesen elment az étvágyam, meg persze az élni akarásom. Eldőlök a kanapén, magzat pózba és behunyom a szemeimet. Bárcsak örökre aludhatnék. 

Alig hunytam le a szemem párpercre már pattannak is kifelé, mikor meg érzek egy testet az enyémnek csapódni. Az ismeretlenre nézek levegőt kapkodva, mert minden levegőt kipasszíroz belőlem. Jimin hatalmas vigyorral a képen néz a szemembe, majd megpöckölje az ujjaival az orrom. 

-Ideje felkelni álomszuszék! Megyünk! - Kiabálja a képemben, én pedig viszonozva a kedvességét ledobom magamról, le a földre. Halom ahogy felszisszen , majd káromkodik egy sort a földön. -Ez fájt! - Mondja elsőnek duzzogva, majd pedig elröhögje magát. Pár percig nevet, majd meg támaszkodik a háta mögött a kezeivel, miközben mosolyog rám. 

Simogatom a fájó mellkasomat, miközben felülök a kanapén, esküszöm Jimin olyan akár egy tank. Mosolyogva ül továbbra is a szőnyegen, még véletlenül se veszi le rólam a tekintetét, ami kezd zavarni. Én is jobban meg nézem és mintha lenne az arcán egy karcolás...lehet túl durva voltam? 

-Sajnálom, nagyon fáj? - Lehajolok hozzá és meg simogatom az arcán a sebet. Közelebbről megnézve nem mostani seb, de ha nem attól történt, hogy lelöktem a kanapén, akkor ki más bánthatta volna? 

-Nyugi, ez nem te csináltad. - Eltolja a kezeimet az arcától és közelebb hajol az enyémhez. -Nagyon látszik? 

-Nem annyira, de azért észre lehet venni. - Tényleg nem nagy a seb, alig fél centi vágás. -Kicsinálta? 

A kérdés hallatára elszomorodik és lehajtsa a fejét. Nem értem az előbb még, majd kicsattant a boldogságtól, most meg mindjárt elsírja magát. Lehet összevesztek Yoongival? Áh nem hiszem, hogy hyung bántaná Jimint egy hülye vita miatt. 

-Tegnap sokat ittam. - Kezd bele a mesélésbe, miközben magához öleli a térdeit. - Ezért hyung bevitt a szobánkba, hogy lefektessen aludni, de én akkora idióta voltam, mint még soha...megcsókoltam. Ö, pedig lelökött magáról, majd pofon csapot...a gyűrűje rajta maradt az ujján és az karistolta végig az arcom, mikor pofán nyomot. De én nem akartam rámászni, vagy ilyesmi...csak az ital miatt történt. Nem akartam, hogy így érjen véget a barátságunk. - Tehetetlenül, dühösen beletúr a hajába, majd eltakarja az arcát a kis kezeivel. 

Közelebb kúszok hozzá és magamhoz ölelem a pici testét. Átérzem azt amit most Jimin átmegy...de tudom, hogy ö sokkal erősebb és jobb nálam. Öt ismerve nem fogja olyan könnyen feladni Yoongit, küzdeni fog érte.

-Mi történt az után, hogy meg ütött hyung? - Elengedem az ölelésből, hogy láthassam az arcát. Meglepetésemre nem sír, a szemei könnyektől csillognak, de még tartsa magát. 

-Semmi...nem történt semmi és nem mondott semmit.  Átment a másik ágyra és lefeküdt aludni, engem pedig otthagyott vérző arccal...- Morogja mérgesen és az arcára mutat. - Pedig ezzel keresem a kenyeremet! Mi van, ha megfog látszódni?! Annyi hely van, ahova üthetett volna, még is az arcomat kellett választania. -Duzzogva összefonja a karjait és felfújja az arcát. Ilyenkor olyan édes. -Na, de inkább beszéljünk rólatok. Milyen volt a közös éjszaka? - Kérdezi kíváncsian, gyorsan terelve magáról a témát.

