Még percekig ölelkeztünk. Mikor kibintakoztam karjai szorításából, kérdőn néztem gyönyörű szemeibe.
-Nem megyünk reggelizni?
-De, mehetünk.-mosolygott.
Magamra kaptam egy köntöst, hogy azért ne pizsamában járkáljak, és már le is indultunk. Út közben bekopogtunk Lisie ajtaján is jelezve, hogy jöjjenek enni, ha éhesek. Ahogy leértünk, nem sokkal utána a gerlepár is berontott(!!) a konyhába.
-Gondolom a főzés megint rám
marad..-sóhajtottam vigyorogva. Ugyanis Lisának szokása, hogy rámhárítja a feladatot. Mondjuk én ezt nem is igazán bánom. Végülis szeretek főzni.. A kérdésemre csak három kiskutya szempárt kaptam,  szóval neki is kezdtem a... Minek is?
-Mit kértek?
-Tojás jó lesz! -mondták egyszerre.
-Oké.
~~~
Mikor kész lettem hozzá is láttunk az evéshez. Tinusék szó szerint falták az ételt.
-Mindig ilyen nagy étvágyatok van reggel? -kérdeztem nevetve.
-Hmmm...hmm-hmm! -hümmögték. Azt hiszem ez egy ,,igen" akart lenni. Na mindegy. Folytattuk az evést.
~~
Mikor befelyeztük mindenki megköszönte nekem. Ami egyébként nagyon jól esett! ^-^ Bepakoltuk a tányérokat a mosogatógépbe, és leültünk a kanapéra.
-Mit csináljunk ma? -kérdezte Mac épp engem ölelgetve.
-Juuuuj!! Menjünk vidámparkbaaa!! Lééégyszii! -ujjongott Lisa. Igen.. Néha átcsap
,,cuki-kislány-vagyok-szóval-kérhetek-bármit,-megkapom." módba. Ez egy eléggé szerencsés képessége. Olyan cuki szemekkel tud nézni, hogy tényleg nem lehet neki ellen állni.
-Nektek jó a vidámpark?!? -kérdezte kétségbeesetten Martinus, akinek épp Lisa tesztelte a jobb karja nyúlékonyságát. Ugyanis úgy rántgatta, mintha az élete múlna rajta.. Lisie már csak ilyen.
-Persze! Mehetünk! Lisa, hagyd Tinus karját! -nevettem. Barátnőm amint meghallotta a válaszom, elengedte Martinust.
-Köszönöm!-sóhajtott fel megkönnyebbülten, vigyorogva az ,,áldozat"
-Nincs mit. -veregettem vállba kuncogva szegényt, majd mentünk is készülődni.. Bevallom.. Én is várom már! Nagyon! Én egy ilyen ruga összeállítást választottam:

Barátnőm pedig ezt:

Ééés.. Már indulhattunk is!
~A kocsiban..~
-Én úúgy izgulook! -visítozott Lisa.
-Mi is, hidd el. -mondta Mac mosolyogva. Annyira szép mosolya van.. És a szemei.. Annyira helyes.. Jézus, most komolyan róla áradozok? Nem vagyok normális. Nah mindegy. Út közben semmiről nem beszélgettünk. Egész végig Lisát nyugtattuk, ugyanis teljesen be volt zsongva. Nem hiszem el ezt a lányt..
~Fél óra múlva~
Huuh.. Azt hittem már soha nem érünk oda! Egy örökké valóság volt! Nah mindegy. Indulás befelé!

~Sziasztok!  Remélem tetszettek az eddigi részek! Ha igen, vote és follow. Kellemes húsvéti ünnepeket! Puszi! *-*~