Az első három óra matek, zenetörténet, és tesi volt. Az utóbbin eléggé összevesztem Marcussal. Hogy min? Az Ő hülyeségén. Tökre elbeszélgettem egy nagyon kedves sráccal, az meg idejön érted, és úgy kiosztja hogy még én is csak néztem. Arra fogta hogy ez a fiú csak meg akar... Tudjátok mit csinálni. Az érdekes is lenne, mivel meleg szegény srác. Éppen arról beszéltünk VOLNA hogy teljesen kivan mert a barátja kidobta. Mikor végeztünk a vitával Marcus egy utolsót kiabált velem. Még mindig nem értem miért..
-UTÁLLAK! -ordította el magát, és elviharzott az öltözőbe. Összetörve, sírva mentem a vissza terembe miután átöltöztem. Marcussal egymás mellett ülünk, szóval duplán rossz a helyzetem.
Egyszer érzem hogy Lisa megsimogatja a karom. Rájuk nézek. Tinus és Hope is aggódva figyelnek. Marcus még nem jött meg, ezért nyugodt szívvel kezdek megint sírni, és mesélem el a történteket. Elkezdődött az énekóra. Kijelentették hogy átmegyünk az előadóba, és ott mindenki elénekel egy dalt. Csodás.
*Fél óra múlva*
Mindenki végzett. Én vagyok az utolsó. Egy magyar rappnek az angol átdolgozását választottam. Van benne éneklés is. Kicsit átírtam, hogy egy fiúhoz szóljon, és meg is voltam. UNFIELDtól választottam az ,,El sem köszöntél"t. Illik a helyzetemhez..
Mikor elkezdtem rappelni mindenki értetlenül nézett. Azt nem mondták hogy csak énekelni lehet.... Megkerestem Marcust a sorban,és a szemébe nézve kezdtem angolul énekelni a refrént:
-Elképzeltem, hogy együtt majd örökké.... Nem, hogy örökké, még el sem köszöntél.. Hazug szavak.. Viszonzatlan érzelmek... Annyi vígasztal, hogy az emberek, tévednek..
Mikor befejeztem mindenki állva tapsolt. Láttam hogy Marcus.. sír. Az nem lehet. Utál. Mivel az ének volt az utolsó óránk, így dobtam egy SMS-t Manónak hogy hazamentem. Persze mondhattam is volna, de akkor az Ő közelében lettem volna.. Azt pedig nem bírtam volna ki. Hazáig is alig bírtam sírás nélkül.. Lisa dobott egy üzit hogy menjek ki az udvarra a fához, ahol két hinta lóg. Nem értettem miért, de lementem. ,,Biztos Hope akarja ezeket megbeszélni."-gonoltam. Itt egy kép a hintákról:

Ahogy odaértem elállt a lélegzetem. Nem Lisa volt.. Hanem MARCUS. Mit keres itt?? Az egyik hintán ült, lehajtott fejjel. Odamentem és leültem mellé. Felnézett. Könnyes volt a szeme. Levettem róla a szemem és a cipőmet kezdtem nézni, mintha annyira érdekes lenne. Marcus nagy levegőt vett, majd megyszólalt.
-K.. Kérlek.. Ne haragudj! -könyörgött a sírástól rekedt hangon. Kész. Végem volt. Sírni kezdtem.
-Azt mondtad utálsz! -sírtam.
-Nem gondoltam komolyan.. Csak az a srác.. -kezdte volna, de belevágtam.
-Az a srác meleg! -kiabáltan sírva. Marcus pedig, mint egy édes kiskutya, lehajtotta a fejét. Annyira édes! Nem, Lill! Most haragszol rá! Nem cuki!
-Bocsáss meg! -csuklott el a hangja.
-Azt mondtad utálsz. -ismételtem meg.
Erre olyan történt amire soha életemben nem számítottam. Megcsókolt!..