Taehyung pov. 

A próbák elkezdődtek a többiek pedig belevetették magukat a zenébe és a táncba. Egy hatalmas tükör előtt állunk a táncterembe egy csomó kamarással a hátunk mögött, mindenki koncentrál és énekel, én pedig csak tátott szájal nézzem őket. Mindenki olyan jól nyomta, hogy fájt nézni a tükörbe, ahogy én szerencsétlenkedek mellettük. 

Egyáltalán nem ment az új tánc, még úgy a részemet eltudtam énekelni, de azt sem hibátlanul. Nehéz a mostani koreográfia, nem tudok lépést tartani vele és hamar elfáradok, amitől lelassulok és belelihegek a zenébe. Most már tényleg hallgatni fogok Jiminre és edzeni fogok. Egy nap biztos körbe futom a házunkat, de csak egyszer egy nap, mert hát azért nem kell olyan komolyan venni a dolgot, csak szépen sorjában. 

A zene elhalkul a többiek, pedig fáradtan leülnek a földre, de én folytatom tovább, zene nélkül. Dudorászom a zene ritmusát és úgy próbálok ritmusra mozogni a saját tempóm szerint, de így is nehezen megy. Érzem, hogy egyre fáradtabb és fáradtam vagyok, de nem adom fel folytatom, míg a lábam egyszer fel nem mondja a szolgálatot és ki nem csúszik alólam, amitől jól seggre esek a fapadlón. Csak remélni tudom, hogy ezt kifogják majd vágni, bár őket ismerve másnap mindenki a hatalmas esésemet fogja nézni a netten. 

-Jól vagy? - Odasiet hozzám Hobi és letérdel mellém. Idegesen beletúrok az izzadt tincseim közzé és egy nagy lendülettel beleborulok a nyakába. 

-Nem megy! - Nyafogom jól belekapaszkodva és belefúrom a fejem a mellkasába. - Nem tudom meg csinálni Hyung! Most mit csináljak? - Sírást színlelve kibújok a mellkasából és ránézek. Tényleg fojtogat a sírás, de ennyi még nem elég, hogy teret adjak neki. 

-Ez még, csak a harmadik próbánk. - Megsimogassa a fejem és megvillantja a hatalmas mosolyát, amitől mindig jobb kedvre tud deríteni. - Még senkinek sem megy olyan jól, szóval nem kell aggódnod amiatt, hogy még nem megy. - Feláll a földről, engem is felhúzva magával. - Most pihenünk egy kicsit utána újra neki állunk és ha, akkor sem megy, majd én segítek, oké? 

Hevesen bólintani kezdek, ő pedig mosolyogva összeborzolja a hajamat. Hobi  mosolya olyan ragyogó mint egy angyalé. 

Hyung odanyom a kezembe egy vizes palackot, én pedig hálásan rá mosolygók. Visszamegy a többiekhez, én pedig követve leülök Jungkook mellé. 

-Minden, oké? - Kérdésére ösztönösen  rá mosolygók, majd visszafordulok a vizemhez, amibe bele is iszok. Mikor kiiszom az üveg felét odanyújtom neki, de nem nyúl érte, helyette a padlót kezdi nézni. Meghimbálom előtte az üveget, de még akkor sem néz fel, teljesen el van bambulva. 

-Ha tovább agyalsz a végén felfog robban a fejed. - Nevettem és meglökőm a vállát, amire végre felemeli a fejét és üvegre nézve el is veszi tőlem. Belekortyol, inkább megszokásból, mint azért, mert szomjas. - Veled minden, oké? 

-Aha..- Visszaadja az üvegvizet és visszatér a padló bámulásához. Nagyon furán viselkedik...lehet neki sem megy a tánc? 

Nem szólunk egymáshoz többet, helyette én Yoongi-hoz fordulok és vele beszélgettek minden hülyeségről, amit ő unott képpel hallgat, de legalább hallgatja. A kamerásokra nézek, akik még mindig vesznek minket...na ne...lehet hogy! Vissza nézek Kookie-ra, aki még mindig mereven nézi a padlót. Ne mond, hogy azért viselkedik így, mert még mindig szégyenlős a kamerák miatt? Milyen aranyos!

