Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

4.Rész

Ekkor viszont a tanár szólalt meg.
-Jóreggelt, Lilla! -köszönt aggodalmas hangon
-J..Jóreggelt! -töröltem le egy könnycseppet ami épp akkor gördült le az arcomon.
-Mi történt? -karolta át a vállam.
-Összefutottam egy ellenszenves alakkal, akinek nem számít, hogy fiúk nem vernek lányokat. -néztem könnyes szemmel Mark felé. A padot fürkészte.
Mindenki követte a tekintetem. Markon állapodott meg a szűk nekik is. Marcusék, Lisa, és a tanár dükös szemmel néztek rá.
-Nos, Lilla. Nagyon sajnálom. Óra után elbeszélgetek veletek hat szem közt.
-Rendben..
Közben bemutatkoztam.
Mikor végeztem a tanárúr megszólalt.
-Rendben lányok köszönjük. Leülhettek. Lisa te Martinus mellé. Lill te Marcus mellé. Mutatott a fiúkra, mert köztük ki volt hagyva két hely.
Bólintottunk és elindultunk.
-Picur, mi történt?
-Mark meg akart csókolni, én nem hagytam és lepofoztam. Erre az arcomba vágta a könyveimet. Van egy zsepid?
-Az a..... Van persze. Tessék. -nyújtott oda egy zsepit. Én az orromhoz tettem. Közben leültünk. Észrevettem hogy Marcus egy papírt csúsztat felém. Elolvastam mi volt ráírva. Másolom:
,,Te jó ég Lill! Mi a szar történt? Jól vagy?? "
Visszaírtam:
,,Mark nem díjazza a visszautasító pofonokat ha csókról van szó. Maradjunk ennyiben. Egyébként túlélem köszi. Aranyos vagy ;*"
Ahogy kicsöngettek és kiment a tanár beszélni Markal az ikrek olyan kurta káromkodást hallattak hogy leírni is rémes lenne. Elmeséltem Manónak, és Martinuséknak az esetet részletesen.
A fiúk dühösen összenéztek. -Megölöm azt az embert! -indult meg Marcus. Gyorsan elkaptam a kezét és visszahúztam.
-Nem éri meg.. -megadóan bólintott. De remegett a dühtől. Ahogy amugy a másik két barátom is. Közben elállt a vérzés, és a fájdalom is enyhült. Már teljesen jól voltam. Megkaptuk a hírt, miszerint Markot kicsapták, mert állítólag nem ez az első eset, hogy ilyesmit csinál. Hála az égnek..Ez után az órák hamar elteltek. Jött az utolsó óra, az ének. Minket szólított a tanárnő.
-Lányok. Énekelnétek nekünk egy dalt bemutatkozás képp? -mosolygott. Marcusék biztatóan mosolyogtak. Annyi volt a bibi hogy egyáltalán nem izgultunk. Kiálltunk és körbenéztünk.
-Használhatom a gitárt?
-És én a szongorát? -néztünk rá.
Mindketten M&M dalt énekeltünk, a Without Yout. Csak én a gitáros változatot, Manó meg a zongorásat. A refrénben mindketten beszálltunk. Mikor végeztünk és leültünk a helyünkre, az ikrek mosolyogva néztek.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro