Taehyung pov. 

Mérgesen csaptam be magam után a szobám ajtaját és duzzogva léptem a szekrényemhez, hogy kivegyek belőle egy tiszta alsót, na meg egy nadrágot. Dühösen téptem le magamról a piszkos ruháimat, hogy végül a földre dobhassam őket, amit valószínűleg Jin fog felszedni. Felveszem a tiszta cuccokat, majd tisztán és üdén ülök az ágyamra, hogy folytassam a duzzogást. 

Jungkook teljesen leégetett a konditeremben, átázott nadrággal kellett végig ülnöm két óra hosszát, mire végre Jimin úgy gondolta, hogy most már elég lesz és hazamehetünk. Jungkook odaadta a pulóverét így szerencsére volt valami, ami eltakart egész idő alatt, de nem is emiatt vagyok rá annyira mérges, hanem teljesen más miatt. Miért volt velem olyan erőszakos egész végig? Nem hagyta, hogy megérintsem, mert ahogy hozzá értem ő bedurvult, de mikor nem csináltam semmit, akkor pedig abbahagyta. Láttam rajta, hogy össze van zavarodva és kétségbe van esve, segíteni akartam neki ellazulni egy kicsit, de olyan mintha támadásnak érezte volna az egészet...de nem is ez a legrosszabb. Mikor végre hagyta, hogy  hozzáérjek, rá kellett jönnöm, hogy nem izgult fel. Olyan rohadt puha volt, mint egy puding, pedig én egy csókjától álltam mint a cövek. 

Szomorúan  magamhoz ölelem kispárnámat. Nem vagyok elég jó? Igaza van Jiminnek és tényleg edzenem kéne? Vézna vagyok, hülye és csúnya? Nem vagyok elég jó hozzá? 

Végig nézek magamon, majd előveszem a telefonomat és bekapcsolom rajta a fényképezőt, belenézek, majd végig dőlök az ágyban. Még mindig jól nézek ki! 

Nem  értem, olyan helyes vagyok, hogy saját magamra is feltudnék izgulni, ha nagyon akarnék. De nem akarok, mert az túl bizarr lenne...vagy nem? Nem tudom mit szólna Jungkook, ha egy tükör előtt látna, miközben könnyitek magamon, azt kiáltva, hogy: Taehyung!   Lehet arra felállna neki. 

 Lehet túlzásba viszem a dolgot, de akkor is rosszul esett, mikor megláttam, hogy ő nem kíván engem úgy, ahogy én őt. Bár lehet, hogy kíván, csak nyilvános helyen nem ment neki a dolog, lehet azért volt olyan feszült is. Mondjuk én is feszült voltam, mikor elmentem Jimin füle hallatára....ma este rémálmaim lesznek és Jimin fog bennük szerepelni. 

Erről jut eszembe, hol a francban vannak már? Azt hittem befognak jönni a szobába, vagy legalább Jungkook bejöhetett volna hozzám és normálisan megvigasztalhatott volna, ha már olyan csúnyán helyben hagyott. 

Az órára néztem, ami az ajtó felett helyezkedett el, és csalódottan vettem tudomásul, hogy kb 1 óra múlva próbálni megyünk. Álmos vagyok és fáradt, olyan rohadt korán keltek ezek, hogy edzeni menjenek. El kéne mennem fürdeni, hogy lemossam magamról a saját piszkomat, de még képet is kéne feltenni a rajongóknak. Olyan rég nem hallottak már rólam, hogy már biztos aggódnak értem, mert azért minden nap feltöltök pár képet magamról, meg azért egy héten háromszor élővideót indítók. Elhanyagoltam őket, ahogy magamat is. 

A telefonomat újból magamra irányítom, hogy csinálhassak magamról egy képet. Ideje életjelet mutatnom az armyknak. Megigazítottam a hajam és  próbáltam valami életre utaló arcot vágni, mosolyogni, nyuszifület mutatni, de végül egy egyszerű képet töltöttem fel. 

Letettem a telefonomat magam mellé és felkeltem az ágyból, hogy a fürdőszoba felé vegyem az irányt. Hallottam, ahogy csipog a telefonom a szobából, amit szívem szerint megnéztem volna, de ha megteszem, akkor nem lenne időm megfürdeni.  Pedig muszáj vagyok rendbe tenni magam, majd fürdés után elolvasom a kommenteket. 

Jungkook: 

Jiminnel leültünk a konyhába, hogy együnk valamit, mert az edzés miatt nagyon megéheztünk. Beszélgetünk pár dologról, ilyen hétköznapi hülyeségekről, a nem sokára következő próbáról, de semmi érdekfeszítőről. Folyton Tae járt az eszembe, hogy milyen arcot vágott mikor kényeztettem,  milyen aranyos volt és eszméletlenül kívánatos. Tudom, hogy túlzásba estem a mosdóban, de nem bántam meg, inkább még többet akarok. Többet érinteni, nyögéseit hallgatni, csókolni őt, olyan dolgokat csinálni, amit eddig nem tudtam megtenni. 