Visszanézek Yoongira és mondanám neki tovább, de Jimin megzavar benne. Odakúszik négykézláb Yoonghoz és átkarolja a karját, miközben a fejét a vállába fúrja. Hyung nem szól semmit, hagyja hogy Jimin úgy ölelgesse, ahogyan csak akarja. Bezzeg, ha én csinálnám ezt! Már alulról szagolnám az ibolyát.

Várjunk csak!  Csak nem?  Na neee... Nem lehet, hogy ők együtt vannak! Vajon erre csak én jöttem rá?  Gyorsan körbe nézek, de senki sem figyel ide. Juj de izgi!

Izgatottan fordultam Kook elé és bújtam hozzá, nem akarom, hogy felvegyék az "éppen perverz gondolatokon járó fejemet".

-Jól van, kezdjük újból. - Namjoon  felpattan és már áll is be a helyére, mi meg kövesük őt. Felállunk és beállunk a helyünkre, majd újból megszólal a zene, jelezve, hogy kezdődhet a szenvedésem. 

Elpróbáljuk még párszor a táncot, majd végül abba maradunk, hogy majd holnap folytassuk. A kamerások össze szedik a cuccaikat és elköszönve tőlünk, ők is haza mennek. A többiek is össze szedik a cuccaikat és sietve mennek a kijárat felé. 

-Én még maradok. - Szólok utánuk, amire egy pillanatra megállnak és rám néznek- ezt most komolyan mondod- fejel. 

-Ne erőltesd meg magad. - Szólal meg Jin . 

-Nem maradok sokáig. - Győzködőm, amire csak egy fáradt sóhajt ejt meg. 

-Oké, majd hívj fel és érted jövök kocsival. - Bólintok mosolyogva, mire ő szigorúan felemeli a mutatóujját. -De ne sokáig, mert akkor jöhetsz haza gyalog!

-Rendben. -Mondom komolysággal a hangomban, amire elmosolyodik és integetve megy az ajtóhoz a többiekkel együtt. 

-Én is maradni akarok. - Szólal meg hirtelen Kook és vissza ledobja a táskáját a padlóra, majd odajön mellém. - Nekem sem megy valami jól. - A hangja határozott, mégis olyan aranyosan cseng, de lehet csak nekem. 

-Ne sokáig! - Szól hozzá a témához Namjoon  és elhagyják a tánctermet. Kettesbe hagyva minket Kookkal.

Némán végig nézek a mellettem álló fiúra, aki még mindig az ajtót figyeli nagy szemekkel. Hát igen, én is csodálkozom, hogy megengedték neki, hisz a kölyköknek ilyenkor már ágyban a helyük. 

Várjunk csak... Én meg rontottam egy 17 éves fiút?! Jó mondjuk még nem volt semmi, csak a lomposát érintettem eddig, de mi lesz később? Egyáltalán ki lesz, majd felül?  Ezekre még nem is gondoltam...

-Szóval hol kezdjük? - Vigyorogva elé állok, hogy végre rám nézzen, ne pedig az ajtót bámulja azt várva, hogy valaki belép rajta. Na meg, egész nap rám sem nézet, szóval már ideje lesz engem néznie. 

-Nem tudom. - Megvakarja a feje búbját zavartan, miközben a ma szerzet barátját nézi. A padlót. 

-Akkor kezdjük az elejénél. - Ellépek mellőle egy nagy fintorral a képemen. Ezek szerint nem a kamerák miatt volt ma ilyen  távolságtartó. A zene lejátszóhoz megyek, hogy végre elindítsam a zenét és elkezdjük a gyakorlást. 

Visszamegyek mellé és a hatalmas tükör felé fordulok, Kook is követi a példámat és ő is a tükörhöz fordul. Elkezdődik a zene és elkezdem a táncot, de ő meg sem mozdul, csak a tükörképét bámulja. Mi lehet vele?