-Nagyon jó..- Felkellek a földről és szétnézek, hátha van itt valaki a környéken, de üres a helyiség. -Nem az mondtad, hogy indulunk? Akkor hol vannak a többiek? - Visszanézek Jiminre, aki már nem a földön ül, ha nem a kanapén. 

-Már elmentek. 

-Elmentek? - Ismételem meg, enyhén kiakadva. De hát én még nem is vagyok kész! Gyorsan besiettem a fürdőbe és meglepve tapasztaltam, hogy a sminkem kész van, ahogy a hajam is. Várjunk csak...nem ezt vettem fel reggel..Mi a franc?!

-Olyan mélyen aludtál, hogy nem keltél fel semmire sem. - Jimin nevetésére hátra fordulok és látom, hogy az ajtóban támaszkodik. - Mondtam a többieknek, hogy megvárom, míg felkelsz ezért én itt maradtam, de ők elmentek város nézni. Azt mondták, hogy kövesük őket, mikor felébredsz.

-Micsoda? Itt hagytak? 

Megfogom a szőkeség kezét és kisietek vele a kijárati ajtón. Gyorsan beszállunk a liftbe és meg nyomom a földszint gombot. Nem hiszem el, hogy ennyit aludtam. Én, csak pár percre emlékeztem nem pedig órákra! Na meg, hogy nem vettem észre, hogy kisminkelnek, meg hogy a hajammal szórakoznak? Azt ne is említsem, hogy úgy átöltöztettek mint a sicc.

-Nem kell ennyire sietni, van időnk. Inkább mesélj a tegnap estéről. - Izgatottan elém áll, már egyáltalán nem látszik rajta, hogy nem rég a sírás fojtogatta. 

-Nem akarok róla mesélni...- Sóhajtva neki dőlök a falnak. Miért vagyunk ennyire fent? 

-Tudod, nem kéne ilyen könnyen feladnod Kook...ha szereted, akkor nem kéne hagynod, hogy ki csúszón a kezeid közül. Taehyung nagyon makacs egy fiú, jó mondjuk nálad nem jobban, de mindegy. Nem tudom mi történt köztettek, hogy ennyire eltávolodtatok egymástól, de tudom, hogy még mindig szeretitek egymást. Ahogy mondtam Tae makacs, de ha elé állsz és bocsánatot kérsz, akkor hidd el előbb vagy utóbb meg fog bocsájtani, ha nem is jön össze veled újból, de a barátod még lehet. 

Elgondolkodok szavain, mivel nem mond hülyeséget, de mielőtt válaszolhatnék neki, kinyílik a lift ajtaja és meglátjuk a sok kamerást és párőrt. Biztos minket vártak. Ki vezetnek minket az épületből és megmutatják merre mentek a többiek, persze kamerán kívül, mert a felvételen el kell játszanunk, hogy tökre eltévedtünk. Sóbiznisz már, csak ilyen. Jimin egész úton fotózza a házakat a parkokat, közben ugrándozva csodálja a várost. Én pedig bambulva megyek utána. Igaza van Jimin-nek, nem szabadna hagynom, hogy Taehyung kicsúszón a kezeim közül, továbbra is ilyen rossz kapcsolatunk legyen. Elé kell állnom és lehet meg késve, de bocsánatot kell kérnem tőle, még akkor is, ha nem akar meg hallgatni. Addig kell a nyakára járnom, míg végül meg nem bocsájt, még ha ez azt is jelenti, hogy erőszakosnak kell lennem vele. Küzdeni fogok érte és elérem, hogy újra velem legyen. 

-Nézd ott vannak a többiek! - Jimin kiabálva megragadja a karom és oda rángat a többiekhez, akik egy parkban üldögélnek. Rögtön Taet keresem a szemeimmel, amit meg is találok, ö is pont engem néz. 

Meg foglak szerezni, ha törik ha szakad, szóval jobb lesz, ha már most felkészülsz. Az enyém leszel szépségem. 

Kicsit rövid lett, de remélem tetszett nektek ez a rész is. :)