Villám sebességgel felrohantam Luhanhoz,hogy elhozzam a telomat. Bekopogtam de semmi. Legalább negyed óráig dörömböltem,ez után megláttam egy kis cetlit az ajtó tetejére ragasztva. Oké,alacsony vagyok de annyira nem hogy ne vegyem észre...vagy mégis?

Ez állt a cetlin:
Elmentem,majd estefele jövök. Valószínüleg a stúdióba leszek. Ha ott nem találsz akkor vagy vásárolok vagy pedig útban vagyok valahova. Sok sikert a megtalálásomhoz YongJae! 😉 A telefonodat magammal vittem,szóval muszáj eljönnöd érte!

Ó hogy az a.... Isteneeem! Most komolyan bújúcskázni akar velem? Ha megtaláltam tuti hogy szétrúgom a seggét! Miért nem lehetett volna odaadni a telefonomat csak egyszerűen? Nem gondoltam volna hogy olyan is lesz amikor hülyét kapok tőle.

Elindultam a stúdió felé,amit először nem is tudtam hogy merre keressek. Felmentem facebookra,ahol egy új jelölés ugrott az arcomba. Luhan bejelölt,ki gondolta volna hogy ő az ?! Visszaigazoltam,majd ráírtam. Nem akartam vele üvöltözni -már amennyire lehetett facen keresztült- higadtan megkérdeztem tőle hogy hol van a stúdió,amire egy egész kisregényt kaptam válaszul. Ebből megpróbáltam kiszűrni a lényeget,majd elindultam a stúdió felé?... Remélem jó irányba jöttem.

Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy egy Bambi a nevemet üvöltözi és ugrándozik. Aish... Még csak maszkot sem vett fel,így bárki megláthatja. Gyorsan előkaptam a tatyómból egy maszkot majd villámgyorsan felakasztottam Luhanra. Szerencsétlent majdnem megfolytottam,annyira siettem a maszk felrakásával. De ha egyszer elfelejtette feltenni akkor így járt...

-Hol a telóm?- kérdeztem picit ingerülten.
-Milyen teló?- vigyorgott mint egy hülye. Istenem,még így is nagyon aranyos.
-Luhaaaan~ Kérem a telefonomat!-nyöszörögtem.
-Mi a varázsszó?- döntötte oldalra a fejét,tovább húzva az agyamat.
-Add ide,mert a fejedet beleverem a földbe!- néztem szúrós tekintettel,de ez nem tartott sokáig,mert nem lehet haragudni egy ilyen angyali teremtményre.
-Hát..... Nem talált,de mivel ilyen verekedős kedvedben vagy odaadom,mert féltem a szép pofimat.- elővette zsebéből a telefonomat,majd átnyújtotta nekem.
-No EGO.....-dünnyögtem.
-Beszóltál?- nevetett,aminek következtében kiesett a kezéből a telefonom még mielőtt elvehettem volna a kezéből. Szerencsére gyorsabb voltam mint a gravitáció és pont az utolsó pillanatban,de elkaptam a telefont.

-Istenem,hogy lehetsz ilyen béna?- összeráncolt homlokkal és összefont kézzel fordultam felé.
-A Luhan is megteszi,és ez nem bénaság,hanem különlegesen ügyesség!- húzta ki magát,mintha most mentette volna meg a világot.-Amúgy nincs kedved estefelé átjönni filmezni?-nézett rám gyermeki mosollyal.
-Félsz egyedül horror filmezni?
-És ha igen?-durcizott.
-Akkor átmehetek..... De nem maradunk fent sokáig,mert holnap neked munka van,nekem meg munkát kéne keresnem!- vázoltam a helyzetet.
-Milyen munka kéne?
-Logótervezés van a közelben?
-Igen,igazából a kiadó ahol dolgozok tervezógrafikusokat keres,szóval ha gondolod jöhetnél oda is,és akkor nem lenne full idegen a hely.-megragadta a kezemet,majd elkezdett maga után húzni.

Majdnem nekihúzott az üvegsjtónak,(ami csak MAJDNEM,mert ha nekihúzott volna tuti megtéptem volna a selymes haját) de ráugrottam a hátára,ezért nem mentem neki az ajtónak,viszont nagyon szépen oldalra burultunk,mert persze hogy el kellett kezdenem kapálózni.
-Yaaa~ Béna vagy!- nyüszített,majd feltápászkodott a földről,felsegítve engem.
-Miii?! Te nem bírtál megtartani,és én vagyok a béna? Akkor te mi vagy? Puding?-mutogattam neki azzal a "Nekem te ne!" ujjmozdulattal.
-Igen,én egy finom puding vagyok!-mosolygott kajánul.

Újra megfogta a csuklómat,de mostmár finomabban,nem szorított annyira. Elindultunk ismét,és most nem történt szerencsére semmi bajeset.

Beérve a kiadóhoz egy magas srácot ( írói megjegyzés: hozzám képest magas srác,mert én 155 cm vagyok,szóval nálam nem nehezebb magasabbnak lenni) pillantottam meg,aki nagyon hasonlított Yixing-re,azaz Lay-re az EXO-ból.
-Luuu~ Az ott Yixing?- suttogtam fülébe,majd az említett személy felé mutattam.
-Yixing!- üvöltött oda Luhan.
A magas srác megfordult és elkezdett felénk sétálni.
-Sziasztok!-pacsizott le Luluval,engem meg megölelt(?).
-Hello Lay!- köszönt vissza Bambi.
-Szi...szia.- hebegtem.
-Te ki vagy? Még nem mesélte  Luhan hogy barátnője van.-mosolygott pimaszul.
-Miii? Én nem vagyok a barátnője! Én csak a szomszédja vagyok!- tettem fel a kezem védekezően.
-Szóval csak szomszédok vagyunk?- szomorodott el Lu.- Azt hittem,hogy barátok vagyunk...- durcizott be,ami teljesen jogos volt.
-Nem úgy értettem. Persze hogy barátok vagyunk!- Luhan erre a mondatomra hipergyorsasággal átölelt,és úgy szorított mintha az élete múlna rajta. Annyira erőssen tartott karjai között,hogy azt hittem megfolyt.

-Lu...h...han!- megütögettem a hátát,mert szétnyomta a tüdőmet.
-Bocsi,csak még senki sem segített ennyit,mint te. Meg te is fan vagy,viszont nem szálltál rám,és nem zaklatsz,mint a fanok többsége. - pirult bele mondandójába.
A szép pillanatot Yixing zavarta meg.
-Amúgy YoungJae-nek nem munkát keresni jöttetek?-kérdezte.
-De. De amúgy ezt honnan tudod?- kérdezte Luhan,majd mind a ketten a Yixing-re meredtünk.

*******************************************
Ciasztoook! Itt is lennék a kövi résszel,ami remélhetőleg már izgibbre sikerült,meg hosszabbra is! 😄 Nagyon sok időt öltem bele a sztori írásába,szóval remélem tetszeni fog! Köszi hogy elolvastad!!!😍😍
A kövi részt próbálom hamar hozni,de nem ígérek semmit,mert úgysem fogom tudni tartani az időt😅😅