Megérzem a kezét a karomon, amire megállok és felé fordulók. Látom, hogy mozog a szája, de a zene miatt semmit sem hallok, szájról meg sajna nem tanultam még meg olvasni. Megrázóm a fejem, majd a fülemre mutatók jelezve, hogy nem hallok semmit. Szomorúan lehajtsa a fejét és legyint a kezével.

Felsóhajtok egy kicsit ingerülten, mert már kezd elegem lenni belőle. Egész nap ezt csinálta és már kezdem unni. Visszamegyek a zene lejátszóhoz és  lekapcsolom a zenét, majd mikor ez megtörtént már fordulnék is vissza hozzá, de valami megakadályoz benne.

Olyan erővel csapódik neki a hátam a falnak, hogy szó szerint csillagokat látok. Fájdalmamban felnyüszítek és összezárom a szemeimet, amit csak akkor nyitok ki, mikor megérzek egy erős kezet a csuklómra fonódni, ami lassan a fejem mellé szorít.

Ijedten nyitom ki a szemeimet és nézek Kookra, akinek a szemei olyan ködösek és ijesztőek. A szívem egy nagyot dobban, mikor az ajkait az enyéimre marja.

Olyan vadsággal harapja, szívja az ajkaimat, hogyha akarnám se tudnám viszonozni a csókját, de perpillanat nem is akarom. Fáj amit csinál. Fáj a szám, a csuklóm, a nyakam ahogy lefogja, nehogy megszakítsam a csókot. Ezt a Jungkookot nem ismerem...

A szabad kezemmel a mellkasára szorítok, hogy ellökjem magamtól, végre levegőhöz jussak, és végre elmúljon az a fájdalom, ami végig járja az egész testemet. Még egy utolsót harap az alsó ajkamba és  eltávolodik tőle. Úgy kezdem szedni a levegőt, mint aki egész életében víz alatt lett volna.

-Mit csinh...ahh! - Felnyögök, mikor megérzem az ajkait a nyakamon, ahogy durván szívni, harapni kezdi ugyan úgy, mint ahogy a párnácskáimat kínozta nemrég. A fájdalom miatt könnyek szöknek a szemeimbe, ami lassan  végig folynak az arcomon. 

Hiába vergődők, ütöm, nem enged el, inkább még durvábban bánik velem. Megaláztatást érzek, hisz úgy bánik velem, mint egy könnyűvérűvel. Miért csinálja ezt?  Rosszat csináltam?  Haragszik rám?  Nem akarom ezt... Fáj.

Észre se vettem, hogy a hangom fájdalmas nyögések helyet, zokogásban tör ki, amit ő is meghallott, mert hirtelen elengedett. Sziszegve kapok a nyakamhoz, ami úgy lüktet és ég, mintha megégetem volna.

-Tae én... - idegesen túr a fekete tincsei közé. Szipogva elakarok menni mellette, de megragadja a kezem és visszaránt, de most nem hagyom magam.  A tenyerem az arcán csattan, amitől a feje is az ütés irányába lendül. Kitépem a kezei közül az enyémet és elsietek mellette. Gyorsan felkapom a pulóverem és a táskámat, hogy elhagyjam végre ezt a helyet, de újból megragad.

-Sajnálom! Nem akartam... Én nem tudom, miért csinál-.  -Nem hagytam, hogy befejezze, mert újból csattan a kezem az arcán, csak most nem a tenyeremmel kap, hanem az öklömmel, amitől oldalra zuhan.

-Soha többet ne érj hozzám! Soha! - Kiabálom a könyveimet törölgetve, ami szüntelenül folynak le az arcomról. -Gyűlöllek... - Mondom már zokogva és az ajtót feltépve elhagyom ezt a poklot. Felhúzom a fejemre a kapucnim, miközben végig szaladok a járdán, nem nézek vissza, nem hátrálok meg. 

Miért csináltad ezt velem, Kookie? 

Köszönöm, hogy elolvastad.