Jungkook pov.

Egy világos szobában vagyok, ahol nincs semmi a négy falon kívül. Hol vagyok? Miért vagyok itt? Értetlenül sétálok a szobába, míg egyszer csak nem érzek meg két kezet a vállaimon. Hátra nézek és meglátom, Taet. 

-Mi a baj, Kookie? - Vigyorog mint a tejbe tök. 

-Hol vagyunk? - Kérdezem tőle, de választ nem kapok. Helyette megfogja a kezemet és közelebb hajol az arcomhoz. 

-Szeretlek Kookie. - Suttogja és egyre közelebb hajol az ajkaimhoz. Ez csak egy állom lehet.

Egy hatalmasat nyögők, ahogy megérzek egy testet az enyémnek vágódni. Kinyitom a szemeimet és Tae fekszik rajtam röhögve. 

-Nem kapok levegőt. - Nyöszörgőm, miközben próbálom lelökni magamról. Nevetve felemeli a csípőjét, hogy ne nyomja a hasamat. A kezeit a fejem mellé támasza, hogy megtudja tartani magát felettem. 

-Nem bírod a gyűrődést, Kookie? - Vigyorog és az arcomat kezdi csipkedni. Elmosolyodok az idióta képén és a kezemet a csípőjére rakom. 

-Kapaszkodj! - Ahogy ezt kimondtam már fordultam is át a másik oldalra, őt pedig magam alá gyűrőm. A csípőjére ülök és a hasát kezdem el csikizni, amire ő felnevet. A pólója alá nyúlok és úgy csikizem tovább. A bőre olyan mint a selyem, puha és kívánatos. Az ajkai pedig...elég Jungkook! Még a végén a kis haver sátort ver a gatyádban! 

-Kicsi a rakás! - Ahogy ez kimondták, úgy ugrottak a hátamra. A testem Taehoz préselődik, ami következtében a szívem olyan erősen kezdett verni, hogy azt hittem kiszakad a mellkasomból. Hallottam, ahogy Tae hirtelen felnyög és a csípőmbe markol. Na jó azt hiszem nekem végem...Itt kapok szívrohamot. 

-Jimin! Összefogtok nyomni! - Szólalt meg Tae, levegőhiánytól szenvedve. Próbáltam valahogy megtámaszkodni és felemelni magam, meg persze Jimint, aki a hátamon feküdt, de nem ment. Oldalra néztem, hogy megnézem a szenvedő Tae arcát, de lehet nem kellett volna. Az arca és az enyém olyan közel voltak egymáshoz, hogyha csücsörítettem volna, simán megtudtam volna puszilni. Jaj ne...érzem, hogy lent kezd forrósodni a helyzet, ha továbbra is ebben a pózban leszünk, akkor tuti Tae észre fogja venni. Sajnálom Jimin. Ezzel a gondolattal, elkaptam Jimin kezét és fordultam vele egyet, ami következtében mindketten leestünk az ágyról. 

Jimin a földre esett én pedig rá. Fájdalmasan ütni kezdte a vállam, jelezve, hogy szálljak le róla, de én nem tettem. Most jön a bosszú ideje! Megfordultam rajta, hogy szembe legyek vele és csipkedni kezdtem az arcát, Jimin csak röhögött, közben az arcát védte a támadásaimtól. 

-Mi a fenét csináltok? Tőletek zeng  az egész ház! - Kiabálja Jin  az ajtóban állva. Ritka mikor felemeli a hangját, ezért mind a hárman ijedten felugrottunk. - Még van három óránk a N.O videoklip felvételéig. Hagyjátok a többieket piheni addig. - Mondja már halkabban. Egyszerre bólintunk Jin sóhajt ,majd kimegy a szobából. 

-Szégyelljétek magatokat! Felbosszantottátok Jint! - Szid le minket Tae, mutatóujját csóválva közben. Jiminnek nem tetszik ez és morcosan vállon üti őt, majd elhagyja a szobát.  

-Felbosszantottad Jimint. - Mutattok az ajtóra, amin nemrég távozott a morcos Jimin. Tae, csak a fejét vakarja és leül az ágyamra. 

-Lehet...Na mindegy aludjunk még. - Mintha nem is történt volna semmi az előbb, levágja magát az ágyra és betakaródzik. 

-Ez az én ágyam. - Morgom és befekszem mellé, átkarolva  derekát, miközben behunyom a szemem. Az álomra gondolok és arra amit mondott benne. Milyen szép lenne, ha egyszer tényleg azt mondaná, hogy szeret, megcsókolna és akkor örökre velem lenne. Milyen szép is lenne, de ilyen soha nem fog megtörténni, hisz Taehyung nem szeret engem úgy, ahogy én őt. Ő csak jó barátként tekint rám, bárcsak én is, csak úgy gondolnék rá, akkor nem kéne ezt a fájdalmat éreznem a mellkasomban. Tényleg ilyen fájdalmas érzés a szerelem? 