Még most sem fogtam fel igazán, hogy mi együtt vagyunk, tényleg járunk és olyan dolgokat csinálunk, amiről csak álmodni se mertem. Olyan sokáig szenvedtem miatta, minden egyes nap kész katasztrófa volt, most meg olyan boldog vagyok, hogy repülni tudnék. Legszívesebben világgá kürtölném, hogy Ő az enyém, senki másé, csak az enyém. 

-Kook figyelsz te rám? - Jimin hangjára kicsit megrezzenek, mintha lebúgtam volna, pedig ő nem hallhassa a perverz gondolataimat.  

-Mi? - lenézek a tányéromra, ami már teljesen üres. Mikor ettem meg mindet? 

-Mondom, Tae tett fel új képet az oldalára. -Mutassa a telefonját, amire csak nagyokat pislogok. Még, csak most értünk haza, de ő már rakosgatja ki a képeket magáról? Bár nagyon jó lett a kép, hívogató, ahogy fekszik az ágyban azzal a tekintettel, mintha azt akarná, hogy menjek fel és feküdjek mellé. Felállok és el is indulok a kis szerelmemhez. -Hé, hova mész? 

-Taehyunghoz. 

Hallom, hogy mond valamit még Jimin, de nem foglalkozok vele helyette felmegyek a lépcsőn, egyenesen a szobánkba. Ahogy belépek meglátom őt egy száll törölközőbe állni a szekrény előtt, az állát fogja mintha azon gondolkodna mit vegyen fel. De majd én segítek neki a döntésben. 

A háta mögé megyek lassan, halkan, lábujjhegyen  nehogy észre vegyen, majd átkarolom a csupasz mellkasát, miközben a hátához simulok. Ijedten megugrik és a válla fölött hátra néz. Mikor meglássa, hogy én vagyok, dühösen dobbant a lábával és visszafordul a szekrényhez. 

-Ne ijesztgess. -Morogja édesen, a kezemre téve az övét, cirógatva ujjaimat sajátjával. 

-Sajnálom, nem akartalak megijeszteni. - Belefúrom az orromat a nyaka hajlatába, jól magamba szíva a tusfürdője illatát. A kezemmel végig simítok a mellkasán, majd le egészen oldaláig, ahol még nem gátol meg a törölközője. 

-Ezt ne. - A hangja remeg, ahogy a kezei is az enyémen, a mellkasa gyorsan emelkedni és süllyed. Talán már is...Beleharapok az alsó ajkaimba, majd kíváncsian leviszem a kezemet az ágyékához amibe bele is markolok. Édesen felnyög és begörnyed, én pedig csak vigyorgok mint a tejbe tök. Tae olyan érzékeny, hogy alig értem hozzá, de már éledezik tagja. 

-Mondom ne! - Felemeli a hangját és leszedi magáról az ölelő karjaimat. - Nem akarok ilyen sokszor fürdeni egy nap. - Morogja és kivesz egy pólót meg egy bokszert a szekrényéből. Ledobja magáról a törölközőt, ami eddig takarta a déli részeket, amire én akaratlanul is megnyalom az ajkaimat a látvány miatt. Jól éreztem tényleg félig kész állapotban van odalent. Sajnos nem hagyja, hogy túl sokáig nézzem a jogarát, mert felveszi a bokszerét, majd egy fehér pólót. 

-Ne nézz már így... - Pirult arccal rám néz, én pedig érzem, hogy lassan én is akcióra kész állapotba kerülök. 

-Miért? Hogy nézek rád? - Közelebb megyek hozzá és megsimogatom a puha bőrét az arcán. 

-Úgy mint egy kanos állat. Még a nyálad is folyik. - Pajkosan elvigyorodik, majd hogy nyomatékosítja a mondatát, megtörli a kezével a számat. Mint aki jól végezte dolgát, kikerül és bemászik az ágyába, kezébe véve a telefonját. 

-Ez fájt. - A szívemhez kapva összeszorítom a szemem és lebiggyesztem az ajkaimat, eljátszva a fájdalmamat. Tae nem szól semmit, csak megforgassa a szemeit és legyint a kezével, hogy feküdjek mellé, amit én nagy mosollyal a képemen megteszem. Bemászok mellé , jó hozzá bújva és megnézem mit néz annyira telefonján. A kommenteket görgeti a képe alatt, amin néhol elmosolyodik. 

-Valaki az kérdezi, miért nincsenek közös képeim mostanában veled. - Nyomkodja a telefonját, rám sem nézve, ami elég rosszul esik, nem mindig van úgyhogy, csak kettesben vagyunk. 

-Hé mi lenne, ha letennéd a telefont és velem is foglalkoznál egy kicsit? - Akaratlanul is hisztis hangon szólalok meg és a nyakába bújok. - Ne a rajongókkal foglalkozz most, hanem velem. - Halkan felsóhajt és megsimogassa a fejem majd, csak egy kattanást hallok, amire fel is kapom a fejem. Hatalmas szemekkel nézem, ahogy leemeli a telefonja kameráját rólam és vigyorogva nézegeti a képet, amit most csinált. 

-Hát nem vagy rajta aranyos? - Mutassa a képet, amin ő mosolyog én pedig a nyakába bújva duzzogok.  Férfias akartam lenni mellette, de ezen a képen olyan gyerekesnek tűnők, hogy egy ovist is lekörözök. A kis önbizalmamnak is annyi. 

-Taehyung! - Kiabálok rá mérgesen és a telefonja után nyúlok, de ő a háta mögé rejti azt, miközben hangosan felnevet és elfordul tőlem. 

-Alszok. - Magára húzza a takarót.

-Mi? -A könyökömre támaszkodva odahajolók az arcához. A szemeit lehunyva tartsa, de az ajkain egy kis félmosolyt mutat. 

-Jó éjt Kookie. - A fejére húzza a takarót. Most komolyan aludni fog? Döbbenten nézem a takarót, ami alatt rejtőzködik. Kezdeti sokkból felébredve lehúzom róla a takarót és magam felé fordítóm.

-Tudod attól függetlenül, hogy te már kivagy elégülve, attól én még kanos vagyok.  - Fáradtan fel ül és az ágyékomra néz, utána vissza rám. Egy perverz vigyor terül szét az orcáján és az arcomhoz hajol, de nem csókol meg. 

-Tudod mire való a kezed igaz? - Egy puszit ad a számra, majd elhajol. - Ha igen akkor menj és vert ki magadnak. Vagy...várd meg míg felébredek. 

Visszafekszik az ágyba, de most nem fordul el tőlem, inkább a hátára fekve néz engem. Nem tudom, mire gondolhat, vagy hogy mi lelete , hisz a konditerembe ő mászott rám nem pedig én, akkor most meg miért nem akar engem? Elvettem volna tőle a kedvét, mikor a nadrágjába élveztettem el?  Lehet emiatt már nem is fogja hagyni, hogy megérintsem?  

Taehyung: 

Jungkook meggyötörve, már majdnem könnyes szemekkel néz maga elé, mintha egy világ dőlt volna benne össze, pedig csak nem akarom megfogni az ékességét.  Úgy viselkedni, mint egy kölyök, akinek hazafelé nem vesz fagylaltot az anya. Megérdemli ezt a kis büntetést, sőt ha nagyon akarnám büntetni, akkor felizgatnám és utána mennék aludni. 

Amúgy sem értem, miért hisztizik, a mosdóban sem hagyta, hogy meg érintsem, most sem hagyná. Akkor meg, ennyi erővel kimehetne a fürdőszobába és könnyíthetne magán, minthogy engem idegesít ezzel. Meg amúgy is a szobában hiába vagyunk most kettesben, mikor mindenki kint szaladgál, mindent meghallanának és még be is nyithatnának, de ezt ő biztos tudja, szóval nem értem miért csinálja ezt, miért kerget az őrületbe. 

-Kookie aludj velem. - Végig simítok a karján, amin most megfeszülnek az izmai. Beharapom az alsó ajkam, miközben leveszem a szemeimet a karjáról és rávezetem az arcára, amin egy kis dühöt látok. 

-Aludj egyedül. -  A szemei szikrákat szórnak, ahogy rám néz. A hangja durva és hideg, mintegy téli fuvallat. A kezével lesöpri az enyémet a karjáról, ami egy kicsit szíven szúr, de próbálom nem kimutatni. Mérgesen kimászik az ágyból és elindul az ajtó felé. Nagy lendülettel kiszállok az ágyból és odasietek hozzá, majd erősen megragadom a csuklóját. 

-Most meg mi bajod van? - Kérdezem halkan, visszafogottan, nehogy meghallják a többiek. 

-Neked mi bajod van? Végre kettesben lehetnénk, te meg aludni akarsz! - Felemeli a hangját, amitől ijedten összerezdülök. 

-Halkan már, te hülye. - Suttogom a szám elé emelve az ujjamat, majd várok egy kicsit hátha meghallok valakit közeledni, de szerencsére síri csönd van. - Idefigyelj. - Kezdem el halkan, nyugodt hangsúllyal. - Igen, ketten vagyunk a szobába, de odakint vannak a többiek. Meghallhatnak minket, vagy benyithatnak ránk, én pedig nem akarok még egyszer elmenni más előtt! Egyszer még oké, de másodjára már elég gáz lenne. - Motyogom kicsit elviccelve a végét, amire még ő is elmosolyodik. 

-Igazad van. - Sóhajtva megfogja a kezemet és közelebb húzva magához megölel. - Sajnálom. - Megsimogassa a hátam, ami most nagyon jól esik. -Akkor nem haragszol rám, vagy ilyesmi? -Értetlenül, egy hatalmas kérdőjellel a fejem fölött ránézek. 

-Nem...miért kéne? - Egy apró mosolyt ejtek felé, amit ő viszonoz. 

-Fiúk készüljetek, mert mindjárt megyünk. - Kiabál fel Jin, amire mindketten az órára nézünk. 

-Úgy látszik ideje próbálni. - Elengedve kisiet az ajtón. -Én megyek előbb fürdeni! -Kiabálja a többieknek, akik szintén odasietnek. 

Jaj milyen kis gyerek vagy még Kookie. 

Lehet egy kicsit uncsi lett, de ígérem a következő rész izgalmasabb lesz. 😘