-Kösziii~!- nyomtam egy cuppanóst az arcára,amibe picit belepirult.- Na,de menjünk,mert nem akarok az első nap elkésni.- megfogtam a kezét,majd elindultunk a kocsi felé,ami bevitt a stúdióba.

Út közben elmajszoltam a fánkot és megittam a kávét. Mikor odaértünk Luhan udvarias kisfiú módjára kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. Kiszálltam az autóból,majd Lu megragadta a kezemet és eindultunk a stúdióba. Amint beértünk megpillantottam Lay-t,aki szintén észrevett minket. Hatalmas léptekkel és széles vigyorral az arcán indult meg felénk.
-Hali bro!- pacsiztak le a srácok.
-Szia Young!- ölelt meg,majd megveregette a vállamat.
-Hali Yixing!- mosolyagtam és viszonoztam az ölelést.
Yixinggel együtt mentünk a stúdióba,az ajtónál Luhan a vállamnál fogva maga felé fordított,mélyen a szemembe nézett és elmosolyogott.
-Törpi,nekem most sietnem kell,szóval Yixing fog körbevezetni,de délután bepótoljuk.- homlokát az enyémnek nyomta,ennek következtében az arcom egy pirosas árnyalatot vett fel.- Na,de mostmár tényleg menjetek,mert hatalmas a stúdió.- eltolt magától,majd elindult az ajtó felé.- Aztán vigyázz magadra!- még utoljára visszafordult,intett nekem,majd bement.

Yicinggel ketten maradtunk,ezért kicsit kénylemetlenül éreztem magam. Rákulcsolta ujjait az enyémre és úgy indultunk a "felfedező utunkra".

Mikor már mindent megmutatott egy kis szoba felé vette az irányt.

-Oh,erre emlékszem!- ujjongtam.- Ebben a szobába rakja le Lu a cuccait!- mosolyogtam önelégülten.
-Ezt honnan tudod? Mi vagy te? Kém?- nevettünk fel mind a ketten.
-Nem vagyok kém,csak sok vidit néztem Luhanról még régebben.- mentem beljebb,hogy jobban szemügyre tudjam venni a szobát.

Yixing hirtelen nekilökött a falnak,a kezeimet összefogta a fejem fölött,a felső testünk összesimult. Akaratosan mart ajkaimra. Szétharapdálta a számat,ami miatt megéreztem azt a szörnyű vasas ízt. Nyelvével végigsimított alsó ajkamon. Próbáltam ellökni,de lábával beférkőzötz lábaim közé,aminek eredményeként szétnyílt a szám,ő pedig átdugta ízlelőszervét a szájnyílásomba. Minden erőmmel azon voltam,hogy eltoljam magamtól,de ez nem jött össze.
-Yixing....Ah....Ne...- nyöszörögtem mikor elkezdte szívni a nyakam.
Már a könnyeim is hullottak,mert belegondoltam hogy mi is történik most.
-Yixing,kérlek állj le!- préseltem ki magamból a levegőt.

Isten meghallotta könyörgésemet,ugyanis valaki bekopogott az ajtón. Annyira megijedtünk hogy abban a pillanatban leugrott rólam Lay. Én véres szájjal és kiszívott nyakkal rohantam ki az épületből,onnan pedig hívtam egy taxit.

Mikor hazaértem nem voltam egyedül. Abigél ott állt a bejárati ajtóm előtt. Még régebben mikor ide költöztem,megadtam neki a pontos címemet,ha bármi van akkor nyugodtan jöhet. Hát úgy tűnik hogy van valami,mert vigyorog mint a tejbetök..vagyis vigyorgott,addig amég meg nemm látta a számat és a nyakamat.

-Young! Veled meg mi történt? Csak nem....?- húzta sejtelmes mosolyra a száját.
-NEM! Nem az amire gondolsz!- nagyban ellenkeztem.- De gyere be,majd elmesélem.
Bementünk a lakásba,leültünl az ágyra törökülésben,majd elkeztem mesélni.
-Szóval az volt,hogy Luval bementünk a stúdióba,ahol Yixing vezetett körbe. Kettesben maradtam vele,aminek ez lett a következménye.- mutattam a sebekre.
-Jézus! Ezeket Lay csinálta?- mutatott az előbb említett szerzeményeimre. Én csak bólindottam.- Szóval megfektetett?- kérdezte rémült arcal.
-Miii? Dehogy! Szerencsére időben leállt!- nyugtattam meg Abit.

Hát itt is lenne a kövi rész! Nem tudom kinek hogy fog tetszeni,mert rövid is lett,meg az események is kavarognak már,de azért remélem olvasható. Megpróbálok sietni a kövivel!
Pusszancs!😚😚