-Jó éjt Kookie.- Suttogja Tae, miközben viszonozza az ölelésemet. A szívem ismét kihagy egy ütemet, de most nem a pillangók miatt, amik a hasamban szoktak repkedni, hanem a fájdalom miatt. 

Miért pont téged kell, hogy szeresselek Taehyung?  

Ezzel a gondolattal alszom el, miközben fájdalmasan hozzábújok. 

Pár óra múlva Jin ébreszt fel minket, mivel eljött az idő a készülődéshez. A kevés alvás miatt fáradtan mászok ki az ágyamból Taehyungal kézen fogva, mert ő is eléggé szenvedve ébredezik. A fürdőszobánál elválnak az útjaink, gyorsan lezuhanyzok, megmosom a hajam, majd kapkodva szaladok vissza a szobánkba, hogy felvegyek valamit. A készülődés elég sok időbe telik az összes tag számára, mind nagyon fáradtak, hiszen a tegnapi nap után senki se tudta normálisan kipihenni magát. 

A kocsiban ülünk mind a heten, videó felvétel helyszínére menve. Nem akarok beszélgetni most senkivel sem, ezért bedugom a fülem és  csak nézek ki egész úton az ablakon. Mikor odaértünk kiszálltunk a kocsiból és bementünk a hatalmas épületben, ahol már vártak minket. Jin  beszélt a rendezővel mi meg, addig bementünk az öltözőbe. 

-Na, hogy nézek ki? - Kérdezi Hoseok az előtte álldogáló Yoongitól, aki jól végig mérve őt, elégedetten bólint. 

-Nem rossz, nem rossz. - Megveregeti a vállát, majd aki jól végezte dolgát megy vissza öltözni.

-És én, hogy nézek ki Kookie? - Vidáman Tae elém ugrik én pedig el mosolyodok. Gyönyörű ebben a fekete ruhában. 

-Elmegy - Motyogom közömbösen és nyomkodom tovább a telefonomat. Azt hittem, majd csalódottan elmegy és mutogassa magát másnak, de nem tette. Helyette a hátam mögé jött és átkarolta a nyakamat. 

-Mit csinálsz? - Kérdezi és kíváncsian belenéz a telefonomba. Elkapom a mobilom szemei elől, majd zsebembe süllyesztem. 

-Ne kíváncsiskodj. - A homlokára bökők, amitől fájdalmasan odakap.  

-Ha mindenki kész van, akkor gyerünk!- Mondja vidáman Namjoon és mi indulunk is. Nem hazudok, nagyon ideges vagyok a felvétel miatt. Egy lázadó, mérges fiút kell játszanom, ami könnyen hangzat, de nem az. Én elég félénk vagyok, tudom nem látszik, de az vagyok. 

A helyünkre megyünk és végig hallgassuk a rendező mondanivalóját, elvárásait, mit is szeretne összehozni, hogy mit, hogyan csináljunk.  Miután ez is meg volt, elindul a kamera. Idegesen gyűrögetem az asztal alatt a ruhám alját és próbáltam semleges arcot mutatni, ahogy a kamera elhalad tőlem. Ahogyan kikerültem a látótávolságából, rögtön Taera pillantottam. Vidáman tátogja a zenét és arcokat vág hozzá, amitől el kellett mosolyodnom. Nem véletlenül szerettem bele ebbe az idiótába, hisz mindig erőt ad nekem, ahogy most is erőt adott nekem. Azt hiszem most már nem lesz semmi baj, megtudom csinálni, kifogom hozni magamból a legjobbat. 

Gyorsan meg csináltunk pár jelenetet, ami nagyon későig tartott. Mire végeztünk este kilenc óra volt. Izzadtan és fáradtan mentünk el átöltözni. Mikor ezzel is meg voltunk elköszöntünk a stábtól és a dolgozóitól, majd elhagytuk az épületet. Fáradtan ültem be az autóba, ahogy a többiek is, kivéve Tae. Ő még mindig énekelgetett és táncolt. Nem tudom, hogy van neki ennyi energiája. Az autó elindult én pedig hátra dőltem az ülésben. A szemeim, majd leragadtak a fáradságtól. A kocsiban hátul hárman ülünk. Tae a baloldali ablaknál, én középen, Jimin pedig a jobb oldali ablaknál. Így legalább választhatok kin akarok aludni. Taera néztem, aki még mindig énekelt. Azt hiszem rajta most nem lenne túl jó aludni. Rá néztem Jiminre, aki már félig aludt. Neki döntöttem a fejem a vállának és behunytam a szemeimet. Éreztem, ahogy Jimin feje ráesik az enyémre, ő se bírta sokáig. Egy ideig hallgattam Tae gyönyörű hangját, mert hát ő még mindig énekelte a zenénket, majd lassan elaludtam én is.

A reggeli álom újra folytatódott. Én pedig boldogan adtam át neki magam, hisz, csak álmomban lehet az enyém. 

Remélem tetszett az első rész. :) Kérlek írj véleményt.